Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

Közművelődés a munkahelyeken Egy klub útnak indul Egy ősztől tavaszig tartó tartalmas hasznos program zárásaként kerekedett fel a győri Rába Művelődési Köz­pontban működő szakszervezetek közművelődési klubja, hogy vonatra szállván olyan intézményekkel ismerkedjen, amelyektől sok segítséget kaphat egy-egy program színes­sé tételére. Az úticél a Magyar Színházi Intézet­­ és a Ma­gyar Híradó és Dokumentumfilm Stúdió volt Budapesten. Az ismerkedéseken, filmvetítéseken túl olyan haszonnal is járt a kirándulás, hogy nevek, címek, ötletek kerültek a résztvevők jegyzetfüzeteibe. Egy-egy érdekes kiállítással, filmvetítéssel és vitával lesznek majd gazdagabbak azok a gyárak, kereskedelmi egységek, hivatalok, amelyek kép­viselői hétfőn az ötleteket kapták. Kamatozó ismeretségek A csoport tizennyolc tagból állt, szinte valamennyien tár­sadalmi munkás ad a közmű­velődésnek. Kalauzuk Né­meth Györgyné klubvezető volt. Az úton arról beszél­gettünk, vajon a korábbi utak milyen haszonnal jártak, s mit várnak a mostani láto­gatásoktól? Salakta Tiborné a Glovita győri Kötöttkesz­tyűgyár munkaversenyfelelő­­se már a tavalyi kirándulá­son is részt vett. — A TIT Természettudo­mányi Stúdiójában jártunk akkor — mondja — s renge­teg érdekes dolgot láttunk. Lehet kérni onnan is kiállí­tásokat, filmeket. Hogy ed­dig mégsem került rá sor? Szerintem ez nem baj. A ne­vet és címet, akihez fordulni kell, felírtam a noteszomba, bármikor elő tudom keresni. Amikor majd olyan rendez­vényt tervezünk a gyárban, kérünk is hozzá anyagot. Eze­ken a kirándulásokon éppen az a jó, hogy az ember meg­tudja, mikor, kihez kell for­dulnia. A látogatás nem azt jelenti, hogy legközelebb mindjárt onnan kell progra­mot szervezni, hiszen a dol­gozóink és nem a magunk érdeklődése határozza meg, milyen közművelődési ren­dezvényeket szervezzünk. Salakta Tiborné munkatár­sa, Simon Lászlóné rögtön hozzáteszi: meg az ismeret­ség is. Legutóbb egyik mun­katársa nyaraláson ismerke­dett meg Bujtor Istvánnal, s meghívta a gyárba. A színész szívesen vállalkozott az útra, s több órás, sikeres rendez­vény lett a véletlen balatoni találkozás eredménye. A klub kirándulásain is lehet ilyen ismeretségekre szert tenni, amik aztán később kamatoz­nak. Jászai Mari leveléből ilyen ismeretséget kötött a tizennyolc közművelő a hét elején dr. György Eszterrel is, a Magyar Színházi Inté­zet történelmi gyűjtemény osztályának vezetőjével, aki belemerülvén az Intézet kin­cseinek bemutatásába, több órán át feledhetetlen élmé­nyekkel gazdagította a kíván­csi látogatókat. Jászai Mari leveleiből olvashattak részle­teket a klubtagok, több mint százéves színlapokat — még selyemre kézzel festettet is — láthattak, színészportrékat festve és fotografálva, szob­rokat, a dokumentáció álta­luk kiválasztott dossziéit néz­hették meg. S közben meg­tudhatták, mi a módja an­nak, hogy egy-egy kiállítást az intézet rendezésében, köz­reműködés­ével kérjenek, ha munkatársaik éppen a szín­házi témában mutatnának odahaza érdeklődést. Hasznos volt tehát ez a találkozó, hi­szen a közönség neveléséről, a színház megszerettetéséről­­ sok szó esik, de színházláto­gatáson kívül eddig nem sok ötletet kaphattak a közmű­velődési felelősök egyéb mód­szerekről. A délutáni program egy kis pihenés, azaz egy kis mo­zi volt. Gere Mara, a Magyar Híradó és Dokumentumfilm Stúdió fődramaturgja, adott „használati utasítást” a be­mutatásra kerülő dokumen­tumfilmekhez, aztán már ma­guk a filmek kínálták az öt­letet egy-egy későbbi vita­műsor megszervezéséhez — valahol Győrött. Akár a gyá­ri színjátszócsoportról szóló filmet néztük, akár az építő­iparban dolgozókról készült szatirikus képsorokat, vagy a lakótelepi tervezés-kivite­lezés igencsak közszájon for­gó témájáról készített mun­kát, már a helyszínen, a ve­títőteremben is megkezdő­dött a vita, a beszélgetés az otthon, a szűkebb környezet­ben tapasztaltakról., Ismét csak előkerültek a jegyzetfü­zetek, s azokba pedig a stú­dió címe, azért a stúdióé, amelyik készséggel, ingyen és bérmentve bárhová elvi­szi filmjeit, hogy azok eljus­sanak a közönséghez. Forgal­mazásuk­­ ugyanis egyelőre egyáltalán nem megoldott. Segíthet a pszichológia A lelkes klubtagok, min például a két alapítótag Sza­bados Erzsébet a Gyógyszer­tári Központból, vagy Beke Vincéné a Megyei Postahiva­taltól, vagy Tóth Istvánék a Tégla- és Cserépipari Válla­lattól. Kunos Györgyné és társai az Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalattól minden­esetre már vitték is volna őket, ha lehetett volna. Az évadzáró kirándulás si­kerén felbuzdulva Németh Györgyné klubvezető elmond­ta: szeptembertől több ha­sonló bemutatóval tarkított, élményt is adó foglalkozást terveznek majd a közműve­lődési klubban, hogy egy-egy területet ne csak előadások segítségével ismerhessenek meg az érdeklődők. S még egy tervük van: pszicholó­giai, szociológiai ismereteket nyújtani, hogy ezzel is segít­hessék a munkahelyeken az emberi kapcsolatok kiépíté­sét. Fontos ez, hiszen meg kell találniuk a közművelő­désben dolgozóknak azt a módszert amivel a rendez­vényeikre be tudják csalo­gatni munkatársaikat. „Ha bármilyen jellegű tudással van is több — mondta bú­csúzóul a klubvezető — az is az embert szolgálja.” Egy közművelő hitvallásának is beillő tanulság ez a kirándu­lás,­s az évad végén. Pró M. Avar kori temető Tápon Arany fülbevaló, bizánci kereszt Befejezték a tápi avar ko­ri temetőfeltárás idei mun­káit a győri Xantus János Múzeum régészei. A szak­emberek már több éve val­latják a föld mélyét, s mos­tanáig 328 sírt bontottak ki. A VII—VIII. századforduló­ból való temető elhelyezke­dése, viszonylag kis kiterje­dése miatt jó lehetőséget nyújt a kutatóknak az avar kori temetkezési szokások megfigyelésére. A régészek az idén május közepén láttak munkához, s egy hónap­­ leforgása alatt harmincnál több sírt tártak fel. Ezúttal bukkantak az eddigi leggazdagabb leletre: egy nő sírjában megannyi különleges ékszert, fülbeva­lót, karperecet, három gyű­rűt, gyöngysort és bizánci keresztet találtak. Az apró gömböcskékkel díszített arany fülbevaló csavart ezüst karikán lógott, a karperec bronzból készült, a gyűrű­ket kék üveggyöngyök dí­szítik. A gyöngysort apró fe­kete és sárga üvegpaszta, gyöngyszemekből fűzték. A legkülönlegesebb lelet a vas­tagon aranyozott bizánci ezüst kereszt, amelynek dí­szítését préselték, a míves öt­vösmunkát készítői üveg­gyöngy berakásokkal ékesí­tették. Ehhez hasonló ék­szert mostanáig mindössze egyet, a mezőszilasztóti­pusztai avar fejedelmi sírban találtak a kutatók. Ugyan­csak préseléssel állították elő a női sír egyéb ékszerlelete­it: az aranyozott ezüst mell­­boglárt, amellyel viselője köpenyét kapcsolta össze, és a rombusz alakú ezüst nyak­­bavaló amulettet. Az idei a hatas gazdag le­letanyagát restaurálják, majd a győri múzeum régé­szeti kiállításán tárják az érdeklődők elé. ­ A Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ bácsai, gyirmóti, adyvárosi, győrszabad­­hegyi és győrszentiváni gyermekcsoportjainak, valamint képző- és népművészeti szakkö­reinek munkáiból kiállítás nyílt, a művelődési központ kiállítótermében. A bemutatón raj­zok, festmények, kerámiák, kézimunkák, textíliák láthatók. Operák, drámák, komédiák és tervek az új évadra Összehívta a megyében működő közönségszervezőit a közelmúltban a győri Kis­faludy Színház, hogy egy­részt tájékozódjon kívánsá­gaikról, gondjaikról, más­részt ismertesse a j­övő évad műsortervét, a bérletezés le­­hetőségeit. A több órán át tartó hasznos találkozón többek között megadhatták a szervezők, milyen darabok bemutatását tervezi a szín­ház. A nagyszínház színpa­dán Tamási Áron darabjá­val, az ősvigasztalással kez­dik a bemutatók sorát, majd a győri zenei nyáron is lát­ható Bohémélet folytatja a sort. Új előadást mutat be a Győri Balett ezt követően. Shakespeare Szentivánéji álom vígjátékát, Gorkij Éj­jeli menedékhelyét, Illyés Gyula Tiszták című drámá­ját, Fejes Endre Angyalarcú­ját tervezi még a prózai ta­gozat, a zenét kedvelőknek Lehár A mosoly országa cí­mű nagyoperettje, Burkhard Tűzijáték című musicalje és Verdi Álarcosbál operája ke­rül majd színpadra. Termé­szetesen tovább játsszák még a Feydeau-darabot is az évadban, a Megáll az ész!-t. A kamaraszínházban Csurka Döglött aknákját és Bíró Lajos Rablólovag című drámáját tervezik bemutat­ni. A színházi bérletezés idő­szaka már megkezdődött, to­vábbra is részesülnek ked­vezményekben a nyugdíja­sok a vasárnap délutáni elő­adásokon, s a bérletszüneti előadásokra ismét elővételi lehetőség illeti a bérletese­ket. ••.•JICJl’nS­» 'iu '(J&Ciii. , v ••ke«...' '■ ___ .• -rk- ,-r rf' . Pierre Székely fe­éke emlékműve KEDDEN AVATTÁK A FŐVÁROSBAN, a Nagyvárad téren Pierre Székelynek, a Franciaországban élő magyar származású szobrászművésznek monumentális békeem­lékművét. A hatvan évvel ezelőtt Budapes­ten Született kiváló művészt, aki munkássá­gával tevékenyen hozzájárult a magyar— francia együttműködés előmozdításához, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tünte­tte ki az Elnöki Tanács. Székely az a fajta alkotó, aki mindig több irányban kere­si a kifejezés lehetőségeit, a kor művésze­ti törekvéseivel szinkronban A grafika, a festészet, a szobrászat és az építészet ma egyaránt foglalkoztatja az alkotó­ tevékeny­sége teljében lévő művészt. Tanulmányait az egykori Atelier művésziskolában Dallos Hannánál végezte. A történelem vihara ha­mar megismertette vele a társadalmi igaz­ságtalanságokat, az üldözöttek vigasztalan sorsát. Mégsem esett kétségbe. A kilátásta- lanság, a bizonytalan jövő, a túlélés remé­nye erői összpontosítására késztette. Az élete központjét adó kőfaragással éppen a negyvenes években, a munka­tábor idegté­pő zaklatottságai közepette ismerkedett meg. A szenvedések elmúltával a kor nyo­másától felszabadulva a második világhá­ború vége óta fogadott hazájában Francia­­országban él, ahol azonnal magával ragadta a háború utáni évek nagy művészeti fel­lendülése amelynek rövid idő múltán nem­csak résztvevője, hanem egyik formálója is lett. Tevékeny művész, alkotómunkásságának rangját nemcsak a legnagyobb francia mú­zeumokban, a Musée National d’ Art Mo­derne Centre Pompidou, a reinisi, az ami­­ensi és a világ számos nemzetközi hírű gyűjteményébe került alkotásai hanem előkelő művészeti kitüntetések is hírűl ad­ják. A hatvanas években érdeklődése az épí­tészet felé fordult. Valenciennesben egy, a modern építészetben úttörő jelentőségű templom és ■ kolostor-együttest, valamint Dél-Franciaországban egy üdülőfalut épí­tett, korszerű formai és technólógiai meg­oldásokkal . A Nagyvárad téren felállított, konstruk­tív formaadású, széttárt karú madárszimbó­­lum­a alkotói munkásságának legfőbb tu­lajdonságait, a jelképteremtő erőt, a drámai lendületet és a monumentalitást hangsú­lyozza. Talapzata is jelképes, a földgömböt példázza, gránit-kockáin a világ népeinek „Béke” felirataival, melyeknek sorát Kádár János és a francia államelnök kőbevésett kézjegye nyitja meg Egyedi technikával, robbantásos kőre­pesztéssel készült, amely a felületeknek di­namikus feszültségét fokozza. AZ EMLÉKMŰ személyes élményekben­­ gyökerező, m­a is nagyon időszerű megtes­tesített gigantikus kiáltás, mely arra int bennünket, ne engedjük, hogy az egész Föld Hirosima vagy Coventry sorsára jus­son. Új képzési forma a közlekedés­­mérnöki karon Szeptembertől a Budapes­ti Műszaki Egyetem közle­kedésmérnöki karán — a ka­ri tanács által most meg­szavazott — ú­j képzési for­mát vezetnek be. Az új rend­szer szerint a járműgépész hallgatók üzemmérnöki ok­levelet kaphatnak akkor is, ha nem fejezik be egyetemi tanulmányaikat, de legalább három évfolyamot, hat sze­mesztert sikeresen elvégez­nek. Erre az öt évvel ezelőtt bevezetett, s most már mind az öt évfolyamra kiterjedő,, úgynevezett konduktív fel­építésű tanterv ad lehetősé­get, így az alaptudományi , matematikai, mechanikai, fizikai stb. — és az alkal­mazott tudományi — pl. a gépjármű-szerkeze­ttani — is­mereteket, az elméletet és a gyakorlatot párhuzamosan oktatják. Az­ első három év­folyam általános gyakorla­ti, szakmai tananyaga után a felső évfolyamokon előtér­­be helyezik azokat az elmé­leti ismereteket, amelyek a fejlesztő, tervező mérnökök­nek szükséges. A jövő tanévtől arra is le­hetőség nyílik, hogy évkiha­gyás nélkül a kar nappali tagozatának negyedik évfo­lyamán foly­tathatják tanul­mányaikat a győri Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskolán harmadik évüket befejező autógépész és vasút­gépész üzemmérnök .Ülöttek közül azok, akik konstruk­tőri, kutató-fejlesztői mun­kára készülnek.

Next