Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
■ ünnepélyes csapatgyűlésen vehették át a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájának diákjai a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának kitüntetését, a vörös selyemzászló szalagját. Az ünnepélyen került sor a kisdobosok ígérettételére és az úttörők avatására is. Ki mit tud? ----ai-uu-...1 r •• ■ — Színevesztett versengés Péntekről péntekre, egyre fogyó kedvvel és megnyirbált illúziókkal ülök a képernyő elé. A régi szép időkben, az amatőrmozgalmak fénykorában a Ki mit tud sikeres résztvevői vonatra szálltak, a bűvész helyet cserélt a kardnyelvvel s egy ország beszélt a kitűnő show-műsorról. Nem tudom, mi történt, de ennél a 83-as Ki mit tudnál unalmasabb dolog ritkán kerül a képernyőre. Gálvölgyi János, a kitűnő parodista színtelen műsorvezetése, a produkciók értékelésnek bürokrata szagú hercehurcái, a szerkesztés aránytalanságai, a rendezés ötlettelensége, gyanítom, csak részben magyarázza a kudarcot Érdemes fellapozni az elmúlt négy hét Rádió- és Televízióújságját, abból ugyanis kiolvasható, hogy a képernyőre került produkcióknak több mint a fele budapesti. Megyénkből egyetlen csoport, a soproni Ürmös néptáncegyüttes találtatott bemutatkozásra érdemesnek. Ez persze önmagában nem lenne baj, nem hiányolnám a Citromot, a Gospelt vagy Pap Márta versmondót, ha a kameráit előtt jobb műsorszámok születnének. Mintha a vidékiek utazási és szállításköltségeit akarták volna megspórolni a szerkesztők, akik gondosan ügyeltek arra is, hogy' mikromágus a mikromágus utál* az egyensúlyozó az egyensúlyozó után lépjen fel. Attól pedig végképp „felment a pumpám”, hogy Faragó Laura zsűritagként produkciót értékelve előre megírt szövegeket olvas fel virágzó mezőkről és a hozzájuk tartozó illatokról. A nyolcvanas évek mintha nem kedveznének az amatőrmozgalmaknak, az egyéni és közösségi amatőr művészeti tevékenységnek. A hatvanas, hetvenes évek ifjúságának érzékenysége, társadalmi mobilitása, közösségkereső szelleme, optimizmusa a nyolcvanas évek bonyolult és korántsem problémamentes valóságához igazodott. S bár minden eddiginél nagyobb szükség lenne az amatőr önkifejezésre, az útkeresésre, a ma kérdéseire nem amatőr színjátszó csoportok és pop zenekarok fognak válaszolni Az 1983-as Ki mit tud eddig rossz profi hakni-műsorhoz hasonlított, fiatalsághoz, az amatörizmus bátorságához, a meglepetést okozó új színekhez, hangulatokhoz és gondolatokhoz vajmi kevés köze volt. Fölmelegített krumplifőzelék, hús nélkül. Mindez magányvélemény, amely ráadásul kiegészítésre is szorul. Láttunk ugyanis egy tizenvalahány éves fiút, aki varázslatosan mesélt, láttuk Adorján tanár urat, aki antik muzsikát játszott diákjai körében. S láttuk a zalai sorkatonákat, akiknek verbunkja, ugrósa és legényese, zene nélküli táncmuzsikája ritka élményt nyújtott. Kár, hogy kiestek. Gaál József VIDEOSOROZAT Az Országos Oktatástechnikai Központ tízrészes többnyelvű színes video-sorozatot készített, segítve az idegen nyelvek oktatását. A „Készülünk a nyelvvizsgára” című video-sorozat az általános nyelvvizsga ajánlott témaköreinek szóanyagát dolgozza fel színes, humort sem nélkülöző, változatos történetek formájában. Az egyes történeteket és szövegkönyveket az idegennyelvű továbbképző központ tanárai, az állami nyelvvizsga bizottság tagjai állították össze és fordították idegen — angol, francia, német, orosz, spanyol és eszperantó nyelvekre. Az átlagosan 15 perces adásokból álló sorozat az egyes témakörök teljességére természtesen nem törekedhet, de az elhangzó idegennyelvű információ a sorozat képi gazdagságának köszönhetően tovább bővíthető. A felvételek magyar színészek, valamint az adott idegennyelvek anyanyelvű bemondói közreműködésével készültek. Vetélkedő tűzijátékkal és tábortűzzel Hagyományaihoz híven ismét megrendezi sportünnepélyét a győrszentiváni Váci Mihály Általános Iskola. Holnap délután 5 órától a termelőszövetkezet sportpályáján változatos program várja az érdeklődőket. Alsós és felsőtagozatos diákok sportbemutatója után szertorna nyújt látványosságot. Az alsótagozatosok családjukkal együtt versenyen mérhetik össze ügyességüket. Lesz labdarúgó-mérkőzés fiúknak és lányoknak egyaránt, de lesz foci a tanulók, tanárok és szülők között is. A programot MHSZ- bemutatók egészítik ki. A sportünnepély, tűzijátékkal, illetve esti tábortűz mellett, zeneszóval fejeződik be. Érdemes diákok !Nem vagyok stréber” Szabó Zsuzsa csinos lány. És bár valószínűleg neki is — mint minden nőnek — jólesik az effajta elismerés, hevesen tiltakozna a Révai gimnázium végzőse az ellen, hogy ezért megdicsérjék az újságban. A dolognak van mégis jelentősége, mert Zsuzsának minden bizonnyal nem pusztán veleszületett tulajdonsága a szépség. Mint ahogyan nem véletlenül kapta meg az Érdemes diák címet sem. A kitüntetést indokló rövid jellemzésben ez olvasható: „Jeles, illetve két évben kitűnő tanuló, önmagával és társaival szemben magas követelményeket támaszt, tetteiben sok a céltudatosság, az akaraterő. Aktív sportoló, a szavalóversenyek rendszeres szereplője, korábban Kilián-kör vezető és két évig az osztály diák-bizottság tagja volt. Háromszoros építőtáborozó..” — Rád illik a jellemzés? Rövid gondolkodás után válaszol: — Azt hiszem, igen. Csak azt nem értem, miért olyan nagy szó az, ha valaki háromszor elmegy építőtáborba? Én ott mindig jól éreztem magam, a munka mellett rengeteg idő jutott szórakozásra, pihenésre. Természetes, hogy szívesen mentem. Zsuzsa leginkább az úgynevezett reál tárgyakat (kémiát, fizikát, matematikát) kedveli, ezekből több versenyen szép sikereket ért el, de a hármán érdeklődése is figyelemre méltó. A Kisfaludy napokon egyszer a szavalóverseny döntőjéig jutott. Már általános iskolában kézilabdázott, a gimnáziumban ezt esetenként atlétikával tetézte. A beszélgetésünk során kiderült: a rövid jellemzés korántsem sorolja fel a teljesség igényével a mozgalmi munkában vállalt tisztségeit, mert volt szervezőtitkár és alapszervezeti kultúrás is a KISZ- ben. Az a fontos, hogy mindent komolyan csináljon az ember, ne végezzen félmunkát semmiben. A „komolyant” nem erőlködésnek, fontoskodásnak kell érteni. Vidám alaptermészetű vagyok, a négy év alatt minden diákcsínyre kapható voltam, és a többiek nem tartottak strébernek. Néha a kelleténél nagyobb a szám, csípős megjegyzéseket is osztogatok, de ezekből tartós harag soha nem származott, mert társaim tudták: rám mindig számíthatnak, legyen nehéz matekpélda, vagy éppen iskolai vetlékedő a feladat. A sokfajta időtöltés nem volt fárasztó, inkább remekül kiegészítette egymást. Egy kiadós edzés után például könnyebben ment a tanulás. Igaz, arra már rájöttem, hogy egy bizonyos szintet elérve el kell dönteni, mire teszi fel valaki az életét. Én a tanulásra szavaztam. (Fidész) Túrázók és bátorságpróba Megyei döntők színhelye lesz szombaton a győrúj baráti úttörőtábor, a megyei úttörőelnökség ugyanis ott rendezi meg a legjobban túrázó őrsök és az ügyességbátorság kisdobosversenyek „záróakkordját”. A megyei döntőket Józsa Károly, a Megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke nyitja meg. A versenyek délután 2 óráig tartanak, az eredményhirdetésig szabadidős program várja a résztvevőket. Múltról a mának Tallózás pályamunkákból Múlt heti ifjúsági oldalunkon hírül adtuk: több mint hetven pályázó hallgatott a hívó szóra, s a tanulás mellett — időt és energiát nem kímélve — kutatott a múlt iránt. Pontosabban, a múlt után. Örökségül hagyva mindnyájunknak a múlt értékeit. Az értékőrzők úttörők és kisdobosok, s mint egy hete ígértük: munkáikból részleteket közlünk. Két pályamunkábóltallózunk: egyiket Lőrincz Szilárd „követte el”, aki nagyapjával készített olyan értékes interjút, amelyből egy mármár kihaló szakmáról, a kovács mesterségről gyarapíthatjuk hiányos ismereteinket. A másik pályamunka tán még ismeretlenebb témát dolgozott fel — ha egyáltalán lehet fokozni az értéket —, a címe: Népi gyógyászat , a Szigetközben. „Napapám a kovács” — olvasom Szilárd mívesen illusztrált dolgozatában, s mindjárt a nyitó képen láthatom: nagyapja patkól egy lovat. „Nagyon büszke vagyok a nagypapámra” — kezdi dolgozatát a pályázó, s végigolvasva az egészet hirtelenjében az fogalmazódott meg bennem, hogy nagyapja is büszke lehet az unokájára. Íme néhány részlet, hogy alátámasszam eme véleményemet: „Nagyapám egy kihaló szakmának a mestere közel ötven éve. Kicsi korában hozzászokott a nehéz fizikai munkához, tízéves korában már ismerte a szolgagyerekek életét. Kakaskukorékolásra ébredt, az estéli harangszóra hajtotta haza a marhákat. Akkor fogadta meg, hogy addig tanul, míg a maga ura nem lesz. De mert taníttatásra gondolni sem lehetett akkoriban a családban, saját erejéből szakmát tanult. Az állatokat mindig szerette, különösen a lovakat. Szolgagyerek korában az volt a legnagyobb öröme, hogyha a gazdag rábízta a lovakat. Innen ered az elhatározása, hogy kovács lesz... Lébényben találtak egy mestert, aki elfogadta őt inasnak. A szállásért és a kosztért a család mindenese lett. Egyszerre volt cseléd és tanonc...” Hosszút ugrik az idő, majd így folytatódik a pályamű: „Kitört a háború, a behívót nagyapám is megkapta, de a felszabadulást már saját műhelyében ünnepelhette, Mosonszentmiklóson. Teljesült tehát az álma: maga ura lett. Fáradhatatlanul dolgozik a mai napig is. Alig van nap, hogy a műhely kéményen füstölögne, s messze hallik az üllő és a kalapács ritmikus »zenéje«. Ha olyan munkája akad, amit egyedül nem tud elvégezni, akkor segítségül hívja egyetlen fiát, aki szintén kovács, a termelőszövetkezetben ő vette át a stafétabotot édesapjától.. A pályamunka további részében Szilárd — aki most nyolcadikos — a tollforgatók szakmáját felcsillantó ügyességgel készített interjúval folytatja az írást, a kovács-szerszámok rajzolásával teszi emlékezetessé az interjút. Tán éppen ezért nem véletlenül nyert a hasznos pályázaton, s reméljük, munkáját sokan olvashatják majd valamely antológiában. A „Népi gyógyászat a Szigetközben” című pályamunkából jövő heti ifjúsági oldalunkon közlünk részleteket. (Humor) Június 18-án tábornyitás Várja a pajtásokat a zánkai úttörőváros Az ország minden részéből érkező közel háromezer pajtás részvételével június 18-án kezdődik a nyári táborozás Zánkán, a Balatoni Úttörővárosban. A gyerekeket már az első turnusban is az érdeklődési körüknek, az úttörőcsapatukban betöltött tisztségüknek megfelelő szaktáborokban helyezik el. Most induláskor legtöbben, több mint ezren az úttörőcsapatok sport- és túrafelelősei. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó iskolai gyerekkórusok tagjait az „Éneklős ifjúság” szaktáborba hívták. Lesz környezetvédelmi és eszperantista szaktábor. Az idén először kerül sor a kisegítő iskolák úttörőinek és a hallássérült gyerekeknek táboroztatására. A filmművészet iránt érdeklődőknek, de másoknak is gazdag élményt kínál a filmszemle programsorozata. Az úttörőváros az idén is alaposan felkészült a gyerekek fogadására. A programokat — a szaktáborokon kívülieket is — az igények szerint, az időjáráshoz igazodva alakítják ki, hogy valóban emlékezetes legyen a Balaton-parti két hét mindenki számára. Győr után Daxbergben Magyar zenei siker Május 23—29-én rendezték az NSZK-beli Daxbergben az „Erste Daxberger Situationen” nevű fesztivált, amelyen a jazz újabb és legújabb irányzatai képviseltették magukat. A rendezés nagyrészt Rudi Kraus érdeme, aki egyébként a Burton Greene — Keshavan Maslak duó győri szereplését is elősegítette. A fellépő zenészek közül elsőként kell megemlíteni Szabados Györgyöt: öt ráadást követelt a tomboló közönség. Amint telefonon elmondta, régi ismerősével találkozott az utcán, Anthony Braxtonnal aki rögtön felvetette, hogy — mint korábban Győrött is — játsszanak együtt. A közös játék során tovább mélyülő szellemi kapcsolat közös turné és lemezkiadás tervéhez vezetett. A fesztivál másik magyar szereplője a kitűnő fiatal szaxofonos, Dresch Mihály volt, akiről Braxton már Győrben elismerően nyilatkozott. Dresch Mihály az Erkatom nevű csoporttal játszott, nagy sikerrel. További nagy nevek a résztvevők közül: Don Cherry, Keshavan Maslak, Ed Blakewell, Lee Konitz, Albert Mangelsdorff, a Bötzmann Quartet és a Kölner Saxophone Mafia. Szabados György és a rendezők véleménye szerint a fesztivál közönsége érzelmileg felkészülve fogadta a magyarok muzsikáját, minden zenei fordulatra reagáltak. Ehhez persze szükség volt a két zenész egyéniségére, akik a magyar zenei hagyományokra építve egyetemes zenei nyelven tudtak szoros kapcsolatba kerülni a közönséggel. Szabados György pályafutását mutatja be az eddig megjelent írások rendszerezésével és eredeti források, riportok alapján a győri Petőfi Sándor Művelődési Központ Jazz Stúdiumának újabb száma, amely június 11-én jelenik meg és beszerezhető a Roscoe Mitchell koncert napjától kezdve.