Kisalföld, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-07 / 159. szám
Vasárnap délelőtt Győrszabadhegyen, a József Attila Művelődési Házban az ..Elígérő fancumi zenés műsort mutatta be a gyerekeknek, majd este a Petőfi Sándor Művelődési Házban az Ifipresszó színpadán találkozott a közönséggel a Tolcsvay-trió. Szelet a vitorlába! Tábori beszélgetés az ifjúsági mozgalomról ■— A legnagyobb gond a tagok passzivitása — mondta Sári Zsuzsa, a Lengyel Gyula Közgazdasági Szakközépiskola másodikosa, s a többiek egymás szavába vágva helyeselnek. Később aztán kiderül, hogy a passzivitásnak seregnyi összetevője, oka, jellemzője van. A beszélgetés a novákpusztai KISZ- táborban zajlik, amelyet tíz napra a középiskolások vettek birtokukba. Hiábavaló kísérlet lenne a tábor első estéjén magáról a táborról kérdezni a gyerekek véleményét, hiszen beszélgetőpartnereim valamennyien először járnak Novákpusztán. Inkább érdekel az, hogy a középiskolák választott KISZ-es tisztségviselői milyennek látják a mozgalom helyzetét saját Alma Materükben, s vajon a felismert feladatok, megoldásra váró gondok kialakítják-e bennük az igényt ennek a tíz napnak tanulással, tapasztalatcserével, vitával való eltöltésére? A vitatkozókedvvel nincs baj, ez már néhány perc alatt érződik. Kérésemre tucatnyi részterületet neveznek meg, ahol szerintük a KISZ- munka javításra szorul. — Rossz a tagfelvételi gyakorlat — mondja Vojta Béla a Révaiból —, szerintem nem szabadna a Kiváló Úttörő kitüntetés tulajdonosait minden további nélkül felvenni. — A Kálián-körnek kellene jóval alaposabban felkészíteni a belépni szándékozókat, akkor kevesebb lenne a gondunk — így Horváth Júlia a Kazinczy másodikosa. Osztály-alapszervezet vagy vertikális forma? — vetik fel néhányan, s mindkét formának akadnak okosan érvelő szószólói. A szórakoztató programok érdeklik csak a társakat, politikai vitakörre már nehezebb összeszedni az alapszervezetet — hangzott egy vélemény, s akadt, aki lehangoltan kontrázott: náluk néha még a discóra is hatalmi szóval kell a tanároknak mozgósítaniuk. Apropó, tanárok. Róluk elég sok szó esett, úgy tűnik, szerepük meghatározó a középiskolák KISZ-életében. — Több önállóságra lenne szükségünk — mondja a kazinczys Bogarasi Henriett, s ezzel valamennyien egyetértenek. És elhangzik még olyan észrevétel is, miszerint bizony nemegyszer éppen, a KISZ munkáját segíteni hivatott felnőttek járnak élen rossz példával. A nehézségek sorolása közben csak nehezen jutunk el az önértékelésig: mennyire felkészült vezetők a panaszkodó beszélgetőpartnerek, besorolják-e a sürgős tennivalók közé a saját munkájuk javítását. Makk Tamás, Révai Gimnázium: — Nevelnünk kellene a társainkat, ehhez azonban nem rendelkezünk a szükséges ismeretekkel. Én elsősorban ehhez szeretnék a táborban segítséget kapni. Elmondják a többiek is, mit várnak a novákpusztai tíz naptól. Nem mindenki tart még Tamás igényeinél. Van, aki a KISZ-ről szeretne többet megtudni — úgymond az alapokat megszerezni. Van aki ötleteket, módszertani segítséget vár, és megint más valaki olyan programkínálatot, amelyből majd a tanév során is megélhet, válogathat. Az igények az egyes iskolák közötti különbségek, s beszélgetőpartnereim tapasztaltsága szerint váltakoznak. Tíz nap múltán bizonyára már sok kérdésükre adódik válasz. Ismeretekben gazdagodva, felkészülten vághatnak neki ősszel a feladatoknak. Ha a lelkesedésnek, a tenniakarásnak azt az erős szelét fogják majd a mozgalom vitorláiba, amelyet rövid beszélgetésünkben megéreztem, nem maradhat el az előrelépés. F. K. Ifipresszó Gazdag programot kínál a hétvégére a győriek Petőfi Sándor Művelődési Központ. Vakációs ifipresszójában ma este kilenckor a „Koncert” című magyar filmet vetítik, az Illés, a Fonográf, a Tolcsvay együttessel és Koncz Zsuzsával a főszerepben. Holnap este hétkor élő koncert várja az érdeklődőket, közreműködik a valahai Rodeo, azaz a D’oro Country Brancs. Szombaton a Budai-diszkó hívja táncra a győri fiatalokat. Vasárnap sem marad program nélkül a ház „A nagy számítógép’' címmel Szentmihályi Szabó Péter könyvét tolmácsolják zenében. Árpádi László (gitár), Gay Tamás (billentyűs hangszerek). A koncert után szintetizátor-bemutató lesz a győri ifi-presszóban. ■ Hat évvel ezelőtt, a nagy európai diszkóláz idején alakult Münchenben a képünkön látható együttes, a Saragossa Band. Tagjai pillanatok alatt feliratkoztak a slágerlisták élére a Big Bamboo című dallal. Európa diszkóklubjaiban a hetvenes évek vége óta sorra csendülnek fel új szerzeményeik, így a latin zene világát idéző, szamba ritmusú Disco-Boogie-Boogie után a jamaikai népzenére emlékeztető Rasta Man, majd az európai pop és rock stílusjegyeit is magán viselő Zabadak, Ginger Red, Pas Pleurer és legutóbb a hosszú időn át toplistás Agadou. A Saragossa Band azon kevesek közé tartozik, amely hosszabb idő óta meg tudta őrizni előkelő helyét a popvilág élvonalában. Muzsikájukkal a jövő hét elején a magyar közönség élőben is találkozhat, ugyanis hétfőn és kedden este fél kilenc órai kezdettel adnak koncertet a budapesti Kisstadionban. Játékfeltalálók, fórum, vetélkedők IFJÚVEZETŐK RANDEVÚJA Lányok és fiúk, nyakukban az úttörők piros nyakkendőjével. Már nem általános iskolások és nem úttörők, de még nem is felnőttek. Akkor kik ők? — tehetnénk fel a találós kérdést. A válasz: ifjúvezetők, ahogyan egymás között nevezik önmagukat: ifivezetők. Ők találkoztak az elmúlt hét végén Győrött, a Mező Imre Úttörőházban. Közel hatvanan voltak Sopron városból és járásból, Mosonmagyaróvár járás-városból, Kapuvárról, Csornáról, Győr városból és járásból. Hagyomány, hogy minden páratlan évben összejönnek, tapasztalatot cserélnek. A páros években pedig, az ifivezetői közösségek vetélkedőjét rendezik meg. A mostani találkozónak különös jelentőséget adott, hogy augusztusban Orosházán tartják az ifjúvezetők országos találkozóját. Megyénket tizenkét fiatal képviselheti, s a küldöttek bizonyára a Győrött megjelent hatvan fiatal közül kerülnek ki, hiszen a megye legjobb ifjúvezetőit hívták Győrbe. A leendő küldöttek tájékozódhattak az ifjúvezetők megyei helyzetéről, eredményeiről, de gondjaikról és az ellentmondásokról is. Mert ez utóbbiakból sincs hiány. Legalábbis ez derült ki Mikóné Jurik Máriának, a megyei úttörőelnökség ifjúvezetői szakbizottsága vezetőjének vitaindítójából. A legnagyobbprobléma, hogy az utóbbi időben egyre kevesebben jelentkeznek ifjúvezetőnek, akik viszont vállalják, nem minden esetben állnak a feladat magaslatán. Megbízhatatlanságukkal sok csalódást okoznak az úgynevezett „szeptemberi ifik”. A tanév első hónapjában, szeptemberben megígérik az iskolákban: számíthatnak rájuk. Aztán a következő év szeptemberéig elkerülik az iskolát. A jelenség megszüntetését nagymértékben hátráltatja az ifjúvezetők felvételének automatizmusa, továbbá az a tény, hogy a csapatvezetők egyformán értékelik a kiválóan és a rosszul dolgozó ifjúvezetőket. A vitaindító előadás után négy szekcióban tanácskoztak a fiatalok. A hosszabb-rövidebb beszélgetéseken felmerült a gond: a gimnazisták, szakközépiskolások, dolgozó fiatalok, egyszóval az ifjúvezetők hétközben dolgoznak, tanulnak. Iskolai és munkahelyi elfoglaltság miatt csak a hétvégén gyakorolhatták az önként vállalat hivatást. Szombaton és vasárnap viszont a kisdobosok és úttörők pedagógusaikkal együtt jól megérdemelt pihenőjüket töltik, s szervezett iskolai és úttörőmunkára nehezen mozgósíthatók. Az ifjú vezetők ugyan vállalnák — legalábbis egy része —, hogy a hétvégére kirándulást, szabadidős- és sportrendezvényeket szerveznek a kisdiákoknak, de vezető tanár nélkül ez többnyire nem kivitelezhető. A megoldás: a gyermekek szüleit is meghívják a kirándulásra és felnőtt kíséretében a hosszabb túrákra is van mód és lehetőség. Persze ez sem lesz könnyű, de talán egy-egy szombatról a szülők is lemondanak a gyermekeikért. A tanácskozás után a játékfeltaláló ifjúvezetők mutatták be közösségi játékaikat, majd délután Fórum következett. Nagy Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Stoller Imre megyei úttörőelnök és Száraz Lajosné városi úttörőelnök válaszolt a fiatalok kérdéseire. Voltak izgalmas kérdések (miért nem érdem úttörőnek és KISZ-tagnak lenni?; miért kell hordani a nem szívesen viselt, kényelmetlen úttörő-egyenruhát?) és voltak jó válaszok (lehet, hogy a gyerekek nem szívesen viselik az egyenruhát, ezért az igényeiknek megfelelőt kellene bevezetni.) A Fórum után városismereti akadályjáték és játékos vetélkedő zárta a megyei ifjúvezetők találkozóját. K. T. Szamuráj duó Mosonmagyaróváron A mosonmagyaróvári diákcentrum programsorozatában ritka élményben lehet részük az érdeklődőknek e hét végén. Szombaton délután hat órától fővárosi sportemberek, a Szamuráj duó műsorát láthatják az agrártudományi egyetem sportcsarnokában Bemutatójuk után a helyi Karate szakosztály tagjai ismertetik az érdeklődőkkel a sportág fogásait, szépségét. BABIK Még mielőtt bárki meggyanúsítaná, hogy túlteng bennem a lokálpatriotizmus, leszögezem: nem azért íródnak e sorok, mert Örkény István befejezetlen szatíráját, a Babikot győri fiatalok mutatták be kedden este a tévében. Akkor is örömmel ragadtam volna tollat, ha hazánk bármely csücskében élő amatőrök lettek volna a „Szóljatok!” című félórás műsor szereplői, s természetesen ha Babikot mutatják be. Egyszerűen azért írok Babikról, mert 1. Ő nincs is, 2. Sajnos már Örkény sincs, de nagyon szeretem, 3. Babik mégis van, hiszen ha töredékében is, de láthattam, mint egy remekül rendezett és bemutatott darab nem létező figuráját. Mielőtt teljesen érthetetlen lenne, Lázár István szavait kölcsönzöm. . .hogy ki volt — lett volna — Babik? Nem létező sztahanovista. Egy ifjú titán, akit két idősebb szaki talál ki a gyárban, hol felvehessenek bizonyos nevére elszámolt pénzeket. Minthogy azonban a nem létező munkás, nem csinál selejtet, Babikból hamarosan élmunkás, példakép, sőt országos mozgalom lesz. . ." Örkény az ötvenes évek elején találta ki Babik Jánost. A vérbő szatírából több filmforgatókönyv is készült. Film azonban soha. Az örkény-monográfia szerzője, Lázár István jegyzi meg egy helyütt: „...ha akkor elkészült volna (mármint a film), ma is kacagva — s meg-megborzongva — néznénk. De ma már aligha volna meg rendezőben, színészekben az érzelmeknek az az akkumulációja, amely a forgatókönyv dialógjait, gegjeit eleven vérrel tölthetné meg.” Nos, ez a két évtizednyi múlttal rendelkező győri Arrabona Színpad tagjainak sikerült. Bátran nyúltak a forgatókönyvhöz — vagy tán a tavaly kiadott kisregényhez? — s csináltak belőle, ősbemutató gyanánt, remek vásári komédiát. Ez utóbbi nem lekicsinylés, inkább a bohókás — ma már mosolyogni való — szatirikus produkció dicsérete. Mondom — és ez tetszett — bátran nyúltak a műhöz, a végén egy örkény-egypercest is becsentek, díszletezési gegekkel fokozták a hatást, felcserélgették a könyvbéli sorrendet — bár ez a vágóasztalon is történhetett, de se baj! Részleteiben is teljes produkciót láthattunk a győri fiatalok jóvoltából. Jó ügyet szolgál a tévé, hogy havonta fél órára a második műsoron lehetőséget ad a fiatal amatőr színjátszók bemutatkozásához. Kedden este, fél kilenckor, arra gondolhattak a nézők — néhányuktól tudom, arra, milyen kár, hogy vége. Néztük volna meg azt a szöszke lányt, aki természetes bájával, már-már pimaszul őszinte beszólásaival uralta a szabadtéri pódiumot. Azután a szakállas figura — a narrátorgyanús egyén —, Adameszka, ifjú Marshall és a többiek is mind-mind remekeltek. Mivel a szereplők nevét nem olvashattuk a képernyőn — tán abból a megfontolásból, hogy csapatmunkát láttunk —, csak így tudok ujjongani: az a bájos szőke lány, az a szakállas, stb... Ha így folytatják, meg fogjuk még ismerni a nevüket. (Humor)