Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

Tájékozódás és véleménycsere Sopronban A konferenciák . Bármennyire meglepő és kissé talán hangzatos a fenti kérdés, mégis Sopron új oldaláról szeretne bemutatkozni, nemcsak az ország, de meglehet, a határokon túl is. Ha ma valamelyik honfitársunktól megkérdik miről nevezetes ez az ötvenhétezer lakosú város, bizonyára iskoláiról, féltett és értékes műemlékeiről, kiemelkedő idegenforgalmáról, na és persze lokálpatriótáiról és jó boráról. Hogy a konferenciák városa is legyen, nos erről a leghozzáértőbb szakemberek is egyelőre csak csendesen mernek beszélni. És ha jobban meggondoljuk visszafogottságuk nem is alaptalan. Hiszen hogyan léphetne Sopron a nyomdokába egyik napról a másikra a valóban világszínvonalú központoknak, miként vehetné fel az ádáz konkurrenciaharcot olyan városokkal, mint a tőlünk igazán nem messze fekvő Innsbruck vagy éppen Salzburg. Nem elrettentő példaként, de talán érdemes megjegyezni, hogy amíg Innsbruck kongresszusi várossá fejlődött másfél évtizednek kellett eltelnie. Salzburg pedig — hogy a közeli példáknál maradjunk — hatvanezer lehetőséggel számolt, amikor a nagy teljesítményű IBM számítógéptől érdeklődtek a kongresszusi városrész jövőjéről. Mert valójában mi is kell egy ilyen központ felépítéséhez. Mondhatnánk Montecuccoli jól ismert szólását ebben a vonatkozásban is. Pénz, pénz, megint pénz. A mai gazdasági helyzetben azonban, nálunk gazdagabb országok sem engedhetik meg a kockázat luxusát. Alaposan meg kell gondolni, mire és mennyit költsünk. Mi lenne tehát a célravezető út? Erre a kérdésre próbáltak választ adni azon a tanácskozáson, amelyet két kiváló és nemzetközileg is elismert osztrák ,kongresszus szakértői, valamint a város vezetőinek és az idegenforgalmi szakembereinek részvételével tartottak a közelmúltban a Lóvér szállóban. Az önök városa hétszázéves történelmi múltat őrizhet, kiváló a fekvése, hiszen Európa minden területéről könnyen elérhető, híres a vendégszeretetéről, gasztronómiájáról; a természeti környezet kedvező lehetőségeket nyújt a szabad idő tartalmas eltöltéséhez, a sporthoz, halászathoz, vadászathoz. Ezen kívül két új és szép jól felszerelt szállodájuk is van már, amely befogadhatja egy konferencia részvevőit, — mondta Otto Zwicker a Nemzetközi Tudományos Kongresszusi Intézet elnöke, ugyanakkor mindez nem elég ahhoz, hogy Sopron a nemzetközi konferenciáknak rendszeresen otthont adó házigazdája legyen. Ahhoz, hogy valaki nemzetközi konferenciát rendezzen, szüksége van a megfelelő infrastuktúrára, a különféle kiszolgáló egységekre, s nem utolsósorban a kifogástalanul működő technikai apparátusra — folytatta az osztrák szakember. A korszerű tolmácskabinet, a jó akusztika hiányában nem lehet sikert elérni. Az sem árt, ha a kongresszusi teremhez széles folyosók vezetnek, ahol kiállítást, termékbemutatót lehet rendezni. Talán csak a filozófusok világkongresszusán nincs szükség a szakmai bemutatóra — tréfálkozott Otto Zwincker. A szervezés már ott elkezdődik, hogy az érdeklődőket mindenről szakszerűen tájékoztatni kell. Hol van Sopron? — ez az első kérdés, és hogy miként lehet oda utazni, milyen programokat tud ajánlani — így folytatódnak a következők. Az alapvető beruházások nem kerülhetők ki, ezektől megriadniuk azonban semmiképpen nem szabad, mert a kongresszus ma világszerte üzlet, méghozzá igen jövedelmező üzlet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor néhány évvel ezelőtt Tirolban fokozatosan csökkent az idegenforgalom, a tartomány bevételei mégis nőttek az itt megrendezett kongresszusok számának arányában. A ..kongresszus üzlet” tehát a belső építészek munkájától a konferencia díjak elkészítéséig tartó hosszadalmas folyamat. Ám bizonyosan megtérül a befektetett energia. Az önök új szállodái, különösen a Hotel Sopron, kisebb átalakításokkal máris alkalmassá válhatnak konferenciák megrendezésére. Nagy előnyük a mi hálózatunkkal szemben a viszonylagosan alacsony árfekvés. S az is, hogy a tanácskozó termeket, a szállodákon belül nyithatnák meg, ahol egyúttal szállást is adnának a résztvevőknek. — Intézetünk a továbbiakban felajánlja önöknek szakmai tapasztalatait és lehetővé teszi, hogy tanulmányozhassák egy igazi nagyszabású szakmai kongresszus megszervezését és lebonyolítását a kulisszák mögött is — fejezte be mondandóját Otto Zwicker. Az ötlet tehát jó, és ha nem is egyik napról a másikra, de megvalósítható. Ez az osztrák szakember véleményéből is kiderül. Sopronban ráadásul egyszer már volt főpróba, amikor is a MTESZ rendezésében 500 küldött részvételével tartottak nemzetközi konferenciát a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Az sem lebecsülendő szempont, hogy ha az új lehetőség beválik, akkor ez a szállodák gazdaságos működését is segíti. (Kuntz) . Konrád Gézáék ajtaja többszöri csöngetésre sem nyílik. — A munkahelyén pedig azt mondták, már hazaindult — türelmetlenkedik Berec. A hadnagy nyugtatgatja: — Egy állomásfőnöknek is akadhat olyan maszek ügye, amit nem köt a MÁV orrára. — Akkor is igyekezhetne — vágja rá Berec őrmester. — Mozijegyed van talán? — Nem, de... De azt hittem, hogy estére hazaérünk. — Ejnye, Bereckém! Így behálóztak? — Mondhatnám, hogy magánügy, de az ember legalább a legjobb főnökének mondja meg az igazat. .. Ha már szabad estét akar magának. — Szóval? — Hogy is kezdjem? Egy kicsikét mintha érdekelne az a nő. — Nofene! Egy Rómeóval kell dolgoznom ? — Gúnyolódj csak, főnök! Lehetsz még te is szerelmes. — Szerelem? Abba még nem halt bele senki — mondja a hadnagy, és újból próbálkozik a csengetéssel. — Itt akarunk megőszülni? — kérdi türelmetlenül Berec. Tizenegynéhány év körüli fiúcska lépcsőzik feléjük. Kezében iskolatáska, nyakában lakáskulcs. Illendően köszön a két idegennek és nyitná az ajtót. — Itt laksz, fiacskám? — kérdi tőle a hadnagy. — Igen. — És hogy hívnak? — Konrád Gézának. — Apja fia — bukik ki Berecből, majd egyből hozzáteszi, hogy siettese a diskurzust: — Mi az apukádat keressük, mikor jön haza? — Milyen nap van? Szerda? Akkor iskolában van — mondja a fiúcska, és a zárba dugja a kulcsot. — Várj csak! — tartóztatja a hadnagy. — Hány éves vagy? — Tizenhárom. Tamási hadnagy összehúzza a szemöldökét. — No, és hogy ízlik az iskola? — Tavaly jeles voltam mindenből — húzza ki magát a gyerek. — Ennyire szeretsz tanulni? Szeretek, de kell is. Az apukám büszke akar lenni rám. Mindig mondja, nekem kétszer olyan jól kell tanulni, mint másnak. — Hamarabb világosodik, mint gondoltam — jegyzi meg a hadnagy. Berec nem szól, a gyerek mélybarna szemét nézi. — Jól van, fiacskám! Mond meg az apukádnak, hogy estére visszajövünk. Hangtalanul lelépcsőznek, csak a ház előtt szólal, meg a hadnagy. — Mit szólsz, Bereckém? — Mihez? — Ez a Konrád gyerek tizenhárom éves. — Honnan veszed? — Hát mondta. Persze, te csak a szemét figyelted, mi? Ejnye, Bereckém! Már ilyen kis kölyökben is őt látod? Hát ennyire elkapott a gépszíj ? — Van ilyen, főnök — mondja Berec megadóan. Azzal válnak el egymástól, hogy este hétkor találkoznak a ház előtt. A hadnagy addig meglátogatja régi ismerősét, akit Nyáregyházára vetett a kötelesség. — Te meg addig is élj a szabadsággal — mondja Berecnek. — Ha bekebelez az a Margit, úgyse csaponghatsz. Berec állapota aggasztó. Csatangol az idegen kisváros forgatagában, és szinte minden nőben Margitot véli felismerni. Hát ha van telepátia, akkor Berec igazán nem panaszkodhat, mert ismerős hang szálldos felé. Berec a hang irányába fordul, és ilyen csodát! Margit az ő eleven valóságában közelít. Berec bambán néz a mélybarna szempárba. — Hát te? — Ha azt mondom, hogy hiányoztál, akkor mit hiszel rólam? Na, mi az? Mit bámulsz? Talán már nem tetszem? — ontja a kérdéseket Margit, és puszit nyom Berec szájára. — Dehogynem, te drága! — búgja Berec és átkarolja Margit derekát. Magához húzza, megcsókolja. — Ihatnánk egy kávét valahol — javasolja Margit. Berec megbátorodik a viszonzott csóktól és a kávéi vási ötlettől. — Oké! — mondja. — És a találkozásunk örömére egy felesre is jó vagy nálam. — Csak annyira vagyok jó? — kérdi huncutul Mai’git. A presszóban egymás kezét fogják. Az ujjak csak addig válnak szét, amíg isznak. Berec előtt nagyfröccs, hát persze, Margit arca likőrtől pirul. — Még most sem akarom elhinni, hogy itt vagy. Margit puszival oszlatja el a kételyt. — Tudtam, hogy rád bukkanok — mondja a puszi után. — Mondtatok vasárnap, hogy itt lesz dolgotok Nyáregyházán, hát eljöttem. Úgyis rég vonatoztam. No, és jutottatok valamire azzal a Konráddal? — Csak a fia vett otthon. Tudod, hogy olyan szép szeme van, mint neked? Margit zavarában iszik a likőrből. (Folytatjuk.) 1933. augusztus 4., csütörtök Holnap nyit a Planetárium Június 20-án kezdődött, és ma ér véget a TIT budapesti Planetáriumában a nyári szünet. A közben eltelt hat hetet — mint minden évben — a berendezések műszaki felújítására, az erőteljes igénybevételtől elhasználódott, elkopott műszerkészlet „felfrissítésére” fordították. A Planetárium kupoláján ugyanis évente 200 ezer látogatónak 950 alkalommal mutatják be az égboltot, a csillagokat és a bolygókat, s eközben a berendezéseket alaposan megviseli a folyamatos — sokszor 7 órát át egyfolytában tartó — üzemeltetés. A nyitásra speciális diavetítő-rendszer készült el: a legkorszerűbb, botkormányos vezérléssel működik, s az égbolt bármely pontjára vetíthet mozgatható képet. Emellett a felszerelést vezeték nélküli rádiómikrofonnal korszerűsítették. A szegedi szabadtéri játékok újabb bemutatója Erkel Ferenc operája, a Hunyadi László volt. A felújítás a 25 évvel ezelőtti, 1959. július 25-én bemutatott előadás emlékét idézte több szempontból is. Akik látták a negyedszázada színpadra került művet, fölfedezhették a színpadra állítok konkrét utalásait. Ez természetes is, hiszen a rendező Mikó András, a díszlettervező Varga Mátyás és a jelmeztervező Márk Tivadar voltak az akkori előadás megteremtői is. Ezúttal a címszerepében Kelen Péter lépett közönség elé. Az előadás legemlékezetesebb élményét Muska Zsuzsa szerezte Szilágyi Erzsébet szerepében. Gara Mária — Kalmár Magda, Gara Nádor — Gregor József, Czilei — Gyimesi Kálmán, V. László — Bárdi Sándor, Mátyás — Vámossy Éva, Rozgonyi — Mersei Miklós volt. Ma ismét majd 7-én, vasárnap láthatja a közönség Erkel Hunyadiját a Dóm téren. Kalmár Magda és Kelen Péter A dal ugyanaz marad... Augusztus eleji tankönyv-körkép — ön 1961 óta dolgozik a könyves szakmában. Emlékszik-e olyan esztendőre, amikor zavartalan volt az általános iskolák tankönyvellátása? — Nem — válaszolta Panák József, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 251-es számú, győri, Lenin út 63. szám alatti boltjának vezetője. A fenti kérdést tolmácsoltuk a csornai, a soproni Berzsenyi Dániel , valamint a Soproni Áfész könyvesbolt vezetőjének is, a válasz mindenütt az volt: nem, vagy nagyon ritkán. Bár Győrben, Csornán és Sopronban is hozzáfűzték: az utóbbi években a javulás jelei mutatkoznak, s a gondok inkább a középiskolák tankönyvellátottságát érintik, az általános iskolák esetében kevesebb a zökkenő. A „sláger” mindenesetre évről évre ismétlődik. Miért nem jut el iskolakezdésre a diákokhoz a tankönyv? Az okok feltárása, úgy gondoljuk, nem a mi feladatunk, mivel úgysem tudnánk közös nevezőt találni az érintettekkel, a kiadóval, a nyomdával és a terjesztő vállalattal. Legfeljebb a tényt tudjuk rögzíteni: rajtuk múlik, hogy a dal ugyanaz marad-e 1933 szeptemberében is. A könyvterjesztő vállalat közvetlenül a nyomdától kapja az új tankönyveket, így végső soron nem rajtuk múlik a tankönyvhiány, hiszen elosztani csak azt lehet, amit megkapnak. A szállítás június vége óta folyamatos, s a hét elejéig az általános iskolai tankönyvek 70—75 százaléka érkezett meg Győr-Sopron megye tankönyvelosztó boltjaiba. Igaz, még csak augusztus elejét írunk, de ez az arány nem jobb, mint a korábbi években, tegyük hozzá: nem is rosszabb. — A győri Lenin út 63. szám alatti könyvesbolt eddig 125 féle tankönyvet kapott a 193-ból — mondta Panák József boltvezető. — Mi látjuk el Győr város 25 és Győr járás 32 általános iskoláját. Amint megérkezik a könyv, kocsijainkkal azonnal szállítjuk raktárunkból. Éppen ezért szeretném nyomatékosan felhívni a szülők figyelmét, hogy a gyermekek az iskolában szerezhetik be a szükséges felszerelést, mi csak szeptember 12. után árusítunk tankönyvet a Kun Béla lakótelepi boltunkban. De megnyugtatásként azt is közlöm, hogy a gyermeklétszámnak megfelelően érkeznek a tankönyvek. — Mire számíthatunk az idén? — A kis- és nagyobb diákok érdeke azt kívánja, hogy a kiadó, a nyomda és a terjesztő még szorosabban együttműködjön. Természetesen probléma nélküli ellátást nem ígérhetünk. Az eddigi évek tapasztalatai szerint főleg a tantervi reform részeként megjelenő teljesen új könyvek érkeznek később. Én csak azt mondhatom: a nyomda által kiadott tankönyveket 6—8 nap alatt Győr járás iskoláiban már használhatják. — Mi a helyzet az ellenőrző feladatlapokkal, amit a szülők igyekeznek beszerezni, hogy dolgozatíráskor megkönnyítsék gyermekük helyzetét? — Szigorú utasítást kaptunk a minisztériumtól, hogy az ellenőrző feladatlapok csak zárt terjesztésben forgalmazhatók, tehát sem szeptember 12. előtt, sem azután ezeket nem árusíthatjuk. Telefonon érdeklődtünk Sopronban, ahol Nagy Gáspártól, a Berzsenyi Dániel volt vezetőhelyettesétől az alábbiakat tudtuk meg: — A tankönyvek háromnegyed része már a Ferenczi János Általános Iskola tornatermében felállított raktárunkban van, a kiszállítást augusztus 15-től kezdjük meg Sopron város, valamint Ágfalva, Kópháza, Balf, Magyarfalva, Fertőrákos és Fertőd általános iskoláiba. Hogy miért a hónap közepén? Gazdasági szempontok miatt, így kocsisaink több árut vihetnek, kevesebbszer. A soproni áfész-könyvesbolt — amely a soproni és a lövői járás általános iskoláit látja el tankönyvvel, és a csornai könyvesbolt — körzete Csorna város és járás — vezetőitől hasonló tapasztalatokról kaptunk hírt. Örvendetes viszont, hogy a könyvesboltok nem feledkeztek meg a kötelező és ajánlott irodalomról sem, amelyet a könyvbizományosokon keresztül ugyancsak eljuttatnak az iskolákba. Szeptemberig pedig reménykedniü nk, hátha egyszer csoda történik, s minden tankönyv időben megérkezik oda, ahová szánják, az iskolába. (Koloszár) Kiisil Gtal K?----5