Kisalföld, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1983. OKTÓBER 1. SZOMBAT ARA: 1,80 FORINT XXXIX. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán Az enyhülés, az együttműködés valamennyi nép érdeke Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának csütörtök délutáni plenáris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa emléke. Beszédében a követkőket mondta: Elnök úr! Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól” . E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború.” De vajon elmondhatjuk-e,hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet sajnos a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világbéke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad ÍS mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egymásfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak. illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mélyén Európában a 35 állomás kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra he-vezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e név, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, aely úgy érezem , hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsoltaiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra —namot más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat minden olyan fejlemény, amely további tehertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembe vétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredményesebb tárgyalásokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk a kölcsönökbizalom erősítése, a nemzetki légkör javítása érdekében, Elnök úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékenyrészese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban javaslataink az Észak-atlanti Szerződés szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke az ENSZ OkSzíjó ülés általános politikai vitájában szólalt fel. Legsürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemelek közülük néhányat, azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzetben különösen meghatározónak érzem. Ilyen a hagyományos fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma leg sürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállajon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában lévő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Úgy véljük továbbá hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifejlesztésének, a meglévők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyolultabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túlnőnek a meglévő megállapodások hatáskörén, s egyre nehezebb válik a korlátozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelés tennivalókkal szorosan öszszefüggő feladatnak tartja,az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompón-szerződés erősítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek birtokában nem levő államok biztonságának szavatolását. (Folytatás a 2. oldalon) ■ Az ÉPFU beled! állomása látja el Győr-Sopron, Vas és Veszprém megyéket ömlesztett cementtel. Évente hetvenezer tonnát forgalmaznak. Ünnepség a GYÁÉV-nél Pályakezdő építőket köszöntöttek A hír diplomáciai nyelven fogalmazódott: tegnap délután a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat fogadást adott fiatal pályakezdő szakembereinek. A vállalat gazdasági-, párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága által rendezett eseményen 215 vendégnek szólt a meghívó. Ugyan nem koktélpartira, nem is pezsgődélutánra, noha a rendezők igenis, külsőségeiben is ünnepélyessé, mi több ünnepivé kívánták tenni az eseményt. A kétszáztizenöt vendég immár a 6700 dolgozót foglalkoztató nagyvállalatnál keresi a kenyerét, valamenynyien szakemberek. Százhetvenegy közülük szakmunkás, harmincegynek szakkörén iskolai, tizenháromnak pedig felsőfokú végzettsége van. Kevés kivétellel valamennyiüknek a GYÁÉV az első munkahelye. Noha nem tegnap kezdtek dolgozni most fogadta Jelképesen is a vállalat családjába őket. Ahoey tavaly is, két éve is, az akkori pályakezdőket. Követésre méltó szokása a GYÁÉV- nek. Ha valamikor, úgy nálvára legelején van az embernek talán leginkább szüksége a bíztatásra. Nyilvánvaló, hogy fiatal kőműves, ahoev a most végzett építőmérnök se vár nagy szavakat. Nem ehhez szoktak a fiatalok. Azt se hogy virágszirmot hintsenek a lábuk alá amiért éppen a GYÁÉV-et választották. A Győr medvei Állami Építőipari Vállalat már akkor is létezett, amikor ezek a fiatalok még meg sem születtek. Holnapi boldogulása azonban elképzelhetetlen nerebek között énnen a most belépő fiatal szakemberek nélkül. Ezért hát nagyon is tanulságos lehet tudniuk a pályakezdőknek, ha vázlatosan is, amit most már kenyéradó cégükről lehet és illik tudni. Csak amennyit a szűkebb hazában ismernek róla esetleg a szomszédos Csehszlovákia déli vidékein, Pozsonyban Brnoban, vagy éppen az ország fővárosában Csehszlovákiában. Noha a pályakezdőknek még nincs köze a vállalat eddigi eredményeihez, bizonyosan megelégedésükre szolgál tudni: az ország legjobb építő közösségei között tartják a GYÁÉV- et számon. Az utóbbi években tíznél több nivódijat érdemelt ki az általa épített létesítményeivel. Házgyára ma is az országban a leggazdaságosabban épít. A fiatal számára, amit a vállalat eddig elért, esetleg keveset mond. Jövőjét viszont ők, ők is fogják alakítani. Hangsúlyozni kell a tegnapi eseményről: a GYÁÉV úgy fogadta ifjú szakembereit, ahogy csak a megkülönböztetett személyeket tisztelik meg. A vállalatnál jól tudják, szakemberek, utánpótlás nélkül nehéz boldogulni. Két éve még fogyott a GYÁÉV közössége, tavaly úgymond stabilizálódott a létszám, az idén gyarapszik. De a feladatai se csökkennek, inkább nőnek. Noha a pályakezdők egy része ismeri a GYÁÉV-et, hiszen kőművesek, műkőkészítők a vállalatnál sajátították el a szakmai fogásokat, eddig tanulók voltak most felnőttként számítanak rájuk. Krankovits István vezérigazgató erről akarta meggyőzni a fiatalokat. Szakmunkásokat, szakközépiskolát végzetteket, ifjú üzemmérnököket, és pályakezdő építőmérnököket. Ahogy számítottak rájuk, közvetlen munkahelyükön azok a szocialista brigádok, amelyek befogadják majd őket. A kétszázötvenegy pályakezdő így hát útra valóta nőtt az elkövetkező évtizedekre. Várhatóan megtalálják a helyüket, sikerül beilleszkedniük: holnap egy év múlva, tíz év múlva is olyan fontosnak érzik majd magukat, ahogy a tegnapi fogadáson érezhették. Az építők családjukba fogadták a pálvakezdőket. Az ünnepség rövid ideig tartott, nem is volt többre szükség. Ám hogy a Pályakezdők meg is találták a helyüket az majd a hétköznapokon dől el Megnyerni és megtartani értékén foglalkoztatni a pálvakezdő ifjú szakembert, kőművest és mérnököt: ez a hétköznapok feladata, s nem kevésbé fontos feladata, mint fogadni őket. F. J.