Kisalföld, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

Honecker a stockholmi konferenciáról Nagyon növekszik a ve­szély Európában azzal, hogy a szocialista országok köz­vetlen közelében jelennek meg a Pershing—2 rakéták, a­ Szovjetunió, az NDK és a Varsói Szerződés többi államának létfontosságú központjaira irányítva. Ezt hangsúlyozta Erich Honec­­ker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke a Révolution című francia hetilapnak adott nyilatkozatában, amelyet az NDK sajtójában pénteken tettek közzé. Az NDK államtanácsának elnöke egy kérdésre vála­szolva kijelentette még: az NDK olyan fontosnak tartja a küszöbön álló stockholmi konferenciát, hogy külügy­miniszterével fogja képvisel­tetni magát. Argentína Kivizsgálják a hetvenes évek tömeges gyilkosságait Hadbíróság elé állítják Emilio Massera tengernagyot, az argentin haditengerészet volt főparancsnokát, több ezer ember elrablásában, megkínzásában és megölésé­ben való részvétel vádjával Massera egyike annak a ki­lenc magasrangú katona­tisztnek, akiknek perét az ar­gentin fegyveres erők legfel­sőbb tanácsa fogja tárgyalni. A vizsgálatot Raül Alfonsin argentin elnök rendelte el. A La Semana című argen­tin hetilap csütörtökön inter­jút közölt Raul Vilarino ti­zedessel, aki elmondta, hogy egy civilruhás félkatonai csoport tagja volt. Feladatuk a feltételezett­­baloldali geril­lák elfogása, kínvallatása és eltüntetése volt. A foglyokat a haditengerészet Buenos Ai­res-i műszaki iskolájába vit­ték, ahol titkos börtön és kínvallató hely működött. A központot Massera hozta lét­re még 1975-ben, Maria Este­la Perón asszony polgári kor­mányzása idején. A hadi­­tengerészet másik ilyen tit­kos kínvallató helye Buenos Airestől 400 kilométerre, a Mar del Plata-i tengeralatt­járó bázison volt. A letartóztatottakat általá­­ban egy hétig tartották bör­tönben, majd megölték vagy­ elszállították őket. A holttes­teket elégették, illetve névte­len sírokba temették. Becs­lések szerint a hetvenes évek végén közel harmincezer em­ber tűnt el Argentínában. Tanácskozik a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa Tegnap Nürnbergben megkezdte munkáját a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa. A három­napos tanácskozáson mint­egy 850 küldött és vendég vesz részt. Csaknem negyven testvér­párt és felszabadító mozga­lom képviselteti magát kül­döttséggel. A magyar dele­gációt dr. Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a KB tit­kára, a szovjet küldöttséget pedig Grigorij Romanov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára vezeti. A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága üzenetben üdvözölte a kong­resszust. Az Erich Honecker által aláírt üzenet méltatja az NSZK-ban élő kommu­nisták békeharcát. Az első tanácskozási na­pon Herbert Mies, az NKP elnöke terjesztette elő a párt Elnökségének beszámolóját. Az Elnökség által rendezett nemzetközi sajtóértekezleten leszögezték: a mostani kong­resszus célja az, hogy vá­laszt adjon az amerikai ra­kétatelepítés által előidézett új, megváltozott helyzettel kapcsolatos minden kérdés­re. Egy hordozó­­rakétával nyolc műhold A Szovjetunióban felbo­csátották a „Kozmosz—1522”, a „Kozmosz—1­523”, a „Koz­mosz—1524”, a „Kozmosz—­ 1525”, a „Kozmosz—1526”, a „Kozmosz—1527”, a „Koz­mosz—1528” és a „Kozmosz— 1529” jelzésű mesterséges holdakat. Mind a nyolc mű­holdat egyetlen hordozóraké­tával juttatták földkörüli pályára. Elsőbbség az exportnak (Folytatás az 1. oldalról.) Az exporttevékenységben nem szorul háttérbe a szo­cialista piac. A visszajelzé­sek szerint a kapuvári ruhák nagyon kelendőek messze földön. Ebben az üzletágban a minőségjavítás az alap­­anyaggyártókon múlik. Nem kevés ,az olyan termék ugyan­is, amit exportra szántak, de anyaghiba miatt csak csök­kentett áron s a hazai piacon lehet értékesíteni. A csökken­tett ár viszont a befektetett munka leértékelődését jelen­ti. Az 1984-es esztendőben egyébként a szövetkezet kö­zel tíz százalékkal fogja nö­velni nem rubel elszámolású exportját, így a közösség ere­jéhez mérten és rangjához méltóan járulhat hozzá a népgazdasági egyensúly javí­tásához. Van még eg­y el nem ha­nyagolható változás a Kapu­vári Szabó Ipari Szövetkezet vonzáskörzetében. A minap lépett ugyanis önálló útra a „szomszédvár” a Diadal Szö­vetkezet. Azon túl, hogy mindkét cég termelési szer­kezete lényegében azonos, a legjelentősebb külföldi part­nerük is megegyezik. Sőt egy út két oldalán helyez­kednek el. A sokféle azonos­ságból két fajta egymás mel­lett élés következhet: vagy integrálják kapcsolataikat, vagy ellenfelek lesznek. Mindkét megoldáson nyerhet a népgazdaság, a szövetke­zetek és a dolgozók, csak egy har­madik megoldás esetén nem, amikor a kézenfekvő adottságokat, azonosságokat parlagon hagyják heverni. Horváth Sándor 2 ■ Francia újévi jókívánság. Kamh francia rajzolóművész­et az alkotást küldte újévi jókívánságként a Za Rubezsom em­iti szovjet hetilap olvasóinak. A rajz a lap 1984. évi első számában jelent meg. Tunisz Visszavonták az áremeléseket Habib Bngiba tunéziai el­nök tegnap visszavonta a közelmúltban elrendelt ár­emeléseket, és visszaállíto­tta a korábbi élelmiszerárakat. Az elnök rádió- és televí­ziós beszédében bejelentette, hogy a kormánynak három hónapon belül olyan új költ­ségvetést kell kidolgoznia, amely nem számolhat az élelmiszerek áremeléséből származó pótlólagos bevéte­lekkel. Helyette más termé­kek árát fogják emelni, töb­bek között az alkohol árát. Burgiba bejelentését az ár­emelések hatálytalanításáról kitörő örömmel fogadta Tu­nisz lakossága. A tunéziai elnök beszédé­ben nem tért ki arra, hogy mikor oldják fel a kijárási tilalmat, amelyet a tiltakozó tüntetések miatt léptettek életbe. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának ülése Tegnap Moszkvában meg­kezdődött a Szovjetunió leg­nagyobb köztársasága, a 12 millió lakosú Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka. A kül­döttek megvitatják, az OSZSZSZK múlt évi gazda­sági fejlesztési tervének vég­rehajtását, és jóváhagyják az idei gazdasági tervet. Mint Nyikolaj Maszlennyi­­kov, a köztársaság Minisz­tertanácsa elnökének helyet­tese, az OSZSZSZK Tervbi­zottságának elnöke a kérdé­sekről tartott beszámolójá­­ban megállapította, az Orosz­­országi Föderáció nemzeti jövedelme a múlt évben a tervben előirányzottnál na­gyobb mértékben, 3,9 száza­lékkal nőtt. A növekedés 93 százaléka a munka­termelé­kenység javulásából szárma­zott. A gazdasági eredmé­nyek lehetővé tették a la­kosság életszínvonalának to­vábbi javítását. A munkások és alkalmazottak havi átlag­­fizetése 2,6 százalékkal, a pa­rasztság átlagjövedelme pe­dig 7 százalékkal nőtt. Az idei terv a nemzeti jö­vedelem 4,2 százalékos emel­kedésével számol, s a növek­mény teljes összegét a nép­jólét fokozására fordítják Az Oroszországi Föderáció­ban az egy lakosra jutó reál­­jövedelem az idén 3,6 száza­lékkal emelkedik. Magyar vezetők táviratai Kambodzsa nemzeti ünnepén Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke az aláb­bi táviratot intézte Heng Samrinhoz, a kambodzsai Mé­pi Forradalmi Párt KB fő­titkárához, az Államtanú elnökéhez és Chan­­ghoz, a Minisztertanács elnökéhez. A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának, a Kambodzsai Népköztársaság államtanácsának, Minisztertanácsának és kambodzsai népnek. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre, ame­lyeket a Kambodzsai Népi Forradalmi párt vezetésével a kambodzsai nép az elmúlt öt esztendő alatt elért. Meggyő­ződésünk, hogy a forradalmi vívmányaik megszilárdítása, hazájuk újjáépítése és népgazdaságuk helyreállítása érdeké­ben tett erőfeszítéseik további eredményeket hoznak. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Kambodzsai Népköz­társaságnak az indokínai térség békéjének és biztonságának erősítését szolgáló kezdeményezéseit. Örömmel látjuk, hogy pártjaink, országaink és népeink ba­ráti kapcsolatai töretlenül fejlődnek az élet minden terüle­tén. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, kormánya, egész dolgozó népünk ne­vében további sikereket kívánunk önöknek és népüknek a pártjuk IV. kongresszusán kitűzött feladatok­ megvalósításá­ban, hazájuk felvirágoztatásában. ■f + + A kambodzsai nemzeti ünnep alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Chea Lim-et, a Kambodzsai Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketa­nács, a Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte kambodzsai partnerszervezetét. Egy kínai Washingtonban Ha pusztán protokolláris szempontból nézzük, diplo­máciai premiert jelent Csao Ce-jang kínai miniszterelnök amerikai látogatása, amely a tervek szerint január 10- én kezdődik. Először jár a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke az Egyesült Ál­lamokban , noha Peking már többször is fogadott amerikai elnököket. Mind­azonáltal a vizit súlyát ala­posan csökkentette Peking előzetes polémiája Washing­tonnal. Kína tavaly még til­takozó jegyzékekkel, nyilat­kozatokkal bombázta ameri­kai partnerét a Reagan-kor­­mányzat Tajvani irányában tett baráti gesztusai miatt, s Hu Jao-pang pártfőtitkár néhány hete — tokiói láto­gatása során — még Csao Ce-jang amerikai utazásának lemondását is lehetségesnek tartotta. A január 10-i esemény je­lentősége Washington számá­ra ilyen előzmények mellett az, hogy a látogatást — amely Reagan amerikai elnök ter­vezett áprilisi pekingi vizit­jének bevezetője és mint olyan, feltétele is,— egyál­talán sikerül megmenteni. Márpedig nem kétséges, hogy a Fehér Ház lakója számára elsőrendű választási propagandafórumot kínál a kínai főváros még akkor is, ha Tajvan iránti rokonszen­­vét Reagan nehezen képes diplomáciai palást alá rej­teni. Ily módon a Tajvannal kapcsolatos polémia lehető­vé tette Peking számára, hogy — bár voltaképpen Kí­na igényel amerikai techno­lógiát, sürget washingtoni kereskedelmi engedményeket — erősítse pozícióját a kü­szöbön álló megbeszélések előtt. Emellett Kína belpoli­tikai szempontból sem en­gedhette volna meg magá­nak, hogy minden reakció nélkül tudomásul vegye a Tajpej irányában tett ame­rikai gesztusokat, hiszen ez­zel Washington az ,,egy Kí­na” elvet sértette és az or­szág nemzeti büszkeségét bántotta meg — amit nem hagyhat figyelmen kívül ez az állam, amelynek népessé­ge egymilliárd fő. Ha végül a kínai minisz­terelnök mégis repülőgépre száll, ez azzal magyarázható, hogy mind Kína, mind az Egyesült Államok már be­építette stratégiájába a nem­zetközi politika széles szfé­rájában érvényesülő együtt­működést, elsősorban az ázsiai politikai színpadon, a Szovjetunióval szemben. Wa­shington számára igen jelen­tős a kínai—szovjet polémia léte, illetve ösztönzése, a Peking által Kambodzsával, Vietnammal szemben vállalt szerep. Peking pedig, bár bírálja bizonyos vonatkozá­sait, alapjában egyetértően veszi tudomásul az Egyesült Államok ázsiai jelenlétét. Mint ism­eretes, Weinberger amerikai hadügyminiszter tavaszi pekingi látogatása idején fegyverszállítási aján­latokat is tett Kínának — bár Peking egyelőre, nem utolsósorban anyagi megfon­tolásokból, de a függést is elkerülendő, nem élt velük. Mindazonáltal, ha Teng Hsziao-ping miniszterelnök - helyettesi minőségben tett 1979. januári látogatásával vetjük össze Csao Ce-jang miniszterelnök mostani útját, változás tapasztalható. An­nak idején Teng a Vietnam elleni kínai támadás beha­rangozásával szinte az ope­ratív együttműködésig foga­kozta az „amerikai kártya” kizárólagos alkalmazását, azóta (talán az akkori kaland kimenetele nyomán is) diplo­máciája jóval árnyaltabb és óvatosabb lett. Az 1982 őszén többéves szünet után új for­mában felújított szovjet—kí­nai konzultációk puszta té­nye is arra utal, hogy Pe­­­king több irányban is kap­csolatainak javítására törek­szik. Így Washington azt tapasz­talhatta, hogy Kína az utóbbi időben hűvösen vagy egyál­talán nem reagál azokra az ajánlatokra, amelyek a „stra­tégiai együttműködés” nyílt propagálásával végső soron az amerikai politikai játszma sakkfigurájává kívánják vál­toztatni­­a világ­ legnépesebb országát i­s­­ Kína nyíltabban szól azokról a vitákról, ame­lyek — főleg a­­harmadik vi­lág, a nemzeti felszabadító mozgalmak vonatkozásában — a nemzetközi porondon is szembeállítják az amerikai politikával. Ez nem szünteti meg együttműködésüket In­dokína vagy Afganisztán te­kintetében, de látható, hogy­ Kína maga kívánja megha­tározni politikáját mindkét nagyhatalom irányában. Igaz, a kínai miniszterel­nök egy héttel indulása előtt tartott sajtóértekezletén meg­lepő módon arról beszélt, hogy Kínát határai mentén veszély fenyegeti” és e te­kintetben nem tesz ,,egyen­lőség jelet” az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közé. A világpolitikában, ahol­­a realitások számítanak csu­pán, valóban nehéz lenne egyenlő fégjelet húzni, de fordított értelemben: a Csao által emlegetett „veszély” a gyakorlatban nem bizonyít­ható, a legilletékesebb szov­­jet vezetők nyilatkozatai cá­folták létét, ezzel szemben a Kína részét képező Taj­vannak szóló amerikai dip­lomáciai és katonai támo­gatás Pekingsél szemben — nyilvánvaló tény. Csao Ce-jang ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy Kí­na a szovjet—amerikai vi­szony enyhülésében is re­ménykedik, nem kíván sem hideg­, sem meleg háborút, békés nemzetközi környezet­re van szüksége. Ez naiv különbség azokhoz az idők­höz képest, amikor Peking azt vetette Washington sze­mére, hogy megítél­ése sze­rint nem elég kemény­­ Moszkva iránt, így csak a látogatás ered­ményei mutatják­­ majd meg, milyen értelmet ad ma a pe­kingi vezetés az Egyesült Államokkal való kapcsola­toknak. Baracs Dénes 1984. január 7., szombat

Next