Kisalföld, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
fi televízió műsora __________ Április 16-tól 22-ig . Április 20. — Péntek — 20.00 : Egy lócsiszár virágvasárnapja. TV-játék Sütő András drámájából. Képünkön: Horváth Sándor, Csurka László, Somogyvári Pál. KEDD: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Világnézet. — 8.45: Magyar nyelv. (1. oszt.). — 9.00: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat). — 920: Tájak, emberek, nyelvjárások. — 9.40: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) — 10.05: Az uralkodó nyomában. Film. — 11.30: Képújság. — 14.40: Nevelési központok. — 15.25: Deltácska. — 15.45: Állatmesék. — 16.20: Hírek. — 16.30: Képmagnósok figyelem! — 17.00: Színházat játszunk. — 18.00: Sportmúzeum. — 18.20: Képújság. — 18.25: Zalaszentgrót. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A Laurent család (8.). — 20.55: Stúdió 84. — 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra. — 22.35: Tv-híradó 3. 2. műsor: 17.55: Képújság. — 1800: Csak gyerekeknek! — 18.20: Unokáink is látni fogják. — 1900: Jó kör... Aktuális beszélgetés gazdaságunkról. — 19.35: Extra septett. Balett film. — 20.00: Henry Ford élete és kora. — 20.50: Az ösztön hatalma. Dokumentumfilm. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Asztalitenisz EB. — 22.30: Képújság. SZERDA: 8.30: Tévétorna. — 8.35: Fizika (ált. isk. 7. oszt.). — 9 00: Angol nyelv.Közép haladó. — 9.15: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.). — 9.30: Deltácska. — 9.50: Delta. — 10.15: Nagy amerikai forgalmi dugó. (ism..). — 11.50: Képújság. — 15.00: Szórakaténusz. — 15.15: Mesélj, rajzolj, játssz velünk! — 15.35: Váci Mihály, a sokaság fia. — 16.15: Hírek. — 16.20: A gyermek is utazik. — 16.35: Szegénylegények. Film. — 18.00: Képújság. — 18.05: Tv-tükör. — 18.20: Mi van itt születőben? Tiszahát. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: ZTE—Vasas. Bajnoki labdarúgó mérkőzés. — 21.50: Unokáink is látni fogják. Merre tart az építészet? — 22.30: Tv-híradó 3. 2. műsor: 17.05: Képújság — 17 10: Csak gyerekeknek! — 18.05: Szülők iskolája. — 18.35: Kertünk-udvarunk. — 18.55: A nyelv világa. — 19.40: Nyitott pálya. — 20 00: Vészi Endre: Drága jótevőnk. Tv-játék. — 20.50: Álca felügyelő. Rajzfilm. — 21.00: Tv-híradó . — 21.20: Telepódium kabaré. Ez még semmi. . —22 25 :Képújság. CSÜTÖRTÖK: 8.25: Tévétorna — 8.30: Deltácska. — 8.50: Fizikai kísérletek. — 9.00: A földrengések. Kisfilm. — 9.10: A vulkáni működés. Kisfilm — 9.20: Magyar nyelv. (ált. isk. 2. oszt.). — 9.30: Tájak, emberek, városok. — 950: Vízkereszt, vagy amit akartok. Film. — 12.00: A hírekben hallottuk, a tévében láttuk. — 1500: A kémia tudománya és oktatása. — 15.35: A magyar nép vándorlása és honfoglalása. — 16.05: Egy osztályba járunk — 16.40: Hírek. — 16.45: Mai témák, külföldi tévéműhelyekből. — 17.45: Tévébörze. — 17.55: Pedagógusok fóruma. — 1830: Sport. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 1930: Tv-híradó. — 20.00: Jogi esetek. — 20.45: Panoráma. — 21.45: A hét műtárgya. — 21 50: Csak a derű óráit számolom. — 22.40: Tv-híradó 3. 2. műsor: 18.30: Perpetuum mobile. — 1910: Ecranul nostru. — 19.30: Bolgár rövidfilm. — 20.00: Romantikus kamaraestek. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.25: Tisztán vagy szódával. Tv-film. — 22.30: Képújság. PÉNTEK: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Világnézet. — 8.50: Stop! Közlekedj okosan! — 9.00: A hírekben hallottuk, a tévében láttuk. — 9.30: Osztályfőnöki óra. — 10 00: Utazás a világ nagy vasútjain. Rövidfilm. — 10.45: A só lehet kristály. Rövidfilm. — 10.55: Betekintés a természetbe. — 14.30: Stop! Közlekedj okosan! — 14.40: Ha a világ rigó lenne. — 15.00: Az ember kialakulása. — 15.50: Hírek. — 15.55: Bors. (15.). — 16.55: Ózdi hétköznapok. — 18.00: Ablak. — 19.10: Tévétémna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Tv-játék. — 21.50: A gyermekmentő. Film. — 22.55: Tv-híradó 3. 2. műsor: 16.55: Tisza Kupa. Női kosárlabda mérkőzés. — 18.25: Még egyszer gyerekeknek! — 19.00: Riportfilm. — 19.30: Véczi Károly zongorázik. — 20.00: Tudományos magazin. — 20.50: Az idő ritmusa. Rajzfilm. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Csajkovszkij: Francesca da Rimini. — 21.45: Bizalom. Film. SZOMBAT: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Ecranul nostru. — 8.25: Kuckó. — 8.55: Az ördöghegyi gazda. (3.). — 9.40: Fürkész történetei. — 10.10: Zene-bona. — 10.45: Kengyelfutó gyalogkakukk. (13.). — 11.05: A Laurent család. (ism.). — 14.25: A gyermek mozgásfejlődése. — 14.50: A látogatók. (2.). — 15.50: Szófiában, magyarul. — 16.40: Műsoron a számítógép. (3.). — 17.10: Mitiök. Tinirandevú. — 17.55: Főzőcske. — 18.25: Parabola. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — mindenkinek. — 20.05: Hitchcock-sorozat: Londoni randevú. Film. — 21.35: Szép magyar tánc. — 21.40: Népek kiáltják sorsodat, szabadság. Film .— 23.30: Tv-híradó 3. 2. műsor: 18.00: Gólyavári esték. — 18.45: Angol nyelv. — 19.00: Francia nyelv. — 19.15: Német nyelvlecke. — 19.35: A modern művészet kalandjai. — 20 25: Jazz-műsor. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Asztalitenisz EB. VASÁRNAP: 8.00: Tévétérna. — 8.05: Óvodások filmműsora. — 9.55: Sólyomének. — 10.25: Hírek. — 10.35: A kárókatonák még nem jöttek vissza. Film. — 14.35: Dunán innen — Tiszán túl. — 15.35: Csodatopán. (1.). — 16.50: Műsorainkat ajánljuk! — 17.15: Reklám. — 17.20: Elmebajnokság. — 18.00: Delta. — 18.35: A Közönségszolgálat tájékoztatója. — 18.40: Tévétorna. — 18.45: Esti mese. — 19.00: A Hét. — 20.00: Hírek. — 20.05: Dollárpapa. Film. — 21.45: Szántó Piroska és Vas István műsora. — 22.30: Halkan a basszushangokkal. Film. — 23.40: Hírek. 2. műsor: 17.00: Asztalitenisz EB. — 19.00: A titokzatos gésák. Film. — 19.50: Rövidfilm. — 20.00: Hírek. — 20.05: Katedrálisok kora. Film. — 20.55: Balett mindenkinek. — 21.25: Bukarestről egy-két adat a dédunokáknak. Rövidfilm. — 21.40: Sport. — 22.45: Képújság. 1984. április 13., péntek Világ és nyelv Dr. Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára „A nemzetközi kapcsolatok adatforgalma — számítógépes távközléssel” című cikke a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen tényekkel szolgál a téma társadalmi vonatkozásairól. A világ legnagyobb fordító- és tolmácsszolgálatának vezetőjével készült interjú érdekes képet nyújt a szolgálat munkájáról és nehéz utánpótlásának meglepő követelményeiről. Szecskó Tamás, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgatója figyelemre méltó cikket írt a kommunikácós demokratizálásáról. William Auld angol költő „A történelem erejével” című cikke a nemzetközi eszperantó mozgalom fejlődéséről és ennek jelentőségéről ad sajátos áttekintést. A lap egyéb írásai közül kiemelést érdemel még a „Sok-sok öröm és élmény forrása” című riport, amelyben négy váci vezető személyes hangon számol be arról, hogy mit jelent számára a nemzetközi nyelv megismerése, tanulása. Negyven éve történt Három hullámban bombázták a várost Hazánk 1944. március 19- én történt német megszállása után megkezdődött a lényegében addig is fasiszta Németország háborús céljait szolgáló magyar gazdasági élet teljes kiaknázása, sőt helyenként az ellenőrzés mellett német tulajdonbavétele is. Ennek következményeként a nyugati szövetséges hatalmak — bár a hadüzenet közöttük és Magyarország között 1941. decemberében megtörtént — megkezdték a közvetlen hadműveletet hazánk ellen, sorozatosan bombázták a hadifontosságú magyar városokat és üzemeket, így került sor április 3-án a csepeli gyárak és a Duna Repülőgépgyár, majd később a dunai kőolajvezeték, a bánhidai erőmű bombázására. Hazánk egyik legnagyobb hadiüzeme, a győri Vagongyár ellen intézett első légitámadásra 1944. április 13-án került sor. Ezen a napon a délelőtt folyamán több alkalommal is fújtak légiriadót, majd 11 óra 50 perckor 80 Liberátor típusú bombázógép három hullámban támadást intézett a város, elsősorban a Vagongyár ellen. A bombázás során ledobtak 386 ötszáz fontos, 580 száz fontos, 2000 húsz fontos rombolóbombát és mintegy 40 ezer gyújtóbombát. A mindössze negyed óráig tartó bombázás rendkívül súlyos károkat okozott a győri üzemekben, de a lakóépületekben is. A városi rendőrkapitány 1944. április 20-án kelt jelentése szerint a Vagongyár 80 százalékos, a Szeszgyár száz százalékos, a Városi Gázmű 80 százalékos, a Győri Vegyiművek Rt. száz százalékos, a Cardo Bútorgyár 80 százalékos kárt szenvedett. A dunaparti villamos kapcsoló állomás 99 százalékban, a repülőtéri repülőgépgyártó üzemrész 30 százalékban semmisült meg. Súlyos károk keletkeztek a lakóépületekben is: teljesen leégett 72, súlyos tűzkárt szenvedett 26, könnyű tűzkárt 31, súlyos rongálódást 115 könnyű rongálódást 136 lakóépület. A Vagongyár igazgatóságának 1944. május 1-én kelt jelentése szerint eddig az időpontig az üzem termeléskiesése teljes volt, ez 90 százalékban a honvédelmi megrendeléseket érintette. Az anyagi kár az első becslések szerint is meghaladta a 95 millió pengőt. Egy június 23- án kelt építészmérnök szakértői vélemény szerint a Vagongyár épületeinek 65 százaléka, gépeinek, üzemi berendezéseinek 70 százaléka semmisült meg. A lakóépületekben esett súlyos károk következtében hajléktalanná vált 3720 fő, vidékre költözött — a további bombázásoktól való félelem miatt is — kb. 8—9000 ember. Rendkívül magas volt a halottak száma is, bár végleges adatokat végül soha nem sikerült megállapítani. Csak a Vagongyár területén 214 volt a halottak, 158 a sebesültek száma, végleg eltűnt kb. 40 fő. A Győri Nemzeti Hírlap 1944. április 26-i híradása szerint a bombázást követő napokban a győri köztemetőben agnoszkáltak 395 halottat, 122 elhunytat pedig vidékre szállítottak. A városi anyakönyvi hivatal vezetőjének április 28-án kelt jelentése szerint az elhaltak bejelentése olyan tömegesen történt, hogy „azoknak csak egy részét állt módomban szabályszerűen anyakönyvezni... A bejegyzések szabályszerű foganatosítása módfelett megnehezítette a fel nem ismert halottak sokasága.” Nagy volt az agnoszkálás nélkül eltemetettek, továbbá a tűzvész során teljesen megsemmisültek száma, így a várost ért első bombázás áldozatainak számát mintegy 7—800 főre becsülhetjük. A bombázás után a károk helyreállítása rendkívül vontatottan kezdődött. A polgármester 1944. májusi jelentése szerint csak a Révfaluban keletkezett bombatölcsérek betemetéséhez mintegy 4000 köbméter föld megmozgatására lett volna szükség. Az üzemek, mindenekelőtt a Vagongyár helyreállítása lényegében csak a felszabadulás után történt meg. Dr. Molnár Ernő KÉRDEZHETNÉ bárki, mi ebben a történetben a különös? Valójában semmi. Nem pásztorok és juhászok mesélték nekem valamelyik téli estén, hanem Balogh János mondta el a napokban, aki ott volt annál a szomorú esetnél, ami a falujában esett meg, vagy tán a szomszéd településen. Hogy pontosan így-e, nem tudom, de mindenképpen leírom, hiszen most van az évfordulója ennek a jelentéktelen történetnek. Lehet, nem így igaz. Balogh János bizonygatja, öt éve minden úgy volt, ahogy elmondta. Berta egész éjjel rosszul aludt, még álmodott is, régi emlékei látogatták meg, de reggelre semmit nem tudott összerakni belőlük, nyomban szétszéledtek, ellobbantak, elhalványultak. Azért hagytak az asszonyban valami furcsa hangulatot. Emlegette délelőtt a boltban Ilonkának, a pénztárosnak, aki csak nevetett rajta. Berta özvegy volt, fiatal, innen a harmincon. Éles logikájú nőszemély, telt arcú, finom derekú, formás lábú. Az idegen a város felől érkezett, április tizenharmadikán, nagypénteken, ezerkilencszázhetvenkilencben, két nappal a húsvéti ünnepek előtt. Még böjti szelek fújtak, a kissé meggyötört férfi állára kiütközött a borosta. Mielőtt belépett a kapun — Berta háza a falu közepén állt —, körülnézett. Fülelt, tekingetett. Talán a kutyát várta, pedig Bertánál soha nem volt kutya. Aki az idegennel találkozott a határban, annak az volt az érzése, menekül valaki vagy valami elől. Balogh János meg is jegyezte a kocsmában: — Nekem gyanús volt, elhihetitek, amikor a hegyúton fölbukkant, már akkor. A köszönésemet se fogadta, kétszer szóltam rá, emeltem feléje a sapkát Amikor a szekér mellé ért — lovaskocsival voltam a pincénél, szénát hoztam, két kishordót, a ló megijedt, oldalra fordult, ágaskodott, hátrafelé nyomta a szekeret, nem sokon múlott, hogy nem az árokba, összenéztek az emberek, szerettek volna mindent megtudni az idegenről, BARABÁS de csak apróságokat beszélt ezt követően Balogh János. Hogy csupa hab lett a lova háta, úgy remegett szegény állat, mintha hideg esőben estig az utcán állt volna, pokróc nélkül. Valaki megkérdezte, milyen volt az az ember. Balogh János vállvonogatva mondta: — Hosszú, sovány. Köpönyegbe burkolta magát, mint a valamikori vándordiákok. A fejében fekete kalap, a kezében bot. — Horváth Tóni, a termelőszövetkezet magtárosa úgy gondolta, azt mondta, valaminek történni kell a faluban, mert ő, épp a Berta kerítésénél, friss vakondtúrást látott. Még csodálkozott is. A vakond a járda és a drót között tart. Az istenért, beszéljetek másról, törölte le az asztalt a kocsmáros. Ne legyetek babonásak, ne sutyorogjatok annyit ilyenekről, hagyjátok ezeket a marhaságokat! Akkor meg a cifra Tóth lépett a terembe, és semmiről se tudva kezdte el, vonyított délután a kuvasza, gödröt kapart a kertben, lefelé tartotta a fejét, turult. A menye azzal állított haza, valami Barabás érkezett a faluba. Balogh János javasolta, el kell menni a tanácselnökhöz, es a körzeti megbízotthoz, mert ezek után fontos lenne mindent megtudni. Ki az idegen, hová való, mit keres ezen a tájon? Na jó. Ültek még egy fél órát az italboltban házukat a cserépkályha csempéihez és a falburkolathoz vetve. Előttük sör volt, a szájukban cigaretta. Akkor szaladt be jajgatva a cifra Tóth felesége. — Húzhatják a harangokat Bertának! Az asszonyok ott kíváncsiskodtak csoportosan az udvaron és a kerítésnél, tárgyalták az esetet, szorongatták a zsebkendőket, a kötényük csücskét, emlegették az esztendő százharmadik napját, amit a kalendárium ezúttal is péntekkel, áprilissal hozott össze, ami, lám-lám, szerencsétlenséget hozott. És szájról szájra adogatták a hírt az idegenről, akinek azonban nyoma veszett. Hiába mondta az orvos, infarktus, az emberek mást beszéltek, és úgy is hitték, Barabás járt Bertánál, Barabás kitáguló kék szemébe nézett bele a fiatalasszony. BALOGH JÁNOS tizennegyedikén, nagyszombaton, Tibor napján egy fekete kalapba botlott a hegyben. Ott találta a gyalogúton, teljesen szétszakítva. Felvette, szőlőkaróra tűzte, de délre úgy eltűnt, mintha sose lett volna. J. J. r ■ Lucilla Olivieri olasz festőművész Rómában született, ott végezte tanulmányait — Renato Guttuso tanítványa volt. Költő, balett-tanár, illetve koreográfus, számos festészeti és irodalmi verseny díjazottja. Festményei a régi mesterek módszereivel és technikájával készültek (tojástempera, arany háttér stb.) és érzelmi hátterükben legtöbbször klasszikus zeneművek állnak. Polgári foglalkozása is van: az ostiai régészeti főfelügyelőség és Későközépkori Múzeum főrestaurátora. Kiállítása idén volt Budapesten, a Dorottya utcai kiállítóteremben. Képünkön: „Anyámnak” című grafikája. KIUHPÖID 5