Kisalföld, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

fi televízió műsora __________ Április 16-tól 22-ig . Április 20. — Péntek — 20.00 : Egy­ lócsiszár virág­­vasárnapja. TV-játék Sütő András drámájából. Képünkön: Horváth Sándor, Csurka László, Somogyvári Pál. KEDD: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Világnézet. — 8.45: Magyar nyelv. (1. oszt.). — 9.00: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tago­zat). — 920: Tájak, emberek, nyelvjárások. — 9.40: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) — 10.05: Az uralkodó nyomában. Film. — 11.30: Képújság. — 14.40: Nevelési központok. — 15.25: Del­­tácska. — 15.45: Állatmesék. — 16.20: Hírek. — 16.30: Kép­magnósok figyelem! — 17.00: Színházat játszunk. — 18.00: Sportmúzeum. — 18.20: Képújság. — 18.25: Zalaszentgrót. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A Laurent család (8.). — 20.55: Stúdió 84. — 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra. — 22.35: Tv-hír­adó 3. 2. műsor: 17.55: Képújság. — 18­00: Csak gyerekeknek! — 18.20: Unokáink is látni fogják. — 1900: Jó kör... Aktuális beszélgetés gazdaságunkról. — 19.35: Extra septett. Balett film. — 20.00: Henry Ford élete és kora. — 20.50: Az ösztön hatalma. Dokumentumfilm. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Asztalitenisz EB. — 22.30: Képújság. SZERDA: 8.30: Tévétorna. — 8.35: Fizika (ált. isk. 7. oszt.). — 9 00: Angol nyelv.­Közép­ haladó. — 9.15: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.). — 9.30: Deltácska. — 9.50: Delta. — 10.15: Nagy amerikai forgalmi dugó. (ism..). — 11.50: Kép­újság. — 15.00: Szórakaténusz. — 15.15: Mesélj, rajzolj, játssz velünk! — 15.35: Váci Mihály, a sokaság fia. — 16.15: Hírek. — 16.20: A gyermek is utazik. — 16.35: Szegénylegények. Film. — 18.00: Képújság. — 18.05: Tv-tükör. — 18.20: Mi van itt születőben? Tiszahát. — 18.55: Reklám. — 19.10: Té­vétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: ZTE—Vasas. Bajnoki labdarúgó mérkőzés. — 21.50: Unokáink is látni fogják. Mer­re tart az építészet? — 22.30: Tv-híradó 3. 2. műsor: 17.05: Képújság — 17 10: Csak gyerekeknek! — 18.05: Szülők iskolája. — 18.35: Kertünk-udvarunk. — 18.55: A nyelv világa. — 19.40: Nyitott pálya. — 20 00: Vészi End­re: Drága jótevőnk. Tv-játék. — 20.50: Álca felügyelő. Rajz­­film. — 21.00: Tv-híradó . — 21.20: Telepódium kabaré. Ez még semmi. . —22 25 :Képújság. CSÜTÖRTÖK: 8.25: Tévétorna — 8.30: Deltácska. — 8.50: Fizikai kísérletek. — 9.00: A földrengések. Kisfilm. — 9.10: A vulkáni működés. Kisfilm — 9.20: Magyar nyelv. (ált. isk. 2. oszt.). — 9.30: Tájak, emberek, városok. — 950: Vízke­reszt, vagy amit akartok. Film. — 12.00: A hírekben hallot­tuk, a tévében láttuk. — 15­00: A kémia tudománya és ok­tatása. — 15.35: A magyar nép vándorlása és honfoglalása. — 16.05: Egy osztályba járunk — 16.40: Hírek. — 16.45: Mai témák, külföldi tévéműhelyekből. — 17.45: Tévébörze. — 17.55: Pedagógusok fóruma. — 18­30: Sport. — 19.10: Tévé­torna. — 19.15: Esti mese. — 1930: Tv-híradó. — 20.00: Jo­gi esetek. — 20.45: Panoráma. — 21.45: A hét műtárgya. — 21 50: Csak a derű óráit számolom. — 22.40: Tv-híradó 3. 2. műsor: 18.30: Perpetuum mobile. — 19­10: Ecranul nostru. — 19.30: Bolgár rövidfilm. — 20.00: Romantikus ka­maraestek. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.25: Tisztán vagy szó­dával. Tv-film. — 22.30: Képújság. PÉNTEK: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Világnézet. — 8.50: Stop! Közlekedj okosan! — 9.00: A hírekben hallottuk, a tévében láttuk. — 9.30: Osztályfőnöki óra. — 10 00: Utazás a világ nagy vasútjain. Rövidfilm. — 10.45: A só lehet kris­tály. Rövidfilm. — 10.55: Betekintés a természetbe. — 14.30: Stop! Közlekedj okosan! — 14.40: Ha a világ rigó lenne. — 15.00: Az ember kialakulása. — 15.50: Hírek. — 15.55: Bors. (15.). — 16.55: Ózdi hétköznapok. — 18.00: Ablak. — 19.10: Tévétémna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Tv-játék. — 21.50: A gyer­mekmentő. Film. — 22.55: Tv-híradó 3. 2. műsor: 16.55: Tisza Kupa. Női kosárlabda mérkőzés. — 18.25: Még egyszer gyerekeknek! — 19.00: Riportfilm. — 19.30: Véczi Károly zongorázik. — 20.00: Tudományos ma­gazin. — 20.50: Az idő ritmusa. Rajzfilm. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Csajkovszkij: Francesca da Rimini. — 21.45: Bi­zalom. Film. SZOMBAT: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Ecranul nostru. — 8.25: Kuckó. — 8.55: Az ördöghegyi gazda. (3.). — 9.40: Für­kész történetei. — 10.10: Zene-bona. — 10.45: Kengyelfutó gyalogkakukk. (13.). — 11.05: A Laurent család. (ism.). — 14.25: A gyermek mozgásfejlődése. — 14.50: A látogatók. (2.). — 15.50: Szófiában, magyarul. — 16.40: Műsoron a számító­gép. (3.). — 17.10: Mitiök. Tinirandevú. — 17.55: Főzőcske. — 18.25: Parabola. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — mindenkinek. — 20.05: Hitchcock-sorozat: Londoni randevú. Film. — 21.35: Szép magyar tánc. — 21.40: Népek kiáltják sorsodat, szabadság. Film .— 23.30: Tv-híradó 3. 2. műsor: 18.00: Gólyavári esték. — 18.45: Angol nyelv. — 19.00: Francia nyelv. — 19.15: Német nyelvlecke. — 19.35: A modern művészet kalandjai. — 20 25: Jazz-műsor. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Asztalitenisz EB. VASÁRNAP: 8.00: Tévétérna. — 8.05: Óvodások filmmű­sora. — 9.55: Sólyomének. — 10.25: Hírek. — 10.35: A káró­katonák még nem jöttek vissza. Film. — 14.35: Dunán innen — Tiszán túl. — 15.35: Csodatopán. (1.). — 16.50: Műsorain­kat ajánljuk! — 17.15: Reklám. — 17.20­: Elmebajnokság. — 18.00: Delta. — 18.35: A Közönségszolgálat tájékoztatója. — 18.40: Tévétorna. — 18.45: Esti mese. — 19.00: A Hét. — 20.00: Hírek. — 20.05: Dollárpapa. Film. — 21.45: Szántó Piroska és Vas István műsora. — 22.30: Halkan a basszus­hangokkal. Film. — 23.40: Hírek. 2. műsor: 17.00: Asztalitenisz EB. — 19.00: A titokzatos gé­sák. Film. — 19.50: Rövidfilm. — 20.00: Hírek. — 20.05: Ka­­tedrálisok kora. Film. — 20.55: Balett mindenkinek. — 21.25: Bukarestről egy-két adat a dédunokáknak. Rövidfilm. — 21.40: Sport. — 22.45: Képújság. 1984. április 13., péntek Világ és nyelv Dr. Gömbös Ervin, a Ma­gyar ENSZ­ Társaság főtitká­ra „A nemzetközi kapcsola­tok adatforgalma — számí­tógépes távközléssel” című cik­ke a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen tényekkel szolgál a téma társadalmi vonatkozásairól. A világ leg­nagyobb fordító- és tolmács­­szolgálatának vezetőjével készült interjú érdekes ké­pet nyújt a szolgálat mun­kájáról és nehéz utánpótlá­sának meglepő követelmé­nyeiről. Szecskó Tamás, a Tömegkommunikációs Kuta­tóközpont igazgatója figye­lemre méltó cikket írt a kommunikácós demokratizá­lásáról. William Auld angol költő „A történelem erejé­vel” című cikke a nemzetkö­zi eszperantó mozgalom fej­lődéséről és ennek jelentő­ségéről ad sajátos áttekin­tést. A lap egyéb írásai közül kiemelést érdemel még a „Sok-sok öröm és élmény forrása” című riport, amely­ben négy váci vezető sze­mélyes hangon számol be arról, hogy mit jelent szá­mára a nemzetközi nyelv megismerése, tanulása. Negyven éve történt Három hullámban bombázták a várost Hazánk 1944. március 19- én történt német megszállá­sa után megkezdődött a lé­nyegében addig is fasiszta Németország háborús céljait szolgáló magyar gazdasági élet teljes kiaknázása, sőt helyenként az ellenőrzés mellett német tulajdonbavé­­tele is. Ennek következmé­nyeként a nyugati szövetsé­ges hatalmak — bár a had­üzenet közöttük és Magyar­­ország között 1941. decem­berében megtörtént — meg­kezdték a közvetlen hadmű­veletet hazánk ellen, soro­zatosan bombázták a hadi­fontosságú magyar városo­kat és üzemeket, így került sor április 3-án a csepeli gyárak és a Duna Repülő­­gépgyár, majd később a du­­nai kőolajvezeték, a bánhi­­dai erőmű bombázására. Hazánk egyik legnagyobb hadiüzeme, a győri Vagon­­gyár ellen intézett első légi­támadásra 1944. április 13-án került sor. Ezen a napon a délelőtt folyamán több alka­lommal is fújtak légiriadót, majd 11 óra 50 perckor 80 Liberátor típusú bombázó­gép három hullámban táma­dást intézett a város, első­sorban a Vagongyár ellen. A bombázás során ledobtak 386 ötszáz fontos, 580 száz fontos, 2000 húsz fontos rombolóbombát és mintegy 40 ezer gyújtóbombát. A mindössze negyed órá­ig tartó bombázás rendkí­vül súlyos károkat okozott a győri üzemekben, de a la­kóépületekben is. A városi rendőrkapitány 1944. április 20-án kelt jelentése szerint a Vagongyár 80 százalékos, a Szeszgyár száz százalékos, a Városi Gázmű 80 száza­lékos, a Győri Vegyiművek Rt. száz százalékos, a Cardo Bútorgyár 80 százalékos kárt szenvedett. A dunaparti vil­lamos kapcsoló állomás 99 százalékban, a repülőtéri re­pülőgépgyártó üzemrész 30 százalékban semmisült meg. Súlyos károk keletkeztek a lakóépületekben is: teljesen leégett 72, súlyos tűzkárt szenvedett 26, könnyű tűz­kárt 31, súlyos rongálódást 115 könnyű rongálódást 136 lakóépület. A Vagongyár igazgatósá­gának 1944. május 1-én kelt jelentése szerint eddig az időpontig az üzem termelés­­kiesése teljes volt, ez 90 szá­zalékban a honvédelmi meg­rendeléseket érintette. Az anyagi kár az első becslések szerint is meghaladta a 95 millió pengőt. Egy június 23- án kelt építészmérnök szak­értői vélemény szerint a Va­gongyár épületeinek 65 szá­zaléka, gépeinek, üzemi be­rendezéseinek 70 százaléka semmisült meg. A lakóépületekben esett súlyos károk következtében hajléktalanná vált 3720 fő, vidékre költözött — a to­vábbi bombázásoktól való félelem miatt is — kb. 8—9000 ember. Rendkívül magas volt a halottak száma is, bár vég­leges adatokat végül soha nem sikerült megállapítani. Csak a Vagongyár területén 214 volt a halottak, 158 a se­besültek száma, végleg el­tűnt kb. 40 fő. A Győri Nem­zeti Hírlap 1944. április 26-i híradása szerint a bombá­zást követő napokban a győ­ri köztemetőben agnoszkál­­tak 395 halottat, 122 elhuny­tat pedig vidékre szállítot­tak. A városi anyakönyvi hivatal vezetőjének április 28-án kelt jelentése szerint az elhaltak bejelentése olyan tömegesen történt, hogy „azoknak csak egy részét állt módomban szabályszerűen anyakönyvezni... A bejegy­zések szabályszerű fogana­tosítása módfelett megnehe­zítette a fel nem ismert ha­lottak sokasága.” Nagy volt az agnoszkálás nélkül elte­metettek, továbbá a tűzvész során teljesen megsemmisül­tek száma, így a várost ért első bombázás áldozatainak számát mintegy 7—800 fő­re becsülhetjük. A bombázás után a károk helyreállítása rendkívül von­tatottan kezdődött. A pol­gármester 1944. májusi je­lentése szerint csak a Rév­faluban keletkezett bomba­tölcsérek betemetéséhez mintegy 4000 köbméter föld megmozgatására lett volna szükség. Az üzemek, minde­nekelőtt a Vagongyár hely­reállítása lényegében csak a felszabadulás után történt meg. Dr. Molnár Ernő KÉRDEZHETNÉ bárki, mi ebben a történetben a különös? Valójában sem­mi. Nem pásztorok és juhászok mesélték nekem valamelyik téli estén, hanem Balogh János mondta el a napokban, aki ott volt annál a szomorú esetnél, ami a falujában esett meg, vagy tán a szomszéd településen. Hogy pontosan így-e, nem tudom, de mindenképpen le­írom, hiszen most van az évfordulója ennek a jelentéktelen történetnek. Lehet, nem így igaz. Balogh János bizonygatja, öt éve minden úgy volt, ahogy elmondta. Berta egész éjjel rosszul aludt, még álmodott is, régi emlékei látogatták meg, de reggelre semmit nem tudott összerakni belőlük, nyomban szétszé­ledtek, ellobbantak, elhalványultak. Azért hagytak az asszonyban valami furcsa hangulatot. Emlegette délelőtt a boltban Ilonkának, a pénztárosnak, aki csak nevetett rajta. Berta özvegy volt, fiatal, innen a harmincon. Éles logiká­jú nőszemély, telt arcú, finom derekú, formás lábú. Az idegen a város felől érkezett, áp­rilis tizenharmadikán, nagypénteken, ezerkilencszázhetvenkilencben, két nap­pal a húsvéti ünnepek előtt. Még böj­ti szelek fújtak, a kissé meggyötört fér­fi állára kiütközött a borosta. Mielőtt belépett a kapun — Berta háza a falu közepén állt —, körülnézett. Fülelt, te­kingetett. Talán a kutyát várta, pedig Bertánál soha nem volt kutya. Aki az idegennel találkozott a határ­ban, annak az volt az érzése, menekül valaki vagy valami elől. Balogh János meg is jegyezte a kocsmában: — Ne­kem gyanús volt, elhihetitek, amikor a hegyúton fölbukkant, már akkor. A kö­szönésemet se fogadta, kétszer szóltam rá, emeltem feléje a sapkát Amikor a szekér mellé ért — lovaskocsival vol­tam a pincénél, szénát hoztam, két kis­­hordót, a ló megijedt­, oldalra fordult, ágaskodott, hátrafelé nyomta a szeke­ret, nem sokon múlott, hogy nem az árokba, összenéztek az emberek, szerettek volna mindent megtudni az idegenről, BARABÁS de csak apróságokat beszélt ezt köve­tően Balogh János. Hogy csupa hab lett a lova háta, úgy remegett szegény ál­lat, mintha hideg esőben estig az ut­cán állt volna, pokróc nélkül. Valaki megkérdezte, milyen volt az az ember. Balogh János vállvonogatva mondta: — Hosszú, sovány. Köpönyegbe burkolta magát, mint a valamikori vándordiá­kok. A fejében fekete kalap, a kezében bot. — Horváth Tóni, a termelőszövet­kezet magtárosa úgy gondolta, azt mondta, valaminek történni kell a fa­luban, mert ő, épp a Berta kerítésénél, friss vakondtúrást látott. Még csodál­kozott is. A vakond a járda és a drót között tart. Az istenért, beszéljetek másról, törölte le az asztalt a kocsmá­­ros. Ne legyetek babonásak, ne sutyo­rogjatok annyit ilyenekről, hagyjátok ezeket a marhaságokat! Akkor meg a cifra Tóth lépett a terembe, és sem­miről se tudva kezdte el, vonyított dél­után a kuvasza, gödröt kapart a kert­ben, lefelé tartotta a fejét, turult. A menye azzal állított haza, valami Ba­rabás érkezett a faluba. Balogh János javasolta, el kell men­ni a tanácselnökhöz, es a körzeti meg­bízotthoz, mert­ ezek után fontos lenne mindent megtudni. Ki az idegen, hová való, mit keres ezen a tájon? Na jó. Ültek még egy fél órát az italboltban házukat a cserépkályha csempéihez és a falburkolathoz vetve. Előttük sör volt, a szájukban cigaretta. Akkor sza­ladt be jajgatva a cifra Tóth felesége. — Húzhatják a harangokat Bertának! Az asszonyok ott kíváncsiskodtak csoportosan az udvaron és a kerítés­nél, tárgyalták az esetet, szorongatták a zsebkendőket, a kötényük csücskét, emlegették az esztendő százharmadik napját, amit a kalendárium ezúttal is péntekkel, áprilissal hozott össze, ami, lám-lám, szerencsétlenséget hozott. És szájról szájra adogatták a hírt az ide­genről, akinek azonban nyoma veszett. Hiába mondta az orvos, infarktus, az emberek mást beszéltek, és úgy is hit­ték, Barabás járt Bertánál, Barabás kitáguló kék szemébe nézett bele a fia­talasszony. BALOGH JÁNOS tizennegyedikén, nagyszombaton, Tibor napján egy fe­kete kalapba botlott a hegyben. Ott ta­lálta a gyalogúton, teljesen szétszakít­va. Felvette, szőlőkaróra tűzte, de dél­re úgy eltűnt, mintha sose lett volna. J. J. r ■ Lucilla Olivieri olasz fes­tőművész Rómában született, ott végezte tanulmányait — Renato Guttuso tanítványa volt. Költő, balett-tanár, il­letve koreográfus, számos festészeti és irodalmi ver­seny díjazottja. Festményei a régi mesterek módszerei­vel és technikájával készül­tek (tojástempera, arany háttér stb.) és érzelmi hátte­rükben legtöbbször klasszi­kus zeneművek állnak. Pol­gári foglalkozása is van: az ostiai régészeti főfelügyelő­ség és Későközépkori Múze­um főrestaurátora. Kiállítá­sa idén volt Budapesten, a Dorottya utcai kiállítóterem­­ben. Képünkön: „Anyámnak” című grafikája. KIUHPÖID 5

Next