Kisalföld, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1984. MÁJUS 3. CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,40 FORINT XL. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Az alkotó munkát, a dolgozó embert köszöntöttük Megyénk lakossága vidám hangulatban, lelkesen ünnepelte május elsejét Május elsején hajnali hat órakor a megyeszékhely csendes volt, esett az eső, de percről percre több ablak nyílott ki Almás tekintetek, kócos fejek kémlelték az eget, kegyes­ lesz-e a termé­szet az ünnephez? Hét óra tájban éledni kezdett a vá­ros, nyolc óra felé pedig már a Rába ETO Stadion környé­ke is benépesedett Egyedül álltam a hatalmas parkoló északi részén, emlé­keztem arra, hogy ötven év­vel ezelőtt a mai pompás ta­nulóváros­ helyén — akkor még a hírhedt Budai úti ba­rakkokban — ..a nyomor ál­modott”. Nyolc óra táján, amikor megszólalt a stadion körül a katonabanda patto­gó ütemű muzsikája, az eső is már csak szemerkélt. Az ünneplőbe öltözött győriek kezükben apró zászlócskák­kal, virágokkal, léggömbök­kel, sűrű sorokban megin­dultak az idei május elseje ünnepségének színhelye, a Rába ETO Stadion felé. A lacikonyhák felöl már korán reggel ínycsiklandó illatok terjengtek. A mutatványos bó­dék előtt is egyre többen állt­­ak. Kilenc óra körül a Nagy Sándor utcán, az Ipar utca felöl megérkezett a felvonu­lók első csoportja. Élükön Fock Jenő, a Központi Bizott­ság tagja, nyugalmazott mi­niszterelnök, Győr országgyű­lési képviselője, Háry Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Lombos Ferenc, a Győr-Sop­­ron megyei Tanács elnöke, a megye és a város más párt­os állami vezetői, a munkás­­mozgalom régi harcosai. Sű­rű sorokban jöttek a győri gyárak, üzemek, intézmények dolgozói, a stadion hangos­­beszélőjén köszöntötték őket, méltatva a termelésben elért kiemelkedő eredményeiket. Hatalmas zúgással az MHSZ repülőgépe érkezett a stadi­on fölé, szokásos billegés­sel üdvözölte a dolgozókat, majd szemet gyönyörködtető légi bemutatót rendezett a gép Pilótája, Horváth Zoltán. Néhány perccel tíz óra előtt felcsendültek a régi munkáskórus szépséges dal­lamai.­­Fel vörösök proletá­rok.” Megszólaltak a fanfá­rok Szabó Teriké, a gyakor­ló általános iskola negyedik osztályos tanulója Weöres Sándor Május 1-én című költeményét szavalta el. Ujfalusi Sándor, az SZMT vezető titkára ünnepi köszön­tőjében a többi között az alábbiakat mondta: — Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május el­sején. Tisztelettel adózunk az embert emberré tevő munkának, jelenlegi és el­jövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki a kohókból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a magot, tanít, gyógyít, alkot. Megyénk és városunk munkássága és dolgozói nevében is köszönt­jük mindazokat az osztály­testvéreinket, akik az em­berhez méltó élet feltételei­nek megteremtését tűzték maguk elé, azokat is, akik már rátérhettek az új társa­dalom építésének útjára. — Céljainkat terveinket csak szorgalmas munkával vált­hatjuk valóra.’Ma már­ egyre többen­­érzik és értik — sa­ját tapasztalataikból —, hogy csak a­ jól, a tisztességesen végzett munka lehet fejlődé­sünk forrása. A több lakást, a jobb és szebb árut, a kul­turáltabb életkörülményeket nekünk kell megteremte­nünk. Ezért tiszteljük a mun­kát, ezért becsüljük a szebb életünkért munkálkodó dol­gozó embert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely céljaink elérését kö­zelebb hozza. Nem látványos megnyilvánulásokra, látszat­­eredményekre, hanem szívós és fegyelmezett munkával elérhető, tartós eredmények­re van szükségünk — mon­dotta egyebek között az ün­nepség szónoka, majd befeje­zésül hangsúlyozta: — Pártunk jól ismeri az igényeket és a reális lehető­ségeket. Vigyáz arra, hogy szoros kapcsolatban legyen a munkásosztállyal és a szö­vetségeseivel, a szövetkezeti parasztsággal, a szocialista értelmiséggel, egész népünk­kel. A beszéd után szép lát­ványt nyújtott a zöld gyep, a színes melegítőkbe öltözött lányokkal, fiúkkal. A hideg időben szinte felmelegítették a jelenlévőket a Testnevelési főiskola hófehér tornatrikó­ba öltözött lányai, akik Csaj­kovszkij b-moll zongoraver­senyének kezdő ütemeire mezítláb futottak a stadion vizes gyepére és Coubertin­­nek — az olimpiai­­eszme megteremtőjének — Oda a sporthoz című költeményére mutatták be a szépség, a fia­talság arotheozisaként gya­korlataikat. A győri sport­egyesületek fiataljai özönlött­­ék el később a pályát a lab­dajátékok, a judo és a torna különböző elemeit mutatva be, közben a kerékpárosok hajtottak a futópályán. A győri általános iskolák fe­hérmezes lányai következtek látványos tornagyakorlataik­kal, őket a Kazinczy Gimná­zium csinos lányai követték: táncoltak, tornáztak. Újból a TF lányai jöttek, most feke­te tornamezben jazz táncot mutattak be. A Bercsényi Gimnázium diákjai, tűzpiros mezben szenzációs gyakorla­taikkal zárták a programot. Tizenegy óra körül járt az óra mutatója, amikor újból az MHSZ repülői jöttek, de a négyszáz méter alatti fel­hők miatt nem engedélyez­ték az ejtőernyős ugrásokat. Az ünnepség után Fock Jenő az alábbi nyilatkozatot adta lapunknak: — Örülök, hogy eljöhettem erre a szín­pompás, szépséges győri má­jus elsejére, örülök, hogy éjféltől reggel nyolc óráig esett az eső. Örülök, hogy az ünnepség idejére elállt. Tet­szett az is, hogy a győri dol­gozók ebben a nagyszerű sportlétesítményben ünne­pelnek. Tetszett a kellemes, vidám hangulat, tetszettek a fiatalok színpompás és sok­szor művészi gyakorlatai. További jó munkát, további jó eredményeket, még több kiváló címet kívánok a gyá­rak, az üzemek dolgozóinak, a mezőgazdaságnak pedig még több esőt és hasonló jó eredményeket. Az ünnepség után a sta­dion környékén vidám ma­jális kezdődött, amely a késő esti órákig tartott...­­ " Akár szimbolikus jelentést is tulajdoníthatunk annak a látványnak, amely a sop­roni Bécsi-domb hajdani amfiteátrumát övező, frissen zöldellő dombkaréjról tárul a szemlélődő tekintet elé. Szin­te karnyújtásnyi közelségben érezzük magunkhoz a várost, egyetlen pillantással fogva be a település történelmi magjának nevezetes tornya­it és a legújabb lakónegyede­ket — alattunk, az arénában pedig a május 1—át ünneplő soproniak tarka tömegét. Ahogy az elmúlt évben, Sopron lakói idén is ünnepi nagygyűléssel és vidám ma­jálissal köszöntötték az ün­­nepet. A kedd délelőtti nagy­gyűlés szónoka Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára volt. —­ Május elsején — mondta, a munka, a mun­kásság, a nemzetköziség ün­nepén a figyelem szerte a világon két fontos feladatra irányul: az emberiség béké­jére és a nemzeti alkotóerők kibontakoztatására minden ország népének javára. — Nem hihetjük el — mondta a szónok —, hogy lé­tezhet erő, amelynek érdeké­ben állna az emberiség el­pusztulásával járó világégés kirobbantása, az ésszerűség azt diktálja, hogy bízzunk a harmadik világháború elke­rülhetőségében. Ez a lehető­ség azonban, nem elégíthet ki bennünket, mert ha csak további fegyverkezési haj­szával teremthetjük meg az egyensúlyt, akkor ezért a tö­rékeny békéért túl drága árat kell fizetnünk, fennma­rad a veszély, a kockázat szorongató érzése és egy meddő vállalkozásban kime­rülnek az emberiség jobb cé­lokra alkalmas termelőerői. A szegények még szegényeb­bek lesznek, a gazdasok még gazdagabbak, nem mondha­tunk le egy olyan , embersé­ges világrend eljöveteléről, amelyben a nemzetek, az or­­s­zágok kapcsolatából hiány­zik a fenyegetés és a zsaro­lás, helyükbe az együttmű­ködésre való nagyobb kész­ség lön. — Mit tenyünk, hogy a Jobbik lehetőség valósuljon meg? Önbecsülésünkhöz az is hozzátartozik, hogy nem elé­gít ki bennünket a mégoly jószándékú kormány tevé­kenysége sem, ha magunk közvetlenül nem veszünk részt a békét szolgáló cse­lekvés kimunkálásában. Ezerféleképpen ki kell fejez­nünk meggyőződésünket: igenis az elvén sincs tétlen­ségre kárhoztatva. A tehetet­lenség érzésétől akkor sza­badulhatunk meg, ha a ke­zünk ügyében lévő kötelessé­geinkre figyelünk, ha ébren tartjuk saját feladataink iránti fehérségünket. Ami­kor a békéért való tettnek, cselekvésnek van az ideje, a szem határa a nemzet. a (Folytatás a 3. oldalon) A megye és Győr város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői a Stadionba tar­tó menet élén. Minisztériumi feladat egyeztető A gabonaprogram sikeréért Véd­en­­­: ag­r­ár emlékein két Árbevétel-kieséssel kellett számolnia a múlt évben a megye mezőgazdaságának az aszály miatt, elsősorba­n nö­vénytermesztésből, amit vi­szont részben ellensúlyozott az állattenyésztés és a kiegé­szítő tevékenység bevétele. Az aszályt a kukorica síny­lette meg jobban ettől füg­getlenül a takarékos és szakszerű takarmányozással a megye állatállományának abrakszükséglete meg volt és mivel a korábbinál nagyobb mérvű a melléktermék-fel­használás, a szálas- és tö­megtakarmány hiánya sem okoz gondot. A megvalósult beruházások több mint 83 százalékára futotta a saját pénzből, 12 százalékot tett ki az állami támogatás és mindössze 4 százaléknyi volt a hitel. A tervezetnek és az elvárásoknak megfelelően a legnagyobb arányú a beru­házásokon belül a gépvásár­lás, ezt követi az építés, majd telepítések és meliorá­ció az, ami költséget jelen­tett a megye mezőgazdasági üzemeinek. A múlt évi mun­ka értékelése és az idei esz­tendő számos feladata, gond­ja került szóba tegnap Győ­rött a megyei tanács szék­házában, a minisztériumi feladategyeztető tárgyaláson. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumot képviselte Váncsa Jenő mi­niszter, Gösi Sándor a mi­nisztérium pártbizottságán­­ak titkára, Rednáger Jenő főosztályvezető. A megye vezetőinek képviseletében megjelent Szabó Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Lombos Ferenc, a megyei ta­nács elnöke. Schmuck István, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Szénhegyi József, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Both Ernő, a megyei tanács osztályvezetője. Var­ga András, a termel­őszövet­kezetek területi szövetségé­nek titkára és Burányi Tibor, az SZMT titkára. Az idén a megye termelő­üzemeinek is legfőbb célja a gazdaságos export növelé­se. Ezen belül is a mezőgaz­dasági üzemeknek alapvető tennivalója a gabonaprogram sikerre vitele, a sertésállo­mány megóvása és a szarvas­­marhaállomány csökkenésé­nek mérséklése. Általános érvényű tennivaló az érde­keltségi rendszerek fejesz­­tése, a termelés gazdaságos­ságának a javítása. A megye vezetői több je­lentős témában tájékoztatták a minisztériumot és egyben a segítségét is kérték. Így szóba került a tejüzem re­konstrukciója, az ATEV te­vékenysége, különös tekintet­tel a melléktermék hasznosí­tására, a szigetközi zöldség­­termesztés jövője és a kon­zervgyár munkája valamint a Lajta-hansági Állami Tan­gazdaság kombináttá fejlődé­sének napirenden való tartá­sa, a mezőgazdasági műem­lékek megóvása, a hígtrágya tőzeggel való hasznosítása és nem utolsósorban az öntözés gondja. (Folytatás a 3. oldalon) Jubileumi ünnepély a főiskolán Negyedszázados a felsőfokú tanítóképzés Több mint kétszáz éves múltra tekint vissza a győri tanítóképzés, amelynek alap­ját a Ratio Educationis te­remtette meg 1778-ban. Ek­kor indult be az első tanító­képző tanfolyam. Az alapítás óta több nevezetes változta­táson, reformon ment ke­resztül a hazai — s ezen be­lül a győri — pedagóguskép­zés. A tanfolyamokat a múlt század közepén váltotta fel a kétéves oktatási forma A tizenkilencedik század végét már a polgári iskolai vég­zettségre épülő hároméves képzési forma jellemezte. Talán ennyiben lehetne összefoglalni a 18—19. század képzéstörténetét. A huszadik század közepének legfonto­sabb eseménye a tanítókép­ző államosítása, 1948-ban. És még két további fontos dá­tum és esemény amelynek 25., illetve 10. évfordulóját ünnepelték tegnap délután a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. A huszonöt éves évforduló a felsőfokú tanítóképzés beve­zetéséhez kapcsolódik, a tíz­éves pedig a tanítóképzés főiskolai rangjához. A két jubileum közül ez­úttal a negyedszázados év­fordulót illeti a nagyobb fi­gyelem. Ekkor válhatott az addig középfokú képzés fel­sőfokúvá. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletének értelmében 1959 szeptember 14-én nyitotta meg kapuit Győr első felsőoktatási intéz­ménye, a Felsőfokú Tanító­képző Intézet. Erre, a hu­szonöt évvel ezelőtti ese­ményre emlékeztette a hall­gatókat, az intézmény okta­tóit, a vendégeket — közöt­tük dr. Lakatos Lászlót, az MSZMP Győr városi bizott­ságának első titkárát — a tegnapi ünnepségen Gesztesi József főigazgató. Az elmúlt negyedszázad alatt dinamikusan fejlődött az intézmény. A kezdetet húsz oktató és másfélszáz di­ák jelentette. Ma hetven ok­tató foglalkozik hatszáz pe­dagógusjelölt képzésével. Ma egy évfolyamon tanulnak annyian, mint huszonöt évvel ezelőtt a három évfolyamon együttvéve. A személyi fel­tételek mellett a tárgyi-tech­nikai körülmények is jobbak lettek. Csak így tehetnek ele­get az első alapdokumentum által megfogalmazott célnak, amely szerint az intézet fel­adata művelt, hivatásukat értő és szerető tanítók kép­zése az általános iskola 1—4. osztálya számára. Megszámolni szinte lehe­tetlen lenne, hány pedagó­gust adtak a magyar okta­tásügynek az elmúlt huszon­öt évben. Több ezerre tehető azok száma, akik nappali vagy levelező tagozaton a győri tanítóképzőben kapták meg a hivatásukhoz szüksé­ges ismereteket. Elismerés illeti azokat a tanárokat, akik részt vettek a felkészí­tésben, akik negyedszázada ott voltak a felsőfokú taní­tóképzés bevezetésénél, s akik tudásuk legjavát adták az új intézmény zavartalan megindulásához. Őket kö­szöntötte a főigazgató, a lel­kes elődöket, miniszteri el­ismeréssel. Az ünnepély után a győri tanítóképzés kétszázéves tör­ténetét bemutató kiállítás nyitotta meg kapuit a főis­kola első emeleti folyosóján. K. X.

Next