Kisalföld, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-11 / 109. szám
Judit Kazzinczy-érmesek A lányok szépen beszélnek Április végén Győrött rendezték meg a tizenkilencedik szép magyar kiejtésű Kazinczy-versenyt. A háromnapos vetélkedő végén harmincan vehették át a Kazinczy-érmet, közöttük négy Győr-Sopron megyei diák. Az alábbiakban két nyertest mutatunk be az ifjúsági oldal olvasóinak. Csendes, szolid és halk szavú diáklány. Zárkózott akkor is, amikor felkészítő tanárával Kurta Ferencnével együtt hármasban beszélgetünk a győri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet nevelői szobájában. Nagy Judit az a típus, aki azt szereti, ha az elismerés, a Kazinczy-érem beszél helyette. Nélkileg feloldódik, amikor a zsűri díja mellé az ország legszebben beszélő ruházati eladó-jelölt címét is megkapja ifjúsági oldalunktól. A harmadéves, végzős diáklány ugyanis a kereskedést választotta „élethivatásul”. — Inkább kényszerből — mondja Judit, akinek különös ismertető jele, hogy csinos és szépen beszél magyarul. — Nem akarok eladó lenni, mivel unalmasnak és egyhangúnak találom ezt a munkát. Valami mást szeretnék csinálni, de hogy mit, még nem tudom. Mindenképpen az érettségi a következő lépés, s talán az óvónői vagy a pedagógusi pálya. Olyan munka kellene, ami megfelel az egyéniségemnek. Sajnos félénk vagyok és gátlásos. Sokat voltam egyedül, talán ez a magyarázata. És az is — tanárától tudom — hogy édesapját korán elvesztette, édesanyja pedig sokat betegeskedik, így aztán Judit sikere nemcsak öröm, hanem orvosság is. Hiszen egy édesanyának nincs gyógyítóbb tabletta, mint a gyermeke elismerése. S méltán büszke lehet Kazintczy-érmes lányára. Aki a munkagyakorlatok közben nemcsak a kereskedelmet szolgálja, hanem az anyanyelvet is. — Az eladó pult mögött állva gyakran tapasztalom, hogy a kedves vevők menynyi hibával beszélik a nyelvet. Suk, szík-ölnek, nák-oznak, a szokni igét helytelenül használják, ilyenkor finoman kijavítom őket, hogy ne sértődjenek meg és nyelvünk is megkapja azt, ami jár neki — mondja Judit, és elköszön, mivel kezdődik a magyar óra, s arról nem akar hiányozni. Ez a kedvenc tárgya. Barbara ismertető jele ugyanaz, mint díjnyertes diáktársáé: csinos és szépen beszéli anyanyelvünket. Barbara egyszerre vidám és szomorú. Vidám, mivel a Révai gimnázium első osztályos tanulójaként kapott Kazinczy-érmet, s egy picit szomorú is, hiszen többet nem indulhat az országos versenyen. A szabályok szerint aki egyszer elnyerte az érmet, többé nem vehet részt a Kazinczy-versenyen. Soha nagyobb szomorúságot! Főleg úgy, hogy általános iskolásként is nyert már egy szép kiejtésű versenyt. Akkor Kazinczy-jelvényt kapott. S mi van még hátra? A főiskolai, egyetemi verseny. Bár ez még távolinak tűnik. Legalábbis időben. Francsics Barbara azonban tudja, a felvételire nem negyedévben kell készülni, hanem elsőtől. Az orosz és a magyar nyelv mellett aktívan foglalkozik a némettel és az angollal. — Olyan pályára készülök — mondja Barbara, — ahol sokat lehet utazni. Ő tehát egy szépen beszélő utazó-jelölt. Kívánjuk, sikerüljön. K. T. A mozgalmi munka mérföldkövei Új KISZ-bizottság Sopronban Kettős mérföldkövet jelentett a soproni ifjúsági mozgalom életében az elmúlt hét végén megtartott küldöttgyűlés: mérlegelték a legutóbbi találkozó óta eltelt évek munkáját és a járási és városi bizottság egybeolvadása után megválasztották az új KISZ-bizottságot. Felsorolni is nehéz lenne, mikor és mit tettek az ifjúsági mozgalomban dolgozó fiatalok az utóbbi három évben „közös asztalunkra". Rendszeresen részt vettek a szocialista brigádmozgalomban, a kommunista műszakokban. Sokat tettek a tanulmányi versenymozgalom kibontakoztatásáért, rengeteget dolgoztak a különféle építőtáborokban is, vagy gondoljunk a soproni országos diáknapok és a soproni ifjúsági napok rendezvényeire, amelyek szervezéséből szintén oroszlánrészt vállaltak. Az írásbeli beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítőjében Haragovics Józsefné, a KISZ Sopron városi Bizottságának titkára nem feledkezett meg az ifjúsági mozgalmat érintő gondokról sem. Elmondta, hogy a fiatalok a korábbinál kevesebb időt töltenek el a mozgalmi életben, sok helyütt találkozni a passzivitással, érdektelenséggel. A megváltozott gazdasági és politikai körülmények közepette egyre nehezebbé válik a közösségi programok szervezése. A beszámolóhoz többen is hozzászóltak. Ács Magdolna, a Martos Flóra Egészségügyi Szakközépiskola küldötte javasolta, hogy az idősebb emberek támogatására, gondozására hozzanak létre munkacsoportokat. Kiss Éva, a városi kórház küldötte a fiatal értelmiségiek elhelyezkedési gondjairól, a pályakezdőik patronálásának szükségességéről beszélt. " Akár gazdasági reformjaink valóra váltásához, az ideológiai munkához is egyre inkább felkészült, nyitott szemléletű, „kiművelt emberfők ” szükségesek — mondta Venesz Ernő, a Liszt Ferenc Művelődési Központ igazgatója. Kérte a város fiataljait, hogy segítsék a művelődési házat a minél tartalmasabb és igényesebb rendezvények megszervezésében, és egyben felajánlotta, hogy a város ifjúságának rendelkezésére bocsátja a művelődési ház pincehelyiségét (amit még át kell alakítani erre a célra). Koltavári Vilmos, a 403-as Pesti Barnabás Szakmunkásképző Intézet KISZ-tanácsadó tanára azonnal választ is adott erre az ajánlatra. Amint befejezik a saját klubjuk és a Széchenyi Gimnázium klubjának felújítását, a művelődési ház is sorra kerül, természetesen az is társadalmi munkában — mondta. — Miként a párt iránti bizalomért is naponta meg kell küzdeni, az ifjúsági szervezet tekintélye sem táplálkozhat pusztán a múltbeli eredményekből — hangsúlyozta Hencz József, az MSZMP városi Bizottságának első titkára. — A város ifjúsága már eddig is sokat tett a várospolitika célkitűzéseinek megvalósításáért, a következő években pedig még többet kell tenni: elsősorban az új gondolatok iránti fogékonyságot, az alkotókészséget, a gazdaság haladásában fontos új ötletek megszületését és megvalósítását várja a párt a fiataloktól. Ez azonban csak az eddiginél fegyelmezettebb szervezeti és munkakörülményekben bontakozhat ki. Ezt követően Kulcsár István, a Győr-Sopron megyei KISZ Bizottság titkára értékelte a beszámolót. Friss Péter, a KISZ KB munkatársa beszámolt arról az új mozgalmi szerveződési kísérletről, amelynek egyelőre két városunk, Hódmezővásárhely és Sopron ad otthont. Az új modell minden valószínűség szerint nagyobb önállóságra, öntevékenységre ösztökéli majd a középiskolásokat. Ezekben a közösségekben az érdeklődési köröknek megfelelően csoportosulhatnak a fiatalok. Az ülés második részében a városi és járási küldöttek együtt folytatták munkájukat. A KISZ városi és járási Bizottságának egyesülése után a küldöttek elfogadták a közösen kidolgozott határozati javaslatot, illetve a Sopron városi és járási Pénzügyi Ellenőrző Bizottság munkájáról szóló beszámolót. Megválasztották a KISZ Sopron városi Bizottságának, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának tagjait, majd titkos szavazással a városi KISZ-bizottság új titkárává választották Becsó Györgyöt, a volt járási bizottság titkárát. K. Z. Plakett a szakkörnek Tegnap délután kibővített ülést tartott a Hazafias Népfront mosonmagyaróvári Elnöksége. A békemozgalom 35. évfordulójáról Földesi Balázs, az Országos Béketanács tagja emlékezett meg. Végezetül a HNF Országos Tanácsa Titkárságának értékelése alapján a MOFÉM Művelődési Ház amatőrfilmszakkörének vezetője, Végh Béla Társadalmi Munkáért plakettet vehetett át Földesi Balázstól. Fiatalok galériája Úgy tűnik, immár országos hírű tradíciója lesz a győri fotóművészetnek, hisz a szakkörökből olyan tehetségek kerülnek ki — örvendetesen szép számmal —, akik fiatal koruk ellenére „nevet szereztek” maguknak a fotóművészetben. A győri fotóművészek ifjabb generációjának egyik legmarkánsabb képviselője kétségkívül Obermayer József. A huszonnyolc esztendős fiatalember először nyolc évvel ezelőtt hívta fel magára a pályatársak, illetve a fotóművészetet kedvelő közönség figyelmét, amikor első díjat nyert a Győr-Sopron megyei fotószakkörök versenyén. S, hogy a megyei zsűri nem méltánytalanul értékelte magasra a fiatal fotós tevékenységét, bizonyítja, hogy még ugyanabban az évben második díjat nyert a fiatal fotóművészek országos pályázatán. Első jelentősebb kiállítására 1977-ben, a Győri Műcsarnokban került sor, ahol pályatársaival, Markó Kamillával és Szijjártó Ernővel közösen mutatkozott be a megyeszékhely közönségének. A tárlatot a Népművelési Intézet nívódíjjal jutalmazta, s az ország számos más művelődési intézményében is bemutatta. Egy évvel később már a fővárosban, a fiatal művészek Népköztársaság úti klubjában találkozhattak Obermayer József képeivel az érdeklődők. Atárlat után — 1 évre — a győri fotós is Budapestre költözött, s a filmgyárban vállalt munkát A Győrbe történt visszaköltözést egyfajta stílusváltás követte, ekkor kezdte el a montázstechnika alkalmazását. A forma, a technika azonban láthatóan másodlagos eszköz Obermayer József alkotásmódjában, sajátos látásmódja, képeinek ironikusan „nosztalgiázó”, de mindig együttérzést tükröző hangulata már évek óta kiforrott, határozott karakterről árulkodik. A tárlatokon kívül három esztendeje kulturális hetilapunkban, az Élet és Irodalom hasábjaintalálkozhatunk rendszeresen képeivel . L Ifjúgárda-versenyek A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, valamint a Dobi István laktanya adott otthont a megyei ifjúgárda szakalegységi versenyeinek. A határőr rajok közül a gönyűi gárdisták, a rendőr szakalegységek közül a Bercsényi szakközépiskolások, a tűzoltó rajok közül a nagylózsi alegység bizonyult a legjobbnak. A katonai versenyt a 401-es számú ipari szakmunkásképző diákjai, a polgári védelmi vetélkedőt a bőnyrétalavi ifjúgárdisták, a munkásőr vetélkedőt a győri Jedlik Ányos iskola alegysége nyerte. A hat győztes képviseli megyénket az országos találkozókon. A béke jegyében Hagyományteremtő szövetkezetnek Győr városa ad otthont az ipari szövetkezetek első országos ifjúsági találkozójának. A remélhetően hagyományt teremtő, a jövőben rendszeresen ismétlődő találkozó gondolata a város ipari szövetkezeteinek KISZ-bizottságától származik. Célja a szövetkezeti fiatalok békeakaratának kinyilvánítása. A találkozó házigazdájának szerepére az ipari szövetkezetek megyei szövetsége mellett a HVDSZ megyei területi szakszervezeti bizottsága, s természetesen a KISZ vállalkozott. A ma kezdődő, három napos eseménysorozatra az ország minden részéből, háromszázötven fiatal érkezik Győrbe. A megnyitóra délután hat órakor a Park étteremben kerül sor. Az éjfélig tartó ismerkedési est hangulatáról Nagy Banda András humorista és a szanyi Bokréta táncegyüttes gondoskodik. A szövetkezeti fiatalok szombaton reggel részt vesznek a Radnóti békemeneten és nagygyűlésen. Délután két órakor termékbemutatóval egybekötött szövetkezettörténeti kiállítás várja látogatóit a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban. Ugyanitt Havas Henrik, a Magyar Rádió politikai hírszerkesztője beszélget a fiatalokkal fél háromtól. Havas Henrik vezeti azt a fórumot is, amely egy órával később megyénk gazdaságpolitikai életét mutatja be az ország szövetkezeti fiataljainak. Ágh Attila filozófus mellett a fórum vendégei lesznek megyénk politikai testületeinek, iparvállalatainak és szövetkezeteinek vezetői. A szombat délután oldott hangulatú műsort ígér. Fellép a PSVMK színpadán Karel, a Jakir és Sándor György humonalista. Újra láthatjuk itthon a két daltulajdonost, Dinnyés Józsefet és Kátai Zoltánt. A programot este a Bihari táncegyüttes műsora, disco és az István film vetítése zárja. A harmadik és egyben utolsó nap délelőttjén a BKVI- csónakházban lesz vidám vetélkedő. A szerencsés ötvözetű, gazdag program remélhetően hasznossá és emlékezetessé teszi háromszázötven fiatal három, a béke jegyében töltött győri napját. vendégünk Knézy Jenő A televíziós munka a képernyőn való szereplés magában hordozza az ismeretséget, legtöbbször a népszerűséget. Az élő közvetítések alkalmával -- sokszor ki-ki szurkolói pártállása szerint — dicséri vagy bírálja a sportriportereket. Az egyik legszínesebb egyéniség Knézy Jenő, őt szeretnénk egy kicsit közelebbről is bemutatni. A képernyőről szinte minden televíziónéző ismer a munkád révén. De keveset tudunk rólad, mint magánemberről. Hogyan kezdődött a televíziós pályafutásod? — A hatvanas évek végén Pályabelépő címmel pályázatot írt ki a televízió. Utolsó éves egyetemista voltam, és az egyik csoporttársam beszélt rá, hogy nevezzünk mind a ketten. Nekem addig sohasem fordult meg a fejemben, hogy riporter legyek. 3500-an indultunk, végül tizenketten maradtunk fenn a rostán. Mezőgazdasági gépészmérnök vagyok, két évet ebben a munkakörben dolgoztam, a második évben már rendszeresen külsöztem a televízióban. 1971. szeptember 1-én vettek fel Szalay Pistával együtt, azóta a sportosztályon dolgozom. □ A mérkőzésekre járáson kívül hogyan készülsz fel egy-egy munkára? — Van otthon egy házi archívum. Saját magam vezetem azokról a sportágakról, amelyeket én közvetítek. Úszásban például nyilvántartom az Európa- és világcsúcsokat, a végeredményeket. Elteszem az egyes versenyek műsorfüzeteit. De ott lapulnak a fiókban az akkreditálási igazolványok, sőt jelvények is. Ha ezeket előveszem, mindig olyan jó emlékezni. □ Számon tartod, hogy hány nagy versenyről közvetítettél már? — Hogyne. Három nyári és két téli olimpián dolgoztam. 1972-ben Münchenben voltam először, óriási élmény volt. Akárcsak az 1978- as argentínai labdarúgó-világbajnokság. Ott voltam az 1982-es Mundiálon is, aztán úgy 8—10 jégkorong VB-n. Úszásban és vízilabdában az 1973-as belgrádi, kosárlabdában az 1975-ös világbajnokság volt az első. Azóta kétévenként én is résztvevő vagyok mindkettőn és akkor még a hazánkban rendezett világversenyeket nem is számoltam. Ausztrália és a Távol-Kelet kivételével sok helyen jártam a világban. Nagyon szeretek utazni, magánemberként is sokat áldozok erre a szenvedélyre. □ Az elmúlt hétvégén Győrött forgattatok, Verebes Józsefről készítetek egy portréfilmet. Honnan jött az ötlet? — Már korábban is csináltam hasonló filmeket, Wichmannról, Palotai Karcsiról, Molnár Bandiról. Verebesről országszerte megoszlanak a vélemények, vannak, akik dicsérik, mások csak legyintenek, ha a neve szóba kerül. Ez a film nem a győri labdarúgásról szól, arra voltunk kíváncsiak, milyen ember Verebes József, és ezáltal jobban ismerjék meg mások is. Úgy tűnik, életének egyik legsikeresebb szakasza zárul le hamarosan. Arról kérdeztük, mi a véleménye a magyar labdarúgásról, a lehetőségekről, mi az edzői hitvallása. Nagy élmény volt két napig együtt élni vele, a csapattal. [~] És milyennek látod önmagad mint riportert? — Nem vagyok túlságosan humoros alkat, nem tudok olyan viccesen közvetíteni, mint például a Vitray. Mindig tényszerűségre, pontosságra törekszem, hogy tévedés nélkül közvetítsek. A szakmai hozzáértés mellett ezek segíthetnek, hogy legyen hitelem a tévénézők eltt. Fapp Győzf.