Kisalföld, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

Filmélmények rajzban és írásban Eredményhirdetés a Rába Filmszínházban Telt ház volt tegnap dél­előtt, a győri Rába Filmszín­házban. A mozi az 1983 84. évi megyei filmes irodalmi és rajzpályázat ünnepélyes eredményhirdetésének adott otthont. A pályázatot a me­gyei Moziüzemi Vállalat, a megyei tanács művelődési osztálya, a Pannónia Film­stúdió, valamint annak kecs­keméti stúdiója, a MAFILM, a MOKÉP, a Kisfaludy Ká­roly Megyei Könyvtár, a me­gyei tanács környezetvédel­mi bizottsága és szerkesztő­ségünk hirdette meg az óvo­dás és az általános iskolai korosztály részére. A gyere­kek rajzban, az iskolások írásban is feldolgozták a film élményét Ezek: a Noé bár­kái, Kollányi Ágoston, Kos­­suth-díjas filmrendező al­kotása, a Szegény Dzsoni és Árnika Sólyom András ren­dezésében és a Vízipók-cso­­dapók, Haui József, Szom­bati Szabó Csaba és Szabó Szabolcs filmje. A pályázókat és a vendé­geket Lengyel Veronika, a megyei mozi üzemi vállalat igazgatója köszöntötte, majd Karczaginé László Enikő, szakfelügyelő a rajzokat, Tőke Péter, író az irodalmi munkákat értékelte. A rend­kívüli alkotókedvet mutatja, hogy a pályázatra több mint kétezer munka érkezett. Az óvodások rajzversenyében: 1. Nagy Mariann, pannonhalmi napköziotthonos óvoda, 2. Szabó Gábor, nyáli napközi­­otthonos óvoda, 3. Balogh Judit, győri 12. számú óvodai körzet, 4. Spanraft Anna, öt­­tevényi napköziotthonos óvo­da, 5. Pongrácz Gergely, mo­sonmagyaróvári 1. számú óvoda. Az általános iskolá­sok között rajzban: 1. Zatkó Katalin, soproni Petőfi Sán­dor Általános Iskola, 2. Far­­nady Péter, lébénymiklósi 2. számú Általános Iskola, 3 Kovács Tímea, győri Balassi Bálint Általános Iskola, 4. Sóvári Eszter, beledi általá­nos iskola, 5. Kő Tamás, sop­roni Petőfi Sándor Általános Iskola. A könyvutalványokat és a rajzfelszereléseket Ki­­szely Lajos, a megyei tanács művelődési osztályának cso­portvezetője és Sólyom And­rás, a Szegény Dzsoni és Ár­nika rendezője adta át. Irodalmi kategóriában: 1. Kulcsár János, lébénymikló­­si 2. számú Általános Iskola, 2. Szabó Tímea, győri Móra Ferenc Általános Iskola, 3. Horváth Szabolcs, lébény­­m­iklósi 2. számú Általános Iskola, 4. Óvári Valéria, győ­ri 2-es iskolai körzet Bartók Béla Általános Iskola, 5. Holczer Tímea, kapuvári Pátzay Pál Általános iskola. A könyvutalványokat és a mozibérleteket Kollányi Ágoston adta át. Mikulás Ferenc, a kecskeméti rajz­­filmstúdió műteremvezetője különdíjat nyújtott át a mo­sonmagyaróvári 1-es számú óvodának, Ősz Imrénének, a nyári napköziotthonos óvoda pályázattal megbízott ügyin­tézőjének és Scharreisz Le­helnek, a pannonhalmi­ nap­köziotthonos óvoda pályázó­jának. Dizseri Eszter, a Pan­nónia Filmstúdió reklámfő­nöke a stúdió nagydíját adta át Hun Eszternek, mosonma­gyaróvári 1-es óvoda, rajz­kategória. Semjén Anita, a MAFILM sajtófőnöke a MA­FILM különdíjast adta át a győri Móra Ferenc Általános Iskola és a lébénymiklósi 2- es számú Általános Iskola képviselőjének, valamint Vá­rnai­ Lászlónak, a győri Mó­ra Ferenc Általános Iskola. Németh Józsefnének, a lé­­bénymiklósi­­ 2-es iskola, 3. Csiszár Jánosnénak, a sopro­ni Petőfi Sándor Általános Iskola és Harmath Mihály­­nénak, a pannonhalmi álta­lános iskola tanárának. To­vábbá különdíjat kapott Győr Ákos lébénymiklósi, Farkas Roland, pannonhal­mi, Kulcsár János, lébény­miklósi és Béres Patrícia, balfi pajtás A MOKÉP kü­löndíjait Csorna Béla főosz­tályvezető adta át a soproni 1-es óvodai egység képvise­lőjének, Szakács Imrénének, a kapuvári Pátzay Pál Álta­lános Iskola, Mód Lászlóné­nak, a lébénymiklósi 2-es is­kola és Borbély Károlynak, a pannonhalmi iskola tanárá­nak. Bertetics Sándor, a me­gyei környezetvédelmi bi­zottság titkára a bizottság különdíjat adta át Béres Pat­rícia, balfi pajtásnak. Sinay Jenő, a megyei könyvtár igazgatója könyvjutalmakat nyújtott át. Lengyel Veronika, a mozi­üzemi vállalat igazgatója vándorserleget adott át óvo­dás rajz­ kategóriában a pan­nonhalmi napköziotthonos óvoda,, általános iskolai rajz­kategóriában, a lébénymikló­si általános iskola képviselő­jének, általános iskolai fo­galmazás kategóriában pedig a győri Móra Ferenc Általá­nos Iskola képviselőjének. A legszínvonalasabb rajzokat vándorkiállításon mutatják be a megyében. Máris látha­tók a Rába Filmszínház galé­riáján. A fogalmazásokból Szikra József, színművész ol­vasott fel. P. M. Évek óta fogyasztjuk otthon a 25 dekás, ízléses cso­magolású Margaréta vajat. Azt, amelyiket annak ide­jén úgy vezettek be a piacra, hogy jégszekrényből ki­véve azonnal kenhető, mondhatni, konyhakész. So­kat és sok helyen vásároltunk ilyen vajat, de olyannal nem találkoztunk, amelyiket ne megfagyva vettük volna ki a hűtőből. (Egy kereskedő barátom szerint a piacra kerülést követő második héten már megke­ményedett a Margaréta.) .És most csoda történt. Ugyan, olyan csomagolásban „konyhakész, kalóriaszegény vaj­készítmény” jelzőkkel ellátott vajkrém került forga­lomba (gyárt­ja a soproni tejüzem), s ez valóban kony­hakész. Úgy kenhető kenyérre a hűtőszekrényből ki­emelve, ahogy van. .. És lényegesen olcsóbb. A minap olyan rendezvényen vettem részt, ahol belpolitikánk országos vezetői tartottak előadásokat a sajtó munkatársai számára. Egyikük így fogalmazott: „A megújulási képesség alapvető emberi tulajdonság, ez tehát bennünk van, ám a megújulási készség kifej­lesztéséért még sokat kell tenni. Ez pedig kulcskérdés a jövőnk alakításában”. Egy másik vezető politikus — m­’s tarifvú — előadásában a gondolat így jött elő: ..A mi rendszerünkben több van­ ,s ezt kell kihasználni. Mert nem fejlődni egyenlő a visszaeséssel”. Hogy miként jön össze a varróm a politikai elő­adással ? Az összefüggés egyértelmű. A soproniak fel­ismertek egy fogyasztói mgényt, és nekiálltak kierésíte­­ni. (Említett kereskedő barátom szerint egyébként a vajkrémet úgy viszik, mint a cukrot.) Nyilván nem l­enettek új n évek. Új szakemberek, új anyagok. Csak a pfiszsén­k“Mett az­ ottaniaknak a megújuláshoz. Hány és hány helyen lenne szükség még erre! Bosz­­szankodva, de helyeslen bólogatva olvasom irodaim, hetilanunk e heti számában az ismert publicista do­bogását. Hogy miért nincs vagy csak nagyon ritkán, idézem: Ráma-margarin, tubusos tej, tartós tej. Figa­ró arcvíz, papírzsebkendő, különféle méretű cipő, bu­­gyi, gatya, decis borospohár, cipőkrém, ruhafesték, tétrák, palák, palaszegek, autógumi, magyar krumpli, autóalkatrész? Miért? Mert valahol (sok helyen) nincs még meg a megújulási készség. Nincs vállalkozókedv, nincs meg­valósítható ötlet, a­ gyengébb ellenállás irányába ha­ladva központi és ki tudja milyen akadályokra hivat­kozva egyszerűen lemondanak egyes termékek gyártá­sából (forgalmazásáról). Visszatérek az előadásokon hallottakra. Költői kér­désként hangzott ott el: mi a jobb? Ha tele a zsebünk pénzzel, de­ nincs áruválaszték, vagy ha laposabb ugyan a pénztárcánk, de mindent megvehetünk, amire szükségünk van A költői kérdés olyan kérdés, amire nem várunk vá­laszt. .. 1984. május 27., vasárnap Finn filmhét Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásána­k 25. évfordulója alkalmából a bu­dapesti Filmmúzeumban má­jus 28—június 2. között. A filmhetet megnyitó dísz­előadáson hétfőn este Lauri Törtonen „Égő angyal” című filmjét láthatja a közönség. A lírai hangvételű alkotás azt a folyamatot mutatja be, ahogyan egy vidéki elme­gyógyintézetben dolgozó ápolónő lelkileg összetörik. A finn filmművészetet be­mutató programban szerepel a Dosztojevszkij-regényt mai környezetbe helyező „Bűn és bűnhődés” című film, amely Aki Kaurismaki rendezésé­ben izgalmas szellemi kalan­dot ígér a regényt ismerők­nek. Bemutatják Olli Soinio 1982-ben készült „Kitörés, a­vagy utánam a vízözön” cí­mű alkotását, amely három, kórházból kiszökő öregember tragikomikus történetét me­géli el. Láthatja a magyar közönség Mika Kaurismaki ,Az értéktelen” és Veikko Kerttyla „A nagy szőke” cí­mű filmjét is. Hónuk alatt vitték a szá­mítógépeket a Liszt Ferenc Művelődési Központba csü­törtök délután a nemrégiben megalakult Soproni Mikro­­számítógépes Kör tagjai. A MTESZ városi szerveze­te, a Neumann János számí­tógép-tudományi társaság és a SZÜV helyi kirendeltségé­nek égisze alatt működő klub elsősorban a profi felhaszná­lókat gyűjti össze kétheten­kénti tapasztalatcserére. A vidéken elsők között alakult városi klub létrehozását a soproni intézmények anyagi­lag is támogatták. A felbuzdulás azzal magya­rázható, hogy már Sopronban is száznál több kis mindentu­dó (ZX—81, Spectrum­, Com­modore stb.) működik, rész­ben intézmények, részben magánszemélyek tulajdoná­ban. Közöttük leginkább a Commodore 64 tud jóval töb­bet annál, hogy „csupán” az alapismeretek megtanítására és kellemes időtöltésre lehe­tőséget nyújtó házi számító­gép legyen, ugyanis ez a gép tárlemezekkel is kiegészíthe­tő, és műszerek csatlakozta­tásával mérési eredmények azonnali értékelésére, folya­matirányításra is alkalmas. Elegánsak voltak az össze­jöveteleken bemutatott prog­­r­amszerkesztési lehetőségek, bámulatos volt a legújabb rendszerprogramok grafikus és zenei képessége, a gép ál­tal angolul megszólaltatott „Sam bácsi” hangja pedig hangos derültséget keltett. Az összejövetel mégsem a szórakozást szolgálta. A zöm­mel húsz-harmincéves fiatal műszakiak vállalataik képvi­seletében ezért jöttek el, hogy tanasztal­at­aikkal segítsék egymást az új gépek­ alapos megismerésében, s hogy a tanultakat mihamarabb a munkahelyükön hasznosíthas­­sák. Társrendezőkkel együtt ké­szül a klub az immár máso­dik városi mikroszámítógép­­bemutató megrendezésére is. A rendezvénynek június 5—6. között szintén a Liszt Ferenc Művelődési Központ ad he­lyet. Sz. L. Számítógépes klub Elsik között, vidéken Üzenet jelbeszéddel REALIZMUS ÉS SZIMBÓLUM Amon László sajt­ógr­afikus kiállítása Győrben ✓ A képpé formált igazi lát­vány mindig megragadja a nézőt. Amon László ezzel ajándékozott meg bennünket. Képein önmagáról, a világ­ról, boldog és gyötrelmes küzdelmeiről szól hozzánkk. Tiszta, érthető formanyel­vét szimbólumok tágítják. Amon László harminchá­rom éves. Ebben a krisztusi korban a pályatársak világ­­megváltásra szövetkeznek. Ő higgadtan szemlélődik, min­dent pontosan rögzít, és időnként a festővásznon gro­­teszkba hajló humorral fo­galmaz. Képein és grafikáin az érett művesség megannyi nyomát felfedezhetjük. Amon László nem szegődött egyet­len tiszavirág életű irányzat nyomába sem. A tiszta, szin­te bravúros technikai tudást és rajzkészséget igénylő mű­­vességet érzi magáénak. Tudja, ezzel nehéz, talán gyötrelmes utat is válasz­tott. A gyors sikernek — biztosan jósolhatjuk — ma úgy tűnik, nem ez a recept­je. A honi piktúra napjaink­ban ettől sajnos távol került. A rémekbe formált, szinte reneszánsz finomsággal fel­hordott figurákat és kompo­zíciókat a szakmai közvéle­mény gyakran nem méltá­nyolja. Amon azonban tántorítha­tatlan. Tudja, hogy kivételes festőgrafikusi , adottságokkal áldotta meg jó sorsa. Most is úgy tartja, alapozó ecset­tel nem félt figurát. Kénei láttán Epry József kissé csíp­­kölődő, de az igazságot sem nélkülöző szavai jutottak eszembe: „A művészetben is­kolára csak a tanároknak és a tehetségteleneknek van szükségük”. Amon Lászlót annak ide­jén felvették a Képzőművé­­szeti Főiskolára. A megélhe­tés szigorú parancsa azonban másfelé vitte útját. A Kisal­föld sajtógrafikusaként száz­ezrek ismerik munkáját. Fes­tészetével a vidéki városok tárlatlátogatói után a buda­pestiek és a moszkvaiak is találkozhattak. Grafikai te­hetségét a közeljövőben meg­jelenő két Kozmosz-könyv illusztrációi is minden bi­zonnyal igazolják. Festményei külön világot rejtenek, msy is mondhat­nám: jelbeszédek. A sajáto­san hideg és meleg színek — melyek sohasem harsányak —, valamint a tárgyak hor­dozzák szimbólumtöltésüket. Az ámori piktúra világ nem elringatja, hanem fel­rázza e szemlélődét porkozói a leg­tisztább realizmusok közül valók amelyek sajátos for­mavilágon át a szimbólu­mokhoz vezetnek. Amon sci-fi képein önfe­ledten játszik a világgal, amely egyre zaklatottabbá válik körülötte látszik a nézővel, akit egy különös festői műhelybe kalauzol. Grafikai, festészeti munkás­ságát az ártatlan humor, a gyerekes játékosság az im­ponáló mesterségbeli tudás, és a jóízlés jellemzi. Ezért ajánlom minden mű­­vészetnárfotó figyelmébe jó­­szívve! Ámon László győri tárlatát. Puskás Csaba Amon László: Tér és Idő KIJAIPOU) 5

Next