Kisalföld, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

Kormányprogram fél évtizedre kamatozik a legolcsóbb nyersanyagbánya Érték a hulladékból sok milliárd forintért Lépéselőnyben a MEH-vállalatok Gyerekek: a munka önzetlen, lelkes segítői Népgazdaságilag kiemelkedő jelentőségű feladatról, a má­sodnyersanyag-hasznosítás korszerűsítését szolgáló kormány­program végrehajtásáról rendeztek anketot tegnap délelőtt Győrött, a Petőfi Sándor városi Művelődési Központban. Ko­csis József, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Győr-Sopron megyei Szervezetének elnöke a rendezvényen olyan előadókat, vendégeket köszönthetett, mint dr. Szikszai Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese; Sza­bó Mihály, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának tit­kára; Válki István, a megyei tanács elnökhelyettese; Nagy Imre, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Megnyitó előadásában Valid István szólt az ember természetátalakító munkájá­nak néhány következményé­ről, köztük a világszerte mind nagyobb mennyiség­ben felhalmozódó hulladék­­hegyek gondjáról, a hulladék­ban található másodnyers­anyagok hasznosításával kapcsolatos gazdasági és környezetvédelmi érdekek­ről. Ezt követően dr. Szik­­szai Béla adott számot a kormányprogrammal kapcso­latos legfontosabb tudniva­lókról. Mint elmondta, a Mi­nisztertanács által 1981-83- r­e kidolgozott másodnyers­anyag- és melléktermék­hasznosítási program szerve­sen illeszkedik az intenzív gazdaságfejlesztés feladat­­rendszerébe. A középtávú időszakra szóló program cél­ja nem kevesebb, mint 1985- ig mintegy 30 százalékkal növelni a másodnyersanya­gok gazdaságban hasznosí­tott arányát. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy — változatlan áron számolva — az 1981. évi 6,3 milliárd forintról 11,5 milliárd fo­rintra kell növekednie a leg­olcsóbb „nyersanyagbányá­ból”, a hulladékból az ipari vérkeringésbe visszajutta­tott kiindulási anyagok érté­kének. A tét nagy, hiszen ha ezt az anyagtöbbletet kon­vertibilis importból kellene fedeznünk, akkor ez mint­egy 150 millió dollár kiadá­sával terhelné a költségve­tést. A kormányzat a kiemelt program jóváhagyásakor számolt azzal, hogy a fel­adatok végrehajtásához szá­­mottevő értékű és mértékű fejlesztésre, beruházásra is szükség van, hiszen a hul­ladékanyagok nyersanyaggá történő ipari előkészítése többé-kevésbé korszerű, új eszközállomány munkába ál­lítását feltételezi. Nos, a Mi­nisztertanács állásfoglalása szerint a VI. ötéves terv­időszakban a program vég­rehajtásához mintegy 10 milliárd forint beinvesztálá­­sára van szükség. Ezt a te­kintélyes összeget az adott helyzetben csak többcsator­nás módon lehet biztosítani. Nevezetesen éppúgy részét képezi a bankhitel, mint az állami támogatás és a cégek képződő fejlesztési alapja. Megnyugtató, hogy a kor­mányprogram — másfél év­vel annak befejeződése előtt — a vártnál is kedvezőbb eredményekkel valósul meg. Ezt tükrözik az ország má­sodik legnagyobb hulladék­hasznosító vállalkozása, az Észak-dunántúli MÉH Vál­lalat eddigi eredményei is. Mint arról Borka Gyula igazgató beszámolt, a válla­lat már 1983 végén, 1984 elején megközelítette az 1985-re vállalt színvonalat a másodnyersanyagok gyűjté­sében, hasznosításában. Vas­hulladékból például a 85-re várt 116 ezer tonnával szem­ben 83-ban 114 ezer tonnát ért el. A mennyiségben ke­vesebb, ámde értéke­k sze­rint (lévén zömmel tőkés import) színesfém-hulladé­­­kokból 1985-ben 9 ezer ton­nányit tartalmaz az észak­dunántúli vállalat terve. Kedvező jel, hogy tavaly 8 ezer 120 tonnát produkált. Természetesen a népgaz­dasági érdek egyértelműen vállalati érdek is. Bár az átváltozások némiképp csa­lókává teszik az összehason­lítást, mégis figyelmet érde­mel, hogy a vállalat az­ ere­detileg tervezett 85. évi 811 millió forint árbevétellel szemben 1984-ben csaknem 900­­milliós árbevétellel szá­molhat ... A cég vezetője bemutatta az 1976-os összevonás óta öt megye területén működő Észak-dunántúli MÉH Vál­lalat tevékenységét is. Esze­rint az összevonást követő esztendőben 376 millió fo­rint volt az árbevétel, vagy­is 1985-re ez csaknem meg­háromszorozódik. A hulla­dékok, másodnyersanyagok gyűjtése 33 (zömmel kor­szerűdött, alig-alig gépesí­tett ) telephelyen és 26 átve­vőhelyen folyik. A lakos­ságtól származó átvevőhe­lyek forgalma tavaly meg­közelítette a 11 millió fo­rintot. (Természetesen­ ez a hulladék másodnyersanyag­ként hasznosítva a forga­lom értékének sokszorosát éri.) Nagyrészt a kormányprog­ramnak, másfelől a vállalati kezdeményezéseknek kö­szönhetően több új gyűjté­si forma futott be figyelem­re méltó karriert az utóbbi időben. A tavaly szerződéses üzemeltetésre átadott 4 át­vevőhelyen a forgalom ug­rásszerűen nőtt. Kevésbé si­keres, ám mégis fontos az úgynevezett házfelügyelői gyűjtőhálózat, amely tavaly több mint egymillió forint értékű hulladékanyagot produkált. A gyűjtőhálózat fejlesztésével az eredmények növelhetők lennének, ám a szabályozásban mindenütt föl-fölbuk­kanó bürokrácia itt is áthághatatlan akadály­ként tornyosul a cég előtt. A jövedelmezőség számítá­sánál a hulladékgyűjtésre igénybe vett bérlemény bér­leti díját — ki érd ezt? — hússzorosan számítják föl a vállalatnak! Természetes, hogy a cégek nem vállalják a nyereségüket értelmetle­nül csökkentő megoldásokat, még ak­kor sem, ha ehhez fontos népgazdasági érdekek fűződnek... Az akciók közül immár tartósan sikeresek a mező­­gazdasági és a Hazafias Nép­fronttal közösen szervezett lakóterületi gyűjtések. Mind­ezek mellett változatlanul a legtöbb értéket produkálják a gyerekek, a kormányprog­ram önzetlen, lelkes segítői, akik tavaly a vállalat tevé­kenységi területén 3 millió forint értékű hasznos hulla­dékanyagot gyűjtöttek. -f -f 4-Az ankét előadásait élénk vita követte, majd a részt­vevők a győri 1-es MÉH-te­­lepen megtekintették a nagy teljesítményű papírbálázó gépsort. N. Magyar Tibor Újdonságok kis mennyiségben Vegyipari diákszövetkezet Nagyon kis mennyiségben szükséges vegyületcsoportok gyártására specializálja ma­gát a Veszprémi Vegyipari Egyetemen- két évvel ezelőtt alakult, s mindeddig sikeres Keminden nevű kisszövetke­zet. A tagjai eddig főleg hét­végi munkát vállaltak a fűz­fői Nitrokémiánál, a jövőben viszont — máris számottevő fejlesztési alapjukat haszno­sítva — újdonságok előállí­tására, szállítására is vállal­koznak. Többek között ők készítik majd a kerámiaiparba­n használatos Plumbex-et. Ez az anyag gyors elszíneződés­sel , jelzi, ha a máz ólomtar­talma meghaladja a kriti­kus, illetve az engedélyezett határt. Másik újdonságul, az Aquatest lesz. Ez ugyancsak jelző­vegyület, s a kazánvi­­­zek keménységéről ad infor­mációt. E kis mennyiségben szükséges vegyületek gyártá­sára a kisszövetkezet a Veszprémi Vegyipari Egye­temtől bérel laboratóriumot. 1984. június 15., péntek Segítség az útkereséshez Az üzem válasszon számítógépet A MÜSZI partner a közgazdasági munkában Már az alapító okiratban is szerepel a gépi adatfel­dolgozás megszervezése, te­hát lényegében egy régi tevékenység tartalmas foly­tatásaként került sor a győr­­zámolyi találkozóra. A Szi­getközi Agráripari Egyesülés az említett község kultúrhá­­zába hívta meg a héten a MÜSZI-t ama bemutatóval összehozott előadássorozatra, amely a korszerű ügyvitel­­szervezésről és számítástech­nikai eszközök alkalmazási lehetőségeiről szólt. (Tizenöt évvel ezelőtt huszonegy ter­melőszövetkezet hozott létre egy olyan vállalkozást, amely gépesítette az ügyvi­teli munkát, ennek a neve Mezőgazdasági Ügyvitelszer­­vezési és Számítástechnikai Közös Vállalat, vagyis MÜ­SZI.) A vállalkozás idő­szakában alig másfélszáz mechanikus működésű köny­velőgép volt az országban. Ma már a MÜSZI a számí­tógépeknek csaknem minden kategóriájában tud ajánlani legalább kétféle típust, amik felváltják a hagyományos, csak könyvelésre és egysze­rűbb nyilvántartásra és adatfeldolgozásra alkalmas Ascota gépeket. A győrzámolyi bemutatóra a Robotron könyvelőgépek és mikroszámítógépek alkal­mazásával, a személyi szá­mítógépeken futtatható me­zőgazdasági célú programok­kal ismerkedtek meg a résztvevők. Nemcsak az ala­pító okiratban vállaltak késztették arra az Agráripa­ri Egyesülést, hogy megszer­vezze a többi között, ezt a bemutatót is, hanem a szö­vetkezetek részéről jelentke­ző igény a gépi adatfeldo­­gozásra. Például a rajkai és a darnózseli szövetkezet már korábban is benyújtotta igé­nyét kisszámítógépre, ami kitűnő üzemen belüli hasz­nálatra. S annak ellenére, hogy a megye szövetkezetei­­ben is hagy még sok kíván­ni­valót az ügyvitel­­ gépesí­tése, mégis a továbblépés a cél, mégpedig az, hogy a termelésirányítás is gépre kerüljön. A MÜSZI szerve­zési főosztályának tervei kö­zött szerepel a különböző munka- és üzemszervezési rendszerek személyi számí­tógépre vitele is, és forgal­mazzák azokat a személyi számítógépeket, amelyek el­sősorban a vezetést, az üzemgazdasági elemzéseket és a döntéselőkészítést hiva­tottak megkönnyíteni. A szinte zsebben hordható sze­mélyi­­ számítógépek közül két típust ajánlanak, amihez mintegy nyolcvan program­­­csomag — üzemi igény sze­rint — vásárolható. Megyei terv, hogy a Szi­getközi Agráripari Egyesülés is megvásárolna programo­kat, így a lehető­ legkedve­zőbben juthatna hozzájuk a szövetkezet. Tény, hogy a számítógépes munkára nap­jainkban az egész országra az útkeresés jellemző, s ezeknek a találkozóknak,­ mint amilyen a győrzámolyi is volt, az a lényege, hogy segítséget kapjanak a mező­gazdasági üzemek a válasz­táshoz. Mert az a legideáli­sabb, ha nem kívülről hatá­rozzák meg, hogy egy adott­ gazdaságnak milyen gépre lenne szüksége, hanem sz­üzemet, gazdálkodási körül­ményeket ismerők lesznek képesek kiválasztani az üze­mi célokra leginkább meg­felelő számítógépet. Ugyan­csak SZAGE terv, hogy a­ ta­laj tápanyaggazdálkodását számítógépre vigyék, majd ezt követően az állattenyész­tést, a takarmányozás és a hozamok összefüggésében. Vagyis a lényeg, hogy az agk­­ráripar mintegy modellt ál­lítana fel, amihez messze­menő segítséget kérhet a MÜSZI -től, ugyanis a vál­lalkozás partnere akar lenni­ minden olyan mezőgazdasági üzemnek, ahol segítheti a közgazdasági munkát.­­ G. Szabó Az A Robotron 5130 típusú irodai komputer, a műszaki tud­­ományos számítások eszköze. Újítók fóruma Sopronban Ipar­j­og­védelmi szaktanácsadás A gazdasági munkaközösségek titkolóznak . Úgy tűnik, még időben csöngetett az ór­a számunk­ra. Megértettük például, mi­ből táplálkozik a japán gaz­dasági csoda mítosza. Leg­alábbis, ami hazai újítóink, feltalálóink törekvésének eredményességét ill­eti: el­mondhatjuk, hogy a kuta­tási eredmények és új ötle­tek ma rövidebb idő alatt válthatók „aprópénzre”, eset­leg piaci sikerek hordozói­vá, mint valaha — állapí­­totta meg Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hiva­tal elnöke azon a fórumon, amelyet a soproni üzemek és vállalatok újítóinak és felta­lálóinak részvételével ren­deztek a GYSEV Igazgatóság tanácstermében. — Gúzsba kötött gazdasá­gi lehetőségeink mellett az új, a korszerű technikai meg­oldásoknak kell valódi ter­melő erővé válniuk — foly­tatta a OTH elnöke. — Ezen az úton haladunk, ami el­sősorban az új szabályozók­nak köszönhető. Ezek nem­csak gyorsabbá tették az öt­letek, találmányok, kutatási eredmények, hasznosulását, hanem a vállalatokon belül a műszaki értelmiség derék­hadát is mozgósították és anyagilag is érdekeltté tet­­­ ték. Nem véletlen az sem, hogy a­­ fejlett ipari orszá­gok éppen napjainkban, a gazdasági recesszió idején fordítanak csillagászati ösz­­szegeket az innovációs fej­lesztésekre ... — Hogy még több ipar­ágban versenyképesek, lehes­sünk, nekünk is hasonló úton kell járnunk. Az utóbbi két­­három esztendőben például jelentősen csökkent az újí­tások száma, ugyanakkor a hasznos eredmény tavaly a megelőző évihez képest 10 százalékkal növekedett. Ami magyarul azt jelenti, hogy ma kevesebb újítással, jóval több eredményt mutathat­nak fel a vállalatok, az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt magasabb értékű műszaki megoldások szület­nek. A minőségi fejlődés mellett ugyanakkor kedve­zőtlen új jelenségre is fel kell figyelnünk — hangsú­lyozta Pusztai Gyula. — Gya­kori például, hogy a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek hasznos öt­leteiket és a technológiai folyamatot korszerűsítő, a beruházási költségeket csökkentő talál­mányaikat eltitkolják, azaz a fő munkaidőre, vállalati használatra egyáltalán nem adják át. Bizony erre a — nyilván nem ok nélküli — turpiságra az új szabályozók nem „gondoltak”. Számos félreértést és bi­zonytalanságot okoz az újí­­­tásokkal kapcsolatos jogi kérdések elégtelen ismerete is. Legalábbis ez derült ki a hozzászólók véleményéből. Többen voltak kiváncsiak például arra, hogy mi a te­endő akkor, ha az egyik vál­lalatnál benyújtott újításról kiderül, hogy azt egy másik vállalatnál már régen szaba­dalmaztatták. Az OTH el­nökének válasza szerint ilyenkor az újításokkal fog­lalkozó szakembereknek a helyszínen kell megvizsgál­niuk, kié az elsőbbség a szer­­­­zői jogot illetően. Izgalmas témaként került az is az ér­deklődés fókuszába, hogy ha egy vállalatnak (vagy neki egymagában) az újítás meg­valósítása — mondjuk a horr­­­ribilis beruházási összegek­­ miatt — esetleg nem érde­ke, miként lehetne azt a népgazdaság számára mégis hasznosítani. Örvendetes, hogy éppen ezeknek a gondoknak az or­voslására a MTESZ-en belül működő Gépipari Tudomá­nyos Egyesület támogatásá­­­val iparjogvédelmi szakta­­nácsadó szolgálatot szervez­nek Sopronban. Az igénye­ket ezekben a napokban mé­rik fel, a leveleket már el­­­küldték a soproni vállalatok­nak az ipari és mezőgazda­sági szövetkezeteknek. K. Z. KIJAIPOID

Next