Kisalföld, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-08 / 159. szám

A kibicnek semmi sem drága. Csak üldögél, hallgat­ja a szakembereket és jegyzetel. A türelmes noteszla­pok enyhén szólva is különböző nézeteket rögzítenek. A vita a megye lakóházainak felújítása körül zajlik, gazdája és előkészítője a megyei népi ellenőrzési bi­zottság. A népi ellenőrök régi jó szokásuktól eltérően csaknem hatvan oldalon írták le tapasztalataikat a ta­nácsok, az ingatlankezelő vállalatok és az építőipari cé­gek lakásfenntartási tevékenységéről. Mielőtt bárki szószátyársággal vádolhatná e közis­merten racionális szervezetet, érdemes megjegyezni, hogy csaknem 26 ezer állami lakás ügyes-bajos dol­gairól kellett jelentést készítenie. Köztük, több ezer komfort nélküli vagy félkomfortos, több ezer évtize­dek óta elhanyagolt és nagyon sok műemléki védelem alatt álló lakásról, házról. Mindehhez vegyük hozzá az általános pénztelenséget, a magyar építőipar közismert gyarlóságait, a néha „fellegjáró” műemlékvédőket és az ideges lakókat. Aligha egy ilyen jelentés elkészíté­séről álmodoznak a lányok mostanában mifelénk. A jelentésből és a jelentés vitájából mindenesetre egyértelműen kiderült, hogy megyénknek hazai vi­szonylatban nincs miért szégyenkeznie. Ám kiderült az is, hogy ami Győrben több évig tart, az például az NDK-ban három hónapig. Ennyi idő kell német bará­tainknak egy harminclakásos ház teljes felújításához, ők bizonyára a tetővel kezdik a felújítást és nem az előszobákkal, s egy függőlegesen futó csővezeték cse­réjénél nem a teljes haramadik emeletet költöztetik ki, hanem az egymás alatt lakókat, ha egyáltalán költö­zésre kerül a sor. S vajon miért nem tudjuk már a fel­újítás előtt, hogy egy épület hány munkaórát, mennyi pénzt követel? A műemlékvédők, tervezők és építők együttműködése, a pénz, a kapacitás egyeztetése, a fel­újítások alapos és ütemterv szerinti koordinálása egye­lőre nem nevezhető tökéletesnek. Példának elég Sop­ront említeni, ahol 1981-ben 23 millió forint, tavaly 7 millió forint maradt felhasználatlanul a felújítások­ra nyújtott pótkeretből. A vitán elhangzott egy meglepően radikális javaslat is. Értékesítsék valamennyi állami lakást, biztosítsa­nak hitelt, építőanyagot és bízzunk a lakók tulajdono­si érdekeiben. A javaslatot természetesen senki nem vette komolyan. Valóban kár lenne feladni a harcot most, amikor már mindenki tudja, hogyan nem sza­bad lakásokat felújítani. A Rock Színház sikere Fertőrákoson Ilyen még nem volt, a fer­tőrákosi Barlangszínház szín­padán: új siker, új műfaj bontakozott ki az évezredes sziklák hajlatában. Szétcsor­dult a falakon — az egyedül­álló akusztika jóvoltából —a Jézus Krisztus szupersztár Mária Magdolnájának va­rázslatosan szép éneke. És micsoda fantasztikus játéka a sorsnak: éppen azok honfi­társai feszítették keresztre Jézust, akik kétezer eszten­dővel ezelőtt itt törették a követ rabszolgáikkal. Valójában semmi újat nem hozott magával csütörtöki és péntek esti előadására a nagyszerű zenés társulat, a Rock Színház. Még csak egy röpke részletet sem láthat­tunk, legújabb sikerükből, a sok kritikus által is az első, igazi magyar rockoperának mondott A krónikásból. Ta­lán nem ártott volna ez a kis merészség. Ám ami ké­sik, nem múlik. Legalábbis a társulat vezetőjének, Miklós Tibornak annyira megnyerték tetszését a Bar­­lang színház adta lehetősé­gek, hogy úgy tervezi, jövő­re önálló produkciót hoznak a tarsolyukban. Igaz, most elsődleges céljuk a Rock Színház bemutatása volt, bár jártak ők már Sopron­ban a West Side Story-val, de a legtöbbet mégiscsak az elmúlt két napban tudhat­tunk meg róluk. Azok is, akik eddig nem kísérték fi­gyelemmel a hároméves tár­sulat eddigi pályafutását, sőt sokan azok is az idősebb generációkból, akik közis­merten nem gyakori vendé­gei a sportcsarnoki koncer­teknek. Jó alapanyagra épített, ki­tűnő koreográfiával össze­állított és remek hangszere­­lésű koncertműsorukat a Lá­zadókat mutatták be a késő éjszakába nyúló előadásban. A már említett Jézus Krisz­tus szupersztáron kívül rész­leteket szólaltattak meg a világhírű Hair-ből, az Evitá­­ból, a West Side Story-ból és a Macskákból. De legna­gyobb örömünkre és megle­petésünkre az „anakroniz­mustól hemzsegő”, és a mai életünk visszásságaira utaló beszólalásoktól fűszerezett, talán a legtöbb bírálatot ki­váltó Sztárcsinálókból is íze­lítőt adtak. Nos, milyen élményeket kapott a néző? Hogy milyen távol állnak az együttes tag­jai, a műfajt sajnos egyre inkább elárasztó dilettan­tizmustól, az már a fokoza­tosan emelkedő hatású, dal­betétek kezdeteinél is kide­rült. Nem véletlenül, hiszen az együttesben olyan tehet­séges, kitűnő hangú és jól táncoló — bátran mondhat­juk — sztárokat vonultattak fel, mint Kováts Krisztát, Füsti Molnár Évát, Nagy Anikót, vagy a fiúk közül Szolnoki Tibort, Makrai Pált, Gajdos Istvánt. Megízlelhet­tük Kováts Kriszta Argentí­na dalának tökéletes szépsé­gét, akár a West Side Story­­ból Gajdos István virtuóz táncszólóját. Ám ami talán a legnagyobb sikert aratta, az Nagy Anikónak a Hair-ből énekelt Easy to be hard-ja, amely már sokak előtt is­mert volt a musical filmvál­tozatából is. Ugyanakkor a magas színvonalú technikai tudós javára kell azt is ír­nunk, hogy a szereplők min­den szavát érteni lehetett, pedig a nagy kaliberű hifi­tornyok és a barlang falai jócskán gondoskodtak a hangerőről is. Ami talán mégis valami kifogásolni­valót hagy maga után, az a már sokszor megírt és bírált dramaturgia, hiánya. Talán éppen ezért lett volna hasz­nos a már említett A króni­kás bemutatása. Ez az új rockopera ugyanis nemcsak a zenedramaturgia törvé­nyeit alkalmazza kitűnően a rock hangzásvilágára, hanem először a műfaj magyaror­szági történetében, a drámai helyzetek és életérzések ki­fejezésére is alkalmas. Való­di színházi eseménynek te­kinthető, ami — hangsúlyo­zom — magas színvonalú, de szinte csak a világhírű dalbetétek idézget­éséből ösz­­szeállított vázlatokra nem jellemző. A kitűnő bemutat­kozás után, várjuk hát jövő­re az A krónikást. K. Z. 1984. július 8., vasárnap" nemzetközi kórusverseny Hétfőn kezdődik Debre­cenben a Bartók Béla XI. nemzetközi kórusverseny. Európa egyik legrangosabb zenei eseményét kétévenként rendezi meg a város tanácsa és a Kölcsey Ferenc Művelő­dési Központ. Ezúttal tizen­hat országból huszonhat kül­földi és huszonhat hazai énekkart fogadnak, s félszáz nemzetközi hírű szakembert látnak vendégül. Az énekkarok gyermek- és ifjúsági női-, ifjúsági ve­gyes-, női-, férfi-, vegyes- és kamarakórus kategóriában mérik össze tudásukat. A kórushangverseny hét­főn délután 6 órakor a részt­vevők látványos felvonulásá­val kezdődik Debrecen főut­cáján, majd a Kölcsey Mű­velődési Központ melletti parkban a kórusok bemutat­ják Bárdos Lajos: Cantemus! című művét. Este nyolc óra­kor a Csokonai Színházban sorra kerülő díszhangverse­nyen Bartók Béla Táncszvit és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című műve hang­zik el. Kedden a női- és férfi­karok, a kamarakórusok és a vegyeskarok kategóriájá­ban kezdődnek meg az elő­döntők. A Magyar Rádió egyenes adásban tájékoztat a verseny eseményeiről, a­­ televízió pe­dig egy későbbi időpontban sugározza felvételről a ver­senyeket. ­ A héten véget ért a Petőfi Sándor Mű­velődési Központ és helyi Petőfi Sándor Ál­talános Iskola közös művészeti gyermektá­bora Ménfőcsanakon. Az 1976 óta évről évre megrendezett tábornak fontos szerepe van a gyerekek, általános iskolások esztétikai, művészeti nevelésében. Ezúttal negyvenen töltöttek két hetet együtt a gyerekek, há­rom csoportban. Irodalmi színházi, képző­művészeti és zenei foglalkozásokon vettek részt, voltak a kisbéri vásáron, ahol szín­házi előadást láttak, magnókkal népdalokat gyűjtöttek, majd közösen dolgozták föl él­ményeiket. A csoportokat Bende Ildikó szín­művész, Popper Ágnes zenetanár és L. Csi­­rák Erzsébet népművelő irányította. Helyszín a Fertődi Zenei Tábor Négykezes felsőfokon Luba Zuk és Ireneus Zuk zongoraestje A Kanadában élő Zuk­­testvérpár nagyszerű koncert­jét hallhatták július 2-án a Fertődi Zenei Tábor résztve­vői a kastély dísztermében. Luba Zuk a Mc.­Gill-i Ze­neakadémián tanít, Ireneus Zuk pedig a Queen ’s Uni­versity de Kingston profesz­­szora. A négykezes zongorázás a 19. század zenélési formája volt, a nagyzenekari és más hangszeres művek megisme­résének szinte egyetlen le­hetősége. A Zuk testvérpár változatos programja és igé­nyes előadása bizonyította, hogy a házi­ muzsikálás jel­legen túl a négykezes ka­­marázás művészi élményt is tud nyújtani. Schubert négykezes zongo­raműveinek tömege a szer­ző halála után 40 érvvel ke­rült elő, aztán hamarosan el is feledkezett róluk a zene­világ. A koncertélet előtérbe kerülésével ezek a nagyszerű művek eltűntek az előadó­­művészek repertoárjából. A „Karakterisztikus indu­ló” pezsdítő hatású nyitó­száma volt a koncertnek. Ezt Mozart D-dúr szonátája kö­vette. Mozart négykezes szo­nátáinak zenei anyaga lénye­gesen egyszerűbb, mint a szóló zongoraszonátáké. Elő­adásuk viszont az együttes játék szempontjából nehéz. Rövid időn belül és minimá­lis ritmikai szabadsággal kell megszólaltatni a külön­böző karaktereket. A hangok hosszát egyformán kell ké­peznie mindkét zongoristá­nak, tekintettel az egész kla­viatúrát elárasztó hangtö­­megre, a forte hangzásokat korlátozni kell. Mindez si­került a két művész előadá­sában. A szélső tételeket a szokásosnál lassabb tempóban hallottuk. Ennek ellenére az intenzív éneklő játék, a fu­tamok hangjainak precízen szeparált (non legato) elő­adása ugyanolyan virtuóz hatást keltett, mint egy gyor­sabb tempó. A lassú tétel álomszerűségével, egyszerű­ségével a koncert legbensősé­gesebb pillanataihoz tarto­zott. George Fiala kanadai ze­neszerző azok közé tartozik, akik nem követik az avant­­garde irányzatokat, hanem a századforduló komponistái­nak hangszín-harmóniakere­­ső kísérleteit folytatják. A Zuk testvérpárnak aján­lott 3 tételes zongoraműben fület gyönyörködtető színes harmóniák, hosszú melodi­kus periódusok hallhatók. Mendelssohn zongoramű­veit méltatlanul mellőzik az előadóművészek. Lehetséges, hogy Mendelssohn stílusbi­zonytalanságától idegenked­nek. Az Andante és variá­ciók című darabban egyrészt a precíz formaalkotás, más­részt az érzelmi túlfűtött ro­mantikus hangulat uralko­dik. A technikailag és zenei­leg egyaránt nehéz mű a koncert fénypontja volt. A monumentális mű után egy „szalonzene” hatást kel­tő darabot hallottunk: Hea­ley Willan kanadai zeneszer­ző Valse lente (Lassú kerin­gő) című darabját. A meleg harmóniákat és közérthető dallamot Kadosa műveire emlékeztető szigorú ellen­pontozó szerkesztés teszi komplikáltabbá. Berners angol zeneszerző Spanyol fantáziájával folyta­tódott a koncert. A nyomasz­tó elfojtott érzelmek, más­kor a temperamentumos rit­musok Ravel Spanyol rap­szódiájára emlékeztetik a hallgatót Végül D­vorák népszerű szláv táncai zárták a kon­certet. Ehlert német zeneszer­ző írta egy berlini újságban: „Mint a nagy talentumok ál­talában, Dvorak is bősége­sen él a zene humorával. Olyan­­ mulatságos basszuso­kat­ tud írni, hogy minden igazi muzsikusnak nevetnie kell a szíve mélyén... ” A mű hangulatgazdag előadá­sa nagy sikert váltott ki. A négykezes játék legna­gyobb buktatója az, ha az előadás érzelmi feszültségé­ből adódó váratlan ritmikai és hangszínbeli eltérések, improvizatív össze nem gya­korolt fordulatok hatására szétválik a zongora alsó és felső regisztere. Az alsó szó­lamot játszó zongoristának nem a saját szólama szerint kell pedáloznia, hanem mind­két szólam együtthangzásá­­nak megfelelően. Luba Zuk és Ireneus Zuk személyében óriási együtt­­muzsikálási rutinnal rendel­kező, szinte együtt lélegző művészeket ismerhettünk meg. Oláh Margit Bábosok találkozója A bábosok 33. találkozója kezdődik szombaton a cseh­szlovákiai Chrudimban. Az egyhetes eseménysorozaton kilenc csehszlovák és több külföldi bábegyüttes mutat­kozik be, köztük a zalaeger­szegi Bajazzo. Cseh földön a bábjátszás­nak több mint háromszáz éves hagyománya van, amely szorosan kapcsolódik a ván­dor népi bábosokhoz. Száza­dunk elején kezdtek alakulni az amatőr bábegyüttesek, amelyek sokat merítettek a népi hagyományokból. Napjainkban Csehország­ban ötszáznegyvenöt báb­szakkör műkö­dik, amelyek a legkülönbözőbb , színpadi megoldásokat és technikákat alkalmazzák. Tóvári-Tóth István kiállítása Keszthelyen Pozsonyban született 1909-ben, de hároméves kora óta Győrött él a Pro Urbe Győr tulajdonosa, a Munkácsy-díjas Tóvari-Tóth István. Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a keszthelyi Helikon kastélymúzeum dísztermé­ben kedden délután három órakor nyílik jubileumi tárlata. Pernesz Gyula, a HNF Győr városi Bizottságának elnöke mond bevezetőt, utána Pogány G. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitja meg a kiállítást amely augusztus 20-ig, hétfő kivételével naponta 10 órától 18 óráig tekinthető meg. EEnsinii — 5

Next