Kisalföld, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
A kibicnek semmi sem drága. Csak üldögél, hallgatja a szakembereket és jegyzetel. A türelmes noteszlapok enyhén szólva is különböző nézeteket rögzítenek. A vita a megye lakóházainak felújítása körül zajlik, gazdája és előkészítője a megyei népi ellenőrzési bizottság. A népi ellenőrök régi jó szokásuktól eltérően csaknem hatvan oldalon írták le tapasztalataikat a tanácsok, az ingatlankezelő vállalatok és az építőipari cégek lakásfenntartási tevékenységéről. Mielőtt bárki szószátyársággal vádolhatná e közismerten racionális szervezetet, érdemes megjegyezni, hogy csaknem 26 ezer állami lakás ügyes-bajos dolgairól kellett jelentést készítenie. Köztük, több ezer komfort nélküli vagy félkomfortos, több ezer évtizedek óta elhanyagolt és nagyon sok műemléki védelem alatt álló lakásról, házról. Mindehhez vegyük hozzá az általános pénztelenséget, a magyar építőipar közismert gyarlóságait, a néha „fellegjáró” műemlékvédőket és az ideges lakókat. Aligha egy ilyen jelentés elkészítéséről álmodoznak a lányok mostanában mifelénk. A jelentésből és a jelentés vitájából mindenesetre egyértelműen kiderült, hogy megyénknek hazai viszonylatban nincs miért szégyenkeznie. Ám kiderült az is, hogy ami Győrben több évig tart, az például az NDK-ban három hónapig. Ennyi idő kell német barátainknak egy harminclakásos ház teljes felújításához, ők bizonyára a tetővel kezdik a felújítást és nem az előszobákkal, s egy függőlegesen futó csővezeték cseréjénél nem a teljes haramadik emeletet költöztetik ki, hanem az egymás alatt lakókat, ha egyáltalán költözésre kerül a sor. S vajon miért nem tudjuk már a felújítás előtt, hogy egy épület hány munkaórát, mennyi pénzt követel? A műemlékvédők, tervezők és építők együttműködése, a pénz, a kapacitás egyeztetése, a felújítások alapos és ütemterv szerinti koordinálása egyelőre nem nevezhető tökéletesnek. Példának elég Sopront említeni, ahol 1981-ben 23 millió forint, tavaly 7 millió forint maradt felhasználatlanul a felújításokra nyújtott pótkeretből. A vitán elhangzott egy meglepően radikális javaslat is. Értékesítsék valamennyi állami lakást, biztosítsanak hitelt, építőanyagot és bízzunk a lakók tulajdonosi érdekeiben. A javaslatot természetesen senki nem vette komolyan. Valóban kár lenne feladni a harcot most, amikor már mindenki tudja, hogyan nem szabad lakásokat felújítani. A Rock Színház sikere Fertőrákoson Ilyen még nem volt, a fertőrákosi Barlangszínház színpadán: új siker, új műfaj bontakozott ki az évezredes sziklák hajlatában. Szétcsordult a falakon — az egyedülálló akusztika jóvoltából —a Jézus Krisztus szupersztár Mária Magdolnájának varázslatosan szép éneke. És micsoda fantasztikus játéka a sorsnak: éppen azok honfitársai feszítették keresztre Jézust, akik kétezer esztendővel ezelőtt itt törették a követ rabszolgáikkal. Valójában semmi újat nem hozott magával csütörtöki és péntek esti előadására a nagyszerű zenés társulat, a Rock Színház. Még csak egy röpke részletet sem láthattunk, legújabb sikerükből, a sok kritikus által is az első, igazi magyar rockoperának mondott A krónikásból. Talán nem ártott volna ez a kis merészség. Ám ami késik, nem múlik. Legalábbis a társulat vezetőjének, Miklós Tibornak annyira megnyerték tetszését a Barlang színház adta lehetőségek, hogy úgy tervezi, jövőre önálló produkciót hoznak a tarsolyukban. Igaz, most elsődleges céljuk a Rock Színház bemutatása volt, bár jártak ők már Sopronban a West Side Story-val, de a legtöbbet mégiscsak az elmúlt két napban tudhattunk meg róluk. Azok is, akik eddig nem kísérték figyelemmel a hároméves társulat eddigi pályafutását, sőt sokan azok is az idősebb generációkból, akik közismerten nem gyakori vendégei a sportcsarnoki koncerteknek. Jó alapanyagra épített, kitűnő koreográfiával összeállított és remek hangszerelésű koncertműsorukat a Lázadókat mutatták be a késő éjszakába nyúló előadásban. A már említett Jézus Krisztus szupersztáron kívül részleteket szólaltattak meg a világhírű Hair-ből, az Evitából, a West Side Story-ból és a Macskákból. De legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre az „anakronizmustól hemzsegő”, és a mai életünk visszásságaira utaló beszólalásoktól fűszerezett, talán a legtöbb bírálatot kiváltó Sztárcsinálókból is ízelítőt adtak. Nos, milyen élményeket kapott a néző? Hogy milyen távol állnak az együttes tagjai, a műfajt sajnos egyre inkább elárasztó dilettantizmustól, az már a fokozatosan emelkedő hatású, dalbetétek kezdeteinél is kiderült. Nem véletlenül, hiszen az együttesben olyan tehetséges, kitűnő hangú és jól táncoló — bátran mondhatjuk — sztárokat vonultattak fel, mint Kováts Krisztát, Füsti Molnár Évát, Nagy Anikót, vagy a fiúk közül Szolnoki Tibort, Makrai Pált, Gajdos Istvánt. Megízlelhettük Kováts Kriszta Argentína dalának tökéletes szépségét, akár a West Side Storyból Gajdos István virtuóz táncszólóját. Ám ami talán a legnagyobb sikert aratta, az Nagy Anikónak a Hair-ből énekelt Easy to be hard-ja, amely már sokak előtt ismert volt a musical filmváltozatából is. Ugyanakkor a magas színvonalú technikai tudós javára kell azt is írnunk, hogy a szereplők minden szavát érteni lehetett, pedig a nagy kaliberű hifitornyok és a barlang falai jócskán gondoskodtak a hangerőről is. Ami talán mégis valami kifogásolnivalót hagy maga után, az a már sokszor megírt és bírált dramaturgia, hiánya. Talán éppen ezért lett volna hasznos a már említett A krónikás bemutatása. Ez az új rockopera ugyanis nemcsak a zenedramaturgia törvényeit alkalmazza kitűnően a rock hangzásvilágára, hanem először a műfaj magyarországi történetében, a drámai helyzetek és életérzések kifejezésére is alkalmas. Valódi színházi eseménynek tekinthető, ami — hangsúlyozom — magas színvonalú, de szinte csak a világhírű dalbetétek idézgetéséből öszszeállított vázlatokra nem jellemző. A kitűnő bemutatkozás után, várjuk hát jövőre az A krónikást. K. Z. 1984. július 8., vasárnap" nemzetközi kórusverseny Hétfőn kezdődik Debrecenben a Bartók Béla XI. nemzetközi kórusverseny. Európa egyik legrangosabb zenei eseményét kétévenként rendezi meg a város tanácsa és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. Ezúttal tizenhat országból huszonhat külföldi és huszonhat hazai énekkart fogadnak, s félszáz nemzetközi hírű szakembert látnak vendégül. Az énekkarok gyermek- és ifjúsági női-, ifjúsági vegyes-, női-, férfi-, vegyes- és kamarakórus kategóriában mérik össze tudásukat. A kórushangverseny hétfőn délután 6 órakor a résztvevők látványos felvonulásával kezdődik Debrecen főutcáján, majd a Kölcsey Művelődési Központ melletti parkban a kórusok bemutatják Bárdos Lajos: Cantemus! című művét. Este nyolc órakor a Csokonai Színházban sorra kerülő díszhangversenyen Bartók Béla Táncszvit és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című műve hangzik el. Kedden a női- és férfikarok, a kamarakórusok és a vegyeskarok kategóriájában kezdődnek meg az elődöntők. A Magyar Rádió egyenes adásban tájékoztat a verseny eseményeiről, a televízió pedig egy későbbi időpontban sugározza felvételről a versenyeket. A héten véget ért a Petőfi Sándor Művelődési Központ és helyi Petőfi Sándor Általános Iskola közös művészeti gyermektábora Ménfőcsanakon. Az 1976 óta évről évre megrendezett tábornak fontos szerepe van a gyerekek, általános iskolások esztétikai, művészeti nevelésében. Ezúttal negyvenen töltöttek két hetet együtt a gyerekek, három csoportban. Irodalmi színházi, képzőművészeti és zenei foglalkozásokon vettek részt, voltak a kisbéri vásáron, ahol színházi előadást láttak, magnókkal népdalokat gyűjtöttek, majd közösen dolgozták föl élményeiket. A csoportokat Bende Ildikó színművész, Popper Ágnes zenetanár és L. Csirák Erzsébet népművelő irányította. Helyszín a Fertődi Zenei Tábor Négykezes felsőfokon Luba Zuk és Ireneus Zuk zongoraestje A Kanadában élő Zuktestvérpár nagyszerű koncertjét hallhatták július 2-án a Fertődi Zenei Tábor résztvevői a kastély dísztermében. Luba Zuk a Mc.Gill-i Zeneakadémián tanít, Ireneus Zuk pedig a Queen ’s University de Kingston profeszszora. A négykezes zongorázás a 19. század zenélési formája volt, a nagyzenekari és más hangszeres művek megismerésének szinte egyetlen lehetősége. A Zuk testvérpár változatos programja és igényes előadása bizonyította, hogy a házi muzsikálás jellegen túl a négykezes kamarázás művészi élményt is tud nyújtani. Schubert négykezes zongoraműveinek tömege a szerző halála után 40 érvvel került elő, aztán hamarosan el is feledkezett róluk a zenevilág. A koncertélet előtérbe kerülésével ezek a nagyszerű művek eltűntek az előadóművészek repertoárjából. A „Karakterisztikus induló” pezsdítő hatású nyitószáma volt a koncertnek. Ezt Mozart D-dúr szonátája követte. Mozart négykezes szonátáinak zenei anyaga lényegesen egyszerűbb, mint a szóló zongoraszonátáké. Előadásuk viszont az együttes játék szempontjából nehéz. Rövid időn belül és minimális ritmikai szabadsággal kell megszólaltatni a különböző karaktereket. A hangok hosszát egyformán kell képeznie mindkét zongoristának, tekintettel az egész klaviatúrát elárasztó hangtömegre, a forte hangzásokat korlátozni kell. Mindez sikerült a két művész előadásában. A szélső tételeket a szokásosnál lassabb tempóban hallottuk. Ennek ellenére az intenzív éneklő játék, a futamok hangjainak precízen szeparált (non legato) előadása ugyanolyan virtuóz hatást keltett, mint egy gyorsabb tempó. A lassú tétel álomszerűségével, egyszerűségével a koncert legbensőségesebb pillanataihoz tartozott. George Fiala kanadai zeneszerző azok közé tartozik, akik nem követik az avantgarde irányzatokat, hanem a századforduló komponistáinak hangszín-harmóniakereső kísérleteit folytatják. A Zuk testvérpárnak ajánlott 3 tételes zongoraműben fület gyönyörködtető színes harmóniák, hosszú melodikus periódusok hallhatók. Mendelssohn zongoraműveit méltatlanul mellőzik az előadóművészek. Lehetséges, hogy Mendelssohn stílusbizonytalanságától idegenkednek. Az Andante és variációk című darabban egyrészt a precíz formaalkotás, másrészt az érzelmi túlfűtött romantikus hangulat uralkodik. A technikailag és zeneileg egyaránt nehéz mű a koncert fénypontja volt. A monumentális mű után egy „szalonzene” hatást keltő darabot hallottunk: Healey Willan kanadai zeneszerző Valse lente (Lassú keringő) című darabját. A meleg harmóniákat és közérthető dallamot Kadosa műveire emlékeztető szigorú ellenpontozó szerkesztés teszi komplikáltabbá. Berners angol zeneszerző Spanyol fantáziájával folytatódott a koncert. A nyomasztó elfojtott érzelmek, máskor a temperamentumos ritmusok Ravel Spanyol rapszódiájára emlékeztetik a hallgatót Végül Dvorák népszerű szláv táncai zárták a koncertet. Ehlert német zeneszerző írta egy berlini újságban: „Mint a nagy talentumok általában, Dvorak is bőségesen él a zene humorával. Olyan mulatságos basszusokat tud írni, hogy minden igazi muzsikusnak nevetnie kell a szíve mélyén... ” A mű hangulatgazdag előadása nagy sikert váltott ki. A négykezes játék legnagyobb buktatója az, ha az előadás érzelmi feszültségéből adódó váratlan ritmikai és hangszínbeli eltérések, improvizatív össze nem gyakorolt fordulatok hatására szétválik a zongora alsó és felső regisztere. Az alsó szólamot játszó zongoristának nem a saját szólama szerint kell pedáloznia, hanem mindkét szólam együtthangzásának megfelelően. Luba Zuk és Ireneus Zuk személyében óriási együttmuzsikálási rutinnal rendelkező, szinte együtt lélegző művészeket ismerhettünk meg. Oláh Margit Bábosok találkozója A bábosok 33. találkozója kezdődik szombaton a csehszlovákiai Chrudimban. Az egyhetes eseménysorozaton kilenc csehszlovák és több külföldi bábegyüttes mutatkozik be, köztük a zalaegerszegi Bajazzo. Cseh földön a bábjátszásnak több mint háromszáz éves hagyománya van, amely szorosan kapcsolódik a vándor népi bábosokhoz. Századunk elején kezdtek alakulni az amatőr bábegyüttesek, amelyek sokat merítettek a népi hagyományokból. Napjainkban Csehországban ötszáznegyvenöt bábszakkör működik, amelyek a legkülönbözőbb , színpadi megoldásokat és technikákat alkalmazzák. Tóvári-Tóth István kiállítása Keszthelyen Pozsonyban született 1909-ben, de hároméves kora óta Győrött él a Pro Urbe Győr tulajdonosa, a Munkácsy-díjas Tóvari-Tóth István. Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a keszthelyi Helikon kastélymúzeum dísztermében kedden délután három órakor nyílik jubileumi tárlata. Pernesz Gyula, a HNF Győr városi Bizottságának elnöke mond bevezetőt, utána Pogány G. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitja meg a kiállítást amely augusztus 20-ig, hétfő kivételével naponta 10 órától 18 óráig tekinthető meg. EEnsinii — 5