Kisalföld, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

fi televízió műsora ------------------ 1985. JAN. 29-TŐL FEBR. 3-IG -----------------­KEDD: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8.25: Kör­nyezetismeret. — 8.40: Deltácska. — 9.00: Fizika. — 9.25: Aki mer, az nyer! — 16 00: Hírek. — 16.45: A világ nagy városai. — 17.35: Kétmillió. — 18 05: Képújság. — 18.10: Nemcsak nőknek! — 18.25: Kockázat. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Az Állami Népi Együttes rpűsorából. — 20.10: NSZK— Magyarország labdarúgó-mérkőzés. — 22.00: Tv-híradó 3. — 22.10: Himnusz. II.: 18.25: Képújság. — 18.30: Kuckó. — 19.00: Ich hab vermannt. — 19.30: Megvalósult álmok. — 19.50: Machete. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Reklám. — 21.25: ..Ó, szerencse ne hagyj el”. — 21.50: Képújság. SZERDA: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8 40: Ma­gyar irodalom. — 9.00: Történelem. — 9.25: Tematikus ösz­­szeállítás. — 16.15: Hírek. — 16.20: Vidám kalendárium. — 16.35: Kalandos másodállás. — 18.10: Képújság. — 18.15: Agrárvilág. — 18.45: Közönségszolgálat. — 18.50: Reklám. — 19.05: Mini Stúdió ’85. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Kék fény. — 21.05: Stú­dió ’85. — 21.55: Tv-híradó 3. — 22.05: Himnusz. II.: 18.05: Cimbora. — 19.00: Képújság. — 19.05: TV-BASIC tanfolyam. — 19.30: Mozart: D-dúr Divertimento. — 19.45: Bach: 3. Brandenburgi verseny. — 20.00: Dózsa koporsói. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.10: Egészségünkért! — 21.25: Ven­dégjáték az I. Stúdióban. — 21.50: Képújság. CSÜTÖRTÖK: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.35: Magyar nyelv. — 8.45: Fizikai kísérletek. — 8.55- Osztály­­főnöki óra. — 9.05: Angol nyelv.. — 9.20: Élő múzeum. — 16.30: Hírek. — 16.35- A kék nerc, fekete coboly. — 16.55: Képújság. — 17.00: Tizen Túliak Társasága. — 17.55: Tele­sport. — 18.20: Magyar külpolitika 1984. — 18.55: Reklám. — 19.15: Esti mese. — 19 30: Tv-híradó. — 20.00: Forró szél. — 21.00: Hírháttér. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II.: 17.50: Képújság. — 17.55: Emberöltő. — 18 10: Állat­mesék. — 18.35: Tudományos? Fantasztikus! — 18.50: Sors­társak. — 19.10: Nasa Obrazovka. — 19.30: Évszázadok fú­vósmuzsikája. — 20.00: A találmányok története. — 20.45: Tv-híradó 2. — 20.55: Telepódium. PÉNTEK: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.45: Fi­zikai kísérletek. — 8.55: Kémia. — 9.00: Fizika. — 9.30: Ka­mera. — 16.40: Hírek. — 16.50: Kályhaépítők. — 17.50: Kép­újság. — 17.55: Reklám. — 18.00: Kalendárium. — 19.00: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Szivárvány. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II., 18.15: Képújság. — 18.20: Don Quijote. — 18.45: A ke­rékpár csodálatos története. — 19.00: Keresztkérdés. — 19.30: Irena San­tor énekel. — 20.00: Fortuna és Jacinta. — 20.55: Tv-híradó 2. — 21.05: Péntek esti randevú. SZOMBAT: 14.25: Fiatalok pályaköreiben. — 14.50: Gitár­suli. — 15.15: Pályán maradni. — 15.55: Hírek. — 16.00: Ki miben tudós? — 17.30: A maffia — Amerika. — 18.05: Kép­újság. — 18.10: A sportvilág legjobbja 1984-ben: Carl Lewis. — 18.35: Diagnózis. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — min­denkinek. — 20.05: „Jöjj vissza hozzánk...! — 21.10: A jogo­sítvány. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II.: 14.50: Képújság. — 14.1­5: Nemzetközi teremlabdarúgó torna. — 16.40: Alpesi Sí Világbajnokság. — 17.35: Gólya­­vári esték. — 18.25: Kék fény. — 19.25: Iskolatévé. — 19.40: Német nyelv. — 20.00: Zsebpénz. — 21.40: Képújság. VASÁRNAP: 14.20: Képújság. — 14.25: Közönségszolgálat — 14.30: Hazárd megye lordjai. — 15.25: Műsorainkat ajánl­juk! — 15.50: A maffia — Amerika. — 16.30: Szabó István­­sorozat. — 17.55: Hírek. — 18.00: Delta. — 18.25: Reklám. — 18.40: Tévétorna. — 18.45: Esti mese. — 19.00: A HÉT. — 20.00: Hírek. — 20.05: Tetthely. — 21.35: Áruházak ajánlata. — 21.40: Sporthírek. — 21.50: Hírek. — 21.55: Himnusz. II.­ 15.50: Nemzetközi teremlabdarúgó torna. — 17.45: Al­pesi Sí Világbajnokság. — 18.55: Kocsis Zoltán és Rados Fe­renc zongoraestje a Zeneakadémia nagyterméből. — 19.55: Képújság. — 20.00: Ásványok a kőzetek virágai. — 20.30: Reklám. — 20.35: A háti tékától a gyomai nyomdáig. — 21.10: Sir­ Khán, Bagira és a többiek. Az oroszlánok erdeje. Svéd ismeretterjesztő film. — 21.55: Képújság. — Február 3. — Vasárnap — 14.30: Hazárd megye lordjai! — Filmsorozat X/9. rész. 1985. január 25., péntek Asztali zene Hol vannak már azok a ré­gi, hangulatos étkezőhelyek, ahol ebéd közben zene, asz­tali zene szólt. Halkan, kel­lemesen muzsikált a zene­kar, vagy szárazra jón az egy szál hegedűs, esetleg piani­­nóján a taper. Gondolom, Bol­­dizsár Iván ilyen zsongita asz­tali zenét hallgatva kanalazta levesét, amikor megállapítot­ta, hogy a leves minden fér­fit a megilletődött hangulat­ba ringat Az asztali zene mellett lehetett diskurálni, tréfálkozni vagy átadva ma­gunkat a gasztronómia gyö­­nyöreinek, elmélkedni az el­fogyasztott finom falatokról. Deres hajú pályatársaim­mal, cimboráimmal hányszor, de hányszor elsirattuk eze­ket a régvolt étkezőhelye­­ket. A napokban jósorsom úgy hozta, hogy Sopronban, az egykori Zsidó utcai­ kis ék­szerdobozban, a Palatínus éttermében tunkolhattam délidőben a borjúpörkölt is­teni szaftját. A gasztronó­mia gyönyöreibe merülve halk zongoramuzsikára let­tem figyelmes. Gyönyörű Schubert, Strauss,­­ Lehár. Kálmán darabokat játszott csendben, finoman a pianis­ta. Hosszú ideig ültem a né­met szótól zsongó étterem­ben. Távozóban váltottam szót a művésszel. Pádár Lajosnak hívják, a mi felejthetetlen rég volt hí­res prímásunknak. Pádár Lalinak első unokatestvére, úgy látszik szellemi örökö­se is, írástudó zenész — mondanak róla kollégái, ze­nekonzervatóriumot végzett. Az étterem bécsi vendégei nemcsak a Palatínus kony­hájának, hanem a kellemes zongoramuzsikának is ked­velői. ők hozzák részére Bécsből Richard Cleyder­­mann kottáit. A plazinón előtte viruló hatalmas szeg­fűcsokorra mutat: — most kaptam egyik vendégemtől — bécsi gyáros —, ő talán nem is tud ebédelni muzsi­kám nélkül. — Nem zavartam tovább, azt azonban megvártam, amíg befejezte Bo­zi Martini híres zeneszámát, amelynek címe: „Plaisir d’amour...” IB. Kézimunkák a kapuvári ki­ál­lít­ót­eremben Hímzésbirodalom férfi királynője Kedves férfitársak! Pró­bálkoztak önök már hím­zésmunkával vagy akár csip­kekészítéssel? Hogy ez nem férfias dolog? Azt mondják, a hímzés női mesterség? Gondolják, hogy a kézimun­kában nem vagyunk ver­senyképesek a gyengébb nem képviselőivel. A kételyekre csattanós választ ad Országh László népi iparművész, aki­nek hímzésmunkáit vasár­napig még megtekinthetik a kapuvári kiállítóteremben. Persze most sokan azt hi­szik, hogy az elején elsütöt­tem a csattanót. Nem. Ide­másolok még egyet, sőt ígér­hetem, a dolgozat végére is hagyok egyet. A második meglepetést az szolgáltatta számomra — s hiszem, az olvasó számára is — hogy Országh László nem Kapu­vár szülötte sőt még roko­ni szálak sem fűzik a rába­közi városhoz. A fiatal népi iparművész kunszentmártoni, így aztán némi magyarázat­­­ra szorul, miként esküdött örök hűséget a kapuvári hímzésnek az ország másik részén élő fiatalember. Történt ugyanis, hogy négy évvel ezelőtt egy levél érkezett dr. Faragó Sándor címére, a kapuvári Rábaközi Múzeumba. A küldemény feladója Fehér Mária, a ba­jai tanítóképző intézet nép­­művészeti szakkörének ve­zetője, k­éréssel fordult a múzeum igazgatójához. Mint kiderült, Csermajorba ké­szülnek, s szeretnének egy kiadós történelemórát a rá­baközi népművészetből. Min­den a tervek szerint alakult. Dr Faragó Sándornak leg­feljebb az okozott némi meg­lepetést, hogy a csoportban férfi is volt, Országh László személyében. A fiatalember feltűnő érdeklődést mutatott a kapuvári hímzések iránt, olyannyira, hogy az első lá­togatás után többször vissza­tért Kapuvárra. Utoljára január közepén, de ekkor már magával hozta hímzés­­mintagyűjteményét, sőt a minták alapján elkészített kézimunkákat is. Pontosít­­sunk azonban, hiszen a ki­állításon bemutatott alkotá­sok nemcsak Országh László kezenyomát viselik, hanem a kunszentmártoni Kőrös­menti Téesz, a Kunszent­mártoni Áfész és az öcsödi művelődési ház hímző szak­köreinek tagjai is közremű­ködtek a kivitelezésben. Hímzésbirodalomban me­sebeli látvány fo­gadja a lá­togatót. Most válik csak érthetővé, hogy Móricz Zsig­­mond miért nevezte mérték­tartóan elegánsnak a rába­közi hímzéseket a Pesti Napló hasábjain. Mert azok. A fehérhímzések leheletfi­nom lelki megnyilatkozások. Valójában ezek a fehérhím­zések állnak a legközelebb a csipkéhez. A lyukacsos hím­zések közül is kiemelkedik a rábaközi lyukacsos hímzés, ismertebb nevén a köveslyi csipke. Amely szín és for­mavilágában természetesen sok hasonlóságot mutat a ka­puvári hímzésekkel, de mégis más. Kapuváron ugyanis nem foglal­koztak­ csipkekészítéssel, a gazdag kapuvári polgárok Hevesre vitték a megrendeléseiket. Hímzésben viszont egyedit és maradandót alkottak. Így a keresztszemes és a szálán­­varrottak, mint a szabadraj­­zuak terén. Az előbbieket többnyire csak pirossal hí­mezték, az utóbbiakon a fe­hér vált egyeduralkodóvá. A szabadrajzuak virágmotívu­mait mesterien megszerkesz­tették, ritkábban a madár­motívumokkal is találkozha­tunk. A kapuvári Rábaközi Mű­velődési Központ által ren­dezett kiállításon némi be­pillantást kaphatunk a rece­­munkákba is. Ez a csomózá­­si technikával készült kézi­munka nagyon sok hasonló­ságot mutat a hálófonással. Feltehetőleg már az ókor­ban is ismerték, csakúgy, mint a rejtőzést. Ennek el­lenére a magyar népnek is kedvelt viseleti és díszítő tárgyaivá váltak a rojtos kö­tények és vállkendők, illet­ve a recemunkák. Egy szó mint száz, impo­záns látványt nyújtanak a kapuvári „üvög kézelő” minták, párnavégek, jegy­kendők­ és vállkendők. Kü­lön öröm, hogy a régi hím­zésmintákat sikerült moder­nizálva átmenteni a husza­dik század harmadik harma­dára is. Az örömben legfel­jebb az okoz némi ürömöt, hogy ezek a kapuvári hím­zésminták nem a Rábaköz­ben, hanem Kunszentmár­­tonban készültek. S ehhez kapcsolódik az ígért csattanó is. 1985-ben Kunszentmárton­­ban többen foglalkoznak a kapuvári hímzésminták meg­őrzésével és ápolásával, mint Kapuváron. S ez a csattanó egyúttal szomorú tény is.­ Koloszár Tamás Elment a betűszedő Húsz esztendeje állítottak mellé, hogy mint kezdő nyomdászinas, lessem el tőle a betűszedés fortélyát. Büszke voltam rá, amiért a legjobb szakembert kap­tam mesteremül. Azt az embert, aki annak idején szta­hanovista volt, aki sokszoros kiváló dolgozó, ám mind­ezek csak címek — bizonnyal jogosan kiérdemelt cí­mek, elismerések .—, én viszont láthattam őt a betű­szekrény előtt, lestem gyermeki kíváncsian boszorká­nyos kézügyességét, amint fáradhatatlanul rakta egy­más mellé az apró ólombetűk százait, ezreit, millió­it... Láttam hétfőn, láttam másnap, láttam kora reg­gel, láttam déltájt, örültem, hogy keze alá szedhettem egy-egy plakát vagy meghívó sorait. Tőle tanultam meg, nem mindegy, milyen betűkből szedjük ki a szereplők nevét, tőle tudom, hogy egy plakátot miként kell megtervezni, megkomponálni. S ezt a munkát nem szabad félvállról venni, hiszen a plakát az utca élte. Gutenberg találmányát, a betűszedést választotta hi­vatásul, hogy ismereteit ne csupán kamatoztassa, de az ifjabbaknak át is adhassa. Elröppent a húsz év, s e két évtized alatt, de korábban sem esett szó arról a Rába-parti városban, hogy a plakátok zöme az ő ke­­zemunkáját dicséri. Meg a meghívók ezrei. Érthető is a nyomdászoknál ez a névtelenség, a befogadót csak az érdekli: a kínált esemény mikor kezdődik, hol lesz stb. Ki gondolt arra az elmúlt évtizedekben, hogy a Május elsejei plakátok külleme egy betűszedő esztéti­kai érzékét is dicsérheti? Ezt az érzékét, a sablonok­tól való menekülést adta át tanítványainak. Tavaly új titulust kapott: nyugdíjas lett. De mert képtelen volt meglenni a kis ólombetűk nélkül, tovább­ra is bejárt­ a győri Széchenyi Nyomdába, magára öl­tötte köpenyét, kezébe vette a vinkelt, melybe sorjáz­hatta a meghívók, a röplapok, a műsorfüzetek, a szín­házi katalógusok és egyéb nyomtatványok szavait, mon­datait. És továbbra is okította a nyomdásztanulókat a betűszedő szakma szeretetére. Tegnap jött a hír, a fekete telefon búgta fülembe: Meghalt a Pista bácsi. Hirtelen arra gondoltam: ár­ván maradtak a győri nyomdában az ólombetűk. Hiá­ba várják, Schmidt István már nem veszi őket ujjai közé. Soha többé! Elment a betűszedő. A szerkesztőségi szoba írógépéig hallatszik a nyomdabetűk sírása. Ők is elveszítettek valakit. H. V. msmöm— 5

Next