Kisalföld, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
fi televízió műsora ------------------ 1985. JAN. 29-TŐL FEBR. 3-IG -----------------KEDD: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8.25: Környezetismeret. — 8.40: Deltácska. — 9.00: Fizika. — 9.25: Aki mer, az nyer! — 16 00: Hírek. — 16.45: A világ nagy városai. — 17.35: Kétmillió. — 18 05: Képújság. — 18.10: Nemcsak nőknek! — 18.25: Kockázat. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Az Állami Népi Együttes rpűsorából. — 20.10: NSZK— Magyarország labdarúgó-mérkőzés. — 22.00: Tv-híradó 3. — 22.10: Himnusz. II.: 18.25: Képújság. — 18.30: Kuckó. — 19.00: Ich hab vermannt. — 19.30: Megvalósult álmok. — 19.50: Machete. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Reklám. — 21.25: ..Ó, szerencse ne hagyj el”. — 21.50: Képújság. SZERDA: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8 40: Magyar irodalom. — 9.00: Történelem. — 9.25: Tematikus öszszeállítás. — 16.15: Hírek. — 16.20: Vidám kalendárium. — 16.35: Kalandos másodállás. — 18.10: Képújság. — 18.15: Agrárvilág. — 18.45: Közönségszolgálat. — 18.50: Reklám. — 19.05: Mini Stúdió ’85. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Kék fény. — 21.05: Stúdió ’85. — 21.55: Tv-híradó 3. — 22.05: Himnusz. II.: 18.05: Cimbora. — 19.00: Képújság. — 19.05: TV-BASIC tanfolyam. — 19.30: Mozart: D-dúr Divertimento. — 19.45: Bach: 3. Brandenburgi verseny. — 20.00: Dózsa koporsói. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.10: Egészségünkért! — 21.25: Vendégjáték az I. Stúdióban. — 21.50: Képújság. CSÜTÖRTÖK: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.35: Magyar nyelv. — 8.45: Fizikai kísérletek. — 8.55- Osztályfőnöki óra. — 9.05: Angol nyelv.. — 9.20: Élő múzeum. — 16.30: Hírek. — 16.35- A kék nerc, fekete coboly. — 16.55: Képújság. — 17.00: Tizen Túliak Társasága. — 17.55: Telesport. — 18.20: Magyar külpolitika 1984. — 18.55: Reklám. — 19.15: Esti mese. — 19 30: Tv-híradó. — 20.00: Forró szél. — 21.00: Hírháttér. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II.: 17.50: Képújság. — 17.55: Emberöltő. — 18 10: Állatmesék. — 18.35: Tudományos? Fantasztikus! — 18.50: Sorstársak. — 19.10: Nasa Obrazovka. — 19.30: Évszázadok fúvósmuzsikája. — 20.00: A találmányok története. — 20.45: Tv-híradó 2. — 20.55: Telepódium. PÉNTEK: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.45: Fizikai kísérletek. — 8.55: Kémia. — 9.00: Fizika. — 9.30: Kamera. — 16.40: Hírek. — 16.50: Kályhaépítők. — 17.50: Képújság. — 17.55: Reklám. — 18.00: Kalendárium. — 19.00: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Szivárvány. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II., 18.15: Képújság. — 18.20: Don Quijote. — 18.45: A kerékpár csodálatos története. — 19.00: Keresztkérdés. — 19.30: Irena Santor énekel. — 20.00: Fortuna és Jacinta. — 20.55: Tv-híradó 2. — 21.05: Péntek esti randevú. SZOMBAT: 14.25: Fiatalok pályaköreiben. — 14.50: Gitársuli. — 15.15: Pályán maradni. — 15.55: Hírek. — 16.00: Ki miben tudós? — 17.30: A maffia — Amerika. — 18.05: Képújság. — 18.10: A sportvilág legjobbja 1984-ben: Carl Lewis. — 18.35: Diagnózis. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — mindenkinek. — 20.05: „Jöjj vissza hozzánk...! — 21.10: A jogosítvány. — 21.50: Tv-híradó 3. — 22.00: Himnusz. II.: 14.50: Képújság. — 14.15: Nemzetközi teremlabdarúgó torna. — 16.40: Alpesi Sí Világbajnokság. — 17.35: Gólyavári esték. — 18.25: Kék fény. — 19.25: Iskolatévé. — 19.40: Német nyelv. — 20.00: Zsebpénz. — 21.40: Képújság. VASÁRNAP: 14.20: Képújság. — 14.25: Közönségszolgálat — 14.30: Hazárd megye lordjai. — 15.25: Műsorainkat ajánljuk! — 15.50: A maffia — Amerika. — 16.30: Szabó Istvánsorozat. — 17.55: Hírek. — 18.00: Delta. — 18.25: Reklám. — 18.40: Tévétorna. — 18.45: Esti mese. — 19.00: A HÉT. — 20.00: Hírek. — 20.05: Tetthely. — 21.35: Áruházak ajánlata. — 21.40: Sporthírek. — 21.50: Hírek. — 21.55: Himnusz. II. 15.50: Nemzetközi teremlabdarúgó torna. — 17.45: Alpesi Sí Világbajnokság. — 18.55: Kocsis Zoltán és Rados Ferenc zongoraestje a Zeneakadémia nagyterméből. — 19.55: Képújság. — 20.00: Ásványok a kőzetek virágai. — 20.30: Reklám. — 20.35: A háti tékától a gyomai nyomdáig. — 21.10: Sir Khán, Bagira és a többiek. Az oroszlánok erdeje. Svéd ismeretterjesztő film. — 21.55: Képújság. — Február 3. — Vasárnap — 14.30: Hazárd megye lordjai! — Filmsorozat X/9. rész. 1985. január 25., péntek Asztali zene Hol vannak már azok a régi, hangulatos étkezőhelyek, ahol ebéd közben zene, asztali zene szólt. Halkan, kellemesen muzsikált a zenekar, vagy szárazra jón az egy szál hegedűs, esetleg pianinóján a taper. Gondolom, Boldizsár Iván ilyen zsongita asztali zenét hallgatva kanalazta levesét, amikor megállapította, hogy a leves minden férfit a megilletődött hangulatba ringat Az asztali zene mellett lehetett diskurálni, tréfálkozni vagy átadva magunkat a gasztronómia gyönyöreinek, elmélkedni az elfogyasztott finom falatokról. Deres hajú pályatársaimmal, cimboráimmal hányszor, de hányszor elsirattuk ezeket a régvolt étkezőhelyeket. A napokban jósorsom úgy hozta, hogy Sopronban, az egykori Zsidó utcai kis ékszerdobozban, a Palatínus éttermében tunkolhattam délidőben a borjúpörkölt isteni szaftját. A gasztronómia gyönyöreibe merülve halk zongoramuzsikára lettem figyelmes. Gyönyörű Schubert, Strauss, Lehár. Kálmán darabokat játszott csendben, finoman a pianista. Hosszú ideig ültem a német szótól zsongó étteremben. Távozóban váltottam szót a művésszel. Pádár Lajosnak hívják, a mi felejthetetlen rég volt híres prímásunknak. Pádár Lalinak első unokatestvére, úgy látszik szellemi örököse is, írástudó zenész — mondanak róla kollégái, zenekonzervatóriumot végzett. Az étterem bécsi vendégei nemcsak a Palatínus konyhájának, hanem a kellemes zongoramuzsikának is kedvelői. ők hozzák részére Bécsből Richard Cleydermann kottáit. A plazinón előtte viruló hatalmas szegfűcsokorra mutat: — most kaptam egyik vendégemtől — bécsi gyáros —, ő talán nem is tud ebédelni muzsikám nélkül. — Nem zavartam tovább, azt azonban megvártam, amíg befejezte Bozi Martini híres zeneszámát, amelynek címe: „Plaisir d’amour...” IB. Kézimunkák a kapuvári kiállítóteremben Hímzésbirodalom férfi királynője Kedves férfitársak! Próbálkoztak önök már hímzésmunkával vagy akár csipkekészítéssel? Hogy ez nem férfias dolog? Azt mondják, a hímzés női mesterség? Gondolják, hogy a kézimunkában nem vagyunk versenyképesek a gyengébb nem képviselőivel. A kételyekre csattanós választ ad Országh László népi iparművész, akinek hímzésmunkáit vasárnapig még megtekinthetik a kapuvári kiállítóteremben. Persze most sokan azt hiszik, hogy az elején elsütöttem a csattanót. Nem. Idemásolok még egyet, sőt ígérhetem, a dolgozat végére is hagyok egyet. A második meglepetést az szolgáltatta számomra — s hiszem, az olvasó számára is — hogy Országh László nem Kapuvár szülötte sőt még rokoni szálak sem fűzik a rábaközi városhoz. A fiatal népi iparművész kunszentmártoni, így aztán némi magyarázatra szorul, miként esküdött örök hűséget a kapuvári hímzésnek az ország másik részén élő fiatalember. Történt ugyanis, hogy négy évvel ezelőtt egy levél érkezett dr. Faragó Sándor címére, a kapuvári Rábaközi Múzeumba. A küldemény feladója Fehér Mária, a bajai tanítóképző intézet népművészeti szakkörének vezetője, kéréssel fordult a múzeum igazgatójához. Mint kiderült, Csermajorba készülnek, s szeretnének egy kiadós történelemórát a rábaközi népművészetből. Minden a tervek szerint alakult. Dr Faragó Sándornak legfeljebb az okozott némi meglepetést, hogy a csoportban férfi is volt, Országh László személyében. A fiatalember feltűnő érdeklődést mutatott a kapuvári hímzések iránt, olyannyira, hogy az első látogatás után többször visszatért Kapuvárra. Utoljára január közepén, de ekkor már magával hozta hímzésmintagyűjteményét, sőt a minták alapján elkészített kézimunkákat is. Pontosítsunk azonban, hiszen a kiállításon bemutatott alkotások nemcsak Országh László kezenyomát viselik, hanem a kunszentmártoni Kőrösmenti Téesz, a Kunszentmártoni Áfész és az öcsödi művelődési ház hímző szakköreinek tagjai is közreműködtek a kivitelezésben. Hímzésbirodalomban mesebeli látvány fogadja a látogatót. Most válik csak érthetővé, hogy Móricz Zsigmond miért nevezte mértéktartóan elegánsnak a rábaközi hímzéseket a Pesti Napló hasábjain. Mert azok. A fehérhímzések leheletfinom lelki megnyilatkozások. Valójában ezek a fehérhímzések állnak a legközelebb a csipkéhez. A lyukacsos hímzések közül is kiemelkedik a rábaközi lyukacsos hímzés, ismertebb nevén a köveslyi csipke. Amely szín és formavilágában természetesen sok hasonlóságot mutat a kapuvári hímzésekkel, de mégis más. Kapuváron ugyanis nem foglalkoztak csipkekészítéssel, a gazdag kapuvári polgárok Hevesre vitték a megrendeléseiket. Hímzésben viszont egyedit és maradandót alkottak. Így a keresztszemes és a szálánvarrottak, mint a szabadrajzuak terén. Az előbbieket többnyire csak pirossal hímezték, az utóbbiakon a fehér vált egyeduralkodóvá. A szabadrajzuak virágmotívumait mesterien megszerkesztették, ritkábban a madármotívumokkal is találkozhatunk. A kapuvári Rábaközi Művelődési Központ által rendezett kiállításon némi bepillantást kaphatunk a recemunkákba is. Ez a csomózási technikával készült kézimunka nagyon sok hasonlóságot mutat a hálófonással. Feltehetőleg már az ókorban is ismerték, csakúgy, mint a rejtőzést. Ennek ellenére a magyar népnek is kedvelt viseleti és díszítő tárgyaivá váltak a rojtos kötények és vállkendők, illetve a recemunkák. Egy szó mint száz, impozáns látványt nyújtanak a kapuvári „üvög kézelő” minták, párnavégek, jegykendők és vállkendők. Külön öröm, hogy a régi hímzésmintákat sikerült modernizálva átmenteni a huszadik század harmadik harmadára is. Az örömben legfeljebb az okoz némi ürömöt, hogy ezek a kapuvári hímzésminták nem a Rábaközben, hanem Kunszentmártonban készültek. S ehhez kapcsolódik az ígért csattanó is. 1985-ben Kunszentmártonban többen foglalkoznak a kapuvári hímzésminták megőrzésével és ápolásával, mint Kapuváron. S ez a csattanó egyúttal szomorú tény is. Koloszár Tamás Elment a betűszedő Húsz esztendeje állítottak mellé, hogy mint kezdő nyomdászinas, lessem el tőle a betűszedés fortélyát. Büszke voltam rá, amiért a legjobb szakembert kaptam mesteremül. Azt az embert, aki annak idején sztahanovista volt, aki sokszoros kiváló dolgozó, ám mindezek csak címek — bizonnyal jogosan kiérdemelt címek, elismerések .—, én viszont láthattam őt a betűszekrény előtt, lestem gyermeki kíváncsian boszorkányos kézügyességét, amint fáradhatatlanul rakta egymás mellé az apró ólombetűk százait, ezreit, millióit... Láttam hétfőn, láttam másnap, láttam kora reggel, láttam déltájt, örültem, hogy keze alá szedhettem egy-egy plakát vagy meghívó sorait. Tőle tanultam meg, nem mindegy, milyen betűkből szedjük ki a szereplők nevét, tőle tudom, hogy egy plakátot miként kell megtervezni, megkomponálni. S ezt a munkát nem szabad félvállról venni, hiszen a plakát az utca élte. Gutenberg találmányát, a betűszedést választotta hivatásul, hogy ismereteit ne csupán kamatoztassa, de az ifjabbaknak át is adhassa. Elröppent a húsz év, s e két évtized alatt, de korábban sem esett szó arról a Rába-parti városban, hogy a plakátok zöme az ő kezemunkáját dicséri. Meg a meghívók ezrei. Érthető is a nyomdászoknál ez a névtelenség, a befogadót csak az érdekli: a kínált esemény mikor kezdődik, hol lesz stb. Ki gondolt arra az elmúlt évtizedekben, hogy a Május elsejei plakátok külleme egy betűszedő esztétikai érzékét is dicsérheti? Ezt az érzékét, a sablonoktól való menekülést adta át tanítványainak. Tavaly új titulust kapott: nyugdíjas lett. De mert képtelen volt meglenni a kis ólombetűk nélkül, továbbra is bejárt a győri Széchenyi Nyomdába, magára öltötte köpenyét, kezébe vette a vinkelt, melybe sorjázhatta a meghívók, a röplapok, a műsorfüzetek, a színházi katalógusok és egyéb nyomtatványok szavait, mondatait. És továbbra is okította a nyomdásztanulókat a betűszedő szakma szeretetére. Tegnap jött a hír, a fekete telefon búgta fülembe: Meghalt a Pista bácsi. Hirtelen arra gondoltam: árván maradtak a győri nyomdában az ólombetűk. Hiába várják, Schmidt István már nem veszi őket ujjai közé. Soha többé! Elment a betűszedő. A szerkesztőségi szoba írógépéig hallatszik a nyomdabetűk sírása. Ők is elveszítettek valakit. H. V. msmöm— 5