Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

Pecsét a mexikói útlevélen A szerdai 127. osztrák— magyar labdarúgó-találkozó az egyik legszebb színfoltként marad meg a két nemzet erőpróbái sorában. A Mezey György szövetségi kapitány vezette legénység a Hanappi­­stadionban 3—0-ra „kiütöt­te” a vendéglátó Ausztriát, s ezzel biztosította helyét a mexikói VB-döntőben. A fényes 3—0 visszhangjá­ról egy csokorra való az MTI munkatársainak „gyűjtésé­ben”. Aczél Endre, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: A magyar labdarúgó-válo­gatott bécsi sikeréről a leg­több csütörtöki angol lap említést tett. Kiemelték, hogy az 1986-os mexikói labdarú­gó VB első európai döntőse: Magyarország. A „The Times” európai labdarúgó-körképének „ma­gyar címet” adott. Mégpedig egy olyan névvel, amely az angol közönség számára egyelőre nem hangzik isme­rősen: „Kiprich belőtte Ma­gyarországot a VB-döntőbe”. A „Daily Telegraph” sze­rint a magyar válogatott „túl erősnek” bizonyult az oszt­rákok számára, és még akkor is képes volt — Détári révén — gólt lőni, amikor a „küsz­ködő hazaiak eltökélt roha­mokat vezettek a magyar kapu ellen”. A „Daily Express” a Dé­­tári-gólról azt írta, hogy „ez volt a pecsét a Mexikóba ké­szülő magyar válogatott tag­jainak útlevelén”. A csütörtök reggeli bécsi lapok keseregnek, de egyér­telműen elismerik a magyar válogatott teljesítményét. A Die Presse címe: „A magyarok minőségi csapata szétrombolta reményeinket”. Alcíme: „Lecke az oszt­rák tizenegynek”. A magyarokról a lap megállapítja, hogy sok­kal jobbak voltak, mozgé­konyságuk még hatásosab­­ban kimutatta, milyen lom­hák és tehetetlenek az oszt­rákok. Megemlíti a lap, hogy a 90 perc Elsner lemondását hozhatja. A Kurier címe: „0—3 és osztrák romhalmaz”. A ma­gyarok világklasszis játéka mellett elszomorító volt az osztrák vergődés. Megemlíti, hogy 1980. májusában ját­szott Ausztria hazai pályán ilyen alárendelt szerepet, amikor a Práterben 5—1-re kikapott Argentínától. Els­ner véleményét is idézi: „A magyarok egyszerűen kivá­lóak voltak”. Arbeiter Zeitung: „Keserű 0—3 a magyarok ellen”. Töb­bek között arról panaszko­dik, hogy felcsigázták a re­ményeket, de így még na­gyobb lett a kiábrándulás. Szörnyű, szégyenletes és bor­zasztó — írja a lap és han­goztatja, hogy ebből a vere­ségből Ausztria válogatottja egyhamar nem épülhet fel. „A magyarok joggal utaznak Mexikóba. •Ausztriának amúgy sem lenne ott helye Inkább Mexikó helyett most azzal törődjünk, hogy kezd­jünk el egy új csapatot for­málni”. A Kronen Zeitung szerint a magyar csapat a labdarú­gás minden elemében Auszt­ria felett állt, Ausztria lec­két kapott, le kell vonnia a tanulságot. Bírálja a szövet­séget, hogy nem halaszt el ilyen fontos VB-selejtező előtt fordulót a bajnokság­ban, s kesereg, hogy a milliós Bécs odajutott, hogy már egy kis stadiont sem képes megtölteni, s válogatottja hazai pályán is szinte idegen környezetben küzd. Tizenöt évesen világbajnokságon Egy futó, aki befuthat Amikor az elmúlt hónap­ban megrendezett mezeifutó­­világbajnokságra kijelölték a magyar ifjúsági válogatottat, a legnagyobb meglepetést az keltette, hogy a csapatban — tizenkilenc év a felső korha­tár — helyet kapott egy alig" tizenöt esztendős fiú is! Már­cius 24-én Lisszabonban a rajtnál a portugál, a szovjet, a japán és az etióp menők között, kissé megszeppenve, de tele reménnyel ott topo­gott Káldy Zoltán, a Rába ETO tehetséges hosszútáv­futója is. Futásával az ide­gen környezetben is bizonyí­totta felkészültségét, hiszen a mezőny első harmadában ér­kezett a célba. Tegyük hozzá: még három évig részt vehet ezen a viadalon, tehát javí­tásra bőven van lehetősége! De ki az a Káldy Zoltán? — kérdezhetik sokan. Tel­jes joggal, mert szinte az is­meretlenségből tűnt fel rö­vid időn belül. — 1981-ben hatodik osztá­lyos koromban Csornán egy futóversenyen az élen vé­geztem — kezdte a beszélge­tést. — Itt figyeltek fel rám és így kerültem az ETO­höz. Első edzőm Lukács László volt, ő segített át a kezdeti nehézségeken, ő sze­rettette meg velem ezt a sportágat. Jelenlegi meste­rem Csorna Ferenc, 1983-tól foglalkozik velem. Az általa kidolgozott edzésterv alap­ján, keményen készülök egész évben. Tavaly három magyar bajnoki aranyérmet szereztem a serdülök között. Megnyertem a mezei­t, a kismaratoni OB-t és győztem 3000 méteren is. Életem egyik legcsodálatosabb élmé­nyében volt részem azzal, hogy ott lehettem a mezei­­futó-VB-n. Szeretnék még sokszor eljutni ilyen ese­ményre! Tudom, persze azt, hogy ehhez előbb itthon kell megfelelő teljesítményt nyújtanom. — Mi a véleménye erről az edzőnek, Csorna Ferenc­nek? — Zoli adottságai alapján nagy dolgokra lehet képes hosszú távon. Rendkívül jó versenyző típus, magabiztos és bírja a terhelést, önma­gáért beszél az a tény, hogy 3000 méteren minden idők legjobb 15 éves eredményét érte el! Jobbat, mint a már nemzetközileg is jegyzett K. Szabó Gábor hasonló korá­ban. Kíváncsian várjuk a foly­tatást. .. Horváth Attila Lányok, fiúk a tatamin A Gy. Dózsa cselgáncsozói a múlt hét végén három helyszínen léptek tatamira: az úttörők Ajkán, a serdü­lő, ifjúsági és junior lányok Egerben és Miskolcon, a fel­nőttek pedig Kaposvárott versenyeztek. A legjobban az úttörők szerepeltek, akik összesen tizenhét éremmel tértek haza, de eredményes volt a lányok versenyzése is. Az úttörő fiúk közül győ­zelmet szereztek súlycsoport­jukban: Juszef T., Varga P., Németh Z., Csernák K., Nagy J. és Fördős A.; másodikak lettek Bartal K., Klujber L., Vörös L., Bognár P., Németh P., Dub L. és Olláry P.; harmadik helyezést pedig Villám T., Páter Zs., Varga K. és Bakonyi R. értek el. A lányok közül a legered­ményesebben Sipos Patrícia szerepelt, aki első lett súly­csoportjában. A dobogó má­sodik fokára állhatott Szo­­koly Ágnes, Szokoly Adrienn, Szabados Mónika, Rigó Pi­roska és Sándor Anikó, bronzérmet pedig Simigla Yvett szerzett. A felnőttek II. osztályú versenyén Pali Ottó a har­madik helyen végzett ■i A Rába ETO úszószakosztályának 1974—76-ban született növendékei készülnek az olimpiai reménységek versenyére. Heti egy alkalommal szárazföldi edzést tartanak. Iskolások a rajtköveken A soproni fedett uszodában hétfőn rendezték meg az út­törő­ olimpia megyei döntőit. A versenyek során különösen jól szerepeltek a soproni Kellner iskola fiúversenyzői, akik három kategóriában is az élen végeztek. A lányok mezőnyében a győri Móra is­kola úszólányai jeleskedtek. Az egyéni értékelésben há­rom győri kislány, Németh Y., Kovács I. és Erdődy Á. mellett a soproni Ferenczi P. (Belvárosi iskola) teljesítmé­nye érdemel dicséretet. A középiskolások megyei bajnokságán a győri Bercsé­nyi és a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium tanulói szerepeltek jól. Az előbbi is­kolából Varjú és Tulok, az utóbbiból Hacker és Rongits neve érdemel említést A 100 méteres fiú gyorsúszás­ban meglepetés született: a soproni 403-as Szakmunkás­­képző Intézet tanulója, Tau­ber Tamás 59,57-es idejével legyőzte a nagy esélyes Hackert is. Előkészületek a triatlonra Nagyszabású tömegsport­akciót szervez a KISZ Sop­ron városi Bizottsága. Július 6-ra nemzetközi triatlon ver­senyt hirdet a bizottság. A hazai és külföldi versenyzők­nek 1500 métert kell úszni­uk a Fertő-tó vízében, ke­rékpáron 62 kilométert kell teljesíteniük, futásban pedig 12 kilométert. A rendezők május 31-ig várják a neve­zéseket. Körzeti labdarúgó-bajnokságok Győri: Enese—Koroncó 1—C. Öttevény—Gönyű 2—1. Duna­szeg—Győrladamér—Győrszemere 1—0, Gy. Kinizsi—Pannonhalma 0—1, Győrság—Nyúl 1—1, I. ker­. FC—Rábapatona 1—1, Nagyszent­­jános—Abda 1—1, Bőnyrétalap— Pér 1—0. Mosonmagyaróvári: Hédervár— Kimle 1—2, Máriakálnok—Lé­bénymiklós 1—2 Rajka—Újudvar 9—0, Ásványráró—Levél 3—2, Püski—Mosonszolnok 2—1, Du­­nakiliti—Várbalog 3—0, Miklósi SE—Halászi 6—0. Soproni. ..A B csoport: Pe­reszteg—SMAFC 0—0, Nagycenk— Magyarfalva 1—0, Alkotmány- Hegykő 3—1, Újkér—Iván 2—2, Lövő—Sopronkövesd 5—2. Répce­­vis szabadnapos: 1. Hegykő 14 25—13 20 2. Magyarfalva 14 25—16 19 3. Újkér 14 32—17 18 4. Iván 14 26—15 17 5. Alkotmány 14 20—13 17 6. SMAFC 12 28—14 14 7. Lövő 13 17—18 12 8. Pereszteg 14 14—25 12 9. S.­kövesd 12 20—32 8 10. Répcevis 13 8—23 7 11. Nagycenk 14 6—37 4 MODELLEZÉS A hét végén Szombathe­lyen Táncsics József emlék­­versenyt rendeztek ifjúsági versenyzők részére vitorlás­­hajó kategóriában. A népes mezőnyben Nagy Veronika (Győri MHSZ) első, Hangyái István (Győri Üttörőház) má­sodik helyezést ért el. Csapat­­versenyben a Győri Üttörő­ház modellezői Nagy István szakosztályvezető irányításá­val tizenegy csapat közül az előkelő második helyen vé­geztek­­ . Vasárnap Pozsonyban fel­nőtt Nyugat-szlovkiai baj­nokságot rendeztek rádiótáv­irányítású auatmodell kategó­riákban. A harmincegy ver­senyző között elindult a „Pin­tér-trió” a Győri MHSZ kép­viseletében: édesapjuk szak­mai irányításával szép sikert aratott a két fiú. A Forma– 1-es kategóriát ifj. Pintér Jó­zsef megnyerte, öccse, Pintér Gábor pedig bronzérmes. A Sport-kategóriában szintén magyar siker született mert Pintér Gábor arany-, ifj. Pin­tér József pedig ezüstérmével szorította le a felnőtteket a dobogó legfelső fokáról. Röplabda NB II Egyhetes szünet után a hét végén folytatódott a férfi és a női csapatbajnokság. Győ­ri csapataink mind idegen­ben játszottak és a Dózsa­­férfiak kivételével nem sze­reztek pontot. Gy. Dózsa — Kővágóőrsi TSZ SK 3:0 (7, 9, 7). Rév­fülöp, férfimérkőzés. Gy. Dózsa, Hahn, PRIKLER, Pá­pai, Kovács A., KOVÁCS G., Pápai, Tullner. Csere: Ba­­lazsicz, Pogány, Rigó. — Az újonc hazai csapat ellen fö­lényesen nyertek a dózsások. „Bakony Vegyész — Gy. KTMF 3:0 (4, 10, 5). Veszp­rém férfimérkőzés. KTMF: Kecskés, Antal, Geier, Nagy Cserjés, Szemanyik. Csere: Kropkó, Kapocsi. — A baj­nokjelölt­ hazaiakkal szem­ben csak egy játszmában tudtak komolyabb ellenállást kifejteni a győriek. T. Bauxitbányász — Gy. Dózsa 3:1 (4, —9, 13, 9,). Tapolca, női mérkőzés. Gy. Dózsa, Farnady, Bóta, Nagy, LÁSZLÓ, Gróf, Takácsné. Csere: Ondi, Födi, Horváth. — A vendégcsapat játékosai a nagyon csúszós teremhez nem tudtak alkalmazkodni. Sőt, még az orvosoknak mun­kát is adtak: Gróf lábát és Födi kezét kellett begipszel­ni. Bakony Vegyész — Gy. Universitas: 3:0 (15, 13, 9). Veszprém, női mérkőzés. Gy. Universitas: Csendes, Molnár, Cser, Szili, Farkas, Győri. Csere: Szoboszlai, Pető.­­ A rossz napot kifogó győri fő­iskolások csak szoros küzde­lemben maradtak alul. A horgászközösségek segítője Búcsúzik a titkár Az utóbbi pár esztendőben betérve a Mohosz Győr-Som­­­on megyei Intéző Bizottságá­hoz szinte természetesnek vettem, hogy Czigány István­nal, a titkárral találkozom. — Győr-Sz­iget­ben szület­tem, a Duna és a Rábca mel­lett — mesélte legutóbbi be­szélgetésünkkor. — így ter­mészetes, hogy már gyerek­koromban vonzottak a vizek, s a halfogás öröme.­­ Czigány István igazán csak a felszabadulást követően kapcsolódott bele a horgász­mozgalomba, egyik testvéré­vel, Czigány Jenővel együtt sokat tettek a megye horg­­gászközösségének kialakítá­­sáért. Czigány István először a győri horgászegyesület tag­ja volt, majd rövidre rá megválasztották a győr-újvá­­rosi horgász egyesület elnö­kévé, később pedig a győr­­gyárvárosi horgász egyesület elnöke lett. Az 1950-es évek közepe táján bekapcsolódott a győrvidéki intéző bizottság munkájába is Visszaemléke­zése szerint akkoriban nyolc horgász egyesület működött az intéző bizottság területén, s összesen ezerötszáz körül lehetett a megyében a szer­vezett horgászok száma. Ér­demes megjegyezni, hogy je­lenleg negyvennégy horgász egyesület működik a megyé­ben, és mintegy tizenkét és félezer tagot számlálnak. — Az intéző bizottságnál először, talán egy esztendeig pénztáros voltam — emlé­kezett vissza. — Majd titkár­rá választottak. Társadalmi megbízatásként láttam el ezt a tisztet. Bátyámmal együtt mindig a megye horgászkö­­zösségének gyarapításán fá­radoztunk. Nagy eredmény­nek tartom, hogy 1958 táján megépítettük az ásványrárói tanyaházat. A vízterületein­ket is sikerült növelni. 1961- ben vettük át horgászcélú hasznosításra a Mosoni-Duna és a Rábca egy részét, ké­sőbb a Répce és a Kis-Rába egy szakaszát Hegyeshalom­ban egy, a külföldiek által is szívesen látogatott hor­gászvizet alakítottunk ki. Halasítottuk Győrött a lakó­telepek mellett levő kis ta­vakat legutóbb pedig sike­rült megszereznünk a Moso­ni-Duna holt ágát. Mind­emellett az intéző bizottság rendszeres kapcsolatot tar­tott és tart a megye horgász egyesületeivel. Czigány Istvánnak, a hor­gászmozgalomban végzett munkáját sokféle módon el­ismerték. Részt vehetett kül­földi világversenyeken és számos Eltüntetést is kapott Hosszú ideig társadalmi munkában végezte az inté­ző bizottság irányítását és munkahelyén, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalatnál, mint az épületgépészeti osz­tály vezetője is helytállt. A megye horgászmozgalma annyira megerősödött, hogy 1979-től már nyugdíjasként, mint függetlenített titkár látta el a tisztét. — Szerettem horgászni és a vízpartokon nézelődni — mondta. — A legnagyobb hal, amit kifogtam, egy ti­zenhét kilogrammos harcsa volt Én legfontosabb felada­tomnak a horgászat etikájá­nak javítását tartottam és tartom. Szeretném, ha most is olyan egységes, baráti kö­zösséget alkotnának a hor­gászok, mint régen, mikor még sokkal kevesebben vol­tunk. Hogy ne az irigység, hanem a szabályok betartá­sa, egymás segítése legyen az irányadó. Czigány István búcsúzik a megyei intéző bizottságtól. Jó munkálat a minap a MÉM Kiváló munkáért ki­tüntetéssel ismerték el. N. E.

Next