Kisalföld, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-17 / 114. szám

fi televízió műsora ------------------ MÁJUS 20-TÓL 26-IG ----------------­ HÉTFŐ: 16.20: Hírek. — 16.25: A mi szemünkben. —■ 17.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 20.00: Tv­­hiradó. — 20.20: Hatvanhat. — 21.10: Reklám. — 21.20: Ze­nés TV-Színház. — 23.15: Hírek. — 23.20: Himnusz. KEDD: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.25: Aki mer, az nyer! — 9.00: Televíziós gyermekfilmek és gyer­mekműsorok. — 12.05: Képújság — 14.00: Televíziós gyer­mekfilmek és gyermekműsorok. — 17.10: Hírek. — 17.15: Autók és emberek. — 18.10: Képújság. — 18.15: Nemcsak nőknek! — 18.30: Három nap tévéműsora. — 18.35: Diag­nózis. — 18.55: Reklám. — 19.05: Mini Stúdió ’85. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A halál archívuma. — 21.00: Stúdió '85. — 21.50: Egy boly­gón élünk. — 22.45: Tv-híradó 3. — 22.55: Himnusz. II.: 18.25: Képújság. — 18.30: Körzeti adások. — 19.05: Fuss, gepárd, fuss! (Rövidfilm.) — 19.30: Balett. — 20.00: Ki vagyok én? — 20.45: Rajzfilmek. — 20.55: Tv-híradó 2. — 21.15: Reklám. — 21.20: A romantikus angol nő. — 23.15: Képújság. SZERDA: 7.55: Tévétorna — 8.00: Angol nyelv. — 8.15: Fizikai kísér­letek III. — 8.45: Systéme Internationale. — 9.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 12.00: Képújság. — 13.00: Iskolatévé. — 14.00: Televíziós gyermek­filmek és gyermekműsorok. — 17.05: Hírek. — 17.10: Közön­ségszolgálat. — 17.15: Egészségünkért! — 17.35: Sportmúze­um. — 18.00: Képújság. — 18.05: Reklám. — 18.15: Agrár­világ. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Operetthangverseny. — 20.50: A hét műtárgya. — 20.55: Real Madrid—Videoton lab­darúgó-mérkőzés. — 22.50: Tv-híradó 3. — 23.00: Himnusz. II.: 18.05: Kuckó. — 18.35: Képújság. — 18.40: Nasa Obra­­zovka. — 19.00: Súlyemelő Európa bajnokság. — 19.30: S. O. S. Gyermekfalu. — 20.00: Révész Gy. István: Az első 36 óra. — 21.25: Tv-híradó 2. — 21.45: Most és itt. — 22.10: Képúj­ság. CSÜTÖRTÖK: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8.35: Környezetismeret. — 8.50: Fizikai kísérletek. — 9.00: Angol nyelv. — 9.15: Systéme Internationale. — 9.30: Nem gyerek­játék! — 9.50: Delta. — 10.15: Horgony a révben. — 11.45: Reflektorfény. — 12.15: Iskolatévé. — 12.35: Képújság. — 13.30: Iskolatévé. — 14.00: Oldjuk meg! — 16.05: Hírek. — 16.15: Tizen Túliak Társasága. — 17.05: Tévébörze. — 17.15: Mihail Solohov-sorozat. — 18.45: Képújság. — 18.50: Adni érdemes. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna.­­— 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Az Olsen bandát átverik. — 21.30: Panoráma. — 22.35: Tv-híradó 3. — 22.45: Himnusz. II.: 17.00: Képújság — 17.05: Deltácska. — 17.25: Cimbora. — 18.10: Telesport. — 19.25: Egy kis házimuzsika. — 20.00: A Magyar Rádió Gyermekkórusa. — 21.20: Tv-híradó 2. — 21.40: Reklám. — 21.50: Súlyemelő EB. — 22.20: Képújság. PÉNTEK: 8.35: Tévétorna. —­­ 40: Iskolatévé. — 9.00: Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz. — 9.25: Kamera. — 9.55: Az élet ereje. — 10.50: A lehetetlen lefilmezése. — 11.30: Képújság. — 13.40: Iskolatévé. — 14.00: A boldogság. — 14.40: Oldjuk meg! — 15.45: Hírek. — 15.50: Száz híres festmény. — 16.05: Mihail Solohov-sorozat. — 17.40: Három nap tévéműsora. — 17.45: Reklám. — 17.55: Képújság. — 18.00: Kalendárium. — 19.00: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Gogol: Holt lelkek. — 21.45: Péntek esti randevú. — 22.45: Tv-híradó 3. — 22.55: Himnusz. II., 16.10: Képújság. — 16.15: Csörgősipka. — 16.25: Don Quijote. — 16.55: Keresztkérdés. — 17.25: Labdarúgó-mérkő­zés. — 19.00: A lipicai ménes. (Rövidfilm.) — 19.15: Eugen Suction, a zeneszerző. — 19.40: A Kreml ősi falainál. — 21.00: A barokk világa. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Gon­dolkodó. — 22.10: A Scruples Divatház. — 22.50: Súlyemelő E. B. — 23.45: Képújság. SZOMBAT: 8.25: Tévétorna. — 8.30: Nasa Obrazovka. — 8.50: Aki mer, az nyer! — 9.25: Csak gyerekeknek! — 9.55: Tizen Túliak Társasága. — 10.45: A mi udvarunk. — 11.10: A halál archívuma. — 12.10: Nemcsak nőknek! — 12.25: Keresztkérdés. — 12.55: Képújság. — 13.30: Hírek. — 13.40: Mihail Solohov-sorozat. — 15.20: A Nemzetközi Tévésza­kácskönyv. — 15.35: Képújság. — 15.40: Három kívánság. — 17.40: Reklám. — 18.25: Parabola. — 18.55: Reklám. — 13.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — mindenkinek. — 20.05: A nők a vétkesek. — 21.30: Népdalkórusok. — 21.35: Szabó István-sorozat. — 22.55: Tv-híradó 3. — 23.05: Himnusz. II., 18.10: Gólyavári esték. — 19.00: Martyn Ferenc. — 19.75: MAFILM-magazin. — 19.35: Német nyelv. — 20.00: Karnevál Rióban. — 20.40: Tv-híradó 2. — 21.00: Szereposz­tástól a bemutatóig. — 22.00: Telesport. — 23.45: Képújság. VASÁRNAP: 8.25: Tévétorna. — 8.30: Óvodások filmmű­sora. — 8.50: Drága látosok. — 9.00: Csillagok küldötte. — 9.30: Hírek. — 9.35: Reklám. — 9.40: Mit akar egy író? — 10.20: Tessék választani! — 14.10: Képújság. — 14.15: Kö­zönségszolgálat. — 14.25: Műsorainkat ajánljuk! — 14.50: Reklám — 14.55: UEFA-torna labdarúgó-mérkőzés. — 16.30: Slágerről slágerre. — 17.00: Rajzfilmek. — 17­10: A játszó­tér.­— 17.55: Hírek. — 18.00: Delta. — 18.25: Reklám. — 10.40: Tévétorna. — 1845: Esti mese. — 19.00: A HftT. — 20.00: Hírek. — 20.05: Derrick. — 21.05: Áruházak ajánlata. — 21.10: Kapcsoltam. — 21.50: A magyar dal ünnepe. — 22.50: Hírek. — 22.55: Himnusz. II.: 17.15: „Táj hol értik meg a szem”. — 19.00: A bam­­bergi szimfonikusok hangversenye. — 19.45: Gyöngyszem az óceán partján. — 19.55: Képújság. — 20.00: Telesport. — 22.30: Töredék. — 22.50: Képújság. ■ A ROMANTIKUS ANGOL NÖ Kórusok randevúja Egykori énektanáromra gondolok. Szégyen, de a neve sem „ugrik be” negyedszá­zad távlatából. Csúcsosnak hívtuk az orra miatt, s ezért ma szégyenkezem. Szégyen­­kezem amiatt is, hogy éle­temből eleddig kimaradt a közös éneklés öröme. Szo­­morkodik most a hűtlen ta­nítvány, mert sajnálja, hogy nem élt a tanárja által ak­koriban felkínált lehetőség­gel. Pedig míly lelkesen kí­nálta a szép magyar muzsi­kát Kodály követeként Hó­­dossy tanár úr (most „ugrott be” a neve, bocsánat a kife­­csegett gúnynévért), ideje negyvenöt percekben szám­láltatott meg egykoron. Mindez a mosonmagyar­óvári művelődési központban jutott eszembe. Az intézmény színházában nemrégiben a néptáncosok adtak nívós gá­laműsort, legutóbb pedig a diák és felnőtt kórusok. Le­nyűgözve álltam ( mert örö­mömre nem jutott ülőhely) a halászi iskolások csodás produkciója előtt, láttam a lelkes karnagyot, s egyből megértettem- ezt a műfajt csakis megszállottan lehet és érdemes művelni. Örömömre szolgált, hogy a diákok ma is vevők a zenérek hirdetik dalban kifejezve Kodály jelszavát: legyen a zene min­denkié. Nem titok: a mosonma­gyaróvári és városkörnyéki dalosok régi vágya vált va­lóra: számot adhattak kö­zönség előtt az éveken át végzett szorgos munkáról. Szereplésben nem éreztek hiányt eddig, hisz a diákok iskolai ünnepeket gazdagí­tottak műsoraikkal, a felnőtt énekkarok a társadalmi­­politikai ünnepeket színesí­tették városon és falun egy­aránt A házi és szakmai el­ismerésen túl viszont rég ki­érdemelték, hogy hangver­­senyszerűen lépjenek a kö­zönség elé, s éppen a fejlő­désük érdekében fontos, hogy időnként belehajolhassanak a hangversenyüket hallgató közönség tapsába. Ez a taps vas­tapsként hangzott el több ízben is a legutóbbi — s egy­ben az első — kórustalálko­zón. A randevú — amely ha­zánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségsorozat jegyében fogant — nagy si­kert aratott s megalapozottá vált a szervezők gondolata: évenként megrendezik a vá­ros és a valahai járás köz­ségeiben működő kórusok találkozóját. A hangverseny sikere arra bíztat, hogy ér­demes helyet adni az ilyen találkozóknak­ ­. V MEGYÉNK EGYIK városában történt, alig „félház” előtt vendégszerepelt egy színházi­­ társulat. Mivel a vendéglátó városban éjszakáztak, másnapra rend­hagyó irodalomórát kínáltak. A műve­lődési intézmény népművelői nem ke­vés agitációval „rávették” a pedagógu­sokat, hogy diákjaikat egy órára sétál­tassák el az intézmény színháztermébe. Ne törődjenek a feszített tantervvel, az élmény kárpótol mindent, végtére is művészek tolmácsolják majd a költők verseit. A rendhagyó óra címe egyéb­ként is az volt, hogy Költők a forrada­lomban. A négy művész közül az egyik papírról olvasta fel, kikre gondolnak e cím kimondásakor, a kor 1848-tól 1945-ig tart. Ekkor dalra fakadt az egyik színész, erősen kopaszodó férfiú, s dalolt valamiféle toborzó(ellenes) nó­tát. Nem szószerinti közlésben azt éne­kelte: katonának akarják vinni, gön­dör haját le akarják vágni .. . Ekkor a diákok felröhögtek, látván a nótás fe­jét, alig haját. A röhögés érthetően még­­egyszer felröppent, amikor dalosunk tu­datta, nem hagyja göndör haját (ami nincs) levágni. A fájdalmas az egészben az, hogy nem humort kínáltak a művészek. Emiatt furcsállták a diákok azt is, ahogy a nőnemű művész verselve sopánkodik: nem kíván ágyban párnák közt meg­halni, hanem a csatatéren ... Apropó, diákok! Hónapokkal ezelőtt örömmel hallottam, hogy a megyeszék­hely egyik iskolája eddig színes név­vel élt a köztudatban, de végre ünnepé­lyes keretek közt nevet kapott. Koráb­ban kéknek hívták, a­ névadás óta Fe­kete István nevét viselik. Ne nekem le­gyen­ igazam, de gyanítom, az odajáró gyerekek nem mondják ki sulijuk tel­jes nevét. Ahogy mi annak idején az mondtuk, hogy az Engelsbe járunk, nem pedig az Engels Frigyes iskolába, ugyan­úgy ők ma azt mondják: eddig kékbe jártunk, most a Feketébe. APR(OP)OK Teljes név hangzott el viszont a mi­nap egy gyermekeknek szánt színházi előadáson. Az úttörőnyakkendős színé­szek teljes nevén nevezték egymásközt a tanárnőjüket, lévén szovjet mesejá­ték, s az író szövegéhez ülik hűnek len­ni. A gondom ezügyben az, hogy a mai gyerekek e honban sohasem mondják, hogy a Kovácsné Horváth Emőke (ez példanév csupán), hanem legjobb eset­ben őszit mondanak, ha nem épp a tanár csúfnevét. A színdarabnak egyéb­ként látványtervezője is volt a plakát szerint (a darabon ez nem látszott meg), s volt egy kvász-árusa is. Be is tolta KVASZ feliratú kocsiját az árus, ami­ből kimért két liternyi valamit. A kö­zönség soraiból gyerekek kérdezték szü­leiket, mi az a kvász? Tényleg, mi az? A színfalak mögött módomban volt megemlíteni a színészeknek, hogy a mai gyerekek mai szülei sem tudják, mi az a kvász. Az egyik színésznő, aki fiút játszott, buszként húzta ki magát, ezért mondtam később a színpadon, hogy ki­ittam a savanyú tejet. (Tényleg kiitta, illetve mímelte.) Erre a másik színész­nő ugyancsak a színfalak mögött tette hozzá: nem tej az, hanem valami sör­féle, néztem is a lexikonban, de az sem biztos. Érdekes! Mégis kvászként játsz­­szák. Mondtam, írjanak akkor sört a tartályra. Mondják, akkor a gyereksze­replőt „álcázó” felnőtt nem ihatja meg, mert szesz. Nos, utánanéztem az idegen szavak szótárában. A kvász rozs- vagy árpa­kenyérből erjesztett gyenge szesztartal­mú savanykás ital. Hát a fene tudja! Ha ilyet nem ihat gyerek, akkor a ren­dező módosíthatna egy csöppet a me­sejátékon. VÉGEZETÜL újabb apropó! A sör! Külföldi vendégekkel és sörcsappal „megáldott” vendéglátó helyiség főnö­ke panaszolja, itt a kánikula, söre vi­szont nincs. A szót nem fecsérelném e témára, hiszen az illetékes nyilatkozata: lesz sör. Csakhogy sör nincs. Kapott viszont körlevelet a csapos, melyben ké­rik: inkább hordós sört rendeljen, mert abból akármennyit... Neki meg érde­kes módon épp az kell. Mostanában kí­sérletezik a külföldi vendégekkel és sör­csappal „megáldott” vendéglátó helyi­ség főnöke. A körlevélből próbál csa­polni. Lehet, hogy csak kvász lesz ■ be­lőle? — Humor — Küldetéses festészet P. Bak János emlékkiállítása Győrött Tíz esztendővel ezelőtt a győri Képcsarnokban köszöntöt­ték P. Bak János festőművészt, aki hazahozta a szülőföld ih­lette alkotásait. A mester Pázmándfalun született. Visszajárt oda, ahonnét útnak indították. Ezért volt­ a meleg fogadta­tás. Végül is „vitte valamire” a szegény parasztok egykori negyedik gyereke. Tizenhárom éves korában szegődött el Pandur József Győrött alkotó festőművészhez. A várostól ka­pott ösztöndíjjal a zsebében iratkozott be az Iparművészeti Főiskolára. Idő múltán felvették a Képzőművészeti Főiskolá­ra. Glatz Oszkár Rudnay Gyula figyelmébe ajánlotta a fia­talembert. A neves művész és festővénával megáldott tehet­ségnek ítélte fogadott tanítványát. Mindez végképp múlt idő­ben írandó. Pázmándfalui Bak János 1981-ben 68 éves korában elhunyt, így sajnos már nem lehetett jelen azon a gyűjteményes kiállításon, amelyet kedden délután nyi­tottak Győrött a városi könyvtár Herman Ottó úti galériájában. Bár fogadtatá­sa a tíz év előttihez hasonló­an meleg volt — a pázmándi és a nyúli tisztelők és atya­fiak jelenléte révén családi­as, meghitt hangulatúnak is minősíthető —, a tárlat még­iscsak emlékkiállítássá rög­zült és szelídült. A művészi jelenlétet most már a művei őrizhetik, azok amelyek közül 46 olaj és 10 grafika látható a galériában. P. Bak János nevét híven őrzik alkotásai. Eleget tett annak a küldetésnek, ame­lyet kiváló mesterei szántak neki. 1955—81. között gyűjte­ményes kiállítása volt nem­csak Győrött, hanem más­utt is e hazában: Budapes­ten, Egerben, Miskolcon, Veszprémben, Pécsett és Nyíregyházán. Az országha­táron túl Milánó, Firenze és Tokió közönsége láthatta a műveit. Kelendőek voltak a P. Bak-festmények, mert mint a tárlatnyitón a művész fiától (Bak Péter festőmű­vész és restaurátor) hallot­tuk, nemcsak az őstehet­ségek hevességére jellem­ző izzó koloritot hasznosí­totta mesterien, hanem a magyar táj atmoszféráját, Pannóniáét, benne a páz­mándi és­ a nyúri dombokét is képes volt vászonra vinni. (Szülői ház) P. Bak János érzelemga­zdag, alapjában de­rűs, lírai festészetet produ­kált. Szintetizálta, összegez­te mindazt, amit Rudnay romantikus hevületéből, a nagybányai és az alföldi is­kolák invenciózus szín- és kompozíciós hagyományaiból örökölt. Tájképek (Diófák, 1980. körül), virág- és gyü­mölcs csendéletek (Dáliák, 1980. körül, Körtés csend­élet, 1975), aktok (Fekvő akt III., 1977.) és arcképek (A művész felesége, 1947., Pi­ros ruhás nő, 1944.) sorakoz­nak a végleg lezárult életmű­ben. A grafikák, a rajzok — a szülőföld iránti nemes gesztus ez — egyebek közt a művésztársról, Tóvári Tóth Istvánról és a szülőkről min­tázott portrékat őriznek. P Bak János mégsem csak Rudnay ,egyenesági örököse­ a festészetben. A posztimp­resszionista színvilág fino­man hasznosított áramlatai elkülönítik tőle. A művész ugyan a szociális érzékenysé­gét megtartotta, témái közt meglelhetők munkás életké­pek, elesett emberek is, for­materemtésének vezérlő mo­tívuma mégis a szín és a fény, amely nagyon változa­tos, üde (néha kissé archai­záló) festő palettáján. A hir­telen meglátott és rögzített alakos kompozíciókon a piro­sak és a zöldek uralkodnak. Úgy látszik, pszichikai érzé­kenysége arra hajtotta, hogy e két színt és azok komponen­seit váltogassa. Van ennek az életműnek tehát egy olyan kibogozható ága, amelyet a szűkebb hazában feltétlenül érdemes becsülni. Ez az im­már klasszikussá ércesedett hagyományok virtuóz, mes­teri kezelése A győri emlék­­kiállítás ezért időszerű és örvendetes. P. Bak János ha­zai festészeti hagyományokba ágyazott szín- és fényskálá­ia, valóságról formált képalko­tása nemes érzelmeket kelt­het azokban, akik művei elé járulnak. V. L. Szülői ház. -A

Next