Kisalföld, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
fi televízió műsora ------------------ MÁJUS 20-TÓL 26-IG ---------------- HÉTFŐ: 16.20: Hírek. — 16.25: A mi szemünkben. —■ 17.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 20.00: Tvhiradó. — 20.20: Hatvanhat. — 21.10: Reklám. — 21.20: Zenés TV-Színház. — 23.15: Hírek. — 23.20: Himnusz. KEDD: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.25: Aki mer, az nyer! — 9.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 12.05: Képújság — 14.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 17.10: Hírek. — 17.15: Autók és emberek. — 18.10: Képújság. — 18.15: Nemcsak nőknek! — 18.30: Három nap tévéműsora. — 18.35: Diagnózis. — 18.55: Reklám. — 19.05: Mini Stúdió ’85. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A halál archívuma. — 21.00: Stúdió '85. — 21.50: Egy bolygón élünk. — 22.45: Tv-híradó 3. — 22.55: Himnusz. II.: 18.25: Képújság. — 18.30: Körzeti adások. — 19.05: Fuss, gepárd, fuss! (Rövidfilm.) — 19.30: Balett. — 20.00: Ki vagyok én? — 20.45: Rajzfilmek. — 20.55: Tv-híradó 2. — 21.15: Reklám. — 21.20: A romantikus angol nő. — 23.15: Képújság. SZERDA: 7.55: Tévétorna — 8.00: Angol nyelv. — 8.15: Fizikai kísérletek III. — 8.45: Systéme Internationale. — 9.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 12.00: Képújság. — 13.00: Iskolatévé. — 14.00: Televíziós gyermekfilmek és gyermekműsorok. — 17.05: Hírek. — 17.10: Közönségszolgálat. — 17.15: Egészségünkért! — 17.35: Sportmúzeum. — 18.00: Képújság. — 18.05: Reklám. — 18.15: Agrárvilág. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Operetthangverseny. — 20.50: A hét műtárgya. — 20.55: Real Madrid—Videoton labdarúgó-mérkőzés. — 22.50: Tv-híradó 3. — 23.00: Himnusz. II.: 18.05: Kuckó. — 18.35: Képújság. — 18.40: Nasa Obrazovka. — 19.00: Súlyemelő Európa bajnokság. — 19.30: S. O. S. Gyermekfalu. — 20.00: Révész Gy. István: Az első 36 óra. — 21.25: Tv-híradó 2. — 21.45: Most és itt. — 22.10: Képújság. CSÜTÖRTÖK: 8.05: Tévétorna. — 8.10: Iskolatévé. — 8.35: Környezetismeret. — 8.50: Fizikai kísérletek. — 9.00: Angol nyelv. — 9.15: Systéme Internationale. — 9.30: Nem gyerekjáték! — 9.50: Delta. — 10.15: Horgony a révben. — 11.45: Reflektorfény. — 12.15: Iskolatévé. — 12.35: Képújság. — 13.30: Iskolatévé. — 14.00: Oldjuk meg! — 16.05: Hírek. — 16.15: Tizen Túliak Társasága. — 17.05: Tévébörze. — 17.15: Mihail Solohov-sorozat. — 18.45: Képújság. — 18.50: Adni érdemes. — 18.55: Reklám. — 19.10: Tévétorna.— 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Az Olsen bandát átverik. — 21.30: Panoráma. — 22.35: Tv-híradó 3. — 22.45: Himnusz. II.: 17.00: Képújság — 17.05: Deltácska. — 17.25: Cimbora. — 18.10: Telesport. — 19.25: Egy kis házimuzsika. — 20.00: A Magyar Rádió Gyermekkórusa. — 21.20: Tv-híradó 2. — 21.40: Reklám. — 21.50: Súlyemelő EB. — 22.20: Képújság. PÉNTEK: 8.35: Tévétorna. — 40: Iskolatévé. — 9.00: Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz. — 9.25: Kamera. — 9.55: Az élet ereje. — 10.50: A lehetetlen lefilmezése. — 11.30: Képújság. — 13.40: Iskolatévé. — 14.00: A boldogság. — 14.40: Oldjuk meg! — 15.45: Hírek. — 15.50: Száz híres festmény. — 16.05: Mihail Solohov-sorozat. — 17.40: Három nap tévéműsora. — 17.45: Reklám. — 17.55: Képújság. — 18.00: Kalendárium. — 19.00: Reklám. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Gogol: Holt lelkek. — 21.45: Péntek esti randevú. — 22.45: Tv-híradó 3. — 22.55: Himnusz. II., 16.10: Képújság. — 16.15: Csörgősipka. — 16.25: Don Quijote. — 16.55: Keresztkérdés. — 17.25: Labdarúgó-mérkőzés. — 19.00: A lipicai ménes. (Rövidfilm.) — 19.15: Eugen Suction, a zeneszerző. — 19.40: A Kreml ősi falainál. — 21.00: A barokk világa. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Gondolkodó. — 22.10: A Scruples Divatház. — 22.50: Súlyemelő E. B. — 23.45: Képújság. SZOMBAT: 8.25: Tévétorna. — 8.30: Nasa Obrazovka. — 8.50: Aki mer, az nyer! — 9.25: Csak gyerekeknek! — 9.55: Tizen Túliak Társasága. — 10.45: A mi udvarunk. — 11.10: A halál archívuma. — 12.10: Nemcsak nőknek! — 12.25: Keresztkérdés. — 12.55: Képújság. — 13.30: Hírek. — 13.40: Mihail Solohov-sorozat. — 15.20: A Nemzetközi Tévészakácskönyv. — 15.35: Képújság. — 15.40: Három kívánság. — 17.40: Reklám. — 18.25: Parabola. — 18.55: Reklám. — 13.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Vers — mindenkinek. — 20.05: A nők a vétkesek. — 21.30: Népdalkórusok. — 21.35: Szabó István-sorozat. — 22.55: Tv-híradó 3. — 23.05: Himnusz. II., 18.10: Gólyavári esték. — 19.00: Martyn Ferenc. — 19.75: MAFILM-magazin. — 19.35: Német nyelv. — 20.00: Karnevál Rióban. — 20.40: Tv-híradó 2. — 21.00: Szereposztástól a bemutatóig. — 22.00: Telesport. — 23.45: Képújság. VASÁRNAP: 8.25: Tévétorna. — 8.30: Óvodások filmműsora. — 8.50: Drága látosok. — 9.00: Csillagok küldötte. — 9.30: Hírek. — 9.35: Reklám. — 9.40: Mit akar egy író? — 10.20: Tessék választani! — 14.10: Képújság. — 14.15: Közönségszolgálat. — 14.25: Műsorainkat ajánljuk! — 14.50: Reklám — 14.55: UEFA-torna labdarúgó-mérkőzés. — 16.30: Slágerről slágerre. — 17.00: Rajzfilmek. — 1710: A játszótér.— 17.55: Hírek. — 18.00: Delta. — 18.25: Reklám. — 10.40: Tévétorna. — 1845: Esti mese. — 19.00: A HftT. — 20.00: Hírek. — 20.05: Derrick. — 21.05: Áruházak ajánlata. — 21.10: Kapcsoltam. — 21.50: A magyar dal ünnepe. — 22.50: Hírek. — 22.55: Himnusz. II.: 17.15: „Táj hol értik meg a szem”. — 19.00: A bambergi szimfonikusok hangversenye. — 19.45: Gyöngyszem az óceán partján. — 19.55: Képújság. — 20.00: Telesport. — 22.30: Töredék. — 22.50: Képújság. ■ A ROMANTIKUS ANGOL NÖ Kórusok randevúja Egykori énektanáromra gondolok. Szégyen, de a neve sem „ugrik be” negyedszázad távlatából. Csúcsosnak hívtuk az orra miatt, s ezért ma szégyenkezem. Szégyenkezem amiatt is, hogy életemből eleddig kimaradt a közös éneklés öröme. Szomorkodik most a hűtlen tanítvány, mert sajnálja, hogy nem élt a tanárja által akkoriban felkínált lehetőséggel. Pedig míly lelkesen kínálta a szép magyar muzsikát Kodály követeként Hódossy tanár úr (most „ugrott be” a neve, bocsánat a kifecsegett gúnynévért), ideje negyvenöt percekben számláltatott meg egykoron. Mindez a mosonmagyaróvári művelődési központban jutott eszembe. Az intézmény színházában nemrégiben a néptáncosok adtak nívós gálaműsort, legutóbb pedig a diák és felnőtt kórusok. Lenyűgözve álltam ( mert örömömre nem jutott ülőhely) a halászi iskolások csodás produkciója előtt, láttam a lelkes karnagyot, s egyből megértettem- ezt a műfajt csakis megszállottan lehet és érdemes művelni. Örömömre szolgált, hogy a diákok ma is vevők a zenérek hirdetik dalban kifejezve Kodály jelszavát: legyen a zene mindenkié. Nem titok: a mosonmagyaróvári és városkörnyéki dalosok régi vágya vált valóra: számot adhattak közönség előtt az éveken át végzett szorgos munkáról. Szereplésben nem éreztek hiányt eddig, hisz a diákok iskolai ünnepeket gazdagítottak műsoraikkal, a felnőtt énekkarok a társadalmipolitikai ünnepeket színesítették városon és falun egyaránt A házi és szakmai elismerésen túl viszont rég kiérdemelték, hogy hangversenyszerűen lépjenek a közönség elé, s éppen a fejlődésük érdekében fontos, hogy időnként belehajolhassanak a hangversenyüket hallgató közönség tapsába. Ez a taps vastapsként hangzott el több ízben is a legutóbbi — s egyben az első — kórustalálkozón. A randevú — amely hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségsorozat jegyében fogant — nagy sikert aratott s megalapozottá vált a szervezők gondolata: évenként megrendezik a város és a valahai járás községeiben működő kórusok találkozóját. A hangverseny sikere arra bíztat, hogy érdemes helyet adni az ilyen találkozóknak . V MEGYÉNK EGYIK városában történt, alig „félház” előtt vendégszerepelt egy színházi társulat. Mivel a vendéglátó városban éjszakáztak, másnapra rendhagyó irodalomórát kínáltak. A művelődési intézmény népművelői nem kevés agitációval „rávették” a pedagógusokat, hogy diákjaikat egy órára sétáltassák el az intézmény színháztermébe. Ne törődjenek a feszített tantervvel, az élmény kárpótol mindent, végtére is művészek tolmácsolják majd a költők verseit. A rendhagyó óra címe egyébként is az volt, hogy Költők a forradalomban. A négy művész közül az egyik papírról olvasta fel, kikre gondolnak e cím kimondásakor, a kor 1848-tól 1945-ig tart. Ekkor dalra fakadt az egyik színész, erősen kopaszodó férfiú, s dalolt valamiféle toborzó(ellenes) nótát. Nem szószerinti közlésben azt énekelte: katonának akarják vinni, göndör haját le akarják vágni .. . Ekkor a diákok felröhögtek, látván a nótás fejét, alig haját. A röhögés érthetően mégegyszer felröppent, amikor dalosunk tudatta, nem hagyja göndör haját (ami nincs) levágni. A fájdalmas az egészben az, hogy nem humort kínáltak a művészek. Emiatt furcsállták a diákok azt is, ahogy a nőnemű művész verselve sopánkodik: nem kíván ágyban párnák közt meghalni, hanem a csatatéren ... Apropó, diákok! Hónapokkal ezelőtt örömmel hallottam, hogy a megyeszékhely egyik iskolája eddig színes névvel élt a köztudatban, de végre ünnepélyes keretek közt nevet kapott. Korábban kéknek hívták, a névadás óta Fekete István nevét viselik. Ne nekem legyen igazam, de gyanítom, az odajáró gyerekek nem mondják ki sulijuk teljes nevét. Ahogy mi annak idején az mondtuk, hogy az Engelsbe járunk, nem pedig az Engels Frigyes iskolába, ugyanúgy ők ma azt mondják: eddig kékbe jártunk, most a Feketébe. APR(OP)OK Teljes név hangzott el viszont a minap egy gyermekeknek szánt színházi előadáson. Az úttörőnyakkendős színészek teljes nevén nevezték egymásközt a tanárnőjüket, lévén szovjet mesejáték, s az író szövegéhez ülik hűnek lenni. A gondom ezügyben az, hogy a mai gyerekek e honban sohasem mondják, hogy a Kovácsné Horváth Emőke (ez példanév csupán), hanem legjobb esetben őszit mondanak, ha nem épp a tanár csúfnevét. A színdarabnak egyébként látványtervezője is volt a plakát szerint (a darabon ez nem látszott meg), s volt egy kvász-árusa is. Be is tolta KVASZ feliratú kocsiját az árus, amiből kimért két liternyi valamit. A közönség soraiból gyerekek kérdezték szüleiket, mi az a kvász? Tényleg, mi az? A színfalak mögött módomban volt megemlíteni a színészeknek, hogy a mai gyerekek mai szülei sem tudják, mi az a kvász. Az egyik színésznő, aki fiút játszott, buszként húzta ki magát, ezért mondtam később a színpadon, hogy kiittam a savanyú tejet. (Tényleg kiitta, illetve mímelte.) Erre a másik színésznő ugyancsak a színfalak mögött tette hozzá: nem tej az, hanem valami sörféle, néztem is a lexikonban, de az sem biztos. Érdekes! Mégis kvászként játszszák. Mondtam, írjanak akkor sört a tartályra. Mondják, akkor a gyerekszereplőt „álcázó” felnőtt nem ihatja meg, mert szesz. Nos, utánanéztem az idegen szavak szótárában. A kvász rozs- vagy árpakenyérből erjesztett gyenge szesztartalmú savanykás ital. Hát a fene tudja! Ha ilyet nem ihat gyerek, akkor a rendező módosíthatna egy csöppet a mesejátékon. VÉGEZETÜL újabb apropó! A sör! Külföldi vendégekkel és sörcsappal „megáldott” vendéglátó helyiség főnöke panaszolja, itt a kánikula, söre viszont nincs. A szót nem fecsérelném e témára, hiszen az illetékes nyilatkozata: lesz sör. Csakhogy sör nincs. Kapott viszont körlevelet a csapos, melyben kérik: inkább hordós sört rendeljen, mert abból akármennyit... Neki meg érdekes módon épp az kell. Mostanában kísérletezik a külföldi vendégekkel és sörcsappal „megáldott” vendéglátó helyiség főnöke. A körlevélből próbál csapolni. Lehet, hogy csak kvász lesz ■ belőle? — Humor — Küldetéses festészet P. Bak János emlékkiállítása Győrött Tíz esztendővel ezelőtt a győri Képcsarnokban köszöntötték P. Bak János festőművészt, aki hazahozta a szülőföld ihlette alkotásait. A mester Pázmándfalun született. Visszajárt oda, ahonnét útnak indították. Ezért volt a meleg fogadtatás. Végül is „vitte valamire” a szegény parasztok egykori negyedik gyereke. Tizenhárom éves korában szegődött el Pandur József Győrött alkotó festőművészhez. A várostól kapott ösztöndíjjal a zsebében iratkozott be az Iparművészeti Főiskolára. Idő múltán felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Glatz Oszkár Rudnay Gyula figyelmébe ajánlotta a fiatalembert. A neves művész és festővénával megáldott tehetségnek ítélte fogadott tanítványát. Mindez végképp múlt időben írandó. Pázmándfalui Bak János 1981-ben 68 éves korában elhunyt, így sajnos már nem lehetett jelen azon a gyűjteményes kiállításon, amelyet kedden délután nyitottak Győrött a városi könyvtár Herman Ottó úti galériájában. Bár fogadtatása a tíz év előttihez hasonlóan meleg volt — a pázmándi és a nyúli tisztelők és atyafiak jelenléte révén családias, meghitt hangulatúnak is minősíthető —, a tárlat mégiscsak emlékkiállítássá rögzült és szelídült. A művészi jelenlétet most már a művei őrizhetik, azok amelyek közül 46 olaj és 10 grafika látható a galériában. P. Bak János nevét híven őrzik alkotásai. Eleget tett annak a küldetésnek, amelyet kiváló mesterei szántak neki. 1955—81. között gyűjteményes kiállítása volt nemcsak Győrött, hanem másutt is e hazában: Budapesten, Egerben, Miskolcon, Veszprémben, Pécsett és Nyíregyházán. Az országhatáron túl Milánó, Firenze és Tokió közönsége láthatta a műveit. Kelendőek voltak a P. Bak-festmények, mert mint a tárlatnyitón a művész fiától (Bak Péter festőművész és restaurátor) hallottuk, nemcsak az őstehetségek hevességére jellemző izzó koloritot hasznosította mesterien, hanem a magyar táj atmoszféráját, Pannóniáét, benne a pázmándi és a nyúri dombokét is képes volt vászonra vinni. (Szülői ház) P. Bak János érzelemgazdag, alapjában derűs, lírai festészetet produkált. Szintetizálta, összegezte mindazt, amit Rudnay romantikus hevületéből, a nagybányai és az alföldi iskolák invenciózus szín- és kompozíciós hagyományaiból örökölt. Tájképek (Diófák, 1980. körül), virág- és gyümölcs csendéletek (Dáliák, 1980. körül, Körtés csendélet, 1975), aktok (Fekvő akt III., 1977.) és arcképek (A művész felesége, 1947., Piros ruhás nő, 1944.) sorakoznak a végleg lezárult életműben. A grafikák, a rajzok — a szülőföld iránti nemes gesztus ez — egyebek közt a művésztársról, Tóvári Tóth Istvánról és a szülőkről mintázott portrékat őriznek. P Bak János mégsem csak Rudnay ,egyenesági örököse a festészetben. A posztimpresszionista színvilág finoman hasznosított áramlatai elkülönítik tőle. A művész ugyan a szociális érzékenységét megtartotta, témái közt meglelhetők munkás életképek, elesett emberek is, formateremtésének vezérlő motívuma mégis a szín és a fény, amely nagyon változatos, üde (néha kissé archaizáló) festő palettáján. A hirtelen meglátott és rögzített alakos kompozíciókon a pirosak és a zöldek uralkodnak. Úgy látszik, pszichikai érzékenysége arra hajtotta, hogy e két színt és azok komponenseit váltogassa. Van ennek az életműnek tehát egy olyan kibogozható ága, amelyet a szűkebb hazában feltétlenül érdemes becsülni. Ez az immár klasszikussá ércesedett hagyományok virtuóz, mesteri kezelése A győri emlékkiállítás ezért időszerű és örvendetes. P. Bak János hazai festészeti hagyományokba ágyazott szín- és fényskáláia, valóságról formált képalkotása nemes érzelmeket kelthet azokban, akik művei elé járulnak. V. L. Szülői ház. -A