Kisalföld, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

(3. oldal) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gépész a­ tengereken Kedden Kistelek az úticél Az első kereset , (4. oldal) Büntettük: rablás AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1985. JÚLIUS 1., HÉTFŐ ÓRA: 1,80 FORINT XLI. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Országházi jegyzetek Alkotók keresztútnál (5. oldal) (3. oldal) (7. oldal) (8. oldal) ­ Az Országos Béketanács Elnökségének állásfoglalása Felelősség és cselekvőkészség Az Országos Béketanács állásfoglalást tett közzé abból az alkalomból, hogy befejeződött a Béke­ és Barátság Hónapjá­nak rendezvénysorozata. A dokumentum megállapítja: eze­ket a heteket a béke ügyéért vállalt felelősség és nagy fokú cselekvőkészség, a fiatal nemzedék fokozott részvétele, a kü­lönböző kezdeményezések változatos sorozata jellemezte. Több száz gyűlésen, fórumon, beszélgetésen jutott kifeje­zésre, hogy hazánk békeszerető lakossága tisztában van a nukleáris háború szörnyű veszélyeivel, s minden tőle telhetőt elkövet a pusztító világégés elhárítására. A béke fenntartá­sának korunkban megvannak a reális feltételei: azok a tör­ténelmileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a ke­let—nyugati s ezen belül mindenekelőtt a szovjet—amerikai katonai egyensúlyra alapozódnak. Ezt az egyensúlyt nem sza­bad és nem lehet megbontani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a bé­kés kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy az egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósítsák meg és végleg felszámolják a fegyverkezési versenyt az egyenlő biz­tonság, a kölcsönös érdekek alapján. A magyar békemozga­lom meggyőződése, be kell fejezni a fegyverkezési hajszát földünkön, s meg kell akadályozni annak kiterjesztését a vi­lágűrre. A „csillagháborús"’ előkészületek fenyegetőek: az Egyesült Államok nemcsak a fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebb és veszélyesebb ágazatát nyitná meg, de kockáz­tatná a genfi tárgyalások folytatását is. Mint olyan nép, amely Európa szívében él és sok keserű történelmi tapasztalattal rendelkezik, síkra szállunk a felhí­vás megállapításai mellett, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról, s földrészünket tisztítsák meg a nukleáris és vegyi fegyverek­től. Az OBT állásfoglalása végül hangsúlyozza: a Békehónap sikeres akciósorozata végetért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küzdelem hétköznapjai. A magyar békemozgalom a jövőben is mindent meg kíván tenni a háború elhárításá­ért, a békés viszonyok térhódításáért, valamennyi békéére­, vető erő cselekvő egységéért, határainkon kívül és belül. Hétvégi körkép Gazdagsepr­éű­ választék Megnyílt az ötödik­­ régi zene fesztiválja Ezen a szomorkás, felhős szombaton későn ébredtek a „bevásárló turisták”: vissza­fogottabb a nyüzsgés, keve­sebb a fekete rendszámtáblás autó a soproni utcákon, mint amit megszokhattunk így, reggel kilenc óra tájban. Bemegyek az út túloldalá­ra, a képcsarnok soproni be­mutatótermébe. Üdítő élmény ide azért is belépni, mert itt mindig tisztaság, józan rend és jó ízlés fogadja az embert — bizony ellentétben a meg­szokott soproni utcaképpel. Tizenhárom iparművész — érdekes, hogy közöttük mind­össze három férfi — hozta el Sopronba figurális kerámiáit. S hogy az alkotók zöme nő, az a terembe belépve szinte az első pillanatban meglát­szik. Annyi kedvesség és baj van­ ezekben a figurákban, hogy a kiállítás sikerét iga­zán nem nehéz megjósolni. A kirakatban Csekovszky Árpád torzóinak társaságá­ban mindjárt Sarkantyú Judit nagykalapos nőalakjai hívják fel magukra a figyelmet: vál­tozatos sokaságukban még szellemesen-szokatlanul has­ra fektetett, kacéran felkö­nyöklő figurát is találunk. Lövegjártó Mária viszont jel­legzetesen férfialakokat: pec­kes, mulatságos agyagkatoná­kat formázott — de olyan ironikus bájjal, hogy azok egy férfi műtermeiből talán ki sem kerülhettek volna. Vértes Andrea két falitásának groteszksége — nem szent­­ségtörő a hasonlat —a tele­vízió Pon-Pon című mese­rajzfilmjeinek szereplőit, Gombóc Artúrt és társait jut­tatja eszünkbe; két kuporgó nőalakja viszont sokkal rusz­tikusabb Baksa Györgyi ke­rámiái mesebeli kastélyokat formáznak: egyiknek ablaka­in a gonosz sárkány hét csúf feje kandikál ki, legfölül pe­dig az elrabolt, szegény kis királykisasszony... Simó Ágoston a Miska-kancsók jel­legzetes formáit felhasználva alakította­ ki ötletes sakkfigu­ráit. A terem közepén ősz Sza­bó Antónia tojás formájú, kék-fehér porcelánfigurái és Jäger Margit néger fejei mel­lett Illár Erzsébet „kovács­­margitosan” kedves, őszintén bámuló szemű, festetlen agyagfigurái állítják meg a látogatót. A terem bal olda­lán Majorossy Sarolta színe­zett nőalakjai, mellett Kam­­post Éva fehér, kedves nosz­talgia ízű kerámialányai és­­asszonyai állnak, ölükben mindannyian virágot tartva. Fölöttük Geszter Mária két, viharosan komoly asszony­alakja valahogy Ady Endre asszonyaira emlékeztet. A fa­lon Andróczy Alajos faliké­pei a klasszikus mondavilá­got idéző jeleneteket ábrá­zolnak. A kiállítás — tessék igyekezni — csak szombatig tart nyitva. A képcsarnokból kilépve már az ismert szombat dél­előtti képet mutatja a sopro­ni utca. Fél tíz tájban meg­kezdődt el a csúcsforgalom a város új- és legújabb kori központjában, a történelmi várkerület belvárost körülve­vő ívén. Én kicsit furcsállom ezt az új módit, ami a város szerkezetét féloldalasra bil­lentette: a központ szerepét a külső ív sajátította ki ma­gának, a hajdani, ősi központ pedig — legalábbis hétköz­napokon — néha szinte ki­haltnak látszik. Azt­ hiszem, csak az ide­genforgalom állíthatja visz­­sza a hagyományos egyen­súlyt, csak az adhatja meg újra a soproni belváros egy­kori lüktető nyüzsgését. Még­pedig nem az a bizonyos be­vásárló turizmus, hanem, úgy mondjam, az „igazi” idegen­­forgalom. Akár az előbbi tétel igazo­lása is lehetne: nem sokkal azután, hogy a nap is kisü­tött végre, ünneplőbe öltözött emberek tűnnek fel a belvá­ros utcáin. Mindannyian az Orsolya tér felé igyekeznek: tizenkét órakor nyílik az V. Országos Érembiennálé a Lá­basházban. A teremben olyan sokan gyűltek össze, hogy dél előtt néhány perccel alig lehet a tárlókhoz közel férkőzni. Szin­te meglepődik az ember, mi­lyen egyszerre elcsendesedik mégis mindenki dr. Domon­kos Ottónak, a soproni Liszt Ferenc Múzeum igazgatójá­nak, a rendezvény házigazdá­jának első, halk köszöntő sza­vára. Miután a megjelenteket üdvözölte , közöttük volt a megyei pártbizottság titkára, Kreiter Mária, Jankovits György megyei tanácselnök­helyettes és Cseri Lajos, a Művelődési Minisztérium osz­tályvezető-helyettese — átad­ta a szót dr. Bereczky Ló­­rándnak, a magyar nemzeti galéria főigazgatójának. Idén ötödik alkalommal rendezik meg a magyar éremmű­vészetnek ezt a rep­rezentatív kiállítását. A fő­igazgató arról beszélt: az ilyen alkalmak arra csábíta­nak, hogy több szót ejtsünk az emlékező messzeségről mint a mostani alkalomról. Véleménye szerint azonban a múlt eredményeit is csak ak­kor becsüljük meg igazán, ha nem akarjuk azokat minden­áron méltatni, hanem­ egysze­rűen természetesnek vesz­­szük. ,Az öröm része az elismerés is, amelyben a legjobbnak ítélt művek­ alkotói részesül­nek. A Győr-Sopron Megyei Tanács által felajánlott nagy­­díjat és az ezzel járó Feren­­czy Béni-plakettet Torna! (Folytatás a 2. oldalon) Kíváncsiskodók a Képcsarnok kirakata előtt: a kiállítás sikerét nem nehéz megjósolni. Willy Brandt elutazott Budapestről Szombaton délelőtt eluta­zott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociálde­mokrata párt (SPD) és a Szocialista Internacionálé elnöke, aki az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására látogatást tett ha­zánkban. Kíséretében volt Karsten Voigt, az SPD par­lamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikai szóvivője és Norbert Wieczorek képvi­selő, a Bundestag Kölltség­­vetési Bizottságának tagja. Willy Brandtot és kísére­tét a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára búcsúztatta. Határőreskü Csornán Szombaton délelőtt zászló­díszbe öltözött a csornai Sza­badság tér. Szülők, hozzátar­tozók, jótiarátok jöttek el az ország legtávolibb részéből is, hogy tanúi legyenek fiaik, vőlegényük, jóbarátuk élete egyik jelentős­ eseményének, a katonai eskünek. A Rákóczi-induló pattogó ütemére hozták a térre a csa­patzászlót. Díszjel harsant. Varga József határőr őrnagy tett jelentést a térre érkező Vidus Tibor határőr őrnagy­nak, a Győri Határőrkerület törzsfőnökének, aki meg­szemlélte az eskütételre fel­vonult újoncok díszalakula­tát. Felcsendült a Himnusz, majd Baraksó István­­határőr százados ünnepi köszöntőjé­ben többi között az alábbia­kat mondta: — A katonai es­kü kifejezi a fiatalember leg­­bensőbb akaratát. Kitartást, becsületes áldozatvállalást, szilárd helytállást követel. Ar­­ra kötelez mindünket hi,s v­­együnk hűek a néni hatal­munkhoz politikai, társadal­mi rendünkhöz. Magasztos feladat szolgálni a hazát, vé­deni határait... Kalmár József határőr után érces hangon mondták a ka­tonai eskü szavait, majd Vi­dus Tibor mondott beszédet. — Legyenek büszkék s ha a most esküt tettek, hogy a Magyar Népköztársaság ha­tárőreinek egyenruháját vise­lik, hogy a BM Határőrség kiváló magasabb egységénél teljesíthetnek szolgálatot, bé­kében is harci feladatot. A csornai kiképzőbázis többi között jó munkájával elnyer­te az Állami Ifjúsági Bizott­ság „Ifjúság Díját”, többször­­ös arany koszorús kiképzőbá­zis. Az elismerések további gyarapítása az önök feladata. A mindennapi tevékenység azt követeli önöktől, hogy megismerve pártunk idegen­­forgalmi politikáját biztonsá­gosan, gyorsan és kulturáltan végezzék határőrizeti felada­taikat. A kiképzés hátralévő idejében ezért még többet ta­nul­­anak, még jobban fejlesz­­­szék fizikai állóképességü­ket. Ezután Tóth Károly határ­őr köszönte meg plek­áraik­­nak a róluk történő go’-Hős­i t­ud­ást Torma József, a KTSZ csornai bizottságának titkára ü­dvözölte végül az esküt tet­teket. Az ünnepség az Inter­­nacionáléval ért véget. I. B.

Next