Kisalföld, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

A rádió mellett Kávédaráló Ez a világ a lehető világok legjobbika, te­hát csodálatos benne a rádió és a rádióban minden, ami a könyvről, a könyvvel kapcso­latban hangzik el. Bizony. Csodálatos T. M. könyvismertetője reggelente a krónikában vagy kétszáz éve. Elképzelem T. M.-et a hu­­szonhetedik században, amikor az emberek szabadideje százszor annyi lesz mint manapság, a könyv és az olvasási kedv azonban százszor kevesebb. Lehet, hogy már krónika, rádió sem lesz, T.M.-et ez egy cseppett sem zavar- .­ja, ledarálja a kétezer a tizenhetedikenedik könyvismertető-­­­zét, mert az Úr mondd, hogy legyen könyvismertető és jön.­­ A reggelente munkába készülő ember műszakbeosztásától, a kezdéstől függően több órát „dolgozik", már mire munka­helyén a valódi tevékenység elindul. Megküzd a kávékiöntő­­gyártás, a fedőpapexport, a levegőimport, a cserebogár-me­nedzselés, a hőelvonás és a benzinöngyulladás problémáival, a csigahérföld-tárgyazás, az­ anyanyelv-szerviz és a dömper­­nehézk­edés gondjairól nem is szólva. Csuromvizes az inge, amikor a nap úgy igazából pályára lép az ő számára. Erről jut eszembe, volt riport a téli öntözés, a nyári fagyasztás keresztkérdéseiről, stúdióbeszélgetés a satugyártás százalék­növekedéséről, a bűnös bárányok és az ártatlan mákvirágok örvendetes gyarapodásáról. Szóval nem tudom, érzik-e, mennyit fejlődtünk, termeltünk, kuliztunk egyetlen krónika műsoridejében, érzik-e, mennyire nem jut idő semmire eb­ben a rohanó életben, amelyben mindenkinek többet, job­ban, minőségben is, éjszaka is, mert ott vannak a még szabad vasárnap esték, a csütörtök hajnalok ... Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek reggel van. A dol­gozó, mert dolgozó bekapcsolja a kávédarálót, hogy az se lazsáljon. Ugyanakkor kapcsol be mélygalamb hangon egy másik kávédaráló. T. M. őrli jó apróra a könyvet, az olva­sási ingert. Mivel kedvet akar csinálni az olvasáshoz, a könyvhöz, következésképpen minden könyv jó, kitűnő, élve­zetes, gazdag, mesés, érdekes, lenyűgöző. A lehető világok legjobbikának pompázatos könyvismertetőjében a könyv a varázslatosság, a káprázat szinonimája, ami persze nem igaz. A dolgozó kikapcsolja a darálót, de az szól tovább, különö­sen figyelmünkbe „darálja” a Kelet-Mezopotámia útkaparói­­nak lelki életéről szóló, nemcsak fantasztikus, hanem­ extra­­ordináris remekművet, amely a párját ritkítja. Ebben a pillanatban elfogja a sárga irigység a szövetke­zeti parasztot, a gyári munkást, a mérnököt, a kétkezit, a szellemit, hogy egy alapjában véve nem tökéletes világban a könyv világa ennyire felhőtlen, sokat ígérő. Tudom, a rossz nyelvek azt beszélik, hogy T. M. nem is élő ember, hanem robot, amelyet vagy nem lehet, vagy elfelejtettek kikapcsol­ni. Aljas rágalom. Másról van itt szó. Az emberiség örök kétségéről, hogy néma legyen vagy bőbeszédű. Tertium non datur. A közmondások szerint a szószátyárság nagyobb ba­junk, mint a másik szélsőség. Hallgatni arany. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ezzel szemben: néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha felmérés készülne, ki mire emlékszik két hét múlva — két hét múlva? Aznap este — a reggeli krónika riportjaiból, a könyvismertetőben egyformán ajnározott remekművek és a fércirodalom megörült kivonataiból, könnyen kiderülne, hogy a kétszáz éve ledarált könyvismertető nem éri el a célját. Persze bolond, aki a célját kutatja. Ha a hallgató emlé­kezetébe akarná vésni az ajánlott művek legfontosabb ada­tait, papírt, ceruzát fogna és feljegyezné azokat, mint a to­tóeredményeket. Ha fel tudná jegyezni, mert a daráló olyan gyorsan darál. A hallgató nem fog papírt és ceruzát, hiszen éppen borotválkozik, vasal, reggelizik, öltözködik, csomagol és szörnyen furdalja a lelkiismeret, hogy újabb tizennyolc, két és fél számozott példányban megjelent, bádogkötésű re­mekművet nem fog elolvasni. Takács Margit könyvismertetőjét hallották. SOKSZÍNŰ, vidám forga­tagban több száz láb dübö­rög, ropja majd július 19- től 28-ig Szegeden a táncot , a magyar csárdást, a lengyel mazurkát, a bolgár, a szerb kólót, a román hó­­rát, az orosz gopukot, a né­met, a görög- a spanyol nép­táncot. Több hazai és külföldi népi zenekar húzza a talpalávalót a X. Nemzetközi Szakszer­vezeti Néptáncfesztivál ren­dezvényein, a folklór-es­teken az újszegedi szabad­téri színpadon, a Vigadóbe­li táncházban, a nemzeti na­pokon délutánonként a vá­ros terein felállított dobo­gókon, s a nemzetközi ta­lálkozó fénypontjának ígér­kező három, Dóm téri gála­est a Tavaszköszöntő című, egész estét betöltő táncjáték bemutatása alkalmával. A X. Nemzetközi Szak­­szervezeti Néptáncfesztivált, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Szak­­szervezetek Csongrád me­gyei Tanácsa, a Csongrád megyei és a Szeged városi tanács rendez, három szám, 40—20—10 jelzi. A 40-es Magyarország felszabadulá­sának évfordulójára emlé­keztet, arra, hogy a négy évtizedes jubileumot az idén ünnepeljük. A történelmi eseményre utal a gálaműsor címe, a Tavaszköszöntő is. A 20-as szám magyarázata: az idén 20. alkalommal ad otthont Szeged a néptánc, a folklór kedvelőinek, amatőr együtteseinek, néptáncosai­nak, zenészeknek, éneke­seknek, találkozásához. A 10-es számról annyit, hogy ebben az esztendőben ép­pen 10. alkalommal külföl­di együttesek táncaiban is gyönyörködhet a közönség. A SZOT felkérésére tíz ország néptáncosai adnak randevút egymásnak a Ti­sza parti városban. Minden alkalommal nagy tömeget vonzanak az új szegedi sza­badtéri színpadra a hazai és külföldi együttesek be­mutatói, amelyek egyre ran­gosabb rendezvényeivé vál­nak a Szegedi Ünnepi He­tek programjának. Szám­adás is ez a találkozó: a szakszervezeti táncegyütte­sek legjobbjai mutatják be a nagyközönség előtt egész évi szorgos munkájuk ered­ményét. Bár a fesztivál nem verseny jellegű, az együttesek felkészülését mindig valami nagyon egészséges, mértéktartó ver­sengés hatja át, hiszen min­den folklór esten a legna­gyobb sikert arató együttes kapja a közönségdíjat. Szeged büszkén sorolja nyári ünnepnapjai közé a szakszervezeti néptánc­­együttesek ma már Európa­­hírű seregszemléjét, amely ebben az esztendőben a CIOFF, a Néptánc Feszti­válok és Folklór Szerveze­tek Nemzetközi Tanácsa rendezvényeként is szerepel. Tíz napon át, tíz ország fi­ataljai a tánc nemzetközi nyelvén, minden szónál éke­sebben erősítik a barátság és a testvériség eszméit. Érkeznek­ külföldi együtte­sek Bulgáriából, Csehszlo­vákiából, Görögországból, Jugoszláviából, Lengyelor­szágból, a Német Demok­ratikus Köztársaságból, Romániából, Spanyolor­szágból és a Szovjetunió­ból. A hazai szakszervezeti néptáncosokat a Csepel, az Építők Vadrózsák, a ME­­DOSZ Kertészeti Egyetem, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók és a Szeged Táncegyüttes képvi­seli. Az első nemzetközi fesz­tiválra 1966-ban került sor Szegeden. Ez olyan kultu­rális fórumot teremtett, amelyen már nemcsak a magyar szakszervezeti nép­táncegyüttesek ismerked­hettek meg egymás művé­szi munkájával, törekvései­vel, hanem határainkon túl működő csoportok tag­jaival is megbeszélhették terveiket, elképzeléseiket a szakmai témákat. A béke és barátság jegyében mutat­koznak be a nagyközönség­nek az idei program sze­rint a külföldi együttesek, a nemzeti napokon délutá­nonként a Dugonics téren és a Móra Ferenc Múzeum előtt 40—40 perces műsor­ral. Az újszegedi szabadtéri színpadon pedig három al­kalommal, nagyszabású fol­klór esteken lépnek fel a fesztiválra érkező csopor­tok. A gálaestek időpontja július 26—27—28, az első előadás egyben az idei Sze­gedi Szabadtéri Játékok nyitánya is lesz. Ez a tény egymagában is jelzi az 1985. évi Nemzetközi Szak­­szervezeti Néptáncfesztivál jelentőségét, elismerését. A táncjáték témája a külön­böző országok tavaszi nép­szokásaira épül. A szöveget Nagy László versei alapján a szerkesztő-rendező Novák Ferenc, zenéjét ifjabb Cso­­óri Sándor állította össze. A gálaest rendezőjének munkatársai Erdélyi Tibor, Foltin Jolán, Stoller Antal és Varga Zoltán. A FESZTIVÁL szegedi eseményei mellett a kül­földi együttesek arra is sza­kítanak időt, hogy más me­gyékbe, városokba, közsé­gekbe is ellátogassanak, be­­­­mutassák egész estét betöltő műsorukat. Békés megyébe látogat a lengyel együttes és Mezőhegyesen vendég­szerepel. Baranyában, Kom­lón pedig a román együt­tes. A görögök Tolnába lá­togatnak, s Bonyhádon mu­tatják be műsorukat. A szovjet csoport Szolnok me­gyébe utazik és Martfűn is bemutatkozik. Csongrád megyében Szentesen a bol­gárok, Hódmezővásárhe­lyen a jugoszláv, Nagyla­kon a csehszlovák, Makón a spanyol, Csanádpalotán az NDK-ból érkező együttes vendégszerepei. Néptáncfesztivál Szegeden 1985. július 10., szerda P. M. 10 659 000 fl legfrissebb népszámlálási adatok A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lentek az elmúlt évi kis nép­­számlálás (mikrocenzus) adataii. A KSH felmérése szerint az ország népessége a kis népszámlálás idején — ta­valy októberben — 10.659.000 volt, ötvenezerrel — 0,5 szá­zalékkal — kevesebb, mint öt évvel korábban. A nemek aránya viszont alig válto­zott: az ország népességének 48 százaléka férfi, 52 szá­zaléka nő. A korösszetételre az elöre­gedési folyamat jellemző, a 40 éven aluliak 220 ezerrel kevesebben, az ennél idő­sebbek viszont 170 ezerrel többen vannak, mint a meg­előző népszámláláskor. Fő­ként a 20—24 évesek vannak kevesebben, de a születések visszaesésének következté­ben a csökkenés a csecse­mő-, illetve kisgyerekkorú­­aknál szintén számottevő. Kedvező viszont, hogy a nők valamivel több gyerme­ket vállalnak mint koráb­ban: száz házasságban élő nő 1980-ban 172, 1984-ben viszont 175 gyermek szülé­sére vállalkozott. A statisz­tikusok ezúttal azt is vizs­gálták, hogyan látják el az anyáik gyermekeiket, s a különféle intézmények mi­lyen mértékben jelentenek számukra segítséget ebben. Az adatok szerint 15 éves korig a gyermekek 29 száza­lékáról kizárólag az anya, 71 százalékáról napközben más személy vagy intézmény gondoskodik. A korábbi évekhez hason­lóan tovább csökkent a fiző­iparban és az építőiparban munkát vállalók létszáma, de az utóbbi években csök­kenő tendenciát mutat a közlekedés, a posta és a táv­közlés, valamint a vízgaz­dálkodás területén dolgozók száma is, noha ezeken a he­lyeken az előző évtizedben folyamatos volt a növeke­dés. A kereskedelemben va­lamivel többen dolgoznak, mint korábban, a növekedés üteme azonban az utóbbi években mérséklődött. Le­lassult a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dolgozó aktív keresők lét­számának csökkenése, s mint többen vállalnak mun­kát a melléküzemágakban. KUOPIÓI KÓRUS ÉS A DÁNOS PASSIÓ Az évek óta erősödő test­vérvárosi kapcsolatok mel­lett a magyar—finn barátsá­gi hét politikai és kulturális eseménysorozata adott külö­nös jelentőséget a kuopiói Puijon Laulu férfikar szer­da esti győri koncertjének. A megyeszékhely testvérvá­rosából érkezett lelkes és lé­nyegében minden korosz­tályt felvonultató együttes 1945-ben alakult, állandó létszáma 40—50 fő között változik, évi két önálló kon­certje mellett rendszeresen közreműködik a tartomány jelentősebb rendezvényein. Számos alkalommal vendég­szerepelt a skandináv orszá­gokban. Az együttes vezető­je Severi Sinisalo, karmes­tere Risto Lammentausta. A fegyelmezett, az együtt­­éneklés, társasmuzsikálás él­ményétől fűtött, jó színvo­nalú amatőr együttes műso­rát — a győri Petőfi Sán­dor Városi Művelődési Köz­pont teltházas közönsége és a szőkébb szakma legna­gyobb örömére a XX. szá­zadi finn zeneszerzők kórus­műveinek javából válogatta. A beavatottak számára is jószerével ismeretlen alko­tások igen gazdag és széles skálán mozogtak. A bemuta­tott művek bepillantást en­gedtek barátaink alkotó mű­helyébe, prezentáltá­k azt a sokféle hatást, amely a finn kóruskultúra igényes szűrő­jén keresztül formálódott az egyéni kifejezés eszközévé, s nem utolsó sorban ízelítőt adtak a rokon nép, rokon ér­zelmeit kifejező, azonos tö­veken sarjadzott ősi dallam és ritmusvilágból is. Az ezer tó országának va­­rázsos tájait és hangulatát idéző, az ott élő emberek zárkózottabb érzelmeit, vá­gyait és visszafogottabb in­dulatait hordozó program lényegében mindenből adott egy keveset. Lipponen fiatal kovácsokról szóló műve ki­tűnő hangutánzásaival, Kro­­gerus kórusa polifónikus gazdagságával, Hannikainen és Madetoja darabjai sajátos hangzásvilágukkal, Sivori, Palm­gren és Kuula népi ih­letésű opusai karakterükben, harmonizálásukban és dina­mikai eszközeikben arattak szép sikert. Zeneileg és ér­zelmileg is autentikus, átélt produkció volt Sibelius ze­­nemarkája. Kedves színfolt­­ja vált az ünnepi hangulatú koncertnek Bartók két ma­gyar népdalának megszólal­tatása, nemes vállalkozás Kodály jeligéjének életre­­keltése. A kuopiói ifjúsági fúvós­­zenekar Sibelius: Finlandia c. szimfonikus költeményét játszotta érdekes feldolgo­zásban, a kórus közreműkö­désével. A finn és magyar testvér­­város kórusai közötti együtt­működés és rendszeressé váló baráti kapcsolat, sike­res repertoár darabok cseré­je mindkét terület kultúrá­ját gazdagíthatja. Ez volt az egyik legfőbb tanulság. Bach halhatatlan remeke, a János passió kiemelt programként, a vártnál­ szerényebb érdeklődés mel­lett hangzott el csütörtök es­te a győri Kisfaludy Szín­házban. A Miskolci Szimfo­nikus Zenekart és a Magyar Állami Népi Együttes kóru­sát az NDK-ból érkezett vendég karmester, Christian Edwald vezényelte. Közre­működött Fülöp Attila, Sző­­kefalvy Nagy Katalin, Far­kas Éva, Berczelly István és Tóth János, a Magyar Ál­lami Operaház szólistái. A nagy hatású oratorikus művet a jó képességű, fiatal német karmester figyelemre­méltó felkészültséggel, ruti­nosan dirigálta, partitúra­­hűsége mellett teret enge­dett az énekes szólisták és a kórus egyéni elképzelései érvényesítésének is. A népi­­nemzeti muzsika avatott megszólaltatójaként ismert kórus olyan hitelesen tolmá­csolta Bach barokk muzsiká­ját, mintha mindig is 11 erre készült volna. Talán a nem mindennapi feladat ' és a profil eltérőséget' eredmé­nyezte a megszokottnál ki­egyensúlyozottabb hangvé­telt, a mű líraibb részeinek kiemelését, az előadásmód egyébként rokonszenves epi­­kusságát. Az énekes-szólis­ták között rangsort állítani igazságtalan lenne, vala­mennyien nyújtották a tő­lük elvárhatót. Fülöp Attila zenei érettsége, Szőkefalvy Nagy Katalin frazírozása, Farkas Éva mérföldes fejlő­dése, Berczelly István bra­vúros beugrása, Tóth János vizuálisan is megfogható kifejezőkészsége érdemel külön is említést. Kóbor László Győri Zenei Nyár KUMPÖ1D 5

Next