Kisalföld, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
Fegyelmező érdek Szőlő-szűk esztendő Borúlátók a szőlősgazdák. Van is rá okuk, mert amik más években csaknem 6 millió hektoliter bort tudtak előállítani, az idén ennek legfeljebb a felére számíthatnak. Jó előre tudták, hogy kis termés várható, hiszen a hosszantartó kemény tél megtizedelte a szőlőtőkéket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felmérései szerint az ország nagyüzemi szőlőterületének — 154 ezer hektár — 6 százalékát teljesen ki kell selejtezni a fagykár miatt, 32 ezer hektáron csak két év alatt lehet újranevelni a termőkárokat, 29 ezer hektáron nedik a termől?A tervek fele elpusztult. ____ Árverseny a borvidékeken Ez ugyan már kiderült kora tavasszal, ám ekkor még senki nem gondolt arra, hogy a mostanihoz hasonló, csekély lesz a termés. Tavasz óta ugyanis kétszer sújtotta elemi kár a szőlőtáblákat Május végén jég verte a történelmi borvidékek egy részét, a szőlő virágzásakor pedig a hűvös, csapadékos időjárás miatt nem tudtak megtermékenyülni a virágok. S bármilyen furcsa, a napfényes ősz sem segíti a szőlőtermelést. Igaz ugyan, hogy a bogyók cukortartalma növekszik a napsugár hatására, ám a hosszú ideje tartó szárazság miatt kis súlyúak a fürtök, s kevés must préselhető belőlük. Az egri borvidéken például azt tapasztalják, hogy amíg tavaly a 5 tonnát is meghaladta a szüretelő konténerekben a szőlő súlya, az, idén csak ennek a felénél valamivel többet nyom. Másutt arra kellett rádöbbenniük, hogy a korábbi 75 liter helyett most jó, ha 60 liter mustot tudnak kipréselni egy mázsa szőlőből. Kevés tehát a szőlő, s ez nehéz helyzetbe hozza a gazdaságok egy részét. Különösen a jó bortermő vidékeken gazdálkodó termelő- Szövetkezetek, állami gazdaságok érzik meg a mostoha időjárás hatását, hiszen náluk a fő bevételi forrás a szőlő, amelynek nyereségére az idén nem számíthatnak. A csekély mennyiség azonban más problémákat is felszínre hozott. A szüret megkezdése után rövidesen kiderült, hogy a hosszú távú szerződéseknek sincs becsülete. A kevés szőlő ugyanis ugyanannyian akarják megvenni, mint a más évek jó termését, s így megindult az árverseny a borvidékeken. Erre lehetett korábban is számítani, hiszen a termelés és a feldolgozás hagyományosan elkülönül egymástól hazánkban. A feldolgozók pedig úgy okoskodnak, ha ők beindítják üzemüket, akkor azt a lehető legteljesebb mértékben ki kell használniuk, hogy az egy tonnára, vagy az egy hektoliterre jutó költségeik minél kisebbek legyenek. Másfelől a borkombinátoknak, pincegazdaságoknak kialakultak az értékesítési kapcsolataik is, s piacaikat csak áruval tudják megtartani. Így aztán egyeseket az sem érdekel, hogy mekkora veszteséget hoz az idén a szőlő felvásárlása és feldolgozása; a piac megtartásáért hajlandók anyagi áldozatokat hozni. Végül a versenyzők nem is azonos esélyekkel indulnak, hiszen például a pezsgőgyártásnak lényegesen jobb a jövedelmezősége, mint a minőségi bor előállításáé. Szabályozták a felvásárlást A szűkös termés miatt tehát számítani lehetett a termelők és a feldolgozóik közötti vitákra. Azon sem lepődik meg senki, hogy ilyen helyzetben mindig akadnak, akik csupán saját érdekeiket tartják szem előtt, s a magyar bor hírnevének megőrzésére keveset adnak. Számított erre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is, s rendeletben szabályozta a szőlő felvásárlását Kimondták, hogy történelmi borvidékeken csak azok a felvásárlók vehetnek szőlőt akiknek július végéig érvényes szerződésük volt. Ezzel a magyar bor jó hírnevét igyekeztek védeni, hiszen például korántsem mindegy, hogy a hegyaljai bort Tokajon vagy ismeretlen alföldi pincékben palackozzák. A tapasztalatok szerint azonban a MÉM intézkedéseinek kevés a foganatja. A történelmi borvidékeket felvásárlók hada lepte el, s két-három forintot ráígérve a helyi pincegazdaságok áraira, viszik el a szőlőt. Kétségtelen, a nagyobb ár pillanatnyilag kedvezőbb a szőlőtermelő gazdaságoknak, hiszen ily módon veszteségeiket mérsékelhetik. Sok helyen azonban így sem kerülhetik el azt, hiszen most nem az a baj, hogy alacsony a szőlő ára, hanem a kevés termés miatt nehéz a helyzet. Elemi csapás érte a szőlőket, s ennek közgazdasági hatásait aligha lehet csak ez árakkal kiegyenlíteni. Mint ahogy arra sem gondolt senki, hogy két éve, amikor az aszály megtizedelte a kukoricatermést, a gazdaságok veszteségét a kukorica árának emelésével pótolják. Az persze kétségtelen, hogy a bajba jutott nagyüzemeken segíteni kell, de ezt más pénzügyi módszerekkel kell elérni. Ennek részleteit ki is dolgozták a minisztériumban. Tisztességes egyezkedés Egyebek között a veszteség rendezésének lehetőségei is arra ösztönzik a termelőket, hogy hosszabb távú érdekeiket vegyék figyelembe, amikor a történelmi borvidékeken megjelenő, de távoli vidékeken gazdálkodó felvásárlókkal tárgyalnak. Ez voltaképpen saját érdekük is, hiszen már most kell a várhatóan nagy termésekre gondolniuk, amikor megint csak szerződéses partnereikre számíthatnak biztonsággal. Azokra a felvásárlókra, akik 1982 őszén is, amikor nagy termés volt, maradéktalanul átvették a szőlőt a termelőktől. A tisztességes egyezkedésre tehát nemcsak a szerződéses fegyelem, hanem az üzleti érdek is figyelmeztet AZ ORSZÁGBAN egyedül csak Győr-Sopron megyében termeltek több tejet a múlt évinél, mindenütt csökkent a tej mennyisége. Egyértelmű az oka, ha megnézzük a tej jövedelmezőségének az alakulását. Míg 1981-ben egy liter tejre 2 forint 87 fillér jövedelem jutott, az idén várhatóan ez az összeg egy forint 30 fillér lesz, így 1981-hez mérten 6,7 százalékkal csökken a tehénlétszám. Ugyanakkor a megyében a 4,8 százalékos tehénlétszám-csökkenés mellett tizenhat százalékos tejtermelés-növekedésről szólhatunk. Igaz, hogy mindez összefügg azzal a sokévi tervszerű tevékenységgel, mint a melléktermék-hasznosítás szorgalmazása, a szervestrágyázás fontosságának hangsúlyozása, a gyepterületek nagyon jó hasznosítása és még sorolhatnánk. Az 1986. évi szabályozók ismeretében jogos most a megye szövetkezeteinek az elégedettsége, hiszen érdemes volt tartani az állományt, „kivárni”, amíg nagyon is megéri ebben az országban tejet termelni. Hogy mégis mennyire, erről beszélgettünk dr. Szaiff Gyulával, a területi szövetség közgazdasági osztályvezetőjével, egyben választ kértünk arra is, hogy mivel a hústermelésre nem nagyon ösztönöznek az új szabályzók, mit várhat a szarvasmarha-ágazat 1986-ban? — Jogos az örömünk, hogy a literenkénti 90 filléres árkiegészítés mellett kisebb költségnövekedés várható a tejtermelésnél, így számottevően javul a tej jövedelmezősége. A megye gazdaságaiban 1986-ban az egy liter tejre jutó jövedelem elérheti az egy forint hetven fillért , sőt két forintot is, ezért pedig már igazán érdemes foglalkozni vele. Ez az arány már lényegesen javíthatja az ágazat korábban joggal kifogásolt fejlesztését is, a felhalmozási adó alóli mentesülés, a beruházási támogatás mértékének növekedése most gyorsíthatja a szövetkezetek sokszor elodázott döntését, arról, érdemes-e sürgősen pótolni az elmaradt műszaki fejlesztéseket. A közgazdászok gyorsan utánaszámoltak, így a megyei erőnlét ismeretében nagyon is biztató az a literenként elérhető két forint jövedelem. Csakhogy itt is gond a differenciáltság, hiszen az 52 tejtermeléssel foglalkozó gazdaság között nyolc veszteséggel termel. Hogyan tudnak ezek a gazdaságok élni az új szabályozás adta lehetőséggel? — Való igaz, hogy 1984- ben az egy liter tejre jutó egy forint 32 fillér átlagos jövedelem úgy alakult ki a megyében, hogy a veszteségesen termelők mellett tizenhárom gazdaság több mint két forint jövedelmet ért el minden liter tej után. Viszont az ötvenkét téesz közül mindössze húsz van olyan, ahol az ágazat műszaki feltételei korszerűnek ítélhetők meg, a többi gazdaságban szinte „alakuláskori” állapotok inkább a jellemzők. Feltétlenül hat a termelés színvonalára, s így az elérhető jövedelemre is a szervezettség, a munkafegyelem, s az eddigi elemzéseink is azt igazolják, hogy a műszaki színvonal és a jövedelmezőség szoros kapcsolatban állhatnak egymásra. Csak a gond az, hogy ott lenne legjobban szükség a nagyobb mérvű műszaki fejlesztésre, ahol hiányzik hozzá a megfelelő forrás. A kettős hasznosítású szarvasmarhatartással foglalkozó gazdaságoknál mégsem olyan egyértelmű az új szabályozás okozta öröm. Mert hogyan is lesz tej, ha nem éri meg a hús, illetve nyer az üzem a tejen, ráfizet a húsra ... ? — GOND VALÓBAN a szabályozásnál, hogy a tejtermelést szinte kiszakítja az egész ágazatból, mintha mellette nem is létezne szükségszerűen a vágóállat-termelés. Ez a gond már az idén is tapasztalható, mert a tejnél a literenkénti 40 filléres árkiegészítés nagyjából fedezi a költségnövekedéseket, de a vágómarha-értékesítés után fizetett plusz egy forinttal szemben két forint a költségek növekedése. Jövőre sem változik a vágómarha ára, s mivel a kiadások ismét megnőttek a húsmarhatartásnál, a jövőben még nagyobb veszteség várható. G. Szabó Pénzénél marad-e, aki jól lejel? A kedvezményt elviheti a veszteség 1985. november 1., péntek Öt hónap alatt felépítették Új ABC nyílt Győrött Mindig nagy örömmel számolunk be arról, ha egyik vagy másik településünkön egy-egy új kereskedelmi egység nyitásával javul a lakosság ellátásának színvonala. Különösen jó a hír, amikor olyan városrész gondjainak enyhítéséről tudósíthatunk, mint a nyugat-nádorvárosi, ahol évek óta panaszkodtak a kis üzletekre, azok értelemszerűen gyenge ellátottságára_____________________________________________________ Tegnap délelőtt szakmai bemutatóra hívta a kerület párt- és társadalmi szerveinek képviselőit a társvállalati vezetőket kereskedelmi szakembereket a Győr-Sopron Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat a Draskovics Jolán utca elejére (a győriek egyelőre inkább Nádor térként ismerik a helyet) felépített új ABC-üzletbe. Ott volt a meghívottak között Józsa Károly, a városi tanács elnökhelyettese, és Pajor Károlyné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára. Az üzletet Járay Árpád, az élelmiszer-kereskedelmi vállalat igazgatója mutatta be a vendégeknek. Elmondta, hogy a rakodóudvarral együtt 350 négyzetméter alapterületű egység a vállalatnak 4,3 millió forintjába került, a területet a városi tanács adta. Az ABC betonúp-elemekből készült, s rekordgyorsasággal, öt hónap alatt (!) épült fel a győri Duna gmk, a szombathelyi BUFESZ gmk, két kisiparos és a vállalati karbantartó részleg dolgozóinak keze nyomán. Ez az egység a vállalat tizenkilencedik ABC-kisáruháza, s jellegének megfelelően az élelmiszerek széles kínálata mellett (jó húskínálat és zöldség-gyümölcs árusítás ígéretével) háztartási-vegyi cikkeket árusít. Havi tervezett forgalma másfél millió forint, amelyet két műszakban 11 dolgozó vállal fel. Az üzlet minden nap 6—18-ig van nyitva, hétfőn korábban zár, szombaton 2-ig várja a vásárlókat. Természetesen elsősorban a környékbeli lakosok ellátására hivatott, hiszen különösen ,a Bem térből nyíló utcákban lakók számára az Eörsy Péter utcai kis üzlet már rég nem felelt meg. Az üzlet jól szolgálja majd a körülötte felépült új, középmagas házakban élőket is, akiknek eddig csak távolabbi üzletekben volt módjuk bevásárolni. Az új üzlet ma reggel hatkor nyílik meg a vásárlók számára. CS. A. I Bizonyára szívesen felkeresik majd az új üzletet a vásárlók, ha a képen gazdag választék fogadja őket a húsos pultnál. Hiánylistáról a szárítóba Fűszerpaprika a Tiszazugból ötezer tonnányi nyers fűszerpaprikacső termett az idén Tiszazugban. A háztáji és kisegítő gazdaságok gondjaira bízott és a nagyüzemek által támogatott termelés az idén jól kamatozott. Az utóbbi időben a hiánycikkek listáján szerepelt fontos ételízesítőt termő paprikabokrokról kétszer szüreteltek. Az első főszedés után — a fagy beállta előtt — a még nem teljesen beérett csöveket is leszüretelték és utóérlelés után a mezőhéki Táncsics téesz speciális szárítóüzemébe továbbították. A szárítóberendezések éjjelnappal ontják a hőt az édesnemes és a kissé csípős piros paprikacsövekre. A teljes termést december közepére szárítják meg és továbbítják félkész állapotban a Kalocsai Paprikafeldolgozó Vállalathoz. KÍAIPOID — 3