Kisalföld, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

Vállalati tervezéshez Az oktatásban is tervezik használni Sipos Béla Válla­lati árelőrejelzések című módszertani kézikönyvét, amelyet a tanulókon kívül a magasabb matematikai, sta­tisztikai ismeretekkel nem rendelkező gazdasági szakem­berek, vagy éppen vállalati vezetők úgyszintén haszon­nal forgathatnak. Annál is inkább, mert az utóbbi idő­ben megnőtt a vállalati ter­vezés, és az ezt megalapozó prognózisok jelentősége. Közös kereskedőházak? Magyar vállalatok Ausztriában Hagyományosan jók a ma­gyar—osztrák gazdasági kap­csolatok. Valaha szekerek, hajók szállították az árut Bu­da és Béc­s között, a vágóál­latokat pedig élénk ostorcsat­­togtatás közben lábon hajtot­ták a kereskedők a császárvá­ros mészárosainak. Magyar­­ország élelmiszert adott el Ausztriának, míg nyugati szomszédunk főleg iparcik­keket szállított nekünk. A kereskedelem romantikus korszaka már régen lezárult, a mai helyzet bonyolultabb, több leleményt és új formá­kat­ kíván mindkét féltől. A két ország gazdasági szakem­berei, vegyes vállalatainak képviselői éppen ezért az el­múlt esztendő végén tanács­kozást tartottak Bécsben. Nyugati szomszédaink kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tottak a tanácskozásnak. Mu­tatja ezt az is, hogy a meg­nyitót dr. Karl Vak, az egyik legnagyobb osztrák bank ve­zérigazgatója tartotta, aki népszerű közéleti személyi­­ség Ausztriában. A megbe­szélésen a gazdasági szakem­berek az együttműködés új formáiról vitatkoztak. Közü­lük talán egyelőre kettőt ér­demes kiemelni. Új fejlemény Burgenlandban, ahol je­lenleg nem olyan mértékű az iparosítás, mint Ausztria többi részén, korszerű ipar­­vállalatokat létesítenek. A bécsi szakemberek azt aján­lották, hogy ezek létrehozá­sában vegyenek részt a ma­gyarok is. A terv megvaló­sítására újabb magyar—oszt­rák vegyesvállalatok alakul­nának. Az osztrák ajánlat értékelése nyilvánvalóan hosszú és alapos elemzőmun­kát kíván. Mindenesetre ez új fejlemény. Eddig ugyanis csak osztrák tőke jutott be hozzánk, így épült megyénk­ben is több szálloda. Az osztrákok kedvezményeket és más előnyöket ígértek a ma­gyaroknak, ha részt vesznek Burgenland iparának fejlesz­tésében. Dr. Kari Vak. a bécsi Zent­ralsparkasse und Kommer­ zialbank elnöke azt ajánlot­ta, hogy Bécsben és Buda­pesten hozzák létre a gazda­sági együttműködés, a közös kereskedelem új formáit. Az osztrák szakemberek részle­tes tervet dolgoztak ki, eb­ben először is történeti visz­­szatekintéssel igyekeznek iga­zolni elképzeléseik helyessé­gét. A bécsi tanulmány sze­rint a világgazdaság struk­túraváltozása, a transznacio­nális vállalatok térnyerése, a csúcstechnológiák gyors el­évülése, és az általános pia­ci folyamatokra való azonna­li reagálás kényszere meg­követeli a nemzetgazdasá­goktól a legfontosabb piaco­kon való állandó jelenlétet. A korábbi kereskedőháza­kat az ipari és kereskedő tő­ke magas koncentrációja jel­lemezte. Korunkban az in­formáció koncentrációja a mérvadó. Ezáltal a kisebb nemzetgazdaságok számára is megnyílik a lehetőség ke­reskedőházak létrehozására. A nagy teljesítményű számí­tógépek, a teletext, az adat­bankok léte biztosítja az anyaországtól távoli kereske­dőházak hatékony működé­sét, a nemzeti és nemzetközi piac változásaira történő azonnali reagálást. Az elmúlt évtizedekben a japánok alakították ki a sa­játos arcuk­ú üzletházaikat. Osztrák szakemberek szerint a magyar—osztrák kereske­dőházak további lépést jelen­tenek a japán modellhez ké­pest. Az újdonság az, hogy ezek nemcsak egyetlen nem­zetgazdaság vállalatait tömö­rítik, hanem lehetőséget te­remtenek több ország válla­latainak megszervezésére. Az osztrák Zentralsparkas­se és Kommerzialbank terve első lépcsőként biztosítani óhajtja a kereskedőházak alapításának tárgyi feltéte­leit. Ezért felkutatja a tradi­cionális városközpontokban található épületeket. Később a bécsi bank vállalkozik a gyakorlati megvalósításra, a tervek kivitelezésére, beszer­zi a kereskedőház működé­séhez szükséges integrált di­gitális irodalmi kommuniká­ciós rendszert, és megkeresi a kereskedőházakba beköltö­ző vállalatokat és cégeket. A második lépcsőben a létrejö­vő konzorcium különféle szol­gáltatásokat biztosít a keres­kedőházban tevékenykedők számára. Még 1986-ban Az elképzelések szerint az első kereskedőházak Bécsben alakulnának meg, még 1986- ban, az osztrák főváros kö­zéppontjában. Az osztrákok azt ajánlják a magyar szak­embereknek, hogy a második közös kereskedőházat Buda­pesten létesítsék. A mai világgazdasági hely­zet mindenkitől, aki keres­kedni óhajt, állandóan friss ötletet, leleményt és új for­mát követel. Ezért biztatóak a magyar—osztrák gazdasági tárgyalások. S még biztatóbb az a tény, hogy a megbeszé­lések folytatódnak. M. K. 1986. január 22., szerda Ülést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben a pártszékházban ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület tájékoztatót hallgatott meg és állást foglalt a megyében működő felsőoktatási intézmények szerve­zeti továbbfejlesztéséről. A vitában részt vett és fel­szólalt dr. Földeák Gyula, a Művelődésügyi Miniszté­rium miniszterhelyettese és Héger József, a MÉM fő­osztályvezetője. Ezt követően a megye gazdaságának 1985. évi teljesítményét elemezték és értékelték az 1988. évi tervezőmunkát. A végrehajtó bizottság tagjai jóvá­hagyták az 1985. évi beszámoló taggyűlésekről szóló tájékoztatót. Befejezésül egyéb ügyeket tárgyaltak. Állattenyésztő Vállalat: Szolgáltatás szálsítógéppel Idestova három esztendő­vel ezelőtt a MÉM döntése alapján megszűntek a megyei állattenyésztési és takarmányozási felügyelő­ségek. Belőlük, valamint a mesterséges termékenyítő ál­lomásokból, teljesítményvizs­­gáló telepekből az országban hat állattenyésztő vállalat alakult. Közülük egy Szom­bathelyen. Ez utóbbi vállalat három megyében: Győr-Sop­­ronban, Vasban és Zalában ténykedik. Régebben az ál­lattenyésztési és takarmányo­zási felügyelőségek hatósági feladatokat is elláttak. A vállalatoknak ez a jogköre megszűnt. Lényeges változás volt az is, hogy az eladdig költségvetésből gazdálkodó intézményeknek, most a sa­ját bevételükből kell megél­ni. A valamikori felügyelő­ségek szakemberei gyakran hallatták szavukat a külön­féle fórumokon, most viszont a vállalatok az állomások munkájáról lényegesen keve­sebbet tudunk. — Pedig meggyőződésem, hogy többet dolgozunk, mint régebben — mondta Szabó Pál, a Szombathelyi Állatte­nyésztő Vállalat gyári állo­másának igazgatója. — Ah­hoz, hogy az új körülmények között is talpon tudjunk ma­radni, elengedhetetlen volt számunkra a szakmai színvo­nal javítása, valamint a szol­gáltatások bővítése. Közis­mert, hogy manapság a szö­vetkezetek önállóan dönte­nek arról, hogy a mi segít­ségünket igénylik-e, vagy va­lamelyik termelési rendsze­rét. Itt az állomáson nyolc­vanöten dolgozunk. A hatás­körünk Győr-Sopron megyére terjed ki, hisz a vállalatnak hasonló részlege van Vas és Zala megyében is. Nálunk két fontos csoport van. Az egyik a tenyésztési osztály, ők végzik például az összes állatfajnál a törzskönyvezé­seket. A másik jelentős rész­legünk a szaporodásbiológiai osztály, ahol igény szerint a vállalathoz tartozó inszemi­­nátorok végzik el a mester­séges termékenyítést. Természetesen az állomás munkáját az minősíti legin­kább, hogy a megyében mennyire veszik igénybe a szolgáltatásaikat. Nos, a győ­riek elég jól állnak. A tej­hasznú tehénállomány törzs­könyvezését például kilenc­­venhét százalékban ők vég­zik a megyében. Méghozzá a legkorszerűbb módszerekkel, hisz a tenyésztési és a ter­melési adatokat számítógép­re viszik és feldolgozva visz­szajelzik az üzemeknek. Ha­sonló módszereket alkalmaz­nak az ivadékvizsgálatokban is. A húshasznú szarvasmar­hatartás jövedelmezősége so­kat romlott az utóbbi évek­ben. Ezt jelzi az a tény is, hogy a győri állomás csak a megyei húshasznú tehénállo­mánynak mintegy a felére kapott törzskönyvezési és egyéb megbízásokat. Sertés­­törzskönyvezést tizenegy gaz­daságban végeznek, és ez kö­rülbelül háromezer kocát érint.. Van két magyar fehér és két magyar lapály törzs­­tenyészet is a megyében és ezek országosan is az élvo­nalba tartoznak. A tavalyi OMÉK-on a bágyogszováti és a kónyi törsz serzéses arany­érmet, a jánossomorjai ter­melőszövetkezet, valamint a Pépcelaki Állami Gazdaság törzstenyészete pedig ezüst­érmet kapott, örvendetesen javult az utóbbi esztendők­ben a juhászatban is a te­nyésztői munka, ez utóbbit mutatja, hogy a győri állomás nyolc gazdaságban tizenegy­­ezer anyajuh törzskönyvezé­sét segíti. N. E. A nyár végi és az őszi sorállások után megnyugtató a kép: most van elegendő szén. Fel­vételünk a soproni TÜZÉP-telepen készült. Kongresszus után Beszélgetés Németh Kálmánnal, a MEDOSZ megyei titkárával Háromszázhuszonegy küldött (megyénkből tizenkettő) kép­viselte a Medosz XXVI. kongresszusán a négyszázezer (Győr- Sopronban tizenötezer) mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozót. A január közepén tartott rendezvényt megelőző gyűléseken, a tisztségviselők választásán nagy várakozás volt tapasztalható a legfőbb testületi ülés iránt. A kongresszus­ról, valamint a tennivalókról kérdeztük Németh Kálmánt, a Medosz megyebizottságának titkárát. — Fegyelmezett, szervezett tanácskozáson vettünk részt — mondta —, amelyre a po­litikai érzékenység volt a jellemző. A megyei küldött­­értekezleten elhangzott té­mák közül többet — például a erdészeti ágazat helyzete, a negyvenórás munkahét be­vezetése a vállalatoknál, a szociálpolitika, az életszínvo­nal megőrzése, bizonyos mértékű továbbfejlesztése — kiemelten foglalkozott a kongresszus. Három hozzá­szólásra készültünk, de az idő hiánya miatt csak­ Do­­minkovits Gyula, a Győri Vízgazdálkodási Társulat igazgatója szólhatott a tár­sulatok jelentőségéről, a me­liorációról, a termőföld vé­delméről, továbbá az ágazat­ban dolgozók szociális hely­zetéről, bér- és jövedelmi viszonyairól.­­ Hallhattak a küldöttek az új vállalatirányítási rend­szer korszerűsítésével kap­csolatos törekvésekről is. Mi­lyen megyénkben a vállala­ti tanács és a szakszervezet kapcsolata? — Nem véletlenül került a vita során szóba mindez. A tapasztalatok általában kedvezőek. Az együttdolgo­zás­­hónapjaiban egyértelműs*b■ vé vált,­­­ hogy a vállalatok önállósága, felelőssége nö­vekszik, ugyanakkor a szak­­szervezeti testületeknek szin­tén új feladatokat ad a vál­tozás. Tény, hogy a vállalati tanács és a szakszervezet a meglévő jogszabályi átfedé­sek ellenére jól megférnek egymás melett. A két testü­let együttműködésénél jó példaként hozható a Lajta­rt­ansági Állami Tangazdaság és a Kisalföldi Állami Gaz­daság. — A kongresszus anyagát feldolgozzák. Februárban megkezdődik a titkárok, a főbizalmiak továbbképzése. — Feladat lesz még az éves és ötéves terv összeál­lítása — ebben is részt vesz a szakszervezet —, a szabály­zatok újrakötése, például a kollektív szerződésé. Öt esz­tendő munkáját határozta meg a testület. A feladatokat csak a tagság és a mozgalom érdekeit szolgálva lehet meg­oldani. A közös dolgokról fe­lelősségteljes volt a vita. El­hangzott, a demokrácia adta, lehetőségekkel jobban kell élni, fontos, hogy az emberi tudás, a szellemi tőke jobban kamatozzék a gyakorlatban, érdeke a szakszervezetnek, hogy építsen erre. Elenged­­hetetelen továbbá a dolgozók alapos tájékoztatása. A szak­­szervezeti munka az alap­­szervezetekben — az ágazat­hoz a megyében ötvenkettő tartozik — dől el. A dolgo­zók a szakszervezet megíté­lését a helyi munka alapján végzik, éppen ezért a gazdál­kodás mellett nem szabad, hogy háttérbe szoruljon az emberekről való gondosko­dás, a velük való törődés. A szakszervezeti tevékenység alapvető, meghatározó eleme kell hogy legyen a differen­ciált rétegmunka, a nyugdí­­­jasok és a fiatalok helyzeté­nek javítása, a vállalatok, a gazdaságok ezt segítő mun­kája. Győr-Sopronban külön nyugdíjas csoportok alakul­tak, a másik rétegnél pedig — eg­­ éven belül — ifjúsági tanácsokat és ifjúsági tago­zatokat hozunk létre. — Emlegethetnénk az egyes ágazatokat külön-kü­­lön, szólhatnánk az üzem­­egészségügyi ellátásról, a se­gélyezésekről, a dolgozók biztonságos munkavégzésé­vel, az élet- és munkakörül­mények folyamatos javítá­sával kapcsolatos feladatok­ról, a művelődésről, az üdül­tetésekről, de legyen az utol­só kérdés az: az újjáválasz­tott vezető testületekben kik és hányan képviselik a me­gyét? — A 105 tagú központi vezetőségben négyen — Fod­­róczi Péterné (Fertői Nád­­gazdasági Vállalat), Nagy Róbertné (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság), Ober­­maxter György (Soproni Ta­nulmányi Erdőgazdaság), Pödör György (Lajta-hansági Állami Tangazdaság) — vannak. A 19 tagú elnökség­be Pödör Györgyöt, választot­ták, a különböző bizottsá­gokba is több tisztségviselőnk került. A magyar szakszer­vezetek kongresszusán (feb­ruár közepén lesz) öten vesz­nek részt a megyei IVT ed osz­tagok képviseletében — mondotta befejezésül Né­meth Kálmán. J. J. HUMFÖLD 3

Next