Kisalföld, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) kulturális építő munkában. Magatartásuk következtében az elmúlt öt évben vissza­esett a kulturális beruházá­sok üteme. Gyemicsev mi­niszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez keve­sebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor jelezte, hogy az országban immár meglehetősen sok olyan művészeti alkotás szü­letik, amelyek az új típusú kezdeményező szellemet mu­tatják be, segítik az előreha­ladást fékező tényezők fel­számolását. Szemion Grosszu, a Mol­dovai KP KB első titkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges elma­radás egyes pártszervezetek formális munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami külö­nösen az intenzív gazdálko­dásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisztáni bentlaká­sos iskola igazgatónője, Mar­jam Jakubova szólalt fel ez­után. Ez a hatgyermekes idős asszony, aki három és fél év­tizede dolgozik a pedagógus pályán, visszatért a politikai beszámolónak arra a részé­re, amelyben a pártszerveze­tek szerepének és felelőssé­gének fokozásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó erkölcsi-hangulati légkör fenntartása a család­ban, az iskolában, a munka­helyen. Jakubova asszony bírálta a tankönyvkiadást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a volgo­­grádi területi pártbizottság első titkára volt. Vlaggyimir Kalasnyikov ipari sikerek­ről számolt be. Közölte, hogy elkezdődött egy új traktor­típus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítménye kétszer akkora, mint elődjéé. Kalas­nyikov bíráló hangnemben szólt a területi építőipar szervezési gyengeségeiről A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Halié Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Szocialista Etiópa Ide­iglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Francia KP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demok­ratikus Köztársaság Forra­dalmi Tanácsának elnöke. Mengisztu Hailé Mariam felszólalásában rámutatott, hogy a szocialista rendszer megdönthetetlen erővé vált a világban. Megállapította, hogy az imperializmus feszültséget szít Afrika, Ázsia és Latin- Amerika országaiban,, igyek­szik meggátolni a forradal­mi folyamatokat, megakadá­lyozni a marxista-leninista ideológia elterjedését a vi­lágban. Mengisztu Hailé Mariam köszönetét fejezte ki azért a segítségért, amelyet a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok nyújtanak az etióp népnek. Babrak Karmai elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt az áprilisi forradalom meghoz­ta a szabadságot az afgán népnek. „A példátlanul ne­héz körülmények ellenére az afgán nép élcsapatának, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Pártnak vezetése alatt és a Szovjetunió sokoldalú segítségnyújtásának köszön­hetően több évszázados el­maradottságot küzdött le és nagy sikereket ért el” — mondta Karmai. A péntek délutáni ülés el­ső és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere volt. A bányászlakásépítés fény- és árnyoldalait tárta a kong­resszus elé egy Donyec-me­­dencei bányász, Jurij Satalov beszámolva egyfelől arról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányász-lakótelepe­ken nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. A Kongresszusi Palotát ez­után a különböző köztársasá­gok iskolásai, komszomolistái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s átnyújtották az elnökségnek a lenini Kom­­szomol szimbolikus jelentését kulturális létesítmények. Dmitrij Gagarov, a szovjet Távol-Keleten fekvő primor­jei határkerület pártbizottsá­gának első titkára rámuta­tott, hogy évszázadunk végé­re itt lesz a Szovjetunión be­lül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a színesfémtermelés növekedé­se. Ugyanakkor a közelmúlt­ban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatokban. Ga­garov bírálattal illette az Ál­lami Tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy bánya- és kohóipari komp­lexum létrehozását Szovjet Távol-Keleten, helyi nyers­anyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szaparmurad Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emelkedett­­ szólásra. Az SZKP KB politikai beszá­molója ismeretes módon e köztársaság pártvezetését is elmarasztalta. Nyijazov elis­merte a bírálat jogosságát, és ígéretet tett a köztársa­ságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pan­gás felszámolására. Lep Kulidzsanov, a szov­jet Filmművész Szövetség ve­zetőségének első titkára az emberi tényező szerettéről, a film nevelési feladatairól be­szélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bírálják a szovjet filmgyártást: a fil­mek egy része tartalmatlan, a forgatókönyvek gyatrák, kevés mit szól a munkások­ról, nem elég a gyermek­film. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Her­bert Mies, a Német Kommu­nista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára üdvözölte a kongresz­­szust, amely ezzel zárta pén­teki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kong­resszusa ma is ülésezik. FELSZÓLALÁSOK AZ SZKP KONGRESSZUSÁN Az SZKP XXVII. kongresszusa. Fidel Castro kubai vezető a tanácskozás szünetében a küldöttek körében. Az svwp XXVII kongresszusa A tanácskozás egyik szünetében moldvai küldöttek kö­szöntik kolleganőjüket A. P. Seremeiet születésnapja alkalmából. Kádár János és Mihail Gorbacsov találkozója Kádár János, az MSZMP főtitkára és Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában ba­ráti találkozót tartott. A megbeszélésen Kádár János nagyra értékelte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, azoknak a programdokumentumoknak alkotó vitáját, amelyek megerősítik a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlő­dése meggyorsításának, a párt vezető szerepe növelé­sének, a szovjet nép szocialista önigazgatása tovább­fejlesztésének, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáért vívott harcnak irányvonalát. Kádár János és Mihail Gorbacsov fontosnak nevezte a Varsói Szerződés tagállamainak aktív, egyeztetett lé­péseit, amelyek célja Európa és a világ helyzetének gyökeres megjavítása, amire lehetőséget adnak a Mihail Gorbacsov ez év január 15-i nyilatkozatában szereplő szovjet javaslatok. Kijelentették: Magyarország és a Szovjetunió egyaránt arra törekszik, hogy a nemzet­közi biztonság és a szilárd béke érdekében erősödjék a szocialista közösség országainak egybeforrottsága, va­lamennyi haladó és békeszerető erő együttműködése. A magyar—szovjet kapcsolatok néhány kérdését átte­kintve Kádár János és Mihail Gorbacsov megerősítette, hogy a marxizmus—leninizmus és a szocialista inter­nacionalizmus elveire támaszkodva mindkét részről to­vább akarják fejleszteni az MSZMP és az SZKP, Ma­gyarország és a Szovjetunió elvtársi együttműködését, aktívabbá akarják tenni az együttműködés új formái­nak és módszereinek bevezetését, különösen a tudo­­­mányos-műszaki haladás kiemelt területein. A találkozót az MSZMP és az SZKP kapcsolatait jellemző egység, szívélyesség és testvéri barátság lég­körében tartották meg. Lázár György látogatása Uljanovszkban Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán résztvevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte A­lekszandr Bolsov, az uljanovszki területi tanács elnöke és Borisz Sztu­­kalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyi­mir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára és más he­lyi vezetők köszöntötték. Pénteken délután a kül­döttség virágkosarat helye­zett el az uljanovszki Lenin­­emlékműnél. Ezután az SZKP uljanovszki területi bizottsá­gának székházában Alek­­szandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a közép­­volgavidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmun­ka magyarországi tapaszta­latairól. A magyar pártkü­ldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovsz­ki egyedi nehézszerszám­gépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. Alekszandr Martinon ve­zérigazgató a vendégeknek tájékoztatást adott a 36 or­szágba — köztük Magyaror­­szágra is — szállító gyár te­vékenységéről. A gyár egyik szerelőcsar­nokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. A nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György. Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVII. kong­resszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üd­vözletét. Küldöttségünk nagy figye­lemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szov­jetunió bel- és külpolitiká­járól a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunk­ra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szer­te a világon, mondta. Az Önök városában tett látogatás alkalmat ad szá­munkra, hogy itt, a szülőhe­lyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyi­mir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának ala­kulását meghatározó társa­dalmi és politikai folyama­toknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forra­dalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára Emlékeztetett rá, hogy Ul­­janovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik szimbóluma. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatai­ról szólva Lázár György el­mondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mél­y­­rehatóan elemezte helyzetün­ket és meghatározta tenni­valóinkat. Számbavéve a szocialista rendszer nyújtot­ta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a felada­tot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegye­lem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST­ tagállamaival folyta­tott együttműködés elmélyí­tésével teremtsük meg a fel­tételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdasá­gunk VII. ötéves tervének végrehajtását . Népünket a megbont­hatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsola­tok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden te­rületét — meghatározó sze­repe van a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. — A Magyar Népköztár­saság külpolitikájának sarok­köve volt és marad barátsá­gunk és szövetségi kapcso­lataink erősítése a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országok­kal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tisztelet­ben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti párbeszéd foly­tatásáért. Beszéde végén Lázár György a magyar kommu­nisták, egész dolgozó né­pünk nevében további ki­emelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet nértnek a XXVII. konf­esszuson ho­zandó határozatok végrehaj­tásához, a XI­. ötéves terv feladatainak tejesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatá­sához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyaitotta a gyár vezetői­nek Ócsai-Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás em­lékéül egy számideyvezérlésil szerszámáért kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kor­má­ny­főnek. Este a magyar stártkü­l­­döttség tagjai részt vettek a Lenin múzeum- és emlék­­komplexumban rendezett ün­nepi hangversenyen. •1936. március 1., szombat

Next