Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1986-10-23 / 251. szám
1 f J? jTTT pi TT pT3 KISTTiiI Fu Hj »Ä Ilii . * £'* * “'- ~ A _ ' 'Jt';:, >. -%- $>j^ ''$&'& ■> •■ Évadkezdés a soproni művelődési központban ! ______________\______■____________________ 1 — Régi igazság, de ezekben az években vált rendkívül % aktuálissá: kultúra nélkül nem képzelhető el gazdasági fejlődés. Azt viszont nekünk, a kultúra munkatársainak kell tudomásul vennünk, hogy ma a kultúrában is újfajta gazdasági szemléletre van szükség — mondja Venesz Ernő a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ igazgatója. — De, őszintén szólva, olyan sok átszervezést, integrációt megértünk már (itt Sopronban is), hogy ezt az újabb, s ráadásul logikus változtatást nem is volt nehéz megtanulnunk. Támogatást hiába kérnénk, úgysem kapnánk többet — megnövekedett gazdálkodási szabadságunklehetőségeit kihasználva tehát arra kell törekednünk, hogy magunk tartsuk el magunkat. Anélkül is, hogy a főkönyvi adatokat részleteznénk, világosan látszik ez a kényszer. A tanácsi költségvetés évi hatmillió forintja, mint az igazgató mondja, önmagában az épület működtetésére és a dolgozók bérére is csak szűkösen lenne elegendő. Hogy valamiféle tartalmi munkát végezhessünk, annak feltételeként legalább még négymillió forintot magunknak kell előteremtenünk különböző együttműködésekkel és programjaink bevételéből. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal nagyobb érzékenységet kell mutatnunk a valódi igények felé, mint a hőmérő, amelyen azonnal felfut a higany, ha bedobják a vízbe ... Megtartva természetesen alapfeladatainkat: az értékközvetítést, a képességfejlesztést és a közösségi tevékenységek támogatását. Mit jelent ez egészen konkrétan? A megkezdődött új évad az új színházi év indulását is jelentette. A soproniak, okulva a tavalyi tapasztalatokból, nem az olcsóságra, hanem a minőségre törekedtek, s a megnövekedett érdeklődés máris őket látszik igazolni. A tavalyi, kizárólag a Népszínház négy előadásából álló sorozat helyett a Gyermekszínház öt előadását idén a főváros és a Dunántúl öt különböző társulatának legjobb produkcióira építik: az érdeklődés a tavalyinak máris négyszerese! Hasonló a helyzet az ifjúsági bérleti sorozatokkal, ahol az öt előadásból álló két sorozaton kívül a győri Kisfaludy Színház soproni előadásai növelik a választékot. A felnőtt produkciókat továbbra is a győri társulat hozza Sopronba. Ami a hangversenyek kínálatát illeti, a soproniak itt sem a sportolástól remélik az eredményt: az igazgató véleménye szerint bármely hasonló nagyságrendű magyar város megirigyelhetné a soproni „hangversenysűrűségét”. A jelentkezők nagy száma igazolta annak helyességét is, hogy a művelődési központ (bár a városban más lehetőségek is vannak) ismét megindította nyelvtanfolyamait. Ami a hagyományos tanfolyamokat illeti: a szabás-varrásra, a jazz-balettre és a társastáncra együtt több százan jelentkeztek, s érdeklődés kíséri az újonnan alakult „átváltoztatjuk” klub indulását is. Utóbbi lényege: azoknak (elsősorban nőknek) adni szakszerű segítséget, akik úgy érzik, akár külsőleg, akár belsőleg elégedetlenek önmagukkal. Akik segítenek, fodrász, kozmetikus, ruhatervező és akár pszichológus is. A rajziskolában külön csoport indult a gyermekeknek, és újra indultak a zeneóvodai foglalkozások is, az úttörőházban pedig hat szakkör és két számítógépes tanfolyam várja az ifjú érdeklődőket. Ami végül a szórakozást illeti: — igyekszünk abban sem a legroszszabbat hozni — mondja az igazgató. Aki egyébként örömmel újságolja: a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ gazdálkodása mára kiegyensúlyozottá, majdhogynem nyereségessé vált. Ez pedig igazi örömhír. És — példaértékénél fogva — nem is csak a soproniaknak. Mert, ahogy Venesz Ernő mondja: a legnagyobb befogadóképességű színház, a legtöbbet látogatott kiállítóterem az ország két és félezer művelődési háza. Ezek az első vonalban álló, hétköznapi színterei a magyar kultúrának — nem közömbös tehát, hogy milyen körülmények között végzik munkájukat. M. T. iMOZtfi Bőnyrétalap: A fej nélküli lovas (sz) 6. Csorna: A nagy generáció* (m) f6, Hátsó ablak* (USA) f8, Farád: Hajókkal a bástyák ellen (sz) 6. Győr, Rába: Lenni vagy nem lenni (USA) 3. 16. 8. Győr, Rába Kamara: Bolwieser* (NSZK) 7. Győr, Vörös Csillag: Indiana Jones és a végzet temploma* (USA) 9. 11. f8, Lutra (m) 3. n6, Győr. Mese: Süsü, a sárkány (m) 3. n6, Győr. Kun B. Itp.: Medve nyírfalábakon (sz) 3. A csapat (sz) 6. Győr. Műszaki Főisk.: A piszkos ügy* (USA) 7. Győrszentiván: Mire megyek az apámmal?” (sz) 6. Hegyeshalom: Az ember, aki túl sokat tudott (USA) 6. Jánossomorja: Üldözök* (USA) f8. Kapuvár: Újra Donaldék! (USA) f6. Képvadászok* (m) f8. Kimle: Szerelem első vérig* (m) 6. Kópháza: A láthatatlan ember .(sz) 7. Mosonmagyaróvár, Dózsa: Break II. (USA) f6. f8. Öttevény: Hideglelés* (1) f6. Pannonhalma: A Siaolin templom szent köntöse (kínai) 6. Rajka: Dögkeselyű* (m) 7. Rábapatona: Jöjj és lásd! I—II.* (sz) 5. Sopron. Szabadság: Nincs kettő négy nélkül (o) fló, Macskafogó (m) 3, n6, 18. Tét: A smaragd románca* (USA) 6. VIDEO-MOZI Győr, Kristály Étterem: A hong-kongi ember (hék) 5. Győr, Rába Kamara: A kungfu lány (h—k) 3. 5, Mosonmagyaróvár, V. Műv. Közp.: A nagyfőnök (h—k) 5. Sopron, Vén Diófa: Megszegett eskü (h—k) 6. A csillaggal jelölt filmek korhatárosak! A Moziüzemi Vállalat a műsorváltoztatás jogát fenntartja! Elmebajnokság TANÁRNŐ A KÉPERNYŐN Az Elmebajnokság című tévéműsorban időnként feltűnik egy győri arc. Novákné Németh Beáta történelemorosz szakos tanárnő a Jedlik Ányos Gépipari Szakközépiskolában. Németet is tanít, angolul is beszél, szenvedélyes keresztrejtvényfejtő, nyolc országba levelezik, nyaranta idegenvezető, hobbija a népszokások gyűjtése... és e mellett van ideje, ereje a vetélkedő fordulóira is készülni. Hogyan, honnan? — A férjem biztatott arra, hogy jelentkezzek. Már gimnazista, egyetemista koromban is rengeteg tanulmányi és kulturális versenyen vettem részt. Amikor tét nélkül néztem az Elmebajnokság adásait, sok kérdésre tudtam válaszolni kapásból. Elhangzott a felhívás, jelentkeztem. — Milyen témákat választott, hogyan készült fel az egyes fordulókra? — Az első elődöntőn áprilisban Kanada története volt a témám. Ezzel az anyaggal már egyetemista koromban is foglalkoztam, magyar nyelvű könyvet nem sokat találtam, levelező partnereim sokat segítettek. A szeptemberi fordulón Nők a magyar szabadságharcban témát választottam. Az első adatokra véletlenül bukkantam, aztán már tudatosan kutattam tovább, főleg múlt századi újságokat böngésztem. A novemberi versenyen — amelynek győztese már a decemberi döntő egyik résztvevője lesz — II. Katalin orosz cárnő élete és uralkodása témakörből fogok „vizsgázni”. Ez egy hirtelen jött ötlet. Legtöbbet a hétvégén tudok készülni, de reggelente a buszozás öt percét is kihasználom. Bizony sok tanulással, lemondással jár ez a vetélkedés. Két óvodáskorú gyermekemre kevés időm jut, a tévét is csak ritkán nézem. A 27 képernyő elé került versenyzőből mindössze ketten voltunk nők. Az Elmebajnokság a középkorúak versenye, és főleg a férfiaké, nekik valahogy több a szabadidejük. — Hogyan reagáltak a diákok, ismerősök, hogy a tanárnő versenyez a tévében? — Jó érzés, hogy többen már az üzletekben is felismernek, gratulálnak, kérdezgetnek. A diákok körében gyorsan terjedt a hír, nagyon érdekli őket minden, amit a tévéfelvételről, a versenyről mesélek. Virágot is kaptam tőlük. — Ha teljesítenék a kívánságát, mit kérne? — Szeretnék bejutni a döntőbe, és egyszer elutazni Kanadába. L. Cs. 1986. október 23., csütörtök KISFALUDY színház JÖN A CIRKUSZ 19.00 óra bérletszünet A Győri Balett előadása Három arany minősítést szerzett már az 1974-ben alakult bogyoszlói Kisalföld néptáncegyüttes és pávakör. A csoportot a bogyoszlói téesz és a csornai Atész patronálja, így juthattak el a táncosok többek között Franciaországba, Olaszországba és néhány héttel ezelőtt Bécsbe. Ismét ODN Az Országos Diáknapokat — ismertebb nevén az ODN-t — 1986—87-re is meghirdette a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztériummal és az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen. A Diáknapok, az amatőr művészeti bemutatók rendezvénysorozata, a diákfesztiválok programjai hozzájárulnak a régi diákszokások, iskolai hagyományok megismertetéséhez. Őszi hetek jeles napjai Könyvet minden kézbe Ez az írás azért íródhatna, hogy sokak érdeklődését a könyvek felé fordítsuk. Jótékony kampány kezdődött a napokban, ugyanúgy, mint évek óta bármikor. Ősz idején a Könyvértékesítő Vállalat a művelődéspolitikai tradícióihoz híven ebben az esztendőben is megrendezi a megyei könyvheteket. Hogy ez a magyar vidék kiemelkedő kulturális eseménye a szövetkezeti bolthálózatban, azt nehéz megítélni. Hogy a „könyvet minden kézbe” jelszó valóban mindenkit érint-e majd, ugyancsak fogas kérdés. Ezért azt gondolom, többről van szó, mint a könyvek iránti puszta érdeklődésről. Amióta olvastam azokról a kétségekről, amelyek az írott szó devalválását jelezték, ugyancsak elgondolkodtam. A devalváció — a képkultúra kiterjedése következtében — egyenesen a gyerekkor elvesztését vetíti előre. Ezt állapították meg szociológusok, társadalomkutatók. Mindezt arra alapozták, hogy a tizenhatodik és huszadik század közötti könyvkultúra, amely olyan tudáskiváltságot jelentett, hogy a felnőttet és a gyereket elválasztotta egymástól, ma már végérvényesen a múlté. Az olvasni tudó felnőtt volt egykoron az, aki hozzáférhetett a nyomtatott betűhöz. Tetemes előnye azonban a tévé és a video világában megszűnt, mert a tömegtermelésben megjelenő kép túlsúlya — mint egyik hetilapunk a közelmúltban utalt rá — megváltoztatta az információ lavinaként elindult folyamatát, amelyben különböző életkorban ,az emberek közti társadalmi és intellektuális szintkülönbség megszűnt. Legalábbis óriásit csökkent. A világba érkező információkat a gyerek is látja, majdnem annyit tud, mint a felnőtt. A hangsúly a majdnemen van és ennek egyszerű az oka. A felnőtt megtanult olvasni, a dolgokat nemcsak önmagukban látja, hanem azokat fejük tetejére állítva is, a konkrét mivoltuktól elvontan képes megítélni őket. Igazából ezért kell könyvet venni a kezünkbe a videokultúrától tobzódó világban is. A könyvet minden kézde jelszó nyomába azért érdemes erednünk e különleges hatások elenére is, mert azt javasoljuk, hogy a világról alkotott képünket a magunk elméjében alkothatjuk egésszé. Erre csak az képes, aki olvasni tud. Ismereteink alapján a jelszó önmagában mit sem ér. Azt is észre kell vennünk, hogy miért van szükségünk érdekes kötetekre, mint hűséges társakra és miért éppen most. Amióta az emlegetett írásit olvastam, az jár a fejemben, hogy bizonyára azért e kényszerítő szükség, mert a valóságnak látása kevés. A valóság láthatatlan mezőjére is szükségünk van. A világ színével és fonákjával együtt lehet teljes a számunkra. Ezért útitársunk a könyv, ezért kell minden kézbe. Legalább azokéba adjuk, akik óhajtják, akik nyúlnak utána. V. L. Új kiadásban a „Szőlő és bor" Novemberben újra az üzletekbe kerül a tavaly elhunyt neves szakíró, Prohászka Ferenc „Szőlő és bor” című könyve. A mű, amelynek 14. átdolgozott és bővített kiadása jelenik meg, a Mezőgazdasági Kiadó számára is az egyik legsikeresebb vállalkozás volt az elmúlt évtizedekben. A könyv első kiadására Erdei Ferenc bíztatta a szerzőt. Azóta összesen több mint 800 ezer példányban látott napvilágot, most 90 ezer példányban jelentetik meg. A szőlő termeléséhez és a bor készítéséhez hasznos tanácsokat nyújtó könyvet mindig hamar elkapkodták a kistermelők a kertészkedők. A könyv új kiadását — a szerző kívánsága szerint — Szent-Miklóssy Ferenc készítette elő. Az eddigi kiadások tartalmi változása jól tükrözi azt a fejlődést, amely az elmúlt 20—25 év alatt a szőlőtermesztésben végbe ment, hiszen Prohászka Ferenc saját kísérletein túl mindig figyelembe vette a szakterület legújabb tudományos eredményeit is. KlikFÖlD - 5