Kisalföld, 1986. november (42. évfolyam, 259-282. szám)
1986-11-12 / 267. szám
Tv-jegyzet Taps és nevetés Megkérdeztem kolléganőmet: mikor tapsolt utoljára? Azt válaszolta, hogy előző este. Meglepett a válasza, ugyanis hétfőn nem volt adásnap a tévében. Rákérdeztem hát: ki kérte fel tapsolásra? Ezen meg ő csodálkozott, szerinte ugyanis a tapsolás, mint cselekvés, nem történhet se kérésre, se parancsra. A taps olyan megnyilvánulás, amelyet jókedvében „követ el” az ember, olyankor, amikor az őt ért ingerek érzelmeket szabadítanak fel. Azaz önkéntes tevékenység. Vegyünk egy alaphelyzetet. A Budapest Kongresszusi Központ színpompában úszó színpadára kilép egy civil nő és egy civil férfi, hogy közrefogja Rózsa Györgyöt. Ettől még nem csattan fel a taps törvényszerűen. Ha ők ketten felöltöztetnek egy ikerpárt, még ez sem váltja ki azt az ingerhatást a nézőből, hogy tapsra lendítse két tenyerét. De mert a taps a siker jele, hát kérjük meg a kedves publikumot: tapsoljon a bejövőknek, az öltöztetőknek. Rózsa György ilyet kért, a publikum tapsolt. Szombaton este kilenc után. Nevezett tapsrakérő szerkesztőként és konferanszként búcsúzását sajnálattal jelentette be, tán mert ő jól érezte magát. Izgult is derekasan az öltöztető jelenetnél! Már-már azt várta a tévénéző, hogy felszólítják: tapsoljanak meg engem is, erőt ad, megérdemlem, és a többi... A taps és a nevetés nálam édestestvérek. A nevetést sem parancsolhatják meg az embernek. Sokszor épp visszatartani nehéz. Nos, a hétvégi tévékínálatban volt alkalmunk nevetni, mit nevetni? — hahotázni. Nem kimondottan a Böngészdő kínálatára gondolok, amely a hétvégén lakásba szorultaknak ezúttal is remek szórakozást kínált. Nem is a vasárnapi Családban marad ... című egyvelegre, amely viszont évtizedeket késett humorosságával, itt-ott kacagott csak fel a néző, akkor is kínjában. Először az ötvenes-hatvanas évek paródiáját sejtette a Vidám Színpad színészeinek produkcióiban, de a csasztuskákban szereplő politikusok és közéleti emberek nevének hallatán közeledett hozzánk a keltezés, s épp ettől távolodott a humor. A tévénéző, aki jó pár éve derülhet például a Mikroszkóp Színpad humorán, ugyancsak bizonytalanná vált vasárnap öt óra tájban. A „lekonferálásból” tudta csak meg, hogy 1981-es — és nem régebbi — kabarét volt kénytelen nézni. Az is megeshet, hogy azért nem tört ki a nézőből a nevetés, mert előtte kikacagta magát az egyes műsort nézve. Pedig az a műsor nem kabaré, ha úgy tetszik, egyhangú is, mert a játékmester a kérdéseken túl legalább félszázszor mondta: „igaz”. De mégsem volt egyhangú! Az ismeretterjesztésén túl öblös kacagásra is alkalmat adott. Mindez a 3-as számú versenyzőnek köszönhető, akinek tudása lenyűgöző, játékstílusa pedig szemfényvesztő. Bizonnyal téves a gyanúm, miszerint az Elmebajnokságot miatta sugározzák. Ugyanakkor remélem, hogy Gálvölgyi János is beleül abba a vallatószékbe, s akkor nevetésben, tapsban nem lesz hiány. Elképzelem Gálvölgyit: ül a „rendőrautót” furán formázó kéklámpás székben, vastag madzaggal lekötözve, s amikor druszája, az Egri levegőt vesz, hogy feltegye a kérdést, ő máris gombot nyom. Később kioldódik a madzag, Gálvölgyi kezében csákány, izgalmában szétveri az egész berendezést... De minek adogatok itt ötleteket? Gálvölgyi nem szorul rá. Apropó, Gálvölgyi! Rég láttuk a tévében. Vasárnap is csak a hangját küldte el Derrick társaként. Merthogy e hétvégén a „változatosság kedvéért” krimi volt műsoron. A bemondónő szellemesen konferálta: dőljünk hátra a fotelba, mert a felnőttek esti meséje következik. A Derrick. Egyszer majd csak kinövünk az ilyen mesékből! Hámor Vilmos Egy hangszer sokszínűsége Vizsolyi Lívia győri fagottművész azon kevesek közé tartozik, akik igénylik a rendszeres pódiumszereplést és ezért áldozatokra is hajlandók. Vizsolyi Lívia tudja azt, hogy a zenekari muzsikálás mellett teljes értékű művésszé csak az válhat, aki állandóan és folyamatosan képzi magát, erejét és képességeit időnként próbára teszi, önálló esten bizonyítja érettségét. Mindehhez természetesen az is kell, hogy valaki, vagy valakik a fellépés lehetőségét megteremtsék. Vizsolyi Lívia legutóbbi szólóestjének patrónusa a Győr-Sopron Megyei Művelődési Központ volt, mely intézmény — dicséretes módon — egyre szélesebb körben vállal mecénási szerepet. A Zeneművészeti Szakközépiskola nagytermét betöltő korosztályokat képviselő hallgatóság nem csalódott, néhányan a vártnál is elégedettebben távoztak. A megyeszékhelyen élő fagott,művésznő szólóestjének talán legnagyobb eredménye, hogy jól és színvonalasan mutatta be hangszerének sokszínűségét, a lehetséges megoldások, sokféleségét, miiközben bátran kalandozott a különböző zenei korszakok kevésbé járt útjain is. Aki rászánta estéjét és jegyet váltott a koncertre, meggyőződhetett arról, hogy egy avatott művész kezében ez a fura hangszer hányféle érzelem, hányféle hangulat kifejezésére képes, széles regiszterén miként válik fátyolosan érzelmessé a líra és miként szabadul el a féktelen szenvedély. Ph. E. Bach klasszicizmus irányába hajló szonátái, Boismortier barokk szvitje telt hangzásaival, hajlékony melódiaformálásával, a díszítőelemek gondos megmunkálásával aratott sikert. Danzi: Sinfonia concertante c. figyelmet érdemlő alkotása kétségkívül az est egyik legemlékezetesebb produkciója volt. A könnyed hangvételű, játékos, helyenként lírai ihletésű többtételes darab a jó értelemben vett szórakoztatás igényéből kiindulva a házi muzsikálás nemes hagyományait elevenítette fel, lehetőséget teremtve mindhárom közreműködő egyéni képességeinek csillogtatására is. A klarinétszólamot vállaló, igen tehetséges Bertha László ez alkalommal elemében volt, a Bachszonátákban hiányolt pianok sem hiányoztak ehelyütt, érett, magabiztos teljesítményt nyújtott, amely a jövőre nézve mindenképpen biztató. A Corette szonáta virtuozitásával, egyes állások technikai megoldásaival, s nem utolsó sorban széles hangzásaival ragadott meg. Schubert igen népszerű Arpeggione szonátatétele — Gábor József mindvégig kitűnő zongorajátéka mellett — fagottos tónusaival, vibrato nélküli kitartott záróhangjaiival vált emlékezetessé, az eredeti hangszerfelálláshoz képest kuriózummá. Talán csak Glinka Patetikus triója tűnt gyengébbnek, csiszolatlannak, s itt volt helyenként érezhető Vizsolyi Lívia kelleténél kisebb hangja. Falvai Sándor győri klarinétművész ráadásként megszólaltatott Ragraim-ja méltán aratott vastapsot, egyaránt dicsérte a szerzőt és az előadót. Kóbor László 1986. november 12., szerda Zenés , szomszédolás Hazánk kulturális külképviselete, a bécsi Collégium Hungaricum a bécsi Rudolfsheim Zeneiskola és a soproni Állami Zeneiskola közötti kapcsolat létrehozásával rendkívüli lehetőséget nyújtott a két intézmény tantestületének és növendékeinek. A bécsi Rudolfsheim Zeneiskola tanulói a múlt év novemberében mutatkoztak be Sopronban, amikor nagyszerű hangversenyt adtak a Petőfi Színházban. A soproniak viszontlátogatására most került sor, október 26—27-én. A kétnapos kirándulás szép emlék marad felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A vendéglátó zeneiskola vezetősége mindent megtett, hogy a soproni küldöttség kényelmes elhelyezését, pompás ellátását, jó hangulatát és sikeres szereplésnek a feltételeit biztosítsa. A koncert ifjú művészei kiválóan teljesítették r megtisztelő feladatukat: tudásuk legjavát nyújtva elismerésre méltóan képviselték iskolájukat , és városukat. Az utazást megelőző időszakban a növendékek és tanáraik energiát és szabadidőt nem kímélve készültek fel, és a közösen vészelt alapos munka eredménye nem maradt el: a soproni Állami Zeneiskola tanulói kiemelkedően nagy sikerrel léptek fel Bécsben. A két intézmény közötti baráti kapcsolat jövőjét jelenti Elfriede Weingess (a bécsi Rudolfsheim Zeneiskola igazgatónője) és Fohner János (a soproni Állami Zeneiskola igazgatója) több évre szóló megállapodása. H. E. • Az újrónafői Általános Iskola honismereti szakköre Szttőri Lászlóné vezetésével tevékenykedik. A pajtások lelkesedéssel gyűjtik a hagyomány emlékeit. Az így összegyűjtött anyagot iskolai kiállításon és a szaktantermekben szemléltetőeszközként használják. A szakkör a Szülőföldünk megyei honismereti pályázatokon több ízben első, második és harmadik helyezést ért el. * endő-e a szellem? Iskolagondok az iskolavárosban Berzsenyi Dániel, Hajnóczy József, Eötvös Károly és Rát Mátyás egykori iskoláinak mai falai között járva megdöbben a látogató. A soproni középiskolák többsége hulló vakolattal, málladozó falakkal várja a régóta esedékes felújítást. Úgy alakult, hogy az évtizedeken át halasztgatott vagy toldozvafoldozva végzett javítások a legrosszabbkor bosszulják meg magukat. A város csupán üres zsebeit mutogathatja a jogosan méltatlankodó pedagógusoknak. Tetézi a bajokat, ha majd az általános iskolákat ostromló demográfiai hullám eléri a középiskolákat. A szakemberek szerint az évtized végére harminchárom középiskolai tanterem fog hiányozni Sopron teljes ellátásához. A riasztó tények hatását a jó hír sem enyhítheti: a város két év múlva új szakközépiskolával gyarapodik. Húsz tantermének többsége minden valószínűség szerint csupán a Pesti Barnabás nevét viselő társintézmény zsúfoltságát csökkenti majd Az oktatómunkájuk eredményeiről ismert és nemzedékek tudását megalapozó soproni középiskolák szinte kivétel nélkül nehéz helyzetben vannak. Keserűen beszél a valamikori soproni líceum, a mai Berzsenyi Dániel Gimnázium tarthatatlan állapotáról Baráth Zoltán igazgató. Nem szeretné a véleményét a nyilvánosság elé tárni. Az szerinte az iskola jó hírnevét csorbítaná, ha az itteni oktatási körülményre fény derülne. Gondolom, ennek ellenére a diákok, a szülők nyitott szemmel járnak az iskola folyosóin és tantermeiben. — Egyelőre azért nem tudjuk megoldani ezeket a súlyos gondokat — mondja Horváth Jenő, a városi tanács művelődési osztályának vezetője, mert hasonlóan fontos feladatokra sem jut elegendő pénz. Olyan áthúzódó beruházásokkal küszködik a város, amelyek a tervidőszak végéig lekötik erőnket, így például az iskolafelújításokat is csak akkor kezdhetjük meg. A tervek szerint 115 millió forintot fordíthatunk erre a célra. Ha egyáltalán rangsorol,hatunk, akkor a Berzsenyi gimnázium felújítása a legfontosabb feladat. Ám nincs sokkal jobb helyzetben a Széchenyi sem, ahol még napjainkban is olajos padlót koptatnak a diákok, cserépkályhákkal fűtenek. Télen a folyosók viszont jéghidegek. A vendéglátóipari szakközépiskolában a pincében tornáznak a tanulók, a zeneiskola falait évek óta támogatni kell, mert omladozik. A legnehezebb próbatételt az jelenti, hogyan újíthatjuk fel a Berzsenyi gimnáziumot anélkül, hogy ez az oktatás munkáját jelentősebben megzavarná. Terveink szerint az oktatás ideiglenesen a szemközti Entzbruder kollégiumban folyhatna, a kollégisták viszont a Május 1. téri kollégiumban kapnának otthont A Berzsenyi gimnázium esete tehát nem egyedülálló. Mégis ahogyan pedagógusainak szakmai tudását ismerjük, bátran kimondhatjuk, hogy kiváló eredményeket produkálva méltóképpen folytatják elődeik munkáját. De meddig tehetik ezt a súlyosan hátráltató körülmények közepette, amikor télen havat kell söpörni a folyosókon és a tornaterem tetejét évről évre vizsgáltatni kell a szakemberekkel, nehogy súlyos baleset történjen. A kérdés ennek ellenére nem az, hogy ők megérdemelték-e vagy sem, hanem az, hogy az előbbiek fejlesztése viszont miért maradt el? Miért jutottak ilyen válságos helyzetbe? Mondják, hogy a városi tanács irattárában őrzik azokat a megsárgult számlákat, amelyek tanúsítják jópár évvel ezelőtt egészen komoly summákat, százezreket utaltak vissza a soproni oktatási intézmények. Pedig az iskolák és kollégiumok már akkor sem voltak sokkal jobb helyzetben. Igen ám, csakhogy akkor még nem a város volt a gazdájuk ... Kuntz Zoltán Győr. Rába: Minőségi csere (kubai) 3, 16, Keresztapa I.n. (USA) 8. Győr. Rába Kamara: Hamlet (ang.) 7. Győr, Vörös Csillag: Hóbortos népség I. (botswamai) 9, 11, Bocsáss meg, Madárijesztő! (sz) 3, n6. Azon a tavaszon nem sütött a nap* (1) 18. Győr, Mese: János vitéz (m) 3, n6, Győrszemere: A flotta kedvence (sz) 4. Break II. (USA) 6, Mosonmagyaróvár, Kossuth: A harmonika,mber (sz) 4. Ben Hur I—II.* (USA) 6, Nagyszentjános: Zsaroló zsaruk* (ír) 16. Rábapordány: A láthatatlan ember (sz) 7. Sopron, Szabadság: Első kétszáz évem* (m) 3.. Nyomás, utána!* (o) n6. 18. VIDEO-MOZI Csorna, Műv. Közp.: Megszegett eskü (h-k) 5. Győr, Rába Kamara: öldöklés San Franciscóban (h-k) 3, 5, Kapuvár, Rábaparti Presszó: A háború isteneinek fürdője (h-k) 8.Kópháza, vendéglő: Tomboló ökor (h-k) 6, Mosonmagyaróvár, Kossuth: Kung-fu lány (h-k) 7. A csillaggal jelölt filmek korhatárosak! A Moziüzemi Vállalat a műsorváltoztatás jogát fenntartja! KIJMPOU) — 5