Kisalföld, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
■ »Összefogás a bajban Együtt egymásért! Az elmúlt napok zord időjárása sokféle tanulsággal szolgált. A summálást a közlekedésben, a kereskedelmi ellátásban, a szolgáltatásban stb.érdekeltek nyilván elvégzik. Ma mostazt kívánjuk érzékeltetni, hogy a bajban miiképpen viszonyulunk egymáshoz — mi emberek. Hasábokat tölthetnénk meg azokkal az elismerő sorokkal és köszönőlevelekkel, amelyeknek írói az emberi önzetlenség szép példáit említik, özv. Babik Antalné győri nyugdíjastanítónő a Lentii u. 67. sz. társasház lakóinak a hóeltakarításban végzett erőfeszítéséről írt. A Mosonmagyaróvári Petőfi Lakásfenntartó Szövetkezet vöröskeresztes szervezete közölte velünk: felhívásukra fiatalok ésidősebbek jelentkeztek, hogy az utakat megtisztítsák a hótól. A győri Engels tér 20. sz. lakóház nyugdíjasai Süllő Elek lakótársuknak a nehéz napokban tanúsított derekas magatartására hívták fel a figyelmünket. S vég nélkül sorolhatnánk a dicséretes példákat. Ugyanakkor eljutottak hozzánk kevésbé szívderítő esetek is. Szabó Kálmán 24 éve személygépkocsi-vezető a győri ÉPFU-nál. Január 15-én, a reggeli órákban azt a feladatot kapta, hogy a műszaki főiskoláról szállítson a kórházba egy ösztöndíjas tanulót, akinek egyik lábát amputálták. Olvasónk a gri intézet kollégiumát úgy tudta megközelíteni,hogya vállalat gépkocsielőadója vezette a járművet, ő pedig lapátolta a havat és tolta a kocsit. Egy keskeny útszakasznál felbukkant előttük egy 5—6 fős gyalogos csoport. Közülük egy sem volt hajlandó kitérni a jármű elől. Egy szélesebb útszakasznál nagy nehezen kikerülték a gyalogost. Szabó Kálmán a portán várakozott a betegre, amikor odaérkezett a gyalogos. Udvariasan megkérte, hogy máskor segítse és ne akadályozza a nehezen közlekedőket. A tisztelettel kért szavakat a gyalogos sértésnek vette, „ön még gyerekcipőben járt, amikor én már autót vezettem, engem ne oktasson. Ha maga négy kerékre született, én akkor sem vagyok hajlandó ön elől a nagy hóba lépni” — válaszolta. Mivel a gyalogos úr lábán félcipő volt, a gépkocsivezető megjegyezte: „Húsvétra veszek önnek egy pár csizmát, így jövőre majd bele mer lépni a nagy hóba.” A helyén nem való szópárbaj még folytatódott, végül a gyalogos felírta a gépkocsi rendszámát és közölte, hogy panaszt tesz a vállalat igazgatójánál. Ugyan miért? — kérdezzük. Az időjárás okozta körülmények ismeretében legfeljebb a gépkocsivezetőnek lett volna joga kifogást emelni. Rá ugyanis életmentő feladatot bíztak, aki dacolvaaz útltalam utakkal, a havas esővel azon fáradozott, hogy ,a beteget mielőbb a kórházba juttassa. Emberség, együttérzés, önzetlen segítőkészség — felemelő szavak! De csak akkor érnek valamit, hiatetteinkkel párosulnak! N. M. Az elmúlt hetekben több olyan levelet kaptunk győri olvasóinktól, amelyben a távfűtési díjak beszedésének idejével és a pótfűtéssel kapcsolatban fejtették ki véleményüket. A távfűtéses lakások lakóit tájékoztatjuk, hogy a Hőszolgáltató Vállalat nem a tárgyhó 1-től, hanem május 1-től szedi 12 egyenlő részletben a távfűtési díjat. Havonta csak részletet és nem a tárgyhavi fűtési díjat inkasszálja. A vállalat pénzbeszedői minden hónap elsejétől az utolsó napig járják a várost és begyűjtik a fűtési díjrészleteket. A fogyasztók minden év április 30-ig egyenlítik ki az elmúlt fűtési idény díját. Az elmúlt év őszén Győrött 6 napon át volt pótfűtés, amiből a vállalat 2 napot számlázott. A fűtési díj átalányban van megállapítva, jó és rossz időben egyforma. A teljes tisztánlátás végett elmondjuk, hogy a fűtési költségeknek alig egyharmadát fizetik ki a lakók, kétharmadát az állam téríti meg. Nem odavaló! Figyelemre méltó jelenséget közölt velünk Kovács József (Felszabadulás u. 26.) olvasónk. Múlt vasárnap gyermekeivel a Lenin úton sétált. Az üres utcán olyasmire lett figyelmes, ami a zsúfolt hétköznapokon nem tűnik fel. Az utcában négy, az ötvenes évek stílusára emlékeztető, otromba hirdetőoszlop van gyalázatos állapotban. Üvegei betörve, elektromos vezetékei lógnak. Ha nincs gazdátok — javasolja — tüntessék el őket. A szépen alakuló belvárosi környezetbe nem illenek bele. Csúfítják az utca képét a nyúlketrecre hasonlító könyvárusító bódék is. S még valami feltűnt levélíróiknak: ha gyászruhát lehet hirdetni nagy falfelületen, akkor legyen olyan nagyméretű tábla is, ahol a történelmi belváros műemlékeiről kaphat útbaigazítást a városba látogató turista. 1987. január 26., hétfő Kéziratokról üzenjük „Balfi Barát”. Sorai melegen érintettek bennünket, jólesik, hogy kedvesen emlékezik a szerkesztőségre. — Ez az álombéli verse, amelyet reszkető öreg szép betűi hoztak, bensőséges, de nagyon szomorú. Ne tessék búcsúzni még! A tél fehér takarója alatt minden ág száraznak tetszik, pedig él, és rügyet hajt, amikor a kikelet melege megsimogatja. Csendes tűnődés, motozgatás szép emlékek között, ez is ad némi meleget. Örömmel olvassuk, ha egy-egy versével megtisztel bennünket. „Kételkedő”: Politikai „költeménye” meghökkentett, töprengtem, hogyan értelmezze az ilyen magamfajta, lírával tipródó lélek ebben a hidegben. Néhányadik elolvasás után azonban kicsit összeszidtam magamat, hogy nem elsőre láttam bele: forró líra ez is, közéleti vallomás a demokráciáról, ahogy ön látja. Az ellentmondások gúnyos ostorozásában elkötelezettség tesz hitet, hogy mely magatartásformákat nem fog ön követni a közéletben. Vezetőként például csak utolsónak és szerényen nyúl a javak után, és „zsebe nem fog dagadni az ormon”: a társadalom egyebeként vállat vet „a jobbos szelek tüzelése ellen”; osztályharcosként a proletár társak jóléte lesz cselekvéseinek „lételepja”; ...és hasonló sugallások. Felemelő ez és gyönyörű ! Alkotása tartalmilag e sorok írójánál (némi értetlenkedés után) sikert aratott. Versként nem értékelhető egészen kiválónak, a költői megformálás nem erőssége, prózában elmondva valamely értekezleten jobban hatott volna. Írja, hogy első verse ez. A századik jobb lehet. Folytassa, ha nem tehet mást! — B. G. — Olvasóink írják Esti órák Huszonnégy családnevében írom levelemet a tévéantenna használhatatlansága miatt. Tizenkét éve lakom a József A. u. 6. szám alatt. Az antenna tavaly októberben három hétig volt rossz, majd november 24-től a mai napig nem működik. Panaszunkkal már többször felkerestük a VITECH- et, az IKV központját és házkezelőségét, továbbá a tévészerelési központot, de hiába. Az antennát nem javították meg, használatáért pedig fizetünk. Feleségemmel együtt rokkantnyugdíjasok vagyunk, egyedüli szórakozásunk a televízió. Szeretnénk, ha mihamarabb élvezhetnénk az adást. (Farkas László, Győr, József A. u. 6.) Botorkálunk Szanyban, a község északkeleti végén lakunk, miénk az utolsó ház. Tőlünk mintegy 300 méterre, az útkereszteződésnél van egy utcai neonégő, körbeárnyékolva, csak az úttestre adja a fényt. A világítás nálunk már nem érvényesül, a község utolsó három háza teljesen sötétségben van. Házunk előtt áll az utolsó villanypózna. Ha lenne benne égő, nem botorkálnánk a sötétségben és a községbe vezető út ki lenne világítva. Igaz, az út nem nagy forgalmú, de a téesz gyakran használja, mivel a gabonaraktárhoz és a húsállattenyésztő telepre vezet az út. Eddig sajnos ígéretet sem kaptunk a helyi szervektől, hogy kapunk égőt. (Szabó Jenő, Szany, Vörös Hadsereg u. 29.) A szerkesztő válaszol Csákváriné M. Márta fertődi, Varga Lajosné ravazdi, Pongrácz Erzsébet győrszentiváni, Kálmán Sándorné pannonhalmi, Füzesi István kapuvári, Forró Jenő, Hegedüsné Paál Ildikó soproni, Mózer Ferenc, Locsmándy Pál mosonmagyaróvári, Búza Rezsőné lébénymiklósi, Kolossváry Csabáné, Szigeti István, Keresztesi Ferencné, Nagyné Zolnay Éva, Peresztegi Károly győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Éliás Géza kimlei, Horváth Ferencné bezi, Lakó Miklós börcsi, Eglszer Anna jánossomorjai, Jákó Tiborné, Ács Miklós soproni, Kelemen Béláné mosonmagyaróvári, Takács Zoltán, Galó István, Fazekas Györgyné, Sőtér Miklósné, Császár Erzsébet, Vogl Jenőné, Baranyai László, Tóth Károly, Sipőcz Jánosné győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Danka Jánosné mosonmagyaróvári olvasónknak üzenjük: vásárlási utalványban munkahelyén csak az a dolgozó részesülhetett, aki a kiosztás időpontjában a vállalat alkalmazásában állt. Mivel az ön munkaviszonya 1986. november 30-án megszűnt, az utalványra már nem jogosult. A nyereségrészesedést volt vállalata márciusban fizeti. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a részesedést a múlt évben ténylegesen ledolgozott időre ön is megkapja. Kiss László győri olvasónkkal közöljük: a lakáshasználatbavételi díj összegét pontosan csak a tanács lakásigazgatási osztálya tudja megjelölni. Ugyanis a díj összege nemcsak az alapterülettől, szobaszámtól és komfortfokozattól függ, hanem a lakásnak a városon belüli fekvésétől is, és ennek megfelelően a lakásügyi hatóság növelheti vagy csökkentheti a jogszabályban megjelölt összeget. Javasoljuk tehát, hogy a lakásügyi hatóságtól kérjen útmutatást, ugyanis az övezeti felosztásról ott tudnak felvilágosítást adni. Holocsi Tímea győri levélírónkkal közöljük, hogy a kérdezett címmel nem rendelkezünk. Nagy Sándor mosonmagyaróvári olvasónknak üzenjük: a Flexum Kommunális Vállalat távhőszolgáltató részlege tavaly szeptemberben és októberben 12 napon át több-kevesebb fűtéssel reggel 8 órától este 20 óráig biztosította a lakások hőmérsékletét. A vállalat csak a 12 óránál hosszabb ideig tartó fűtési napokra szedett pótdíjat, azaz 5 napra. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a pótfűtésre akkor kerül sor, amikor a várható napi külső hőmérséklet az előírt értéket nem éri el (egy napig plusz 10 C-fok, három napig plusz 12 C-fok). Ez esetben reggel 8 órától este 20-ig úgy felérnek, hogy a lakásokban az előírt belső hőmérséklet meglegyen. • Az Iparcikk Kölcsönző Szolgáltató Vállalat győri boltját havonta közel ezren keresik fel. Legkeresettebb kölcsönzési cikke a szőnyegápolók, videók, babakocsik, „csini” masszírozók. Nemcsak vesznek és eladnak, de kereskednek Osztoznak a nyereségen Megyénkben az átlagosnál nehezebben találta meg helyét a Termelőszövetkezetek Értékesítő és Beszerző Közös Vállalata, a TSZKER. Mostanra ugyan a megye termelőszövetkezeteiből ötvennégy már tagja az említett vállalatnak, de összeadott vagyoni betétjük nagysága az ország más vidékeihez hasonlítva csekély. — Pedig mi azzal a pénzzel tudunk gazdálkodni, amit a szövetkezetek befizettek — mondta Kopácsi Elek, a vállalat győri területi központjának igazgatója. — Munkánkat a taggazdaságok képviselőiből választott bizottság irányítja, melynek kilenc tagja van. A negyedévenként megtartott üléseken ők fogadják el a területi központ főbb üzletpolitikai elképzeléseit. Kezdetben a TSZKER létrejöttének egyik legfontosabb célja a többcsatornás értékesítés megteremtése volt. Ma már viszont nemcsak eladunk és veszünk, hanem kereskedünk. Vagyis igyekszünk a rendelkezésünkre álló terméket, pénzt minél hasznosabban forgatni. Sőt a termelőszövetkezetek igényének megfelelően különféle szolgáltatásaink is vannak, így irodagép- és láncfűrészjavítás, könyvkötészet. A területt központ létrejöttekor 1514 millió forint volt az éves forgalmunk. Tavaly viszont már megközelítettük a 460 milliót. Ez az összeg sok apróságból jött össze. A TSZKER győri területi központja megyénkben nem is nagyon tudott, s talán nem is nagyon akart konkurálni a hagyományos, nagy mezőgazdasági felvásárló és forgalmazó vállalatokkal. Jelentőségük sokkal inkább abban áll, hogy van egy olyan kisebb kereskedelmi vállalat, mely olyan termékek felvásárlásával, értékesítésével is szívesen foglalkozik, mely a nagy cégeknél nem meghatározó. A győri TSZKER az idén például nyolcvanmillió forint értékben forgalmazott különféle terményeket, ebből huszonnyolcmillió forintot tett ki a kukorica, tizenhatmilliót pedig a napraforgó eladása. De szerepelt benne olyan kisebb tétel is, mint másfél millió forintot érő széna, melyet exportáltak. Az állatok eladásában és vételében még nehezebb volt helyet találni. A győrieknek szerencséjük volt lévén, hogy rábukkantak néhány kisebb, de jó üzleti lehetőségre, így tavaly 5,5 millió forint értékben forgalmaztak naposlibát, eladtak 6 millió forint áru tojást. Tizenötmillió forint értékben pedig kiöregedett tyúkokat szállítottak, méghozzá exportra. — Nagyon sokféle dologgal foglalkozunk — állapította meg Kopácsi Elek. — így például zöldség-gyümölcs értékesítéssel, faféleségek, fűrészáruk eladásával. Van tizenkét keveréktakarmány- és egy gumiboltunk. Ivánban egy fafeldolgozót üzemeltetünk, melynek termelési értéke tavaly megközelítette a 32 millió forintot. Műtrágyát és növényvédő szert 170 millió forintos értékben forgalmaztunk. Műszaki áruk, építőanyagok, járművek beszerzésével és értékesítésével is foglalkozunk. Sőt tavaly az exportra szállított termények, termékek egy részének fejében műszaki cikkeket, így képmagnót, színes televíziót vásároltunk és ezeket a honi kiskereskedelmen keresztül értékesítettük. Könnyű eltévedni a felsorolt milliók útvesztőjében. Az olvasó is inkább arra kíváncsi: sok-e ez a pénz, vagy kevés? Nos, ha az országos közös vállalat évi húszmilliárd forint körüli forgalmához mérjük a győriek 450 millióját, akkor nem túl jelentős. Viszont, ha mindezt a vagyoni betétek, a rendelkezésre álló pénzügyi alapok függvényében vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a győri területi központ tavalyi, tízmillió forint körüli éves nyeresége arra utal, hogy jól forgatták a taggazdaságok pénzét és hasznos segítői voltak a termelőszövetkezeteknek. N. E. KÜMPOID 5