Kisalföld, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

■ »Összefogás a bajban Együtt egymásért! Az elmúlt napo­k zord időjárása sokféle tanulsággal szolgált. A summ­álást a közle­kedésben, a kereskedelmi ellátásban, a szol­gáltatásban stb.­­érdekeltek nyilván elvég­zik. Ma most­­azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a bajban miiképpen viszonyulunk egymáshoz — mi emberek. Hasábokat tölthetnénk meg azokkal az el­ismerő sorokkal és köszönőlevelek­kel, ame­lyeknek írói az emberi önzetlenség szép pél­dáit említik, özv. Babik Antalné győri nyugdíjas­­tanítónő a L­entii u. 67. sz. társas­­ház lakóinak a hóeltakarításban végzett erő­feszítéséről írt. A Mosonmagyaróvári Petőfi Lakásfenntartó Szövetkezet vöröskeresztes szervezete közölte velünk: felhívásukra fia­talok és­­idősebbek jelentkeztek, hogy az uta­kat megtisztítsák a hótól. A győri Engels tér 20. sz. lakóház nyugdí­jasai Süllő Elek lakó­társuknak a nehéz napokban tanúsított de­­rekas magatartására hívták fel a figyelmün­ket. S vég nélkül sorolhatnánk a dicséretes példákat. Ugyanakkor eljutottak hozzánk kevésbé szívderítő esetek is. Szabó Kálmán 24 éve személygépkocsi-vezető a győri ÉPFU-nál. Január 15-én, a reggeli órákban azt a fel­­­adatot kapta, hogy a műszaki főiskoláról szállítson a kórházba egy ösztöndíjas ta­nulót, akinek egyik lábát amputálták. Ol­vasónk a gri intézet kollégiumát úgy tudta megközelíteni,­­hogy­­a vállalat gépkocsi­­előadój­a vezette a járművet, ő pedig lapá­tolta a havat és tolta a kocsit. Egy kes­keny útszakasznál felbukkant előttük egy 5—6 fős gyalogos csoport. Közülük egy sem volt hajlandó kitérni a jármű elől. Egy szé­lesebb útszakasznál nagy nehezen kikerülték a gyalogost. Szabó Kálmán a portán vára­kozott a betegre, amikor odaérkezett a gya­logos. Udvariasan megkérte, hogy máskor segítse és n­e akadályozza a nehezen közle­kedőket. A tisztelettel kért szavakat a gya­logos sértésnek vette, „ön még gyerekcipő­ben járt, amikor én már autót vezettem, en­gem ne oktasson. Ha maga négy kerékre született, én akkor sem vagyok hajlandó ön elől a nagy hóba lépni” — válaszolta. Mivel a gyalogos úr lábán félcipő volt, a gépko­csivezető megjegyezte: „Húsvétra veszek ön­nek egy pár csizmát, így jövőre majd bele mer lépni a nagy hóba.” A helyén nem való szópárbaj még folytatódott, végül a gyalo­gos felírta a gépkocsi rendszámát és közöl­te, hogy panaszt tesz a vállalat igazgatójá­nál. Ugyan miért? — kérdezzük. Az időjárás okozta körülmények ismeretében legfeljebb a gépkocsivezetőnek lett volna joga kifogást emelni. Rá ugyanis életmentő feladatot bíz­tak, aki dacolva­­az útltalam utakkal, a havas esővel azon fáradozott, hogy ,a beteget mi­előbb a kórházba juttassa. Emberség, együttérzés, önzetlen segítő­készség — felemelő szavak! De csak akkor érnek valamit, hia­­tetteinkkel párosulnak! N. M. Az elmúlt hetekben több olyan levelet kaptunk győri olvasóinktól, amelyben a távfűtési díjak beszedésének idejével és a pótfűtéssel kap­csolatban fejtették ki véle­ményüket. A távfűtéses lakások la­kóit tájékoztatjuk, hogy a Hőszolgáltató Vállalat nem a tárgyhó 1-től, hanem má­jus 1-től szedi 12 egyenlő részletben a távfűtési díjat. Havonta csak részletet és nem a tárgyhavi fűtési díjat inkasszálja. A vállalat pénz­beszedői minden hónap else­jétől az utolsó napig járják a várost és begyűjtik a fű­tési díjrészleteket. A fo­gyasztók minden év április 30-ig egyenlítik ki az elmúlt fűtési idény díját. Az elmúlt év őszén Győ­rött 6 napon át volt pótfű­tés, amiből a vállalat 2 na­pot számlázott. A fűtési díj átalányban van megállapít­va, jó és rossz időben egy­forma. A teljes tisztánlátás végett elmondjuk, hogy a fűtési költségeknek alig egy­­harmadát fizetik ki a lakók, kétharmadát az állam téríti meg. Nem odavaló! Figyelemre méltó jelensé­get közölt velünk Kovács József (Felszabadulás u. 26.) olvasónk. Múlt vasárnap gyermekeivel a Lenin úton sétált. Az üres utcán olyas­mire lett figyelmes, ami a zsúfolt hétköznapokon nem tűnik fel. Az utcában négy, az ötvenes évek stílusára emlékeztető, otromba hirde­­tőoszlop van gyalázatos álla­potban. Üvegei betörve, elektromos vezetékei lógnak. Ha nincs gazdátok — java­sol­ja — tüntessék el őket. A szépen alakuló belvárosi környezetbe nem illenek be­le. Csúfítják az utca képét a nyúlketrecre hasonlító könyvárusító bódék is. S még valami feltűnt levélíróik­nak: ha gyászruhát lehet hirdetni nagy falfelületen, akkor legyen olyan nagymé­retű tábla is, ahol a törté­nelmi belváros műemlékei­ről kaphat útbaigazítást a városba látogató turista. 1987. január 26., hétfő Kéziratokról üzenjük „Balfi Barát”. Sorai mele­gen érintettek bennünket, jólesik, hogy kedvesen emlé­kezik a szerkesztőségre. — Ez az álombéli verse, ame­lyet reszkető öreg szép betűi hoztak, bensőséges, de na­gyon szomorú. Ne tessék bú­csúzni még! A tél fehér ta­karója alatt minden ág szá­raznak tetszik, pedig él, és rügyet hajt, amikor a kike­let melege megsimogatja. Csendes tűnődés, motozga­­tás szép emlékek között, ez is ad némi meleget. Öröm­mel olvassuk, ha egy-egy versével megtisztel bennün­ket. „Kételkedő”: Politikai „köl­teménye” meghökkentett, töprengtem, hogyan értel­mezze az ilyen magamfajta, lírával tipródó lélek ebben a hidegben. Néhányadik elolva­sás után azonban kicsit összeszidtam magamat, hogy nem elsőre láttam bele: for­ró líra ez is, közéleti vallo­más a demokráciáról, ahogy ön látja. Az ellentmondások gúnyos ostorozásában elkö­telezettség tesz hitet, hogy mely magatartásformákat nem fog ön követni a köz­életben. Vezetőként például csak utolsónak és szerényen nyúl a javak után, és „zsebe nem­ fog dagadni az ormon”: a társadalom egyebeként vállat vet „a jobbos szelek tüzelése ellen”; osztályhar­cosként a proletár társak jó­léte lesz cselekvéseinek „lé­­telepja”; ...és hasonló su­gallások. Felemelő ez és gyö­nyörű ! Alkotása tartalmilag e sorok írójánál (némi ér­tetlenkedés után) sikert ara­tott. Versként nem értékel­hető egészen kiválónak, a költői megformálás nem erőssége, prózában elmondva valamely értekezleten jobban hatott volna. Írja, hogy első verse ez. A századik jobb lehet. Folytassa, ha nem te­het mást! — B. G. — Olvasóink írják Esti órák Huszonnégy családne­vében írom levelemet a tévéantenna használ­hatatlansága miatt. Ti­zenkét éve lakom a Jó­zsef A. u. 6. szám alatt. Az antenna tavaly ok­tóberben három hétig volt rossz, majd novem­ber 24-től a mai napig nem működik. Pana­szunkkal már többször felkerestük a VITECH- et, az IKV központját és házkezelőségét, to­vábbá a tévé­szerelési központot, de hiába. Az antennát nem javítot­ták meg, használatáért pedig fizetünk. Felesé­gemmel együtt rokkant­nyugdíjasok vagyunk, egyedüli szórakozásunk a televízió. Szeretnénk, ha mihamarabb élvez­hetnénk az adást. (Far­kas László, Győr, József A. u. 6.) Botorkálunk Szanyban, a község északkeleti végén la­kunk, miénk az utolsó ház. Tőlünk mintegy 300 méterre, az útke­reszteződésnél van egy utcai neonégő, körbe­árnyékolva, csak az út­testre adja a fényt. A világítás nálunk már nem érvényesül, a köz­ség utolsó három háza teljesen sötétségben van. Házunk előtt áll az utolsó villanypózna. Ha lenne benne égő, nem botorkálnánk a sötét­ségben és a községbe vezető út ki lenne világítva. Igaz, az út nem nagy forgalmú, de a téesz gyakran használja, mivel a ga­bonaraktárhoz és a hús­állattenyésztő telepre vezet az út. Eddig saj­nos ígéretet sem kap­tunk a helyi szervektől, hogy kapunk égőt. (Szabó Jenő, Szany, Vö­rös Hadsereg u. 29.) A szerkesztő válaszol Csákváriné M. Márta fer­­tődi, Varga Lajosné ravazdi, Pongrácz Erzsébet győr­­szentiváni, Kálmán Sándor­­né pannonhalmi, Füzesi Ist­ván kapuvári, Forró Jenő, Hegedüsné Paál Ildikó sop­roni, Mózer Ferenc, Locs­­mándy Pál mosonmagyaróvá­ri, Búza Rezsőné lébénymik­­lósi, Kolossváry Csabáné, Szigeti István, Keresztesi Ferencné, Nagyné Zolnay Éva, Peresztegi Károly győ­ri olvasóinknak levélben vá­laszoltunk. Éliás Géza kimlei, Hor­váth Ferencné bezi, Lakó Miklós börcsi, Eglszer Anna jánossomorjai, Jákó Tiborné, Ács Miklós soproni, Kele­men Béláné mosonmagyar­óvári, Takács Zoltán, Galó István, Fazekas Györgyné, Sőtér Miklósné, Császár Er­zsébet, Vogl Jenőné, Bara­nyai László, Tóth Károly, Sipőcz Jánosné győri lako­sok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Danka Jánosné mosonma­gyaróvári olvasónknak üzen­jük: vásárlási utalványban munkahelyén csak az a dol­gozó részesülhetett, aki a ki­osztás időpontjában a válla­lat alkalmazásában állt. Mi­vel az ön munkaviszonya 1986. november 30-án meg­szűnt, az utalványra már nem jogosult. A nyereségré­szesedést volt vállalata már­ciusban fizeti. Azt a tájé­koztatást kaptuk, hogy a ré­szesedést a múlt évben tény­legesen ledolgozott időre ön is megkapja. Kiss László győri olvasónk­kal közöljük: a lakáshaszná­­latbavételi díj összegét pon­tosan csak a tanács lakás­­igazgatási osztálya tudja megjelölni. Ugyanis a díj összege nemcsak az alapte­rülettől, szobaszámtól és komfortfokozattól függ, ha­nem a lakásnak a városon belüli fekvésétől is, és ennek megfelelően a lakásügyi ha­tóság növelheti vagy csök­kentheti a jogszabályban megjelölt összeget. Javasol­juk tehát, hogy a lakásügyi hatóságtól kérjen útmutatást, ugyanis az övezeti felosztás­ról ott tudnak felvilágosítást adni. Holocsi Tímea győri levél­írónkkal közöljük, hogy a kérdezett címmel nem ren­delkezünk. Nagy Sándor mosonma­gyaróvári olvasónknak üzen­jük: a Flexum Kommunális Vállalat táv­h­őszolgáltató részlege tavaly szeptember­ben és októberben 12 napon át több-kevesebb fűtéssel reggel 8 órától este 20 órá­ig biztosította a lakások hő­mérsékletét. A vállalat csak a 12 óránál hosszabb ideig tartó fűtési napokra szedett pótdíjat, azaz 5 napra. Tá­jékoztatásul elmondjuk, hogy a pótfűtésre akkor kerül sor, amikor a várható napi külső hőmérséklet az előírt értéket nem éri el (egy napig plusz 10 C-fok, három napig plusz 12 C-fok). Ez esetben reggel 8 órától este 20-ig úgy felé­rnek, hogy a lakásokban az előírt belső hőmérséklet meglegyen. • Az Iparcikk Kölcsönző Szolgáltató Vállalat győri boltját havonta közel ezren keresik fel. Legkeresettebb kölcsönzési cikke a szőnyegápolók, videók, babakocsik, „csini” masszírozók. Nemcsak vesznek és eladnak, de kereskednek Osztoznak a nyereségen Megyénkben az átlagosnál nehezebben találta meg he­lyét a Termelőszövetkezetek Értékesítő és Beszerző Közös Vállalata, a TSZKER. Mos­tanra ugyan a megye terme­lőszövetkezeteiből ötvennégy már tagja az említett válla­latnak, de összeadott vagyo­ni betétjük nagysága az or­szág más vidékeihez hason­lítva csekély. — Pedig mi azzal a pénz­zel tudunk gazdálkodni, amit a szövetkezetek befizettek — mondta Kopácsi Elek, a vál­lalat győri területi központ­jának igazgatója. — Mun­kánkat a taggazdaságok kép­viselőiből választott bizottság irányítja, melynek kilenc tagja van. A negyedévenként megtartott üléseken ők fo­gadják el a területi központ főbb üzletpolitikai elképzelé­seit. Kezdetben a TSZKER létrejöttének egyik legfonto­sabb célja a többcsatornás értékesítés megteremtése volt. Ma már viszont nem­csak eladunk és veszünk, hanem kereskedünk. Vagyis igyekszünk a rendelkezé­sünkre álló terméket, pénzt minél hasznosabban forgatni. Sőt a termelőszövetkezetek igényének megfelelően kü­lönféle szolgáltatásaink is vannak, így irodagép- és láncfűrészjavítás, könyvkö­tészet. A területt k­özpont létrejöttekor 1514 millió forint volt az éves forgalmunk. Ta­valy viszont már megközelí­tettük a 460 milliót. Ez az összeg sok apróság­ból jött össze. A TSZKER győri területi központja me­gyénkben nem is nagyon tu­dott, s talán nem is nagyon akart konkurálni a hagyo­mányos, nagy mezőgazdasá­gi felvásárló és forgalmazó vállalatokkal. Jelentőségük sokkal inkább abban áll, hogy van egy olyan kisebb kereskedelmi vállalat, mely olyan termékek felvásárlásá­val, értékesítésével is szíve­sen foglalkozik, mely a nagy cégeknél nem meghatározó. A győri TSZKER az idén például nyolcvanmillió fo­rint értékben forgalmazott különféle terményeket, ebből huszonnyolcmillió forintot tett ki a kukorica, tizenhat­milliót pedig a napraforgó eladása. De szerepelt benne olyan kisebb tétel is, mint másfél millió forintot érő széna, melyet exportáltak. Az állatok eladásában és vételé­ben még nehezebb volt he­lyet találni. A győrieknek szerencséjük volt lévén, hogy rábukkantak néhány kisebb, de jó üzleti lehetőségre, így tavaly 5,5 millió forint ér­tékben forgalmaztak naposli­bát, eladtak 6 millió forint áru tojást. Tizenötmillió fo­rint értékben pedig kiörege­dett tyúkokat szállítottak, méghozzá exportra. — Nagyon sokféle dolog­gal foglalkozunk — állapí­totta meg Kopácsi Elek. — így például zöldség-gyü­mölcs értékesítéssel, faféle­ségek, fűrészáruk eladásával. Van tizenkét keveréktakar­mány- és egy gumiboltunk. Ivánban egy fafeldolgozót üzemeltetünk, melynek ter­melési értéke tavaly megkö­zelítette a 32 millió forintot. Műtrágyát és növényvédő szert 170 millió forintos ér­tékben forgalmaztunk. Mű­szaki áruk, építőanyagok, járművek beszerzésével és értékesítésével is foglalko­zunk. Sőt tavaly az exportra szállított termények, termé­kek egy részének fejében műszaki cikkeket, így kép­magnót, színes televíziót vá­sároltunk és ezeket a honi kiskereskedelmen keresztül értékesítettük. Könnyű eltévedni a felso­rolt milliók útvesztőjében. Az olvasó is inkább arra kí­váncsi: sok-e ez a pénz, vagy kevés? Nos, ha az or­szágos közös vállalat évi húszmilliárd forint körüli forgalmához mérjük a győri­ek 450 millióját, akkor nem túl jelentős. Viszont, ha mindezt a vagyoni betétek, a rendelkezésre álló pénzügyi alapok függvényében vizs­gáljuk, akkor azt mondhat­juk, hogy a győri területi központ tavalyi, tízmillió forint körüli éves nyeresége arra utal, hogy jól forgatták a taggazdaságok pénzét és hasznos segítői voltak a ter­melőszövetkezeteknek. N. E. KÜ­MPOID 5

Next