Kisalföld, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
Időben intézkedtek Mosonmagyaróváron Csökkenő nyereség a konzervgyárban A lassan már évente megszokottnak tekinthető közgazdasági szabályozóváltozások nem egyformán érintik a vállalatokat, szövetkezeteket. Akadnak gazdálkodó egységek, amelyeknél emiatt gondok keletkeznek, mások viszont előnyösebb helyzetbe jutnak. A fentiekből kiindulva az MSZMP Mosonmagyaróvári Városi Végrehajtó Bizottsága, Németh Károly első titkár vezetésével, legutóbbi ülésén arra volt kiváncsi, hogy az idei szabályozóváltozás, az állami támogatások mérséklődése miként hat a Mosonmagyaróvári Konzervgyár gazdálkodására. Emlékszem, mikor jó pár esztendővel ezelőtt a mosonmagyaróvári üzem kiszakadt a nagy konzervipari trösztből, sokan irigyelték és még többen féltették a vállalatot. Utóbbiak azzal érveltek, hogy az önálló gyár kiszorul majd a piacról és nem tudja megteremteni a fejlesztéshez szükséges forrásokat. Nem így történt. Időközben új vezetés került a gyár élére, melynek fő törekvése, a termékszerkezet korszerűsítése, a technológia fejlesztése, az exportbővítés lehetőségeinek kutatása, valamint az anyag- és energiafelhasználás csökkentése volt. Ezeket a célokat többségében sikerült is teljesíteni. Korszerűsödött a technológia, amit jelez, hogy az eszközállomány értéke 1984 és 1987 között megduplázódott. A termelési érték az 1984. évi 250 millió forintról 1986-ra 364 millió forintra emelkedett. Ugyanebben az időszakban a vállalati eredmény harminchatmillió forintról 62 millió forintra nőtt. Ugyanakkor már némi figyelmeztetést hordott magában, hogytavaly az 1986. évivel majdnem azonos termelési érték mellett a nyereség 34,5 millió forintra mérséklődött. Az idei közgazdasági szabályzók változásai többnyire kedvezőtlenül érintik a vállalatot. És itt nem csupán a bérbruttósítás költségeire kell gondolni. A vállalat termékeinek jelentős hányadát külpiacokon értékesíti. Miként azt a végrehajtó bizottság ülésén dr. Ódor Guláné, a gyár képviseletében elemezte, az eddigi export ártámogatások csökkenése és egyéb változások miatt több millió forinttal csökken az eredmény. Emellett a gyár által használt anyagok, így a papír, az üveg, a göngyöleg ára is jelentősen növekszik. Mindezeket összegezve az idén a Mosonmagyaróvári Konzervgyár 25,5 millió forint nyereség elérését tűzte ki célul, amely mintegy harminc százalékkal alatta marad a tavalyinak. Az említett nyereség eléréséhez kibontakozási programot készítettek az üzem vezetői. A végrehajtó bizottsági ülésen számos, a termelői kapcsolatokat és az üzem életét, gazdálkodását érintő kérdés és észrevétel elhangzott. Németh Károly, a mosonmagyaróvári városi pártbizottság első titkára zárszavában elmondta, hogy atestület nem kíván a gazdálkodás konkrét eredményeivel foglalkozni, főként azokra a sarkalatos gondokra voltak kíváncsiak, amelyek a közgazdasági változások révén esetleges belső feszültségeket okozhatnak. Ezeket összegezve és a kibontakozási tervet megismerve úgy tűnik, hogy az üzem képes alkalmazkodni az új szabályozásihoz és az eredmény csökkenése nem veszélyezteti a gazdálkodást. A fenti témáit követően a párt-végrehajtó bizottság meghallgatta Makai Józsefnek, a Szigetközi Idegenforgalmi Bizottság elnökének beszámolóját a térség fejlesztési elképzeléseiről. Németh E. Gépkuruzslás Naptár szerint már elköszönt a tél, s vele együtt lassan befejeződik a termelőszövetkezetekben a tavaszszal használatos gépek nagyjavítása. A nyugalmasabb zimankós hónapok, mikor nem kell készenlétben állni, tengelytörésig, ékszíjszakadásig hajtani, módot adnak arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben alaposan átnézzék a különféle munka- és erőgépeket, gépkocsikat, és felkészítsék őket a tavasztól őszig tartó nagy bevetésre. Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi hetekben pár téesz gépudvarába, műhelyébe elvetődtem. Szemembe ötlött, hogy több a megbontott, félreállított gép, mint más esztendőkben. Egyik helyen elmondták: javítás közben derült ki, hogy szükség volna egy apróbb alkatrészre. Szokás szerint riasztották az anyagbeszerzőt, de hiába. A pár száz forintos alkatrészből nem volt a kereskedelmi vállalatoknál sem. Kaptak volna viszont olyan részegységet, mely tartalmazza az említett apróságot is, de több tízezer forintba kerül. Nyolctíz esztendővel ezelőtt az anyagbeszerző gondolkozás nélkül megvette volna a fődarabot, most viszont inkább vállalta az üres utat és a műhely vezetőjétől kért ukázt a továbbiakra. Abban maradtak, hogy megpróbálják majd valahol legyártatni a hiányzó apróságot. Hasonló helyzet más gazdaságokban is előfordul, gondolom, mert az egyik téeszben így panaszkodtak a szerelők: „Régen a gépek orvosainak mondtak bennünket, manapság meg jó, ha kuruzslók vagyunk.” Ez nem mindig csak az alkatrészellátás döccenői miatt van így. Előfordul, hogy az ismeretek hiányoznak. Nem ritka, hogy egy-egy újabb típus javításához nincsenek katalógusok, vagy utasítások. A célszerszámokat a nagykalapács és a hidegvágó helyettesíti. Az alkatrészraktárt pedig jó párszor egy idejét kiszolgált és darabjaira szétszedett gép pótolja, melynek csapágyai, tengelyei, fogaskerekei a megjavított gépekben kezdenek új életet. Kuruzslás ez valóban. És mégis bármily furcsa, műkorra elérkezik az aratás, eljön a vetés, a szállítás időszaka, többnyire meggyógyulnak a beteg gépek. Ha egyszer valaki összeírná, miféle furfangokkal hoztak helyre kisebb hibákat, hogyan helyettesítettek alkatrészeket, bizonyára meglepő és tanulságos lenne a lista. Csak kevés helyen jut a szerelők eszébe, hogy napi kínlódásaikból pénzt sajtoljanak, vagyis papírra vessék az ötletet, rajzot készítsenek hozzá és újítás címen jutalmat kérjenek érte. Régen sok vita dúlt a gépkezelők és a szerelők között. Ma már majdhogynem általánosnak mondható, hogy nyaranta megürül a műhely, a fiatalabb, s a jobb szerelők felülnek az általuk kijavított gépekre, dolgoznak velük. Ezáltal a hiba is lényegesen kevesebb, a kisebb javításokat a föld szélén elvégzik, nem kell órákat úton tölteni, a javítóműhelyben sorban állni. De arra is jó ez a módszer, hogy a kuruzsolással javított gépet megfigyelje a szerelő, és ha bevált az ötlet, a reparálgatás, akkor abból gyakorlat legyen. Számomra úgy tűnt, hogy az idén több gépet látok a műhelyekben megbontva, félreállítva. A szerelők kényszerűségből naponta látják őket, és ha nem érkezik az alkatrész, előbb-utóbb jön egy jó ötlet... N. E. 1988. április 1., péntek A kisföldi major egyelőre csatatért idéz, ebben pedig a sok eső is besegített. Itt épít a szili téesz vetőmagüzemet, s a szójafeldolgozás megoldása után ezzel a létesítménnyel ismét akkorát lép ■a gazdaság, amivel évtizedekre megváltja biztonságát, erejét. Bokor László elnökhelyettes segítségével járjuk a máris gabonaszagú üzemet, hiszen néhány gép jóvoltából nyáron már munkálkodtak itt. Hogy mi késztette a szövetkezetét erre a jelentős vállalkozásra? Részben a hagyományok öt-hat éve már vetőmagot is termeszt a szövetkezet, búzát, őszi és tavaszi árpát, értékesítésre, valamint saját felhasználásra. Mint mindenütt, a vetőmagtermesztésben is nagyobb az igény a jó minőség iránt, sőt, a termeltető vállalat éppen a minőség megóvásáért szűkíti a vetőmagot előállító gazdaságok körét, vagyis kizárja a termesztésből mindazokat, akik akár a technikai felkészültség miatt is, nem képesek megfelelni a követelményeknek. A szili szövetkezet a korszerű tárolás mellett a vetőmag korszerű kikészítését is meg akarja oldani nagyüzemi módon az épülő üzem segítségével, ami körülbelül tízmillió forintba került A gabona a fogadás után — járjuk a búza, árpa képzeletbeli útját — az előtisztítóba kerül, onnét pedig terménybehordó szalag viszi a tárolóba (a láncos szállítóval ellentétben ezen minimális a szem törése). A termény állagmegóvását védi a szellőztető padozat, ami a nedvességtartalom és a hőmérséklet függvényében ventillátorok segítségével tartja megfelelő állapotban a gabonát, úgy, hogy hat hónapos tárolását is lehetővé teszi minőségromlás nélkül. A manipulálás előtt tisztítóra kerül a szem, erre a célra vásárolta a téesz a szombathelyi élgéptől a magtisztító berendezést. A méret szerinti osztályozás után az automata zsákolóhoz vízszintes szállítószaillag továbbítja a terményt, majd japán varró berendezés zárja le a zsákokat. A zsákolt gabonát raklapon tárolják, ez munkaerőtakarékos, s nem utolsósorban a tárolóhely kihasználása is gazdaságos. A Pápai Állami Gazdaságtól nemrég vásárolt dízel targonca jó segítője lesz az üzemnek. Említettük, hogy részben már dolgoztak a gépek tavaly is, ennek köszönhető, hogy a még ugyancsak zajos, félkész állapotban lévő üzem termel, az idei vetésekhez hatszáz tonna tavaszi árpát adott át a téesz a vállalatnak. De nézzük csak, mire lesz képes? Az idén és jövőre már nyolcszáz tonna búza, háromszáz tonna őszi árpa és hatszáz tonna tavaszi árpa vetőmagot állít elő a téesz saját szükséglete mellett. Hogy mi ebben az üzlet? Gabonaféleségtől függően lényeges árkülönbség van a vetőmag és a kommerszként értékesített gabona között, például az árpánál mázsánként kétszáz forint! Igaz, hogy ezt még terheli a feldolgozás költsége, de bizony akkor is szép pénz. A búzánál várhatóan kisebb lesz az árkülönbség. Későbbi terv, a cukorrépa-vetőmag termesztésre való vállalkozás, s szóját is nemcsak árunövényként, hanem vetőmagként is szeretné termeszteni a szövetkezet, a gépek kihasználása is ösztönöz erre. A majorban lévő két ötven köbméteres tranzittárolóbann van a saját vetőmag. Majd az aratás idején a bábolnai szárítókkal, az előtisztítókkal óránként százhúsz-száznegyven tonna gabona fogadására lesz képes a gazdaság. Most úgy mondják, ömölhet a gabona a csővezetékeken. Bízzunk benne, hogy lesz is annyi. GSZM Magtisztító berendezés és automata zsákoló. Mérnök — gyaluval A Győr és Sopron között utazva elkerülhetetlen helység Nagycenk, ahol bal (viszszafelé — persze — jobb) oldalon szokatlan cégérre lehet figyelmes az autós, egy kiakasztott gyalura. A kerítésen olvasható felirat láttán: Horváth László oki, faipari mérnök, épület-, bútorasztalos, kárpitos, üveges — majd ugyanez „osztrákul” — egyéb irányú kíváncsiságunk is feltámad. Becsöngetünk. Kuncsaftnak néznek, egy fiatalember siet elénk, aztán megtudja, hogy a „tulajt” keressük ... A gazda, harmincas évei végén járó középmagas, barátságos, amolyan „szőrmék” ember. Az első kérdés „adja” magát: — Hogyan lesz egy mérnökből kisiparos? — Ha most azt várják, hogy panaszkodjam — kezdi — előre megmondom: nem fogok. Valószínűleg, ha igazán szükség lett volna rám, akkor nem itt beszélgetnénk. A Sofánál dolgoztam, mint termelési igazgató, több mint tíz évig. Azután átszervezésre került sor, munkahelyi és magánéleti problémáim miatt gyorsan „álmodtam egyet”, és amíg nem későn váltottam. Műhelyt nyitottam itt, Nagycenken, ahová a feleségem való. — Mindjárt ilyen széles profillal? — Nem. Néhány év kellett ahhoz, hogy megszerezzem a kisiparos bizonyítványokat, abban a sorrendben, ahogy azt a kerítés hirdeti. — A műhely, annak felszereltségét látva és az ott sürgő-forgó embereket számba véve nagy lehet a forgalma ... — Öt segédem van, jobbára helybéliek. Szolgáltatásokat is végzünk, s ez Nagycenken nagyon jó, mert a közelben nincsen hasonló lehetőség. A bruttó termelésünk évi kétmillió forint körül van. Ebből fizetem — jól — munkásaimat, fejlesztem és tartom fenn a műhelyt. Főként egyedi ajtókat és ablakokat készítünk, csak néha rendelnek nálunk bútorokat. — Bővíteni nem szándékozik? — Tudnék foglalkoztatni harminc embert is, csak már nem érné meg. No, nem is annyira az adó, hanem a társadalombiztosítási járulék fizetése miatt. — Gyönyörű a lakása — mondjuk, miután bejártuk. — Akkor azt is látják, hogy még mindig nincs készen. Túl gyorsan akartunk kiköltözni Sopronból, sok a javítanivaló. Az alsó szintet csak most, öt év után tudjuk talán lakhatóvá tenni. Nagy összegű kölcsönt vettünk fel. A kisipar sem aranyat tojó tyúk, itt is nagyon meg kell dolgozni a pénzért. És nem is lehet egyik napról a másikra meggazdagodni belőle. Értékes a műhelyem: érték áll fában, nyersanyagban, de azt megenni nem lehet. — Nem bántam meg — feleli ki nem mondott kérdésünkre. — A magam ura vagyok. Itt nincs munkahelyi stressz", a jó hangúit pedig fontos. Senkit nem hajtunk, csak a megrendelő diktál. Az ember sosem adhatja fel. Állandóan tervezek, javítgatok: a munkán, magamon, az életemen. " O. H. M. HI IM POID — 3