Kisalföld, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Vasárnapi körkép (Folytatás az 1. oldalról.) egyet, aztán irány tovább...Ha minden jó lesz, a hét végén itthon lehetek. — Hafner László Mosonmagyaróvárott született, azt mondja, szereti is és fárasztja is a kamionos élet. — Tudja, olyan ez, hogy minél tovább csinálja az ember, annál nehezebb abbahagyni. De hát az idő meg elrohant, mindig úton a pilóta, s közben nem is él. ♦ ♦ ♦ A Győr és Környéke Vízmű és Fürdő Vállalat révfalui vízműtelepén tegnap Kiss Ottó volt a gépész. Húsz éve szolgálja a vízművet. — Némileg furcsa a mi helyzetünk. A gépész akkor dolgozik rosszul, ha dolgozik. Ilyenkor valahol a városban nincs víz. Ha minden rendben, karban tett kézzel sétálhat. Egy hónapban egy szabadnapja van, három hétvégén dolgozik. Ezt is meg lehet szokni, csak lázadoznia nem szabad az embernek. A megyeszékhely tegnap 65 000 köbméter vizet kapott, egyebek között a Kiss Ottó által ellenőrzött szivattyúktól. ♦ ♦ + Szabó Csaba rendőr őrmesterrel és Für Balázs rendőr szakaszvezetővel a győri, Tanácsköztársaság úti gépkocsiparkolóban beszéltünk meg találkozót. Ilyen forgatókönyvet nem lehetne írni, amikor beszálltunk a kék-fehér Ladába, megszólalt a rádiótelefon. Baleset a Győr—Budapest vasútvonal győrszentiváni szakaszának egyik vasút—közút szintbeni kereszteződésénél. Felbőgött a motor, a kocsi kilőtte magát, és szirénázva röpültünk át a városon. A határban, Győr és a szentiváni kerület között, a megadott helyen már két rendőrkocsi és egy tűzoltóautó, a fénysorompóval ellátott kereszteződés mellett egy leborotvált orrú Lada. Előtte tulajdonosa és vezetője, a győri Kupó Jenő, aki tegnap másodszor született. — Nagyon bánt, iszonyúan bánt. Reggel fél kilenckor keltem, a kertbe indultam, a szentiváni Kertvárosba. Amikor a kereszteződéshez értem, néztem a fénysorompót, de nem láttam pirosnak, amikor a sínhez közeledtem még kétoldalt a vonatot is figyeltem. Az utolsó pillanatban azonban észrevettem a piros jelzést. Fékeztem, de a kocsi már túlcsúszott, a síneken álltam. Hátra akartam tolatni, csak nem sikerült ebbe a fokozatba tenni a kocsit. Láttam, hogy rohan felém a vonat, én pedig tehetetlenül vártam ... Egyértelmű, hogy én vagyok a hibás. Egy kevés odafigyeléssel el lehetett volna kerülni. Őrület! Húsz éve vezetek, és egy koccanásom sem volt. A rendőrök még elvégezték a helyszínelő munkát, megnézték a kereszteződéstől jó néhány száz méterre befékezett szerelvény mozdonyát, aztán ők is, a tűzoltók is mentek a dolgukra. A TU 11—30-as forgalmi rendszámú Lada tulajdonosa egyhamar aligha ülhet a volán mellé, pedig nincs okunk kételkedni benne, józan életű, megfontolt ember. Egyetlen pillanat kihagyás elég volt, és még így is rendkívül szerencsésnek mondhatja magát... Ferenczi József Fotók: Bertleff András A TU 11—30-as Ladának csak volt motorja. Vezetője sértetlen maradt. Gorbacsov és Genscher találkozója A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben esedékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhatnak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok fejlesztéséhez — fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans- Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott eszmecserén mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szovjet—nyugatnémet viszony alakulása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészére. Az európai kérdésekkel kapcsolatban Gorbacsov elmondta, hogy Moszkvában figyelmesen tanulmányozzák a nyugat-európaikatonai integrációs tervek és az egységes piac létrehozásának következményeit. A szovjet vezető figyelmeztetett: az európai politikusok viselik a felelősséget azért, hogy ezek az elképzelések ne befolyásolják károsan a kibontakozóban levő leszerelési és bizalomerősítő kezdeményezéseket, a helsinki folyamatot, a közös európai otthon koncepcióját. Genscher úgy vélekedett, hogy nem áll fenn ennek veszélye, ellenkezőleg, az egyesített piac európai méretekben teszi lehetővé az együttműködés bővülését. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ugyancsak szombati találkozóján megelégedéssel nyugtázta a szovjet—nyugatnémet politikai párbeszéd tartalmasságát, növekvő intenzitását — olvasható a külügyminiszteri találkozóról vasárnap nyilvánosságra hozott TASZSZ-jelentésben. A Az SZKP KB határozata A pártapparátus átszervezése Az SZKP 19. országos konferenciája döntéseinek megfelelően alapjaiban át kell szervezni a párt egész tevékenységét, a pártszervek munkamódszereit összhangba kell hozni a párt szerepéből adódó feladatokkal — hangsúlyozzák az SZKP KB határozatában, amelyet szombaton hoztak nyilvánosságra Moszkvában. „A pártapparátus átalakításának fő irányai” címet viselő, a pénteki KB-ülésen elfogadott dokumentumban rámutatnak: pontosan és következetesen el kell határolni a pártbizottságok funkcióit az állami, gazdasági szervekétől, munkájukban fel kell számolni a párhuzamosságot és egymás helyettesítését. Az SZKP KB határozata értelmében ez év végéig be kell fejezni az SZKP KB és a helyi pártszervek apparátusának átszervezését, a szerkezeti átalakítást az új feltételekből eredő pártfunkciókkal összhangban végrehajtva. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani az apparátus ágazati tagoltságáról, s lényegesen csökkenteni kell a munkatársak létszámát. A Központi Bizottság elsőrendű jelentőséget tulajdonít az irányító munka politikai jellege erősítésének, a parancs-utasításos módszerek, a technokrata megnyilvánulások kiküszöbölésének, a demokrácia elvei megszilárdításának, a párt- és a társadalmi életben egyaránt. A pártszerveknek nagyobb figyelemmel kell eljárniuk pártmunkások apparátusba történő kiválasztásánál. Az SZKP KB végezetül azzal bízta meg a Politikai Bizottságot, hogy dolgozza ki és állapítsa meg a Központi Bizottság apparátusának új szerkezeti felépítését, valamint határozza meg a helyi pártapparátusok fontosabb szerkezeti elemeit is. A köztársasági KB-k, a határterületi és a területi pártbizottságok ugyanakkor rendelkeznek azzal a joggal, hogy maguk döntsenek szervezeti és státuskérdésekről, a meghatározott béralap keretein belül. Grósz Károly hazaérkezett amerikai körútjáról (Folytatás az 1. oldalról.) szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta: — A nyílt légkörű megbeszéléseknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődvetapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt. Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette ismerkedésünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúak voltak. Dukakis úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre évfordulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogadták, volt, ahol megfagyott a levegő. Ez együtt jár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ezután így folytatta: — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven” van megfogalmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoztunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működőtőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani — hívta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatásként elmondta: megtekintette a meseországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vidámparkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapják az 1995-ös világkiállítás társrendezésének jogát — erről februárban döntenek —, a különböző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgyalására a közeljövőben kerül sor Magyarországon. Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyilatkozott: — Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokonszenvvel, örömmel fogadták Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvűlapok szerkesztőivel. Az volt a benyomásunk, hogy ezt jó néven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető — mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves közéleti személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov —Reagan találkozó következménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találkozósorozata nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly. Drágulnak a hűtőszekrények és a tűzhelyek A Lehel Hűtőgépgyár, a MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Szövetkezet, valamint a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják vásárlóikat, hogy 1988. augusztus 1-jétől — döntően az import, és részben a hazai alapanyagok áremelkedése miatt — a hűtőszekrények árai 4—5 százalékkal, a kombinált hűtőszekrényeké 7—8 százalékkal, a fagyasztóládáké 7,7—12 százalékkal emelkednek. Nem változik a Hűtőgépgyár által gyártott abszorpciós hűtőszekrények, a H 60 F fagyasztószekrény, valamint a HB 160, 200, 240 literes háromcsillagos energiatakarékos hűtőszekrények ára. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, az Elekthermax Vállalat és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják vásárlóikat, hogy az import és a belföldi alapanyagok áremelkedése miatt a gáz-, az elektromos és a vegyestüzelésű tűzhelyek, az olaj- és szilárdtüzelésű kályhák fogyasztói árát augusztus 1-jétől átlagosan 7,8 százalékkal, az 50 centiméteres háztartási villamos tűzhelyek árát átlagosan 9,1 százalékkal emelik. KIMHPOID 2 Reagan üzenete a magyar néphez A TV-Híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterelnök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti TV-Híradóban hangzott el. — Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-díjas tudósok közül Szent- Györgyi Albertet és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Amerika nyújthatott menedéket a második világháború idején. Ma azonban helyesebb ha előretekintünk. — Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvállalkozásnak és segítik az erősödő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határozott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk. Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere folyik a demokratizálódásról, a pluralizmusról, a parlament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években, számos területen, folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését országaink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. .Üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következtében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véleményünk szerint még többet is lehetne tenni ezekben a dolgokban. — Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcsolatok fejlesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet—nyugati viszonyban. Reméljük, hogy kapcsolataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Köszönöm, és Isten áldja Önöket! — zárta szavait az elnök. 1988. augusztus 1., hétfő