Kisalföld, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1989. január 2. hétfő óra: 4.30 Ft XLIV. évfolyam, 1. szóra Nemzetközi szilveszter a megyében Vidáman búcsúztattuk az óesztendőt Szilveszter napján már ko­ra délelőtt harsogtak a trom­biták és sajnos robbantak a petárdák is a győri utcákon. Az osztrák felségjelű sze­mélygépkocsikból kiszálló „sógorokat” pedig nem egy alkalommal zaklatták, leszó­lították a cigányok és egy schillingért 678 forintot aján­lottak. Az Arrabona Áruház ABC részlegének gondolái szomba­ton délre kiürültek, péntek délután, illetve szombaton 2,9 millió forint volt a forgalom. Többi között 50 mázsa téli­szalámit, 40 mázsa virslit, 15 ezer üveg pezsgőt, 15 ezer palack sört, 120 mázsa banánt adtak el. A lejobb vásárló az a bécsi polgár volt, aki szom­baton 11 óra körül három bevásárló kocsiban tolta autó­jához a pezsgőt, a bort, a saj­tot, a téliszalámit és a liba­májat, amelyekért 11 ezer fo­rintot fizetett.­­ Szombaton világos volt a hangulat a győri Szürkebarát Étteremben is, ahol 96 mó­dos bécsi polgár fogyasztotta Horváth Miklós konyhafőnök specialitását, a főtt csülköt ecetes tormával, meg a bél­színből készült aprópecse­nyét, amelyekre csúszott a csopaki nemes olaszrizling. Mielőtt elköszöntek, tisztelet­beli bécsi polgárrá választot­ták Balogh Márton üzletve­zetőt, Csonták Balázs és Ga­lambos Mihály, valamint Egyed Márta felszolgálókat, majd jövő szilveszterre újra lefoglalták a Szürkebarát összes termét. A Rába Hotelhoz déli egy óra körül érkezett meg az el­ső osztrák autóbusz. A Pho­nic Tabor Reusen iroda azt az 52 bécsi polgárt hozta, akik immáron 10 éve Győr­ben töltik az óév utolsó nap­ját. Az egyéni vendégek leg­nagyobb része ugyancsak Ausztriából, illetve Izraelből, Itáliából és az NSZK-ból ér­kezett. A Klastrom Hotelben Té­ringer István helyettes szo­bafőnök legalább 100 vendé­get utasított el helyhiány miatt. A Klastromba többi között mintegy 80 nyugdíjas osztrák turista is érkezett. A győri éttermek ajtajait este hét órakor nyitották meg. Öröm volt tapasztalni a Rába Hotelben, a Klastrom éttermében és sörözőjében a kellemes, vidám hangulatot. Idősek, fi­atal­ok ropták a tán­cot. A „Wien, Wien du nur ellein” után magyar csárdást jártak. A Jereván Étterem­ben győriek és ugyancsak osztrákok szórakoztak. Az utóbbiak az étteremben 5 ezer schollinget váltottak át (Folytatás a 2. oldalon.) Trombita harsog ... Felelősséget érzünk minden magyar iránt az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője _________ Straub F. Brúnónak,___________ Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmillióik a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit ér­tünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idő­sebbeknek. A remény és a bizakodás, a ta­pasztalat, a siker és a kudarc élményei na­gyon más arányokban jelentkeznek a fiata­lok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vá­gyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi ma­gunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elha­tározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadal­mi-politikai élet olyan új irányai rajzolód­tak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál bizta­tóbb utat mutatnak egy valóban demokra­tikus, szocialista Magyarország megteremté­séhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte továb­bi bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egy­úttal az emberi jogok mind teljesebb érvé­nyesülésének érdekében is.­­Népünk ennek tudatában fogadta egyetér­téssel II. János Pál pápának , akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhe­tünk — az újévi üzenetét, amelyben a nem­zeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszte­­letbe­n tartásán a nemzeti kulturális érté­kek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jo­gok biztosítása az államok feladata, az álla­mok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nem­zeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk ha­tárain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez min­den magyar iránt és nemzeti kulturális ér­tékünk minden darabja iránt, legyenek bár­hol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemze­tiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturá­lis értékeik őrzését, fejlesztését, az anya­­nemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödé­sét. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törek­véseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növeke­déséhez azonban — és egyben nemzeti ön­becsülésünkhöz — valós alapot csakis a tel­jesítmény adhat. Az értéket teremtő, az ér­téket termelő emberi munka. Ebben az or­szágban mindig voltak olyan egyének, akik­nek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak köze­pette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat kö­szönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket mű­velték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhe­tünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyo­mányoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üze­mekben, bányákban dolgozók és a szolgál­tatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik első­sorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új év­ben, hogy a hagyományos munkásöntudat­tal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmagunk javával együtt hazánk fölemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a széllem embereitől, az értelmiségtől, a különböző te­rületek vezetőitől, az újra fogékony, a koc­kázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rá­döbbent! — a szellemi teljesítmény kulcs­­fontosságú szerepére, igyekezvén tehetségé­hez mérten honorálni azt erkölcsileg, anya­gilag egyaránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunk­nak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmé­ben is. Hiszem és vallom, hogy népünk nem­csak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjá­­val-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai tö­bbszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalma­zásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cse­lekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szabados­ságot szabadságnak. És közben azokat az ér­tékeket sem tagadja meg, melyeket szocia­­lizmuskeresésün­k közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esz­tendőben a kölcsönös türelem és a termnivá­­gyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársa­imnak, a külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, — ember­séget, boldogságot hozó — új esztendőt! ! Az olvasó hűsége Tisztában vagyunk azzal, hogy az új évben a KISALFÖLD előfizetőinek is az eddigieknél mélyebben kell a zse­bükbe nyúlni. A lapáremelés — ami a sajtó munkásait is rendkívül érzéke­nyen érintette — sajnos elkerülhetet­lenné vált az erőteljesen növekvő papír­árak, nyomdai és postai terjesztési ki­adások miatt. A megemelt árhoz szer­kesztőségünknek és kiadónknak nem fű­ződik érdeke, mert a többletbevételből érdemben mi nem részesedünk. Ennek ellenére tudjuk: nekünk kell mindent megtennünk, hogy megyénkről, a ha­záról, a világról adott még jobb tájé­koztatással, a mindennapjainkat feszítő kérdésekről az eddigieknél is alaposabb írásokkal igyekezzünk viszonozni a na­­­gyobb anyagi áldozatot vállaló Olvasók hűségét. Mert csak ennek fogható fel az a tény, hogy a múlt évben több mint százezer példányban megjelenő Kisalföldet a két és félszeres áremelkedés ellenére is ko­rábbi előfizetőink kilencven százaléka erre az évre is megrendelte. Köszönjük a bizalmat, amely a­z­ eddigieknél is erő­teljesebben arra késztet bennünket, hogy szándékainkat és írásainkat min­dig a tisztességes Olvasó érdeke vezé­relje.

Next