Kisalföld, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1989. január 2. hétfő óra: 4.30 Ft XLIV. évfolyam, 1. szóra Nemzetközi szilveszter a megyében Vidáman búcsúztattuk az óesztendőt Szilveszter napján már kora délelőtt harsogtak a trombiták és sajnos robbantak a petárdák is a győri utcákon. Az osztrák felségjelű személygépkocsikból kiszálló „sógorokat” pedig nem egy alkalommal zaklatták, leszólították a cigányok és egy schillingért 678 forintot ajánlottak. Az Arrabona Áruház ABC részlegének gondolái szombaton délre kiürültek, péntek délután, illetve szombaton 2,9 millió forint volt a forgalom. Többi között 50 mázsa téliszalámit, 40 mázsa virslit, 15 ezer üveg pezsgőt, 15 ezer palack sört, 120 mázsa banánt adtak el. A lejobb vásárló az a bécsi polgár volt, aki szombaton 11 óra körül három bevásárló kocsiban tolta autójához a pezsgőt, a bort, a sajtot, a téliszalámit és a libamájat, amelyekért 11 ezer forintot fizetett. Szombaton világos volt a hangulat a győri Szürkebarát Étteremben is, ahol 96 módos bécsi polgár fogyasztotta Horváth Miklós konyhafőnök specialitását, a főtt csülköt ecetes tormával, meg a bélszínből készült aprópecsenyét, amelyekre csúszott a csopaki nemes olaszrizling. Mielőtt elköszöntek, tiszteletbeli bécsi polgárrá választották Balogh Márton üzletvezetőt, Csonták Balázs és Galambos Mihály, valamint Egyed Márta felszolgálókat, majd jövő szilveszterre újra lefoglalták a Szürkebarát összes termét. A Rába Hotelhoz déli egy óra körül érkezett meg az első osztrák autóbusz. A Phonic Tabor Reusen iroda azt az 52 bécsi polgárt hozta, akik immáron 10 éve Győrben töltik az óév utolsó napját. Az egyéni vendégek legnagyobb része ugyancsak Ausztriából, illetve Izraelből, Itáliából és az NSZK-ból érkezett. A Klastrom Hotelben Téringer István helyettes szobafőnök legalább 100 vendéget utasított el helyhiány miatt. A Klastromba többi között mintegy 80 nyugdíjas osztrák turista is érkezett. A győri éttermek ajtajait este hét órakor nyitották meg. Öröm volt tapasztalni a Rába Hotelben, a Klastrom éttermében és sörözőjében a kellemes, vidám hangulatot. Idősek, fiatalok ropták a táncot. A „Wien, Wien du nur ellein” után magyar csárdást jártak. A Jereván Étteremben győriek és ugyancsak osztrákok szórakoztak. Az utóbbiak az étteremben 5 ezer schollinget váltottak át (Folytatás a 2. oldalon.) Trombita harsog ... Felelősséget érzünk minden magyar iránt az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője _________ Straub F. Brúnónak,___________ Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmillióik a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is.Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának , akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmagunk javával együtt hazánk fölemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a széllem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a termnivágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, a külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, — emberséget, boldogságot hozó — új esztendőt! ! Az olvasó hűsége Tisztában vagyunk azzal, hogy az új évben a KISALFÖLD előfizetőinek is az eddigieknél mélyebben kell a zsebükbe nyúlni. A lapáremelés — ami a sajtó munkásait is rendkívül érzékenyen érintette — sajnos elkerülhetetlenné vált az erőteljesen növekvő papírárak, nyomdai és postai terjesztési kiadások miatt. A megemelt árhoz szerkesztőségünknek és kiadónknak nem fűződik érdeke, mert a többletbevételből érdemben mi nem részesedünk. Ennek ellenére tudjuk: nekünk kell mindent megtennünk, hogy megyénkről, a hazáról, a világról adott még jobb tájékoztatással, a mindennapjainkat feszítő kérdésekről az eddigieknél is alaposabb írásokkal igyekezzünk viszonozni a nagyobb anyagi áldozatot vállaló Olvasók hűségét. Mert csak ennek fogható fel az a tény, hogy a múlt évben több mint százezer példányban megjelenő Kisalföldet a két és félszeres áremelkedés ellenére is korábbi előfizetőink kilencven százaléka erre az évre is megrendelte. Köszönjük a bizalmat, amely az eddigieknél is erőteljesebben arra késztet bennünket, hogy szándékainkat és írásainkat mindig a tisztességes Olvasó érdeke vezérelje.