Kisalföld, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

■l Az elmúlt három évben dinamikus fejlődésen ment keresztül a Békéscsabai Kötöttárugyár. Egy pályázati rendszer keretében korszerű gépeket vásároltak a szabadidő-ruházati cikkek gyártására, illetve jelentős tőkés exportot vállaltak ezekből a termékekből. Az ötéves fejlesztési terv eddig eltelt három évében a vállalat dolgozói túlteljesítették tőkésexport-tervüket. a legjobbakat kiemelték Ifjúsági fórum győri kezdeményezésre A gazdasági és politikai intézményrendszer változásai sorában a közfigyelem ma a politikai szervezetekre irányul. Kissé méltatlanul megfeledkezünk azonban a társadalmi szervezetek egy küönleges táboráról, amelyeket egyáltalán nem hagy érintetlenül a reformfolyamat, sőt, ha visszapillantunk a történelmi közelmúltba, a mai jelszavak, eszmék, sőt politikai irányzatok számos eredeti gondolata tőlük származik. A tudományos egyesületekről, közelebbről a műszaki és természettudományi civilizációnk és kultúránk hordozóiról van szó. Ugyan hol voltak a mai zöldek, amikor ők már átfogó tudományossággal mutattak rá például az ipari környezetvédelem hiányosságaira épp a győri szemináriumokon, vagy a közlekedési infrastruktúra kiépítésének szükségességére a haladás érdekében. Igaz, szelíd hangjukat a voluntaristák úgy túlharsogták, mint ahogy elsöpörték a Győr—Gönyű kikötő terveit, vagy a győri belváros panel toronyház nélküli beépítési tervét. Néhányan feladták, elmentek, a többség azonban, nem. Most, hogy kedvezőbb szelek fújnak, régi és új ötleteik valóban főnix madárként életre kelnek. Most például a derékhad a Gépipari Tudományos Egyesületen belül a következő mérnök- és technikusnemzedékre fordítja vigyázó szemeit. A napokban négyszáz hazai vállalat képviselőit hívták Győrbe, hogy ismertessék a legjobb idei diplomamunkákat, és ifjú alkotóikat a szó szerint emberközelbe hozzák lehetséges főnökeikkel. A hívott cégek egytizedéből jött is valaki. A legjobb számítástechnikához értő gépészeket, közlekedési mérnököket, üzemmérnököket „kiemelték”. Az ilyen rendezvény csak egy a számtalan ötlet közül, amelyet a most alakuló GTE ifjúsági fórum győri és miskolci kezdeményezésre megvalósít. Máris csatlakozott Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen, Gödöllő, Pécs műszaki felsőoktatása. Felismerték az Alma mater sokkal több, mint diplomagyártó üzem, a kollégiumok nem egyszerű diákszállók. A szakdolgozati témák párhuzamos kiadásával valódi versenyszellemet lehet ébreszteni. A GTE mindezeken túl közérdekű alapítványt is létrehozott, no, nemcsak a pénzügyi szabályok okos felhasználása érdekében, hanem tizennyolcezres tagsága felvillanyozó ösztönzésére. Az évente kétszer pályázat útján elnyerhető támogatás hármas célt szolgál. A magyar műszaki kultúra jeles emlékeinek ápolását, a jelen innovációs feladatait és a jövő megalapozását. A megye százados műszaki kultúrája kitűnő alap az új alapítvány kamatoztatásához. H. S. Útburkolat vörösiszapból A bauxit feldolgozása során évről évre sok millió tonnányi nedves maradvány keletkezik, ennek a vörösiszapnak az elhelyezése egyre nagyobb gondokat okoz a bauxitfeldolgozó üzemekben. A Német Szövetségi Köztársaság lüneni alumíniumgyárában most érdekes megoldásra jutottak: olyan töltőanyagot készítenek a vörösiszapból, amely bitumennel vagy alkalmas műanyagokkal keverve útburkoló anyagként hasznosítható. A hasznosítási kísérletek során 2500 tonnányi vörös töltőanyagból 600 ezer négyzetméternyi útburkolatot készítettek. Óriás folyadékkristályok Új területeket hódíthatnak meg a folyadékkristályos kijelzők egy norvég vállalat kutatásainak eredményeképpen. Eddig kvarcórákban, ébresztőórákban és más kisméretű berendezésekben alkalmazták a kis méretű folyadékkristályos kijelzőket. A norvég gyárban sikerült 30x 30 centiméter méretű, sőt ennél nagyobb folyadékkristályos kijelzőket is előállítani. Ezek a nagyméretű kijelzők kitűnően felhasználhatók a repülőgépek és a gépkocsik műszerfalain. A partner nem elnéző ! .. Önállóan exportra — Mi 1985-ben szereztük meg az eseti exportjogot — mondta Oross Tibor, a győri Zöldért Vállalat igazgatója. — A korábbi esztendőkben főként a Hungarofruct közvetítésével jelentős mennyiségű málnát, uborkát, paprikafélét, vörös- és fokhagymát adtunk el tőkés országokba. Úgy gondoltuk, jó volna, ha ez az export nekünk és a termelőinknek hajtana hasznot és nem más vállalatnak. Nem könnyű betörni a nyugati piacokra. A közel öt esztendő alatt hatvanegy külföldi partnerrel vettük fel a kapcsolatot. Ám a tárgyalásoknak csak a töredékéből lett üzlet. Volt olyan, aki elfogadhatatlan árakat, feltételeket kínált, más a megbeszélések vagy egyéb információk alapján tűnt megbízhatatlannak. De el kell ismerni, olyan cég is akadt, amelynek akívánalmait — bár megfizette volna — mi nem tudtuk teljesíteni. Tavaly a Zöldért Vállalat az önálló, eseti exportjog alapján 9 cégnek szállított árut, mintegy 3600 tonnát. Emellett a Hungarofruct, a TSZKER, valamint a Debreceni Tartósítóipari Kombinát közvetítésével még újabb, 1100 tonna zöldséget, gyümölcsöt adtak el a tőkés piacokon. — Több áru is elkelt volna — mondta Oross Tibor —, de a szárazság miatt uborkából nem tudtuk a szerződéseinket teljesíteni. Csökkentette az általunk eladott áru mennyiségét az úgynevezett kivételi lista is. Köztudott, hogy ebben központilag meghatározták, melyek azok a termékek, amiket csak meghatározott külkercégeknek, vagy kivételes engedélyek birtokában lehet exportálni. Volt olyan év, amikor a bogyósgyümölcsök A hazai export hosszú ideig a külkereskedelmi vállalatok monopóliuma volt. Aztán úgy öt-hat esztendeje változott a helyzet, a „nagyok" mellett újabb külkereskedelmi cégek létesültek, sőt a vállalatok is kérhettek és kaphattak önálló exportjogot. is szerepeltek ezen a listán, máskor nem. Mi a külföldi partnerekkel, hosszabb távú kapcsolatok kialakítására törekszünk. Nem mondhatjuk nekik: „sajnos idén nem kaptunk engedélyt, vegyen másutt málnát!” Ezt ők nem értik, s úgy fordítják le a maguk nyelvére, hogy megbízhatatlanok vagyunk, ami a nyugati világban egyenlő a tönkremenéssel. Nos, a fentiekből kiindulva tavaly úgy döntöttünk, hogy megszerezzük az önálló export- és importjogot. Ez sikerült. Idén már ez alapján szervezzük a termeltetést. Természetesen ezt a jogot nem kaphatja meg minden cég. Rendelkezni kell bizonyos adottságokkal, áruval, megfelelő felkészültségű, nyelvtudású szakemberekkel, no és amit nem ír elő a hivatalos forma, a tapasztalat sem árt. * — Igen, az önálló külkereskedelemnek elég sok a buktatója — jegyezte meg az igazgató —, le kell informálnunk az új partnereket, mert különben könnyen ráfizetünk az üzletre. Meg kell ismerni az egyes országok különleges külkereskedelmi szokásait, jogait. A legtöbb pénzt és mellette az erkölcsi hitelünket a gyenge minőségű áru révén lehet elveszíteni. A partner nem elnéző, nincs barátság, ha rossz az áru, akkor nem fizet, sőt a költségeit is megtérítteti. — Volt már erre példa? — Sajnos, igen. Tavaly ment el tőlünk olyan uborkaszállítmány, amelynél a vevő kifogásai jogosak voltak — jegyezte meg Oross Tibor. — Mindenesetre levontuk a tanulságot és azonnal leváltottuk a vétkes vezetőket. — Úgy hírlik, akadnak olyan külföldi cégek, amelyek szívesen kihasználják az újonnan induló magyar vállalatok tapasztalatlanságát és sorozatos alkura, rendkívüli árcsökkentésekre törekszenek. — Mi is találkoztunk ilyen partnerrel, de gyorsan megszakítottuk vele a kapcsolatot. Éppen emiatt igyekszünk előzetesen leinformálni a partnereket. Ebben a már meglévő vevőink mellett a hivatalos külkereskedelem is segítségünkre van. — Mit várnak az önálló exportjogtól? — Szeretnénk tízezer tonna árut exportálni évente, úgy, hogy ebben a korábbi partnerekkel is együttműködünk, de esetleg mi is vállalkozunk arra, hogy más megyék Zöldértjeinek cikkeit is értékesítjük. Szeretnénk az áruk értékének egy részéért műszaki cikkeket, a mezőgazdasági kistermeléshez szükséges anyagokat, eszközöket behozni. Szeretnénk betörni zöldáruval a bécsi piacra, éppúgy, mint Pozsonyba. Az, hogy igazából milyen haszonnal jár az önálló külkereskedelmi jog, arról talán egy év múlva tudunk majd értékelhető véleményt mondani. Annál is inkább, mert a már többször emlí- tett kivételi lista továbbra is korlátokat jelent számunkra. Németh E. Összefogott kilenc megye Áregyeztetések váltakozó sikerrel Állásfoglalást adott közre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek székesfehérvári területi szövetségének kezdeményezésére kilenc dunántúli megye szövetsége január 24-én. Az állásfoglalás lényege, hogy a kedvezőtlen szabályozások, ipari áremelkedések, a termelési feltételek romlása főleg a gabonaágazatra hat, csökkenő jövedelmezőséget okoz. Ezért indokoltnak tartják a termelők az árrendezést (részletezi az állásfoglalás), valamint azt, hogy az exportnál a belföldi felvásárlási ár és az exportár közötti különbséget a gabonaipar ossza meg fele-fele arányban a termelővel. „A szövetségek vezetői úgy ítélik meg — fejeződik be a »röpirat« —, hogy a termelőüzemek csak az állásfoglalásban rögzített feltételek elérése esetén kössenek gabonaértékesítési szerződést.” Hetekig tartó egyezkedések és néha kompromisszumok jellemezték a megyében is a vállalatok és a termelőszövetkezetek érdekeit képviselő szövetség munkáját. Mondhatni, végére ért a „nagy csata” ilyen országos megmozdulással is, mint a székesfehérvári, s tanulságokat hozott. A többi között azt, s megerősíti a szakemberek, gazdálkodók véleménye,hogy a tröszti rendszerű felépítés akadályozza a felvásárló és a termelő elfogadható együttműködését, gátja a rugalmas, józan megoldásoknak, amik kedvezően hatnának a termelés növelésére. Konkrét példa ,erre mindjárt a gabonaipar, a vállalat a megyében is készséggel állt volna rá a mindkét félnek egyaránt jó megoldásra... ha egyedül dönthetett volna. A tejiparnál például a hatósági ár szabta meg a határvonalat. De erre hadd idézzük Bóna Jánost, a rábapordányi téesz elnökét: „Egyedül a tejáraknál nem sikerült a nagyüzemi, minőségi tej árát elismertetni, a fejőházas technológia többletköltségeit. Ugyanis a lényegesen nagyobb költséggel előállított minőségi (csíraszegény) tej, 0,10 forint (liter árkülönbözete csak a szándékot, de nem a valós ráfordítást és értéktöbbletet tükrözi.” Az áregyeztetéseket, a szövetség mellett működő, mezőgazdasági szakemberekből álló bizottságok „játszották” végig, második éve tartó gyakorlat ez, s addig, amíg eredmény nem születik, nem kötnek értékesítési szerződést a szövetkezetek. Nos, az eredményről beszélgettünk minap a szövetség részéről Szabó Árpádnéval, Molnár Sándorral, Polócz Pállal, valamint Kránitz Zoltánnal, aki a farádi téesz főállattenyésztője. Említettük, a gabonaiparral, a tejiparral való áregyezkedés eredményét, szólni érdemes a húsiparral történő megállapodásról. Megszüntette az ipar a három fajtacsoportot a vágómarhánál és kialakított egy korábbinál kedvezőbb árrendszert, sőt öt százalék felárat sikerült „kialkudni”. Hasonlóan kedvezően alakult a sertés ára, a minőségi felár mellett még számíthat felárra az az üzem, amelyik igényli az objektív minősítést. A Petőházi Cukorgyár az idei évtől bevezeti a védőár kategóriát, amely a szélsőségesen rossz időjárás esetén is minimális jövedelmezőséget ad. Nem zsarolni akarjuk a vállalatokat, mondják a mezőgazdasági üzemek szakemberei, hanem egy olyan tisztességes kapcsolatot teremteni, amelyikben az egymásra utaltság alapján mindegyik fél megtalálja a számítását. Ehhez pedig biztatóak az idei egyeztetések, legalább is ott, ahol az ipari üzem alkalmazkodhat szabadon és saját belátása szerint a helyi adottságokhoz. GSZM Diétás lisztpótló Az Egyesült Államokban néhány kutató emészthetőbbé, jobban hasznosíthatóbbá akarta változtatni a kérődzők takarmányát, s erre irányuló munkájuk során végül is olyan lisztpótlót fedeztek fel, amely nem hizlal. A tehenek és más kérődzők összetett gyomrukban jól hasznosítják a növények cellulóztartalmát; ez a fő táplálóanyaguk. Csakhogy a szalmának 40—50 százalékát lignin (faanyag) teszi ki, s mert az az állat számára megemészthetetlen, mint táplálék kárbavész. Ezt a lignint akarták a kutatók híg hidrogén-peroxiddal a cellulóz mellől eltávolítani, hogy a takarmányból több hasznosulhasson. Ilyenformán búzaszalmából, illetőleg cukorrépaszeletből olyan porózus cellulózt kaptak, amelyről kiderült, hogy kitűnő lisztpótló. Ezt a kutatók cellulózpehelynek nevezték el. Amikor e készítményt 40 százalékos aránybanhozzákeverték a valódi liszthez, majd a keverékből csokoládés süteményt sütöttek, ezt 15 gyakorlott kóstolómester közül egyetlenegy sem tudta megkülönböztetni a pusztán lisztből sütött készítménytől.