Kisalföld, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

(Folytatás a 2. oldalról) sok megnyerésére törekszünk. Ennek feltételei: világos, ér­telmes és teljesíthető prog­ram készítése, jól felkészült agitátorok bevetése, értelmes, erkölcsileg és etikailag tá­madhatatlan jelöltek állítása és a pártbizottságon felké­szült, függetlenített személy beállítása a választási mun­kák koordinálására. Brand János (Soproni Pos­taigazgatóság) megál­lapítot­ta, hogy elérkezett az idő a párt sorainak rendezésére. Ezt meg kell tenni, mielőtt az MSZMP kiáll a választá­sokra. A siker feltétele a jól működő gazdaság, és a párt tagjainak fenniakarása. Hang­súlyozta azt a véleményét, hogy aki a párt nevében ki­áll a tömegek elé, annak azt úgy kell megtennie, hogy ér­zi, a tagság mögötte van. Antal József (Erdészeti szakközépiskola) felszólalá­sában beszélt a pártélet kor­szerűsítésének igényéről, és hangsúlyozta, hogy minden kérdés azon a szinten dőljön el, ahol a személyek a leg­több információval rendel­keznek. Szólt a költségveté­si reform szükségességéről és azt javasolta, hogy a lekö­szönő pártbizottság ne adjon ki programjavaslatot. Az új pártbizottság szembesítse a programot a valósággal és re­ményét fejezte ki, hogy a bölcsesség győz az indulatok felett. Orosz Csaba (Elzett-gyár) a program különböző pontjai­nak módosítását és pontosí­tását javasolva, tartalmi ki­egészítéseket is tett. (Városi számvevőszék felállítását, a társadalombiztosítás önálló­sítását, valamint lakásgaz­dálkodási, közigazgatási, ok­tatási, egészségügyi­ és szo­ciálpolitikai, körzetvédelmi, műemlékvédelmi és idegen­­forgalmi program készítését, meghirdetve választási prog­ramként.) Fischer Lajos (a Sodisz tit­kára) először beszámolt a KISZ XII. kongresszusáról, illetve az új ifjúsági szer­vezet, a Demisz megalakulá­sáról, amelynek negyvenhat alapító tagszervezete között van a Sodisz, a soproni fia­talok ifjúsági szervezete is. Az MSZMP és a Demisz vi­szonyáról szólva megemlí­tette, hogy az új ijúsági szer­vezet nem fogadja el az MSZMP irányítását, de po­litikai szövetséget köt vele. A szövetség feltételeit a kö­vetkezőkben jelölte meg: a pártnak politikai mozgalom­má kell válnia, le kell mon­dania az előjogokról, a ha­táskörökről, a saját hadse­regről, mint a konzervativiz­mus védőbástyájáról. Végül kifejtette, most olyan moz­galom kell, amely a fiata­loknak esélyegyenlőséget ad, demokratikusan és nyíltan politizál. Dr. Horváth Béla (Erdésze­ti és Faipari Egyetem) töb­bekhez hasonlóan az alulról építkezés fontosságát a füg­gőségi viszonyok megszünte­tését hangsúlyozta és java­solta, hogy a párt határolja el­­magát az erőszaktól és az erőszakkal fenyegetőzéstől, érvényesítse azt az elvet, hogy politizáló pártként dol­gozik munkahelyen és la­kóterületen. Szólt a lakóhelyi centrumok fontosságáról, a tudománypolitikai irányel­vek korszerűsítéséről és be­szélt az értelmiség helyzeté­ről. A pártnak szüksége van a progresszív értelmiségre — mondta —, mert a múltban ezt nem megnyerni, hanem eltaszítani igyekezett. Nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy nem szembeállítani kell az értelmiség munkáját más ré­tegekével, hanem mindenkor, mindenütt a munka becsüle­tét kell tisztelni. Szakály László (Gázmű) a pártértekezlet elé terjesztett programmal szemben karak­teresebbnek értékelte az el­múlt évi, szeptember 7-i pártbizottsági feladattervet. Az általános válságból, néze­te szerint, a politikai válság a legsúlyosabb, ezért a párt­­vezetők következő nemzedé­kének alaposan át kell gon­dolnia a gazdasági, társadal­mi válsággal együtt, a poli­tikai válság leküzdésének módozatait is. Hiteles, tiszta pártvezetőség megválasztá­sát szorgalmazta, mert így hatékonyan segíthetjük az országos gondok megoldását. Javasolta, hogy a városi párt­­bizottság kezdeményezze a város kiválását a közvetlen megyei irányításból, párt, ál­lami és gazdasági területen egyaránt. Horváth Ákos (Ciklámen Tourist) az idegenforgalom­ról tett néhány megjegyzést, megállapítva, hogy a soproni idegenforgalmi szervezetek ma még­­kaotikus állapotban működnek, Győrből irányít­ják őket, a fejlesztésre egyre kevesebb a pénz, a város polgárai sajnálatos módon nem értik az idegenforgalom gazdasági jelentőségét. Ez így tarthatatlan, sürgős vál­tozásért kiált. A feladat ab­ban van, hogy meg kell te­remteni a város és környé­kének önigazgatását, illetve ennek szervezeti és jogi ke­reteit. Varga Jenő (Óvónőképző) hiányolta, hogy nincs benne a beszámolóban a párt költ­ségvetése, amely fontos kér­dés. Hiányzik, hogy a több­pártrendszer viszonyai között hogyan politizál a párt, va­jon „az útviszonyoknak meg­felelően” tud-e haladni? Szólt arról is, hogy a múlt értékelése fontos,­­mert ha a tisztázatlan problémákat nem oldjuk fel (például 1956), ak­kor minden generáció tovább cipeli azokat. Dr. Lakatos László (a me­gyei pártbizottság első titká­ra) arról szólt, hogy milyen folyamatok indultak el a má­jusi országos pártértekezlet óta a helyi politikai életben. Biztatónak mondta az alul­ról jövő kezdeményezés el­vének érvényesülését. Úgy ítélte meg, hogy a korábbi lesújtottság mellett — a hoz­zászólások alapján — jelen van a magabiztosság is. — Nincs igazuk azoknak — mondta —, akik tagadják, hogy itt történt valami. Meg­mozdult a párttagság. A le­sújtott állapot után kezd eszmélni és tudja,­­hogy a ke­zében kell tartani a helyzetet és csak ebből a helyzetből in­dulhatunk ki. Hangsúlyozta: ebben a városban az alap­szervezetekben és ebben a hazában nemcsak hiba volt az elmúlt harminc esztendő­ben, hanem sajnos egy poli­tikai vezetés egy bizonyos ponton elkövetett olyan hi­bákat is, amelyeknek most a veszteséges üzemben becsüle­tesen dolgozó párttagság isz­­sza a levét. Igaza van­ azok­nak, és én is ezen az állás­ponton vagyok, hogy gazda­sági stabilizáció nélkül nincs előbbrelépés. A Központi Bi­zottság megbízásából is jelen vagyok, ezért engedjék meg, hogy emlékeztessek a Köz­ponti Bizottság áprilisi ülé­sén elhangzottakra. A hely­zetmegítélésre utalok. A párt cselekvőképessége megőrzé­sének utolsó pillanatában va­gyunk. Pártunk krízishely­zetben van. Ha nem cselek­szünk és maradunk csak a retorika mellett, pártunk el­bukik. Joga csak annak van a bírálathoz, aki tisztessége­sen dolgozott. Tiszta szívvel támogatom azokat, akik­ az eredményeket sem feledve tudnak cselekvésre ösztönöz­ni. Mit tartunk szükségesnek a megyében? Nagyon fontos­nak tartjuk, hogy minél előbb fölkészüljünk a harcra, amely már az egyenlőség je­gyében fog folyni más pár­tokkal. A demokratikus cent­ralizmus lényegében meg fog változni. A megyének koor­dinációs szerepe lesz. Nem határozatokkal irányítunk, ezért helyi programokat kell készíteni. A következő öt év választási sikerei azon múl­nak, hogy amit ma megfo­galmaztunk, arról hogyan tu­dunk elszámolni az emberek­nek. A politikai harc most kezdődik, a tanácsi és az or­szággyűlési választások előtt. A megyei pártbizottság el­ső titkára végezetül a megyei pártbizottság nevében meg­köszönte Sopron és környéke kommunistáinak helytállását, a leköszönő pártbizottság tagjainak munkáját, és tol­mácsolta a megyei testület állásfoglalását, melynek ér­telmében Hencz József­ mun­káját érdemei elismerése mellett köszönik meg. Bernátzki Lajos (Soproni Gázmű) kifejtette azt a vé­leményét, hogy ma a pártta­gok jelentős része lelkiisme­reti válsággal küzd. Oka az erkölcsi válság, a bizalmat­lanság és az eredménytelen­ség. Ez csak úgy előzhető meg, ha a­­hatalom nem bá­nik felelőtlenül a nép érde­keivel és értékeivel, ha a de­mokráciát nem papolják és ígérgetik, és nem áldozzák fel csoportérdekek oltárán, ha belátják, hogy a kultúra, a művelődés, a tudás a kom­munista mozgalom és a ha­ladás legfontosabb eszköze. Kifejtette, radikálisan meg kell változtani a politikai cselekvés gyakorlatát, az agi­táció formáit. Megállapítása­it meggyőző példák sorával támasztotta alá. Kocsis István (József Atti­la Szakközépiskola) vélemé­nye szerint a pártértekezle­ten nem vita volt, hanem in­kább kinyilatkoztatások sora hangzott el. Kevés­el­te a cse­lekvésre késztető erőt. Emlé­keztetett az országos pártér­tekezlet megállapítására, hogy romlott a közhangulat, csökkent a vezetés iránti bi­zalom. Ez most is így van. Ezért úgy vélekedett, hiba volt nem arra ösztökélni ha­tározatban az alapszerveze­teket, hogy mindenütt legyen pártértekezlet. Ami ma el­kezdődött az jó kezdet — mondta —, de korábban kel­lett volna rágondolni. Vége­zetül megismételte számos küldött­ társának kritikai megállapításait. Beck György (Fertőszent­­miklós, Új Élet Termelőszö­vetkezet) egy merőben új, egy más folyamat elindításának adott hangot és —véleménye szerint — ezt a folyamatot is a pártnak kell elindítania. A politika művészete valahol a beleélés művészete —­­mon­dotta. — A magyar párt de­mokráciájának történetét — a munkásság szemszögéből — érzékletes példákkal vázolta és hangsúlyozta: az új poli­tikához új emberekre van szükség, mert zavaros, lan­gyos víz vesz körül bennün­ket. Mindnyájunknak meg kell szabadulnia a múlttól, mert verseny van és verseny lesz. Hátizsákkal versenyezni nem lehet. Ezt a hátizsákot, melyet hurcolunk magunkkal — az egész sztálinista múlt benne van — le kell vetnünk, meg kell engedni, hogy leve­gyük, de azért azokról is szót kell ejteni, akik ezt a háti­zsákot ránk tették és legfő­képp azokról, akik hátizsák nélkül előreszaladtak. Ezt követően Beck György szű­­kebb szakmájáról, a mező­­gazdaság égető gondjairól szólt. Fiziker József (Elmebete­gek Szociális Otthona) a va­lósággal való őszinte szem­benézés szükségességét sür­gette. Annál is inkább, mert a párt tevékenységét a tár­sadalom a tettek és nem a címkék alapján fogja meg­mérni. A mérleg nem bízta­tó, hiszen például a szociál­politika eredménytelenségét mutatja a 2,5 millió szegény és az a tény, hogy a szociá­lis hálót ma még jobbára csak szövögetjük, kiteljese­désétől távol állunk. Néhány alapkérdést újra kell fogal­mazni, mint például szocia­lizmus és párt. Tisztázni kell Sopron közigazgatási státu­szát. Végül azt hangoztatta, hogy a párttag úgy éljen és politizáljon, hogy ne legyen kikezdhető; tisztességes vá­rospolitika kell, tisztességes vezetőkkel; a szegénység ke­zelésére pedig helyi progra­mot kell kidolgozni. Kovácsné Kővári Katalin (Pedagógus Pártbizottság) felszólalásában a kétnyelvű, idegennyelvű oktatás szüksé­gességéről beszélt, és megál­lapította, hogy az előterjesz­tett program nagyon általá­nos, ezekből rövid és hosszú távú tervet készíteni nehéz. Kérdésként fogalmazta meg, hogy mindennek megvannak a személyi és tárgyi felté­telei. Szükségesnek ítélte az értelmiség bevonását a köz­életbe, és olyan tiszta légkör megteremtését, amelyben mindenki bízni tud. Végeze­tül Bethlen Gábor erdélyi fe­jedelmet idézte: „Úgy csele­kedjünk, hogy megmarad­junk”. Moravecz Imre (városi rendőrkapitányság) is a vá­rosi önállóság megteremtését sürgette, és javasolta, hogy a Központi Bizottságban min­den városnak legyen küldöt­te. Bírálta a programot, mert sok általánosságot tartalmaz. Kérte, hogy a jövőben köz­ponti várospolitikai kérdés­ként kezeljék az idegenfor­galom fejlesztését. Gyarmati Károly (BM Ha­tárőrség) beszámolt a sopro­ni határátkelő személyi állo­mányának tevékenységéről, megemlítve, hogy a nagy be­vásárló turizmus idején is változatlan tárgyi feltételek­­mellett dolgoztak. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a várost elkerülő út megépíté­sével együtt korszerű határ­átkelőt is kell létesíteni. Tá­jékoztatta a küldötteket ar­ról, hogy május 2-án meg­kezdik a technikailag és poli­tikailag elavult műszaki zár lebontását, amit 1990. decem­ber tírig fejeznek be. A vitát Hencz József ösz­­szegezte és javaslatot tett szá­mos állásfoglalásra. Megál­lapította, hogy a programké­szítés időszakában a pártbi­zottsághoz kevés javaslat ér­kezett. Javasolta, hogy dönt­sön a pártértekezlet arról, pártkongresszus, rendkívüli pártértekezlet összehívását javasolja-e a Központi Bi­zottságnak, vagy egyiket sem. Döntsön arról, szüksége van-e az MSZMP-nek ifjúsági szer­vezetre, szorgalmazza-e az alternatív szervezetekkel a kapcsolatteremtést alapszer­vi szinten is, foglaljon ál­lást, hogy a párt nem vonul ki a munkahelyekről, de a területi szervezetek erősítésé­re törekszik, döntsön arról, hogy akár ideiglenes szerve­zeti szabályzat demokratikus módon, a tagság véleménye alapján készüljön el. Fontos kérdés, hogy a városi párt­­szervezetek irányításában a megye csak koordináló sze­repet vállaljon. A pártér­tekezlet döntő többséggel elfogadta a javas­latokat a következőképpen: határozott arról, hogy a szer­kesztőbizottság a pártbizott­ság részére a vita alapján ké­szítsen programot. Úgy dön­tött, hogy javasolja a KB- nak, pártkongresszus üljön össze. Az MSZMP-nek le­gyen ifjúsági szervezete. Szorgalmazza alapszervezeti szinten is a kapcsolatfelvé­telt a kölcsönösség alapján az alternatív szervezetekkel. Az a javaslat, hogy kivo­nul-e az MSZMP a munka­helyekről, avagy sem, úgy módosult, hogy a párt a megszerzett pozícióit sehol sem adja fel. Hencz József vitazárójá­ban kitért arra, hogy a párt­­szervezetek személyi kérdé­sekben saját hatáskörben ott döntsenek, ahol a legtöbb az információ. Az új pártbizott­ság folytassa a lakosság tájé­koztatását a soproni szabad­kereskedelmi zóna ügyéről és továbbítsa a kérelmet a kor­mányhoz. Javaslat hangzott el a vita-összefoglalóban ar­ról, hogy a pártértekezlet üd­vözölje a reformkörök meg­alakulását abban a remény­ben, hogy azok segítik az­­MSZMP választási program­jának valóra váltását. A pártértekezlet kezdeményezi a kéttannyelvű iskolai okta­tást, a helyi önállóság meg­teremtését, az önkormányza­ti elvek kidolgozását, a foko­zatosság elve alapján és azt, hogy felmérjék, milyen rész­programok valósíthatók meg a várospolitikában. Végül két döntő kérdés: az értelmiség megnyerése és a közelmúlt történelmének megnyugtató tisztázása. Hencz József vi­­tazárójában aláhúzta, hogy ma még van lehetőség, hogy az MSZMP megújulva küzd­jön a választásokon. A pártértekezleten ezt kö­vetően a jelölőbizottság elnö­ke dr. Bertha László beszá­molt a bizottság munkájáról. A jelölőbizottság az első tit­kár személyére három javas­latot terjesztett elő a küldöt­tek és küldöttcsoportok véle­ménye alapján. A jelölőlis­tára Kienzl János, Nagy Im­re és dr. Fülö­p József neve került. A jelöltek elmondták választási programbeszédüket és ezt követően került sor a titkos választásra. A válasz­tás első fordulójában Kienzl János a szavazatok 32,3; Nagy Imre 19,9; dr. Fülöp József 47,6 százalékát kapta meg, ezért a szavazást meg kellett ismételni. A végered­ményt a második forduló hozta meg, amelyben dr. Fü­löp József a szavazatok 59,3; Kienzl János 35,3 és Nagy Imre 5,3 százalékát nyerte el. Ily módon a Sopron Váro­si Pártbizottság új első tit­kára dr. Fülöp József lett. Ezt követően megválasztot­ták az új 29 tagú városi párt­­bizottságot, a megyei pártbi­zottság 12 tagját, megerősí­tették a fegyelmi bizottságot és megválasztották a megyei pártértekezlet előkészítő je­lölőbizottság négy tagját, a megyei pártértekezlet ötven tagú küldöttségét. Végül dr. Fülöp József szólt a küldöt­tekhez, megköszönve a bizal­mat és kérte a párttagok se­gítségét munkája eredményes végzéséhez. A soproni pártértekezletről Horváth Ferenc, Kloss Andor, Varga Lajos tudósított, a felvételeket Szűk Ödön készítette Pártértekezlet Sopronban Küldöttek eszmecseréje a tanácskozás szünetében. ­­i Javaslat a pártközpontnak A Magyar Szocialista Munkáspárt Sop­roni Pártértekezlete elismeri a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság erőfeszíté­seit, egyetért a politikai munka fő irányai­val, támogatva a politizáló párttá válás folyamatát a radikális társadalmi, politi­kai, gazdasági reformok bevezetését, fel­készül a többpártrendszer keretei között történő munkára. Tudatában van annak is, hogy a mai válság okai meghatározó mér­tékben a múlt hibáiból erednek, illetve azokban szerepe van az alsóbb pártszer­vek nem kielégítő munkájának is. Úgy véljük azonban, hogy a mai fe­szültségek kialakulásában szerepet játsza­nak az elmúlt időszak nem kellően előké­szített politikai és gazdasági döntései is. További gond, hogy egyes nagy jelentősé­gű párthatározatok a párttagság megkér­dezése nélkül, vagy formális meghirdetésé­vel születtek, azért azokkal a tagság nem azonosult. A kialakult feszültségek, a meg­oldásra váró kérdések olyan súlyúak, ame­lyek szükségessé teszik a pártkongresszus összehívását. A pártkongresszusnak a következő na­pirendek tárgyalását javasoljuk: 1. A párt rövid távú programja­­a „Mire törekszik az MSZMP?’’ tézisek tárgyalása és jóváhagyása után az abból fakadó konk­rét program kidolgozása. E téma kereté­ben kell módszert kialakítani a többpárt­rendszer viszonyai között történő műkö­désre is. 2. A párt ideiglenes szervezeti szabály­zata. 3. A testületek megújítása. Az a véleményünk, hogy a felsorolt kér­désekben döntést hozni csak pártkong­resszus hivatott.

Next