Kisalföld, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2. kedd Gorbacsov ---------------------­üzenete A peresztrojka legnehezebb esztendeje A Szovjetunióban fo­lyó peresztrojka legnehe­­zebb esztendeszeként, a vílágító Ad­rea­sstélásszögét­ből viszont igen eredmé­nyes, a hidegháborút le­­záró évként értékelte 1989*et újévi üzenetébe­n Mihail Gorbacsov. Egy­­úttal nyilvánvalóvá tette országa számára, hogy a következői év sem ígér­kezik könnyűnek. A szovjet vezető az or­­szág lakosságához szólva annak a véleményének adott hangot, hogy a ne­­hézség nem egyszerűen a gazdasági reform feszült menetével,, az ellátási helyzet romlásával ma­gyarázható, hanem a tö­meges munkabeszen­teté­sekkel, a rend és fegye­lem hiányával, és * ne«#,, zetiségi viszonyok ag­gasztó kiéleződésévé!. — Bámennyire nehéz volt 198», nem csupán keserűséggel búcsúztat­juk •— hangoztatta * fő* titkár-államfő. Kiemlíti, hogy ^- k^t«« európai* otthon gondolata utópiá­ból reális távlattá vált az elmúlt év során. S­el­tűnőben van Európa há­ború utáni megosztottsá­ga, Gorbacsov kisón is méltatta a kelet-európai, így a berlini és a szófiát,­ a prágai és a bukaresti változásokat (Budapestet és Varsót nem említette meg), amelyek megítélése szerint „óriási erővel tá­masztották alá a szocia­lizmus demokráciával va­ló egyesítésének szüksé­gességét". Sikereket kí­vánva ezen az úton, or­szága támogatásáról biz­tosította a baráti ala­nyokat. Gorbacsov végezetül a peresztrojkát támogató erők összefogására, hatá­rozottságra és kemény­ségre, ugyanakkor türe­lemre, jólanságra és em­berségre szólította fel honfitársait. Jász-Nagykun-Szolnok megye Ismét a régi név Január elsejétől ismét a régi, a Jász-Nagykun-Szol­­nok nevet viseli a mostanáig Szolnok megye elnevezé­sű alföldi régió. A történelmi elnevezés visszaállítását a Magyar Demokrata Fórum karcagi szervezete kez­deményezte, azzal az indokkal, hogy a megye nevében két jelentős tájegysége — a Jászság és a Nagykunság — is kapjon rangjához méltó megjelölést. A névvál­toztatási szándékot számos fórum és szervezet támo­gatta, majd a Minisztertanács 1990 első napjától élet­be lépő rendelettel módosította a megye közigazgatási elnevezését. Ennek értelmében a tanácsok és szakigazgatási szer­veik működési területükön a szükséges intézkedéseket már megtették. Minden olyan szabályzaton, nyomtat­ványon, okiraton, amelyen a megye nevét is jelölik, a jövőben az új elnevezést alkalmazzák. A tanácsi vállalatok és intézmények névjelző és tájékoztatási táblákat valamint bélyegzőiket folyamatosan cserélik ki. Ugyanakkor a helyi tanácsok értesítették az egyéb gazdálkodó szervezeteket, társaságokat, szövetségeket és az országos hatáskörű szervek megyei kirendeltsé­geit, hogy az új név hivatalossá válásával hasonló mó­don járjanak el. (MTI) POLITIKAI NAPILAP Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztár­saság valamennyi állampolgárának, a hatá­­rainikor túl élő magyaroknak, minden be­csületes jó szándékú embernek szerte a vi­lágon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól mentesen kö­szöntöm Önöket a XX. század utolsó évti­zedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolya­matot bontott ki a társadalmi és az állam­­polgári akarat. Ezt azonban szinte a hu­szonnegyedik órában, az általános össze­omlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gaz­dasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért — a történelemben nem elő­ször — újra aggasztó körülmények között kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teherként nehezednek ránk négy évtized következmé­nyei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a szabadság és az igazság általános köve­telményeivel, mert magával az emberrel ke­rült összeütközésbe. Kitartásra, megsokszo­rozott energiára van most szüksége a nem­zetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi ro­mok eltakarításához, a demokrácia és a jó­lét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leom­lottak a diktatúrák. Szakadatlanul­­kérdezzük, hogyan és mi­én jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs ér­telme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepe­­dett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézés­nek, a józan számvetésnek lehet csak he­lye és haszna. Úgy tűnhet néha, hogy történelmünk nem egyéb, mint örökös neki feszüléseik és kudar­cok sorozata. De hogyan maradhattunk meg akkor mégis annyi balszerencse, oly sok viszály után magyarnak, Magyarországnak? Hamis és indokolatlan, sőt félrevezető a teljes reménytelenség keserű, önfeladó ér­zete. Történelmünk nem a szakadatlan sze­rencsétlenségek halmazata, hanem a törhe­tetlen újrakezdések megtestesítője és kife­jezője. Ez a tanulság tölthet el bennünket reménységgel a mai időkben is, amikor ígé­retes segítőikészséget tapasztalunk ugyan világszerte, de a magyar társadalom és gaz­daság átalakítását mégis magunknak kell önmagunkért véghezvinnünk, akár ember­­feletti erőfeszítések árán is. Tudjuk és érezzük: minden a mi mun­kánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segélyekről, de tá­mogatni csak azt lehet és érdemes, aki er­re rászolgál. Segíts magadon, az Isten is megsegít! — vallja a népi bölcsesség, s bi­zonyára azok a körök is, amelyek kiállásá­ra bizton számítunk. Sorsfordító volt az elmúlt esztendő. Megjelentek és működnek már az új po­litikai erőik és pártok, létrejöttek az állam­­polgári szabadság, a jogállamiság biztosí­tékait jelentő első sarkalatos törvények, gyökeresen megújítottuk alkotmányunkat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenye­get immár bénítóan az erőszak és a vissza­rendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az Önök, a nép akarata szerint, akit majd szabad, demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigmegyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság demokratikus jogál­­l­laim lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egy­aránt érvényesülnek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampolgárok megtalál­ják számításukat.. Működő demokráciára, türelmes huma­nizmusra, történelmi értékeink vállalására van ma szükségünk. Csak így, az ember­nek em­ber iránti szolidaritására, a szülők, a gyermekek és unokák, a testvérek, a ro­konok és a barátok szeretőtére építve válik lehetővé, hogy mielőbb kilábaljunk a vál­ságból, csak így válhat teljessé jövendőnk­.Legyen beleszólásuk az állampolgárok­nak a közügyekbe, az országos és helyi dön­tésekbe. Az eltartott tisztviselők, a mi­nisztereket is beleértve, legyenek az adó­fizető polgárért és ne fordítva. A parlamen­ti és lakossági demokrácia, az önkormány­zat útját járjuk és ezt az utat alkotmányo­san, törvényesen kell megtennünk. Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkierete, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája. Manapság legnagyobb gondunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a poli­tikai átalakulást. Elengedhetetlen, hogy a gazdaságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, valóban értéket teremtő munka. De nem le­het sikere semmiféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politikának, amely meg­menti ugyan az államot a csődtől, a költ­ségvetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elveszttik hitüket. Az állam és a költ­ségvetés tartósan csak akkor nyerheti visz­­sza egyensúlyát, ha az ország polgárai szo­ciális biztonságot, garantált jólétet élvez­nek. Célunk a vegyes tulajdonú szociális piac­­gazdaság megteremtése, a magas műveltség, a kultúra elterjesztése, a vállalkozó kedv ösztönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes differenciálódása mellett is szem­beszá­u­lhassunk a fenyegető nyomorral, és a jövőben senki se kerülhessen méltat­lan emberi, s kilátástalan anyagi, szociális helyzetbe. Radikális fordulatra, gyökeres, demokra­tikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is. (Folytatás a 2. oldalon.) XLV. évfolyam 1. szám Ára: 4,30 Ft ■ Ma már csendes Mátyás király szobra körül a tér Kolozsváron, de tíz nappal ezelőtt itt is dörögtek a fegyverek, lőttek a védtelen emberekre. A romániai forradalomnak az erdélyi nagyvárosban lezajlott ese­ményeiről készített helyszíni tudósításunk a 3. oldalon olvasható. Letartóztatták a Securitate parancsnokát Többpártrendszer Romániában Fegyverek zaja nélkül lé­pett az új esztendőbe Romá­nia. Bukarestben csendes volt az éjszaka. A lakosság figyelembe vette a rendőrség felhívását, amely arra vonat­kozott, hogy szilveszterkor ne robbantsanak petárdákat, mert ez megtéveszti a ké­szenlétben levő katonai egy­ségeket és rendfenntartó erő­ket. Helyi idő szerint vasárnap 23.00 óraikor hangzott el a bukaresti rádióban és televí­zióban Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének „újévi köszöntője”. Közölte: a Nem­zeti Megmentési Front Taná­csa eltörölte a halálbünte­tést, leállította a Ceausescu­­diktatúra gigantikus beruhá­zásait. A Duna-csatorna, az új Constantai kikötő, a buka­resti új közigazgatási palota építését nem folytatják, a terveket felülvizsgálják. Romániában márciustól bevezetik az ötna­pos munka­hetet. Kijelentette, hogy a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermésről szóló hír súlyos valótlanság volt, mert mindössze 16,9 millió tonna termett. Számos, olyan intéz­kedést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói kedvét ösztönzi. Szólt az ország lakosságá­hoz — román és magyar nyelven — Domokos Géza, a Nemzeti Megmenteni Front Tanácsának tagja, a Romá­niai Magyarok Demokratikus Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke is. Az új esztendő meghozta azt a demokráciát, amelyben teljes egyenjogúságban élhet a ma­gyar nemzetiség is — mon­dotta egyebek között. „Bí­zunk abban, hogy le tudjuk vonni a múlt tanulságait, hogy többé sem szép szavak­kal, sem ígérgetésekkel, mel­lébeszélésekkel nem lehet a népet megtéveszteni. Bízunk abban, hogy iskoláink, intéz­ményeink, anyanyelvünk vi­rágzásnak indul, visszatér­nek azok, akik elhagytak miniket, mert mindannyiunk­ra sok munka és feladat vár” — mondta, majd végezetül bejelentette: a Szabad Ro­mán Televízió az új eszten­dőben megkezdi magyar adá­sát is. (Folytatás a 2. oldalon.) ■ Szüntelen durrogtak a petárdák, rikoltoztak a trombiták, seb­es forgatag, hangzavar uralta szilveszter napján a megyeszékhely sétálóutcáját.

Next