Kisalföld, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

1990. február 1., csütörtök POLITIKAI NAPILAP XLV. évfolyam 27. szám­ára: 4,30 Ft Felmondás, majd visszavonás Perlekednek a vezetők, szétzüllik a gyár — Közgazdasági egyetem­bre jártam — mondta Szűcs­­né dr. —, ott keresett meg a­­Magyaróvári Kötöttárugyár jogásza, a cég tanulmányi szerződést kötött velem. Így kerültem­ 22 éve a Moközbe. Elemző közgazdász voltam, osztályvezető, később fő­könyvelő, négy éve gazdasá­gi igazgatóhelyettes. Rövid ideig a vállalati tanács el­nöke, s maradtam vt-tag ké­sőbb is. A cégnek 1988-ban is voltak gondjai, dehát mondhatni, kinek nem volt Magyarországon. Ezek a gondok tavaly sokasodtak. Szeptemberben még mintegy 50 millió forint bértartalé­kunk volt, azt javasoltam munkatársaimmal együtt, adjunk ki bért. Négyszáz olyan dolgozója volt a gyár­nak, akiknek bére nem érte el a minimumot. Az 1988. évi amúgy se magas, 80 ezer forintos bérszínvonalunk, már akkor látszott, csökken­ni fog. Az igazgató azonban a nyereségképzést erőltette a bérnövelés helyett. Az év vé­gére azonban már nem lett volna mód többletbér kiadá­sára,­­ahogy a remélt nyere­ség is elmaradt.­­ Az év utolsó hónapjai­ban ugyanis csak termelés folyt a gyárban. Rohamosan csökkent a kereslet termé­keink iránt, szétzilálódott a kereskedelmi munka. Más­fél hónapi készlet halmozó­dott fel a raktárakban. A cégnek nem volt pénzbevé­tele. Ahogy korábban is, az igazgató halogatta a dönté­seket, sokat volt a cégtől távol, elmaradtak a konzul­tációk. Nagyon nehéz pénz­ügyi helyzetbe kerültünk, borzalmas volt a sorbanállá­­sunk. Kétszázmillió forint­tal tartoztunk bankunknak és ugyanannyival a szállítók­nak, miközben alig 460—470 milliót ér a cég vagyona. Ilyen előzmények után mondtam a tavaly december 19-i vt-ülésen, hogy nekünk nem azzal kell foglalkoz­­n­unk, miben hibázott a pénzügyi kormányzat, hanem a saját házunk táján kell ke­resni a bajok okát. A vt-ülésen kitálaltam, de ezt megtettem máskor is, mert nem volt más lehetőségem. A szakmai önérzetem nem engedte meg, hogy hallgassák. Másnap az igazgató behívatott és meg­kérdezte, hogy beállok-e a sorba? Azt válaszoltam, nem tudok, mert neki nincs so­ra. .. A Magyaróvári Kö­töttárugyár igazgatója, Schrempf József azonna­li hatállyal felmondott első számú helyettesé­nek Szűcs Istvánná dr. gazdasági igazgatóhelyet­tesnek azzal az indoklás­sal, hogy átszervezés kö­vetkeztében megszűnik munkaköre, felszólította, hogy adja át volt beosz­tottjainak az ügyirato­kat. Két nappal később azonban az igazgató visz­­szavonta a felmondást, utasította helyettesét munkaköre elfoglalására. Schrempf Józsefet először a második döntésének oká­ról kérdeztük. Miért vonta vissza Szücsné dr. felmondá­sát? — Mert tévedtem. — Indulatok vezették, ami­kor azonnali hatállyal fel­mondott neki? — Nem. Én neveztem ki első számú helyettesemnek. — Azért döntött úgy, mert helyettese bírálta önt? — Voltak és vannak köz­tünk nézeteltérések. A vál­lalat dolgait nem egyformán ítéljük meg. Meggyőződé­sem, azonban, hogy ezeket nem a vt-ülésen kellett vol­na kiéleznie. — Szücsné doktori címet szerzett a közgazdasági tu­dományban, a szakmában jó neve van. Nem lehet rossz szakember... .— Nem is mondtam az el­lenkezőjét. A hazai gazdasá­gi környezetben ma nagyon nehéz a termelők dolga. Ta­valy az év elején, az 1988. évi munka után készítettünk egy veszteségfeltáró tervet. A­miről később aztán kide­rült, hogy sehová se vezet. Vallom, amilyen egy gyár­nak a kereskedelmi munká­ja, olyan a termelése, ami­lyen a termelése, olyan a fej­lesztése. Szücsné dr. és köz­tem abban volt az alapvető nézetkülönbség, hogy szerin­tem a cég valamennyi terü­letén vállalkozni kell. Ő és munkatársai viszont úgy vé­lekedtek, csak a perifériás területeken, mint a karban­tartás, szállítás, számítás­technika látják ezt célsze­rűnek. Én azt mondom, ha az emberek vállalkoznak, és találunk ilyeneket, akkor van rá remény, hogy növe­kedjen az eszközök kihasz­nálása. A december 19-i út­­ülésen éppen ezt szorgalmaz­tam, a cég különböző terü­letein kft-k alakítását — A történtek után el tudja képzelni, hogy együtt dolgozzon gazdasági helyet­tesével? — Igen, ám azt nem, hogy egy vállalatnál két hatalmi centrum legyen.. Ahogy azt sem, hogy a vt előtt az igaz­gató és helyettese egymás­nak ugorjon. Vitatkozzanak, de­­aztán egységes álláspon­tot képviseljenek. ± + + Mert — tehetnénk hozzá —, míg a vezetők peresked­nek, szétzüllik a gyár. A fel­mondó, majd azt visszavo­nó döntés nem az egységet, és nem is az első számú ve­zető tekintélyeit erősíti. A­ Moscet 1988-ban négymillió forintos veszteséggel zárta az évet, tavaly csökkent dolgo­zóinak­­bére. És alighanem a vezetés iránti bizalom se erő­södött. .. .­. Parancsnoki értekezlet a határőrségnél A professzionális ha­tárforgalom-ellenőrzésre való felkészülés jegyében tartotta meg szerdán éves pa­rancsnoki értekezletét a BM Határőrség. A tanácsko­záson Székely János vezérőrnagy, országos parancs­nok elmondta: tavaly — az előző évhez képest 50 szá­zalékkal több , 92 millió utas, valamint 33 ezer ille­gális határátlépő érkezett az országba. A meg­növeke­dett határforgalom korszerűbbé tételéért, ez idén meg­kezdődik és 1995 december 31-ig be is fejeződik a hi­vatásos határőrizetre való átállás. Mark Palmer búcsúlátogatása Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Köztársaság ideig­lenes elnöke búcsúláto­­gatáson fogadta Mark Palmert, az Amerikai Egyesült Államok buda­pesti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, aki szerdán elutazott ha­zánkból. Ülésezik az Országgyűlés Az Országgyűlés tegnap határozattervezetek soroza­tának megtárgyalását követően délután interpellációk­kal folytatta volna munkáját. Azért csak volna, mert Tóth Attiláné (Budapest 52. tvk) létszámellenőrzést kért. A létszámellenőrzésből pedig kitűnt, hogy a plé­­num egy fő híján határozatképtelen. Ezért az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette. A Parlament tegnapi munkanapjának eseményeiről részletes be­számolónk a 3. oldalon olvasható. Nélkülözhetetlen egy új tájékoztatási törvény megalkotása A vitákkal, feszültségek­kel terhes belpolitikai hely­zetben nagy felelősség hárul a sajtó munkatársaira a bé­kés átmenet biztosításában. Az újságírók — az írott és az elektronikus média mun­katársai — mindenekelőtt az­zal segíthetnek, ha egyfajta kiegyensúlyozott szellemi hátteret teremtenek a de­mokratikus átmenethez, s az indulatok szítása, a megala­pozatlan követelések helyett a józanul gondolkodó embe­rek véleményének engednek teret a lapok hasábjain, a képernyőn, a rádióban — hangoztatta Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök tegnap az újságírószövetség elnöksége előtt. A találkozón olyan, első­rendű belpolitikai kérdéssé vált problémákat vettek górcső alá, mint például a megyei lapok helyezete, a tv és a rádió kuratóriumának tevékenysége, illetve a sajtó függetlenségét, önállóságát szavatoló törvénykezés állá­sa. Az elnöki látogatásnak közvetlen aktualitást adott, hogy a Parlament szerdán döntött a sajtótörvény mó­dosításáról. Szűrös Mátyás e határozatra utalva emlékez­tetett arra, hogy bár a sajtó működése újabb fontos ga­ranciális elemekkel gazdago­dott, nélkülözhetetlen egy új, korszerű tájékoztatási tör­vény megalkotása. Ennek fel­adata azonban valószínűleg már a szabad választások után összeülő új Országgyű­lés feladata lesz. Addig is a sajtónak a békés átmenet elősegítésére kell összponto­sítania erőit, csillapítva a magyar közéletben­­tapasztal­ható „rosszindulatú jelensé­geket”. Ami a megyei lapok sor­sát illeti, az ideiglenes köz­­társasági elnök határozott véleménye: korábbi pártelkö­telezettségükkel szakítva nemzeti tájékoztatási eszkö­zökké kell válniuk a megyei sajtóorgánumoknak. Az el­nökségi ülésen­­a legélén­kebb eszmecsere éppen e kérdés kapcsán alakult ki. A MÚOSZ vezető testületének tagjai emlékeztettek arra, hogy a Magyar Szocialista Párt a minap nyilvánosság­ra hozott állásfoglalása sze­rint továbbra is egyértelmű­en ragaszkodik a tulajdoná­ban lévő kiadóvállalatok és az ezek körébe tartozó lapok tulajdonjogához. Ehhez ké­pest sovány vigasz, hogy az MSZP szerint a tulajdonjog fenntartása nem kötelezi a szerkesztőségeket pártpoliti­kai célok követésére. Az el­nökségi ülésen megfogalma­zódott álláspont szerint a ki­adók párttulajdonának fenn­tartása ellentétes a megyei lapok nemzeti média jellegé­vel. Cédulás félelmeim Voltam már olyan helyzetben, hogy féltem. Akad­tak már olyan sötét utcák, amelyeken vissza is kellett mennem, s volt már a kezemben olyan táska, amely­ben több százezer forint lapult. Tudom, nem biztos, hogy ezt a rablók is tudták, bennem mégis tanyát vert a félsz. E szorongást most is érzem. Harcok folynak a fe­jünk felett, kampányba kezdtek a különböző pártok, és szinte elkerülhetetlen, hogy sok-sok megbízottnak nemet kell mondanunk, ha az ajánló szelvényeinket kérik. E papírlapokat bizonyára már minden arra ér­demes egyén megkapta, vagyis a potenciális félelem­bomba mindenhová megérkezett. A módszerről azt mondják: nem új találmány, legfeljebb nagyon egyedi. Én ezt elhiszem. Meg azt is, hogy Kati néni tanács­talan: vajon hány forintos bélyeget ragasszon rá? El­hiszem, hogy a sarki boltban kosárra váró asszonyok arról trécselnek: ők bizony azt a lapot senkinek nem adják oda, inkább szavazni sem mennek. Elhiszem a szemközti bisztró „szóvivőjének” félelmét: vajon mi mindenre használhatja majd fel a győztes párt a la­pon lévő személyi adatokat, s mi vár azokra, akik színt vallva, nem álltak az oldalukra. Kusza gondola­tokat ébresztettek ezek a lapok. Azt, hogy e cédulák fontosak, a kibocsátók is jól tudták. Értékük van, következésképpen áruk is lehet. S van is! Politikai kultúránk alacsony szintjét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jószerivel még el sem kezdődtek a kopogtatások, máris a piacra került több tucatnyi kitöltetlen ajánló szelvény. Hogy ott mi volt a valós árfolyam, talán sose tudjuk meg. Ellenben nyugtalanító hírek érkeznek a mindentől elzárt tanya­világból, miszerint az ott élők csak akkor kaphatják meg csekélyke nyugdíjukat, ha a kitöltetlen szelvé­nyeiket átadják a pénzes postásnak. Egy népet be lehet csapni egyszer, kétszer, három­szor, a magyart talán még többször is. De valahol van egy határ! Ha ez a választás csak az önjelölt zsenik liftje lesz — elveszett ez a nemzet. Ha a füstös kis­kocsmákban dől el, hogy ki legyen majd népünk leg­főbb követe a nagyvilágban, ha az ország pénztárcá­ját egy, a konyhapénz dolgában is járatlan jelölt lesz hivatott tölteni és üríteni, ha a kormányrúd egy kadét kezébe kerül — jaj nekünk! Az elméletek és az ideológiák harca eddig nem sok jót hozott azoknak, akiknek a feje fölött e csatákat megvívták. A népben és nemzetben gondolkodók szá­mára tehát nem lehet közömbös, hogy a frakció­győ­zelem azonos-e a nép akaratával, így tehát az sem mindegy, hogy egy-egy párt, vagy éppen önálló jelölt milyen úton, módon jut a hatalomhoz. Nem monda­nám, hogy a versengőknek a mai világban könnyű dolguk van. Az emberek fásultak, egykedvűek és szo­rongok, őrizgetik a cédulákat, s fontolgatják a válasz­tást. Mert szeretnének helyesen dönteni. Elvégre a sa­ját sorsuk a tét. Kalocsai Mihály T­ELEX BÉCS: Csehszlovákia csak atom- és vízerő­művekkel tudja pótolni rendkívül kör­nyezetszennyező szénerőmű­veit, amelyek még mindig kétharmados arányban fe­dezik az ország energiaszük­ségletét. Többek között erről beszélt Marian Calfa cseh­szlovák miniszterelnök szer­dán Bécsben azon a sajtó­­értekezleten, amelyet kétna­­pos hivatalos ausztriai láto­gatása alkalmából Franz Vranitzky osztrák kancellár­ral közösen tartott­ MOSZKVA. Mihail Gorba­csov szerdán kategorikusan cáfolta, hogy szándékában állna lemondani pártvezetői tisztségéről, és alaptalannak nevezte a CNN amerikai tévé­állomás erre vonatkozó keddi értesülését. Gorbacsov Fer­nando Collor de Mello meg­választott brazil elnökkel tartott találkozója előtt vá­laszolt az újságírók kérdé­seire. SZÓFIA: Petar Mladenov megválik pártfőtitkári tiszté­től és az államfőit tartja meg, legalábbis a választá­sokig. TUNISZ: Václav Havel csehszlovák köztársasági el­nök prágai látogatásra hívta meg Jasszer Arafatot, és a PFSZ VB elnöke elfogadta a meghívást — jelentette szerdán a WAFA palesztin hírügynökség. VARSÓ: A reformerek és Kwasniewski pártelnök hívei vannak többségben a Len­gyel Köztársaság szociálde­mokrata Pártja, a LEMP utódpártja vezető testületé­ben, a 150 tagú főtanácsban. Az új testületben viszont csak 13 parlamenti képviselő ka­pott helyet, ennyien „igazol­tak át” a LEMP képviselői közül az új pártba. Közel 30 képviselő a kongresszuson kiszakadt szociáldemokrata unióban követte Fiszbachot, míg 120 egyelőre párton kí­vüli.

Next