Kisalföld, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
|__ KIMRUPOLD 1990. április 2., hétfő Mi foglalkoztatja az olvasókat? Éjjel cserélték ki a táblákat A győri utcanevekkel kapcsolatosan szeretnék néhány megjegyzést tenni. Érdekességként említem meg, hogy korábban Apor Vilmosról is elneveztek egy utat. A Baross út nádorvárosi részét 1928-ban dr. Vass Józsefről, az akkori vallás- és közoktatási miniszterről, majd Győr város közgyűlése 1945-ben (136/1945. sz. jkv. szerint) a volt püspökről, Apor Vilmosról nevezték el. 1961 óta a Lenin úthoz csatolták. A győriek csak Baross útról szóltak (Külső Baross u.). Nem tartom helyesnek a Munkásőr út elnevezésének (4/1953. sz. határozat megtartását történelmi létére való hivatkozással, mert hiszen ezen az alapon más történelmileg valós fegyveres egységekről is lehetne utaknak nevet adni, ami ellen nyilván mindenki tiltakozna. Lehetett volna Mentő utcának is elnevezni, hiszen a mentők több győri lakosnak nyújtottak segítséget, mint a munkásőrség. Pikáns a dologban az, hogy ezt az utat korábban Szabolcska utcának nevezték el, és egyik éjjel kicserélték az összes utcatáblát Munkásőr elnevezésűre. (A harmadik műszakban ezért a munkáért nyilván többet fizettek.) Az a kifogás, miszerint igen sokba kerül több út, tér elnevezésének megváltoztatása, azért sem fogadható el, mert 1948. III. 25- én a 44/1948. sz. határozattal az illetékesek 98 új utcának adtak elnevezést, pedig akkor még csak félig olyan szegények voltunk, mint a templom egere. Legkevesebb gondot okoznak olyan utcanevek, mint Rozmaring, Kartács, Tarsoly, Gömb u. stb. A személyekről történő elnevezést nagyon meg kell fontolni. Kérdezem: ki volt Justus György? Tomaj Ferencnek több tanulmánya jelent meg Győr utcáiról és tereiről az Arrabona számaiban. Munkatársa voltam az azóta elhunyt kutatónak, s egyik alkalommal elmondta, hogy még a városatyák sem tudták megmondani, ki volt Justus György. Megvizsgálandó (nem lehet elkerülni!), mit tettek Győr lakóinak. Győrnek Heszky Erzsébet, dr. Pogány Imre, Rákos Ferenc, Nádas Jenő, (Ernő!), Vajcsuk Lajos, Bécsi László. A már elég régi Új Magyar Lexikon két kiegészítő kötetével együtt minden valamirevaló munkásmozgalomban kiemelkedő személyt megemlít (művészeket kevésbé). Nem említi őket. Tudni illik, hogy Kapisztrán János a mai Héköz tájékán tartott országgyűlésen buzdított a törökök elleni harcra. Utcája nincs. Ugyan nem Győr szülöttje, de egész életét Győrben töltötte el Alexovics László szobrászművész, akinek számos szobra díszíti Győr városát. Ha már van Schima Bandi utca (utcácska), akkor nevezett művészről is illik utcát elnevezni Győrött. Gorkij városban egymással párhuzamos utcák: Vasas, Élmunkás, Haladás, Újító, Vörös Október, Brigád. Ezek közül nem egy megváltoztatandó. Az utcanevek megváltoztatására vonatkozó megjegyzéseim természetesen nem teljesek. Szigethy Attiláról sem illik megfeledkezni! Stein János Győr, Munkásőr u. 22. Üzletnek sem lenne rossz! Naponta többen utazunk a 32-es győrújbaráti autóbusszal a gyermektáborig. Az autóbusz végállomását csak egy oszlop, és rajta a menettáblázat mutatja. Nyáron ezen a végállomáson lényegesen többen jelennek meg a gyermektábor miatt. Ha esik az eső, akkor az utazók áznak, ha fúj a szél, akkor pedig fáznak, mert nincsen fedél, szélvédett hely, ahová behúzódhatnak. Van azonban egy haditechnikai park feliratú szörnyűség a szemük előtt. Csodálhatják a tömegpusztító fegyverek arzenálját! Azok, akik a gyermektábor mellé azt a mániákus létesítményt kiagyalták, humánus tudatukban korlátoltak voltak. s szerintük az új nemzedék nem eléggé korán ismeri meg az öldöklésnek az eszközeit. Az agytrösztbeliek nem vettek részt a háború borzalmaiban. Mint háborús veterán, javasolom, hogy tegyük helyére ezt a felelőtlenséget. Az ott lévő harci eszközöket értékesítsék, mint nyersanyagot. Az így kapott forintokat utalják a győrújbaráti tanácsnak azzal a megkötéssel, hogy építsenek rajta egy gyermektáborhoz valóban illő, korszerű autóbusz-végállomást. A haditechnikai park helyére pedig szép ligetet lehet létesíteni nyári büfével. Idegenforgalom szempontjából sem közömbös, hogy nyári idényben a kirándulók a szép környezetben hol és miként pihenhetnek meg. Még üzletnek sem lenne rossz! Kalmár István nyugdíjas Győr Radnóti M. u. 29. Megadta a tiszteletet... Fesztiválok, művészeti bemutatók szezonját éljük országszerte, s ezek otthont adó házigazdája magától értetődően Győr városa is. A Műcsarnokban rendezték meg „Krachich” címet viselő kortárs képzőművészeti kiállítást, amelyet fiammal az elmúlt napokban megtekintettem. Népvándorlásnak aligha nevezhető tolongás fogadott bennünket, mégis az átlagosnál szemmel láthatóan igényesebb közönség vitatott meg suttogva egy-egy kompozíciót. A kiállítás érdekes, látványos, és mit is tagadjam, egy-egy résznél érthetetlen is volt, mint általában a kiállítások többsége, de éppen ez bennük a vonzó, az izgalmas. Lois Viktor meghökkentő egyszerűséggel megépített zenélő szobra kényszerítette megtorpanásra a legtöbb látogatót, de érdemes volt eltűnődni Móder Rezső szobránál és festményénél is. Ézsiás István Mementója, de a Hagyaték című műve inkább már gondolatébresztgető elmélyülést kívánt. E szemlélődés mellett még egy élmény volt, ami emlékezetessé tette számomra e látogatást. Ez pedig nem volt más, mint a teremőr, aki mint leltári berendezés, mozdulatlanul ült a bejárat mellett, ahol a ki- és bejövő látogatók érdeklődés nélkül, egy pillantást sem vetve rá, haladtak tovább. Belém rögződött családi szokás szerint, ha belépek valahová, köszönök, így tettem vele is. S ekkor a mások által észre nem vett idős bácsi rám nézett, felállt, levette barna kalapját, s az elmúlt évtizedekben oly ritkán látott elegáns mozdulattal meghajolt mellére szorított kalappal: — Tiszteletem uram! Érezze jó magát e nagyszerű kiállításon! Jó húsz perc múltán hagytuk el a termet. S ő még mindig ugyanazzal a testtartással állt az ajtó mellett, megadva a tiszteletet annak, aki aznap jó napot kívánt neki. Kuklis József Győrszentiván, Honfoglalás u. 83. Közhaszni észrevételek Levélíróink közérdekű témáiból újabb összeállítást kínálnak olvasásra. Egy lakóház, ahol többen is szabálytalanul vételezik az áramot. Elég-e a jövünkhöz isten segítsége? Elég volt a rákosista-kádárista struccpolitikából! Ha valahová belépek, köszönök ... A fózunyiak tiltakoznak a filmvetítés ellen. Szigethy Attiláról is illene utcát elnevezni. Haditechnikai park a gyermektábor közelében. Magyar-e az MSZDP? A közelmúltban tartott választási gyűlésen fogalmazódott meg bennem a címbeli gondolat, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökasszonyának választási beszéde után — az elnökségből — felszólaló úr a „meg nem nevezett demokratikus szervezetek” választási gyűlés alatti demonstrációjának jogosságát kérdőjelezte meg. Megállapította, hogy ezek a szervezetek „öt tenger által mosott Magyarországról álmodoznak, s közben — személyes tapasztalatai alapján is állította — a Romániában létrejött magyar szervezetek nacionalizmusukkal irritálják a románságot. Az MSZDP elhatárolja magát az ilyen nacionalista megnyilvánulásoktól, és a jelenlegi helyzetről mielőtt véleményt alkotnak, nyugodtan megvizsgálja előbb a tényeket”. Nem konzultáltam a szóban forgó szervezetek vezetőségével, de azt hiszem, egyetértenek velem abban hogy megdöbbentő az ilyen, az MSZDP állásfoglalásának is tekinthető megnyilatkozás. Szeretném tájékoztatni a nyilatkozót arról, hogy én egy olyan szervezetet sem ismerek, mely öt tengert, de még olyant sem, mely csak egy tengerpartot is akarna. Nagyon sajnálatos, hogy amég mindig vannak olyanok közöttünk, akik a nemzetiségi területen kitűzött magyar zászlót — hasonlóan más magyarellenes tényezőkhöz — nacionalista megnyilvánulásként értékelik. Véleményem szerint elég volt az eddigi évtizedek során tapasztalt elhallgatásból, a rossz értelemben használt toleranciából, a rákosiszakádárista struccpolitikából, melynek eredményeként a határainkon túlra került magyarság a jelenlegi szomorú helyzetbe jutott. A választási gyűlésről — melyet a felszólalás után ott hagytam — azt a következtetést szűrtem le tanulságul, hogy az MSZDP az általa is sokat emlegetett európaiságot meszsze a magyarsága elé helyezi. Tinka István Győr, Ifjúság krt. 107. Mi hasznosabb a társadalomnak? Ugye, aki á-t mond, az mondjon Mt is. De ennyivel úgy érzem, magamnak is tartozom. Muszáj, hogy válaszoljak tisztelt Tóth Lajossá március 23-án megjelent levelére, amiben eléggé elmarasztalt. Előrebocsátom: nem vagyok és nem is voltam párttag, és azt is, hogy senkit nem akarok megrágalmazni. Az tény és való, hogy mindenki ideges. Ennyi szívinfarktus, hirtelen hálás talán még soha nem volt, mint mostanában. Hajtunk. Nem vitás, hogy sokat dolgozunk. Hivatkozik levelében a munka becsületére. Ezt hogyan értelmezi? Mert hogy a munkásszobrokat döntögetik, ugye, az a munka jelképe? Hát akkor ezt miért teszik? Kit lelkesít? A munkásoknak sok helyen felmondanak, nincs munka. Mi hasznosabb a társadalomnak, ha dolgozunk, vagy ha munkanélküli segélyt fizetnek? Istenre hivatkozik. Nem tudom, elég-e a jövünkhöz az ő segítsége, ha az igéit hirdetők közül van, aki távol van, a hívők meg egymást verik. Én és még úgy hiszem, sokan mások is a munkánk béréből és nem áldozathozásból szeretnénk megélni. Haragszik a régi rendszerre? Az a rendszer arról nem tehet, hogy három gyermekkel egyedül maradt. Én rossznak nem mondanám azt a kort, amikor három gyermeket egyedül taníttatni tudott. Elismerem, dicséretre méltó teljesítmény, de hát, ha valakinek ilyen igénye volt, hogy tanult gyermekei legyenek — az ön szavaival övé — áldozatot is kellett hozni értük. Ez az a bizonyos helyzet, amikor tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér. Emberi tulajdonság, elég gyakran élünk vele! Szabó Ferencné Győr, Munkásőr u. 75. hu h 1 ( ji I< (m ) ! ■« 1 4 km Ne mérgezzék őket! Többször hallottuk a diplomácia alaptételét: mindent a megfelelő időiben és helyen. Itt nálunk, Szangban e hónap végére tűzte műsorára a Moziüzemi Vállalat a Krisztus utolsó megkísértése című filmet. Szárny vallási szempontból színkatolikus lakosságának — az egyházi év nagyböjti időszakában — ez a film kifejezetten erkölcsromboló és káros. Amikor a többmilliós katolikus hívősereg Magyarországon, itt Szangbain is készül húsvét méltó megünneplésére, akkor ilyen történelmietlen filmet bemutatni felelőtlenség és káros dolog. Természetesen a filmet nem a moziüzemi vállalat készítette, de forgalmazásáról, illetve annak megszüntetéséről dönthet. Mivel Magyarország erkölcsileg a „földön” van, ne tapossuk még jobban oda a kasszasiker érdekében. A most éledő Kereszténydemokrata Néppárt tagsága nevében — akik becsületes keresztény emberek — tiltakozunk a film tervezett vetítése miatt. Úgy gondolom, egyikünk se szenved prüdériáiban, nem bűntelenségünket hangsúlyozzuk, amikor ezt tesszük. Nem is akarjuk azt bizonyítani, hogy Szanyiban csupa jó és feddhetetlen ember él. De az arány jobb, mint az országos átlag, és még sok ilyen hely van. A fiatalok, a fiatal házasok miatti felelősség mondatja velünk: ne mérgezzék őket! Az Országgyűlés nemrég fogadta el a törvényt a pornográf, és erőszakkultusz nyílt propagálásának beszüntetéséről. Lehet gyakorolni, megkezdeni a törvény végrehajtását. Horváth József Szany { —• t ~ •* » «•+ X'Cs {~ G 'C «1 4*c i Cc 'Abu Nyitott kapukat dönget A ház állapota lesújtó címmel március 19-én Fehérvári István mosonmagyaróvári lakos drámai képekben számol be az általa is lakott a ház lesújtó állapotáról. Észrevételeit egy héttel korábban elmondta a FLEXUM Kommunális Vállalat ingatlankezelési osztálya ügyintézőjének is, aki tájékoztatta arról, hogy mit tesz a FLEXUM a házban föllelhető hibák kijavításáért. Panaszos a választ akkor kielégítőnek találta és megköszönte. Fehérvári István kesergése azért is érthetetlen, mert mint a ház képviselőjének, tudnia kellene arról, hogy az épületben jelenleg is dolgoznak kőművesek, valamint tetőfedő és bádogos. Az emlékezetes vihar ezt az öreg, épületet sem kímélte meg. A ledőlt kémények helyén újakat falaztak, és javítják a sérült tetőt, tetőablakokat. A munkálatok üteme kizárólag attól függ, hogy mikor és hány szakiparos vállalkozik ezekre a munkákra. Bizonyára a levélíró sem tudja, hogy az ingatlankezelési osztálynak Mosonmagyaróváron és környékén 268 épület (2528 lakásbérlemény) van kezelésében. Ezek karbantartására tavaly 18 millió forint állt a rendelkezésére. Csak a panaszos által is lakott épületre a múlt évben 600 ezer forintot fordított a FLEXUM, ebből 410 ezret karbantartási célra. A ház lakói ezzel szemben 240 ezer forintot fizettek be, tavaly — lakbér címén. Ottjártunkkor kerestük a lógó villanyvezetékeket. Ilyet csak a pincében találtunk három helyen, azoknál, akik szabálytalanul vételezik az áramot. A kifogásolt járdán is végigsétáltunk, és nem buktunk felt. Egy új járda, persze, jobban nézne ki. A függőfolyosó alja valóban szót érdemel: hullik a vakolat, és mint látvány is kifogásolható. Helyreállítását nyáron elvégzi a FLEXUM. E cikk után is csak azt mondhatjuk, hogy tesszük a dolgunkat, de a méltányos sorrendiséget, sürgősséget a mi felelősségünk megállapítani. (A nagy vihar után volt olyan eset is, ahol tető sem maradt a lakók feje fölött.) Szó esik a levélben az elhanyagolt udvarról is, amelyet az ott lakók gépkocsijai gödrösítenek. Vajon meddig tart még az a szemlélet, hogy a lakbér és a költségvetés mindenre elegendő kell, hogy legyen? Végezetül az ingatlankezelők „látványos kivonulásáról” ír Fehérvári István. Az, hogy a FLEXUM a jövőben a lakásokban nem fejt ki tevékenységet, nem az ő rovására írandó, minthogy nem törvényalkotó. Makainé Vathi Éva osztályvezető FLEXUM Kommunális Vállalat Mosonmagyaróvár c 2 C c/ a u 41 '0 e 'C £ • m Ea v