Kisalföld, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

1990. június 1., péntek Az MDF elnézést kér Egy „tiltakozás” különös háttere Vihart kavart az az írás, amely május 25-i számunk­ban Felülvizsgálatot követe­lünk címmel jelent meg, s amelyet egy tanácsrendelet miatti tiltakozásul az MDF győri szervezete nevében Bakos Ágnes és Bukovics Tamás írt alá. Az írás igen éles hangnemben azt a ta­nácsrendeletet kritizálja, amely lehetővé teszi, hogy az egykoron magánerőből épült, s később furcsa mó­don „államosított” garázso­kat (ha telekkönyvileg meg­osztható helyen vannak) egykori építőik, mostani bérlőik megvásárolhassák. Az írásra másnap Kovács Leges, a városi tanács vb-tit­­kára válaszolt, igencsak viszszafogott hangnemben visszautasítva a tanácstes­tületet ért vádakat. Ez ügy­ben szerkesztőségünkhöz is számos észrevétel érkezett, lényegük, hogy olvasóink csalódtak az MDF-ben az írás „stílusa” miatt. Tegnap egy közleményt juttatott el hozzánk az MDF győri szervezete, szintén el­ítélve az írás hangnemét. A közleményt az alábbiakban szó szerint is közöljük. Olvasóink pontosabb tájé­koztatása érdekében azon­ban úgy gondolom, mint az ügyben személyesen is érin­tett újságíró, nem szabad elhallgatni e vihart kavart írás hátterét. Tudósítóként voltam a május 23-i tanácsülésen, a karzaton kollégámmal, a Győri Vasárnap munkatár­sával hallgattuk a tanácsko­zás vitáját. Ekkor hozzánk lépett Babos Ágnes, egy kéz­irat másolatát lobogtatva, hogy „az a sztálinista Kisal­föld” még a szerdai számban sem közölte le hétfőn be­adott tiltakozó írásukat. Ez az én április 28-án megjelent tudósításomra reagált (Egy különös államosítás vége), így természetesen kértem, hadd olvassam el a másola­tot. Valószínűleg a „sztálinis­ta” jelző után nem kellett volna vitába bocsátkozni, de hát ezt a minősítést az MDF néhány képviselőjétől már úgymond megszoktuk. Babos Ágnessel amúgy személyes, közvetlen a kap­csolat. Ezért a cikkmásolat elolvasása után kollégám­mal együtt kértük, gondolja át még egyszer az írás hang­nemét, főleg pedig a tiltako­zás tartalmát. Babos Ágnes ugyanis nem volt jelen a kritizált döntést hozó taná­csülésen, nem ismeri magát a tanácsrendeletet, s mint kiderült, nem olvasta azt a cikket sem, amelyre „vála­szolt”. Igaz, eléggé megkésve, április 28. után május 21-én juttatták el az írást a „sztáli­nista” Kisalföldhöz, amely két nap alatt sem volt „ké­pes” leközölni. (Munkater­vünkben a pénteki összeál­lításban szerepelt, mint nem naphoz, eseményhez kötött írás.) Miután kollégámmal együtt elmondtuk a tanács­­rendelet születésének hátte­rét, Babos Ágnes kijelentet­te, az írás tulajdonképpen nem tőlük, az aláíróktól származik. Kérte, tartsuk vissza a megjelenéstől az írást addig, amíg nem tisz­tázza a dolgot az eredeti szerzővel. Néhány perc múl­va azonban vissza is tért, Szabó Györggyel a tanács műszaki osztályának munkatársával - az írás szerzőjével. Szabó György ragaszkodott leírt állításai­hoz, s ahhoz, hogy a tanács­ülést az előterjesztett anyag félrevezette, mégpedig szán­dékosan, hogy az egykori funkcionáriusok most ol­csón juthassanak garázs­hoz. Beszélgetés közben kide­rült: noha a tanácsülés elé az anyagot a szokásnak megfelelően az osztályvezető terjesztette (s szóbeli kiegé­szítésében ráadásul nem is elsősorban az eladás mellett érvelt, az csak harmadik alternatívaként szerepelt)­­ az anyag előkészítése Szabó György feladata volt. Végül is saját maga munkája ellen tiltakozik? Mert az általa emlegetett írásos bizonyíté­kok hiányoztak a tanácsülé­­si előterjesztésből. Szabó György a kérdésünkre azt válaszolta: ezeket már nem volt idő beleírni. (Két mondat elég lett volna - már persze, ha tényekről, s nem csak megsejtésekről vagy gyanú­ról van szó.) Ezek után java­soltam, legalább a tiltakozó írásban közöljék a szóban elmondottakat: legyenek benne konkrétumok. Végül is az írás változtatás nélkül, Babos Ágnes és Bukovics Tamás aláírásával megjelent. Az alábbiakban közread­juk - kommentár helyett - a hozzánk tegnap eljuttatott közleményt: JK Kisalföld 1990. május 25-i számában Felülvizsgá­latot követelünk címmel bí­ráló cikk jelent meg Babos Ágnes és Bukovics Tamás aláírással. Ezt követően Elnöksé­günk foglalkozott a cikk lét­rejöttének körülményeivel, annak tartalmával. Megálla­pítottuk, hogy a cikket köz­lő személyek megbízás nél­kül jártak el, a felsoroltak jó része megalapozatlan, téves, illetve hiányos információ. E pontatlanságok miatt joggal érezték magukat igaztalanul megbántottnak a város tanácsának tagjai, illetve a cikkben érintett garázsok bérlői. Az Elnökség elhatárolja magát a cikk tartalmától, annak hangvételétől, mivel az méltatlan a Magyar De­mokrata Fórum tevékenysé­géhez, eszmeiségéhez. Az MDF győri szervezete nevé­ben: dr. Révhelyi Tamás jog­tanácsos.” Jutasi Ferenc Dolgozzunk együtt! A Magyarországi Horvátok Szövetségének közleménye Múlt év decemberében megalakult Szövetségünk belépési nyilatkozatokat juttat el a napokban Bács-Kiskun, Baranya, Somogy, Zala, Vas és Győr-Sopron megyék horvát származású lakosságához, de természetesen hazánk más területén élő horvát honfitársunk tagságára is számítunk. Boldogan fogadjuk bármely hazánkban élő állampolgár belépési szándékát, akinek nyelvi vagy származási kötődése van velünk, illetve aki programunkat szimpatikusnak tartja. Alapvető célkitűzésünknek és feladatunknak tartjuk, hogy az új Magyarország végérvényesen tisztességgel rakja helyre minden nemzetiség helyét és közérzetét hazánkban, amelyet magunkénak vallunk, amelyben évszázadok óta sorsközösséget vállaltunk a magyar néppel és a többi nemzetiséggel és amelyben - reméljük - megnyugtató jövőnk is azonos lesz. Baráti - emberi és politikai - jobbot nyújtunk a kormánynak, az ellenzéknek, egyháznak és minden szervezetnek, amely kölcsönös együttműködésre törekszik velünk közös erőfeszítéseink megoldásában. Természetes vágyunk az, hogy anyanemzetünkkel, Horvátországgal a szó legszebb értelmében testvéri kapcsolatokat alakítsunk ki, hiszen csak a haladó, jószándékú népekkel együtt közeledhetünk egy békés és modern Európa felé. Nemzetiségem, a magam és a hasonlóan gondolkodók nevében ezúton gratulálok a Horvátországi Demokratikus Közösségnek a háború utáni első demokratikus választásokon aratott elsöprő történelmi­ győzelméhez, továbbá a közösség vezetőségének és személy szerint dr. Franjo Tudmannak, a közösség elnökének. Hatalomra kerülésük garancia arra, hogy a világ minden horvát közösségét - így hazánkét is - felkarolják, minden néppel korrekt együttműködésre törekszenek, az olyan népszerűtlen intézkedéseket pedig, mint amilyen például a 200 dolláros határstop, hatálytalanítják. A Magyarországi Horvátok Szövetsége ezúton fejezi ki a lemondó Kisebbségi és Nemzetiségi Kollégium munkáját, sajnálatos, hogy a hazánkban élő nemzetiségeink nagyon is megalapozott problémáira nem fordított hatékonyabb odaadást. Megoldatlan nemzetiségeink parlamenti képviselete is. A Magyarországi Horvátok Szövetsége alulról építkező, önkormányzati alapelveken kíván működni, koordinációs testülete, elnöksége Pécsett székel, elsősorban városunk „nemzetiségföldrajzi” helyzete miatt, másodsorban azért, mert eredményes, sokoldalú együttműködést folytat Eszék testvérvárosával. Üdvösnek tartjuk, hogy területi szervezeteinknek önálló vezetősége legyen. Tisztelt nemzetiségi honfitársaim! A Magyarországi Horvátok Szövetsége tevékenységével szeretnék azon munkálkodni többek között, hogy az elmúlt évtizedek hisztérikus rákosista túlkapásait, a kádárista rendszer sokszor megnyilvánuló közömbösségét elfeledtesse, jogi úton kérje állampolgáraink anyagi és erkölcsi rehabilitációját, kártérítését, a kormánnyal és a helyhatósági szervekkel olyan kiegyensúlyozott, nyugodt kapcsolatot építsen ki, amely a mindenkori reáis lehetőségek között biztosítja nemzetiségeink hovatartozását érző, emberhez méltó, jó állampolgári közérzetét. Pákovics György elnökségi tag Biológuspalánták Visegrádon, a Mogyoró­hegyen rendezték meg a napokban a TIT Természet­­tudományi Stúdió „Ismerd és védd” természetvédelmi versenyének országos dön­tőjét. A hatodik osztályos diákoknak kiírt vetélkedőn szép mosonmagyaróvári si­ker született, a Széchenyi (10. számú) általános iskola csapata hozta el a pálmát. - A környezet- és termé­szetvédelmi munka nem most kezdődött nálunk - mondja a gyerekeket felké­szítő tanárnő, Szálkai Antal­­né -, nyolc éve vezetem a szakkört az iskolában, a nagyobb rendezvényeken, kirándulásokon, táborozá­sokon, meghívott előadók programján 60-80 diák is részt vesz. Egyébként évről évre indulnak gyerekeink a tanulmányi versenyeken, de ilyen jó csapatom, mint a mostani, még nem volt... Győrig Zita, Sájer Andrea és Klegber Attila illetődötten ülnek sorban egymás mel­lett az igazgatónő, dr. Né­meth Istvánné irodájában, de aztán hamar oldódik a hangulat. Váratlan volt, mesélik, hogy a természet­ben, akadályverseny-szerű­­en rendezték a vetélkedőt. Hat állomás volt, az elsőn 4-4 fát, cserjét és lágy szárú növényt, például bükköt, kö­kényt, mezei zsályát, mécs­virágot kellett felismernünk, de volt nyomkeresés, külön­féle madárhangokat játszot­tak, és még a kőzettani is­mereteinkről is számot kel­lett adnunk. - Sok-sok munkát igé­nyelt a felkészülés - mondja a tanárnő -, már az első for­dulón (több mint fél ezer csapat indult az országban) nehéz tesztfeladatok voltak, nem is beszélve a megyei döntőről. A gyerekek szinte kívülről megtanulták a kije­lölt irodalmat, a Vörös könyv egyes részleteit, szemelvé­nyeket a Védett természeti értékeinkből vagy az Európa madaraiból. Zita, Andrea és Attila lát­hatóan jól megtanulta a lec­két, hiszen mikor a termé­szetvédelem lényegéről kér­dezem őket, kifogástalanul válaszolnak: először az em­bereket, a természetüket kellene megváltoztatni, mondják, hogy ne pusztítsák a környezetet. Aztán az is fontos, hogy ne „hegyekbe” gyűjtsék a szemetet, hanem válogassák széjjel és hasz­nosítsák újra, a sok benzi­nes kocsi helyett pedig vil­lanyautók kellenének. Mikor felnőnek, mindhárman csa­ládi házban szeretnének élni, szép környezetben, sokat kirándulnának és nem a pénzszerzés lenne az elsődleges szempont, hanem a család, egymás szeretete. Szép gondolatok, kétség­telen, és bízzunk benne, hogy nekik már valóban nem a megélhetési szempon­tok szerint kell hivatást vá­lasztani, hanem a rátermett­ségük, alkalmasságuk dönt­het. Ny. Cs. Szálkai Antalné Győrig Zita, Sájer Andrea és Klujber Attila Sajtószabadság Kinek a szabadsága? Eddig azt hittük, mindenki sajtószabad­ságot akar. A jelenlegi vitákból viszont megtudhatjuk, hogy az általános vélemény szerint csak ÉN akarok, a TÖBBIEK nem. Természetesen mindenki a nép érdekére hivatkozik. Demokratáknál ez kötelező is, és ma mindenki nagy demokrata. Tehát a saj­tónak a népet kell szolgálnia, hogy az meg­tudhassa az igazságot. Éppen ezért a hír a legfontosabb, mond­ják azok, akik újságíró módra védik a népet. Igen, de melyik hír? Nap mint nap sok embert lelőnek, még többet megvernek, megfélemlítenek, de melyikből lesz „hír”? A világ tele van erőszakkal, igazságtalanság­gal, csalárdsággal, hazugsággal, de melyik­ből lesz hír? Sok temetőt és emlékművet meggyaláztak már az utóbbi évtizedekben világszerte, a Kárpát-medencében is, de melyikből lesz hír a New York Times-ban vagy akár a magyar sajtóban? Sok neveze­tes hely közelében imádkoznak katolikus apácák, vagy bármely más világvallás pap­jai és szerzetesei, de a világ TV-társaságai melyikükkel foglalkoznak heteken át? „Hazudni pedig nem szabad.” Szép sajtó­­törvény lett volna ez a múlt században. De ma nincs végtelen hatalom a sajtó birtoká­ban még akkor is, ha csak igazat ír? A sok igaz hír közül melyik fér bele a sajtóba, melyik lesz vastag betűs, melyiket emlege­tik gyakrabban, melyiket hallgatják el, melyiket felejtik el hamarabb: mindez talán nem alkalmas arra, hogy a sok kis „igazság­ból” összeálljon egy nagy hazugság? A másik újságírói érv a „külső beavatko­zás” ellen a „szakmai hozzáértés” kérdése. Eszerint nyilván azok értenek jobban a saj­tóhoz, akik eddig is csinálták. Hát talán annyira jó volt? Erre a válasz: Jót akartak eddig is, amit lehetett, megtettek, csak nem hagyták őket, így akkor nem kellene beleszólni a régi „gazdasági szakemberek” munkájába sem! Sőt, miért kellett akkor az állampártot megfosztani a hatalomtól? Talán annak sorai között nem voltak szakemberek, nem volt, aki jót akart, sőt tett is valami hasz­nosat? És mit mondhatunk arról, ha egy „politi­kus” a választási eredmények alapján akar­ja felosztani a sajtót? Talán az igazság oszt­ható? A sajtószabadság a győztesek szabad­sága? Ez inkább ázsiai, mint európai gon­dolkozásra vall. Néha bátortalanul elhangzik, hogy külön kell kezelni a gyakorlatilag szinte határta­lanul szaporítható írott sajtót, és a nemzeti tájékoztató eszközöket. Ez kiindulásnak mindenképpen helyes lenne. Egy újság he­lyett vehet másikat az ember, ha nem tetszik, az előfizetést is le lehet mondani, bár sokak számára családi hagyomány az előfizetett újság, ezért az sem mindegy, ki kaparintja meg a létező lapokat törvényes vagy kevésbé törvényes eszközökkel, de a TV-t, a rádiót és a távirati irodát a társadalom erőforrásaiból hozták létre, abból is fejlesztették, és nem is szaporíthatok korlátlanul. Az egész nemzet jogait sértené, ha most egy nagyon szűk kör által szakembernek nyilvánított gárda megőrizhetné korábban megszerzett monopolhelyzetét. A TV, a varázslatos doboz, amely eldugott alföldi tanyán, pesti toronyházban, kisvárosban és világtól elzárt kis faluban egyaránt gombnyomásra ontja magából a műsorkészítők gondolatait, ízlését, ideológiáját, sok embernek ma szinte egyetlen szellemi tápláléka. A TV és a rádió jelenlegi alkalmazottainak „sajtószabadsága” a mostani formában óriási tömegek számára szellemi, ízlésbeli, ideológiai elnyomást jelent. Ezért a demokrácia feladatai közé tartozik az is, hogy ettől megóvja a népet. A jelenlegi viták, úgy tűnik, nem szolgál­ják még a problémák tisztázását sem. Kül­földi tőke, külföldi technika és módszerek beáramlása, sajtómonopólium idegen kéz­ben, idegen érdekekért? Szegény, vidéki szerkesztőségek számára eddig elérhetetlen „depolitizált, szórakoztató információs műsor” a kábeltévé-hálózatban: ízlésrom­boló giccs-dömping? Ha sikerül eloszlatni a mesterséges ködfüggönyt, ezek ellen a poli­tika talán még sikeresen veheti fel a harcot. De ki veszi fel a küzdelmet a hazai erede­tű kultúrmonopólium és ízlésrombolás el­len? Szabady Balázs 3

Next