Kisalföld, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-14 / 267. szám
1990. november 14., szerda HÍMIFOLD Kitől vadultak a „Macskák”? Egy vendégszereplés háttere A soproni Corvinus Kör elnöke és titkára 1989 őszén a Bécsújhely melletti Wollersdorf polgármesterénél járva, felfigyelt egy plakátra, amely a „Cats” előadását hirdette. Kérdésükre megtudták, hogy a helyi fiatalok már több helyen sikerrel adták elő ezt a darabot, amit tulajdonképpen „csak” táncolnak, a zene és ének hangszalagról megy. A kör elnöke felvetette, hogy szívesen fogadnák Sopronban is ezt az előadást. A polgármester viszontlátogatásakor a küldöttségben érkezett a program szellemi atyja és betanítója Erwin Gral úr, és a soproni származású tolmács is (akire ugyan szükség nem volt, de ő jól érezte magát a honi nedűtől). Az egyéb megbeszélnivalók után a küldöttség megtekintette a szóba jöhető helyszíneket, fogadta őket a művelődési osztály vezetője és a művelődési központ igazgatója. A színházban részletesen megvizsgálták a technikai lehetőségeket, a „szakemberek” bőséges eszmecserét folytattak, míg a Corvinus Kör vezetői és a politikai vezetők megállapodtak az előadás anyagi feltételeiben. Az előadás fogadója a művelődési központ, hiszen ők rendelkeznek létesítménynyel, személyzettel, és jól képzett szakemberekkel. A wöllersdorfiak fellépti díjat nem kérnek, csak szállást egy éjszakára húsz főnek, hogy az előadás után ne kelljen hazautazniuk, annak költségét is ők vállalták. Az első megállapodás óta eltelt fél év alatt többször tartottak technikai bejárást a rendezők Sopronban ad hoc-szerűen, tekintet nélkül arra, hogy Sopronban a fogadók ráérnek-e vagy sem!? A Corvinus Kör titkáraként állandó telefonkapcsolatban álltam a wöllersdorfiakkal, közvetítettem újabb és újabb igényeiket a művelődési központnak. Intéztem a mozgósítást, a szereplők fogadását, elszállásolását. A Kállai kollégium igazgatója ingyen bocsátotta a csoport rendelkezésére a szállást egy éjszakára! Hatan úgy döntöttek, hogy az előző éjszakát is itt töltik, ezt is megoldottuk a kollégiummal. Felkértem a kör elnökét, hogy az esti előadáson köszöntse a szereplőket és az osztrák kísérőket, akiket az esti előadás előtt vacsorára vártunk a wöllersdorfi polgármesterrel együtt! Miután este hatig a megbeszéltek ellenére nem jelentkeztek, negyed 7-kor mondták le a vacsorát a Halászcsárdában. Előadás előtt elhangzott a köszöntés és a köszönet, telt ház előtt mutathatták be műsorukat a lelkes amatőrök. Ha Kövesi György indíttatást érzett, hogy „felkérje egy kis beszélgetésre” a szerinte szervező Ágota urat, akkor miért nem vette a fáradságot, hogy a beszélgetés elején jelenlévő Corvinus elnökét is megkérdezze? Engem nem kell megkérdezni, mert ez így jó, így lehet „botrányt keverni”, ha egyoldalúan állítjuk be az esetet. De kinek jó ez? Mint a Corvinus mozgalom alapítója, indítás óta lelkesedésből, társadalmi munkában végeztem a kör ügyeit, szerveztem, hogy mások élményhez, kapcsolathoz, sikerhez jussanak. „Sajnos” van egy kereső állásom is, ahol ugyancsak illene helytállnom. Ezen az amúgy is megbolydult hétvégén, állásomból eredendően a fizetésemért kellett nagyszámú vendégseregről gondoskodnom, őket vezetnem. De még ekkor is állandó telefonkapcsolatban voltam a színház szakembereivel (akiknek külön köszönöm a helytállásukat!) és az osztrák csoport képviselőivel. A Corvinus Kör 9 tagú vezetőségéből a legmagasabb rangú, az elnök köszöntötte a fennállása óta, tehát immár háromezer éve Európához tartozó soproniak nevében a szereplőket. A Civitas Pinceszínház vezetője még nem érzi európainak kultúránkat? Szalay Csaba a Corvinus Kör titkára (Kövesi György a Kisalföld november 7-ei számában írta meg véleményét a wöllersdorfi együttes soproni bemutatójának körülményeiről. E cikkre válaszol a fenti írás szerzője.) Öntörvényű harmóniák széphangú gitáron Bak Zoltán hanglemezéről A fiatal győri gitárművész, Bak Zoltán nevét városában jól ismerik. Bizonyára az országban is akadnak néhányan, akik emlékeznek önálló estjeire, melyekkel a művelődési házakat járta. Ugyanakkor művészetének értői és csodálói jól tudják, hogy jelentősége messze túlnő szülővárosának határain és a mai napig nem kapta meg a méltó elismerést. Évekkel ezelőtt szerepelt ugyan a Zenebutik győri adásában, utána telt ház előtt tartotta önálló estjét a Bartók Béla MMK színháztermében, a Hanglemezgyártó Vállalat tájékáról érdekes hírek röppentek föl - de végül csak az idén jelent meg a fekete korong, magánkiadásban, angol nyelvű borítóval. Címe: Az élet utolsó pillanatáig. Sötét háttér előtt súrolófényben egy gitár, a húrokon pihenő kéz, melankóliát sugalló címlap. A hat kompozíció valóban elmélyült hallgatást kíván, ugyanakkor korántsem egysíkú emocionális és szellemi tartalmakat fejez ki. Feszes, zárt rendbe gyűjtött végtelenség, fegyelmezett totalitás érződik mindannyiban. Már az első darab (A kép) hallgatása közben kifejeződnek a valóság villámló ellentétei: romantikus, elomló futamok után fortissimo akkordleütések képezik az ellenpontot, hogy végül feloldódjék mindez a kimunkálódott harmóniában. A szerző evolúciós módon felépülő zenéjét még teljesebben mutatja az A oldal következő két, azonos című műve: Régi idők magyar tréfái. A ritmus- és dallamvilág öntörvényű fejlődésen megy keresztül, amelyben jól megfér reneszánsz hajlítás, délszlávos lüktetés, magyar - népdal-motívum - káprázatos virtuozitással, több szólamban előadva. A gondolati tartalom még közepes zenei műveltségű befogadó számára is jól érthető, a kortársi, modern kompozíció ellenére úgy érezzük: a hangszer megszólal, beszél a művész kezében. A B oldal mély filozófiai mondanivalója mellett technikai bravúrokkal is találkozunk: először elgondolkodhatunk, melyek is egy „rendes” ember paraméterei, majd a címadó szerzeményben az üveghangtechnika alkalmazásának mesterfokában gyönyörködhetünk: a vándorló (üvegnyak-módszerrel megoldott) akkordok után egykezes alapra játszott üveghang-dallammenet következik. Az élő előadásban ez úgy jelentkezett, hogy a művész percekre elengedte jobb kezét a hangszer mellett: bal kezével egyidejűleg fogta és pengette az alapmotívum hangjait. A címre utal (fordíthatjuk így is: a lét végső pillanatáig) a lezárás, Ady sora dereng föl: csengettyűznek a gyászmenetnek. A lemez utolsó darabja (A bohóc szerelme) tiszta, egyszerű főtémával fejezi ki az intellektuális felülállás komorabb oldalát, a léttel szembeni hiába-fölényt. Hasonlíthatnánk Bak Zoltánt nemzetközileg ismert és elismert gitárvirtuózokhoz, mesterekhez és művészekhez, fölöslegesen szuverén alkotó, öntörvényű gondolatisággal, magasfokú instrumentális tehetséggel. Első lemeze méltó darabja (remélhetőleg) kibontakozó életművének. Burkus Zoltán Soproni Szemle 1990/3 Főtt só és deszkafont Megint egy fejezet helytörténet! Örömünkre. Születhetnek tudós tanulmányok, nagyszerű, országos elismerésű dolgozatok, kisebb közlemények, megemlékező írások ebben a borongós történelmi időjárásban, ám ha ezekkel nem lehet a nyilvánosság elé lépni, akkor egyik se ér semmit. Éppen ezért, vagy ezért is vélem igen hasznosnak a Soproni Szemle számait, amelyekkel tudatosan haladnak a jó okkal választott irányba a szerkesztőség tagjai. A korábbi városi tanács és a Városszépítő Egyesület folyamatos megjelenésű folyóiratának idei harmadik száma változatlanul kitűnő, tanulságos. A Pro Urbe Sopron ez évi kitüntetettje, dr. Fogarassy László ny. könyvtáros Háború hadüzenet nélkül címmel (Hadműveletek Magyarország területén a páduai fegyverszüneti egyezménytől a soproni népszavazásig) adja közre tanulmányának első részét. Ugyancsak az első részét közli a folyóirat H. Elek Mária elgondolkodtató munkájának: Sopronbánfalva 1944-1945 Sümeghy József tanító naplója tükrében. Ember Győző könyvéhez (Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén) Mollay Károly tesz érdekes kiegészítéseket és jegyzeteket. (Megtudhatjuk például, a deszkánál és az Ausztriából behozott főtt sónál másfajta fontot alkalmaztak, mindez hogyan fejthető meg az adatokból; 15 dénáros deszkából egy font éppen 96 szál deszkát adott ki; a főtt só alapegységének edénye a sókút volt.) Király Tibor az alkalmi bélyegzők sorolásával folytatja közleményeit (Sopron a Jatékában), Horváth Szávia gimnáziumi tanuló - a folyóirat szívesen ad helyet a fiataloknak -jubileumi témához nyúlt, a Magyar Társaságot nézte meg a korabeli sajtó tükrében (1790-1828). Emlékeztessünk rá: hazánk első demokratikusan választott diák-önképzőkörével kezdődött a dolog, az alapító tagok szerint a diáktársaság a valódi műveltség kútfeje, a nemzeti öntudat, a hazaszeretet istápolója kívánt lenni. A soproni késő középkori végrendeletek egyház- és tárgytörténeti tanulságai címmel Szende Katalin, a Corvinus Magyar-Osztrák Baráti Kör 1989. évi működéséről Metzl János jegyez írást. Rumüller Istvánra (1903- 1988) és egy igencsak megkésett nekrológgal Gorád Róbertre (1917-1987) Csapody István (szintén a Pro Urbe Sopron kitüntetést kapta) emlékezik. Réthly Endre (1911-1990) munkásságát Metzl János méltatja. A könyvespolcra Mollay Károly ezúttal a mihályi születésű Kiss Jenő munkáit (Fejezetek a mihályi nyelvjárás mondattanából, A rábaközi Mihályi nyelvjárásának hang- és alaktana, Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban) tette Büki Szabó József dolgozata mellé, aki Bük környékének ragadványneveit gyűjtötte össze, vizsgálta. A Levélszekrény rovatba id. Magassy Sándor és dr. Friedrich Károly írt. J. J. MEDICOR Kerskedelmi Rt. MINTABOLTJA, GYŐR, 9023 Felszabadulás u. 78/a. Telefon: 96/13-641. 1990. november 12-től november 23-ig 10-50%-os árengedményes vásárt tart, melyre várja Tisztelt Vásárlóit. Nyitva tartás: 8 -15.30 óráig. •45730/2* Isten őszi csillaga Mézesmarkú bocsok, medvebőrbe bújt emberek fölött - tehát nem regényeim, filmcím -, amikor síkos még az ég is. Ha csak egy csillag, jó ilyent álmunkban látni. Mikes Kelemen a leghűségesebb, nem én! Öreg, borostás arc Konstantinápolyban, irtásfalakban, gőgös városban, gazdagok villái előtt. Gyertyát gyújtok, ellobbanó fényűt a háromszáz esztendeje születettnek, a fejedelem íródeákjának, akit ugyanúgy kínzott az idő jól eltöltésének módja - a mű, a kordokumentum egy sorozat kötete lett -, mint minket, akik sose voltunk a rodostói szőlők aljában, nem strázsáltunk a diákok szállásánál, gránátalmát se hordtunk a kamrába, este nem öntöttük versbe a szomorúságot, lakunk partján a tengernek, töltjük napját életünknek. Mikes? „Jobb volna Erdélyben másét enni, mint itt búzakenyeret." Hányszor jutott eszébe a zabolai, a pápolci birtok? Talán senki se dob tüzet a két zágoni tölgyre-cserefára, ahol az ünnepi beszédben megemlítődött. Domokos Géza mondotta, ez a csillag szimbóluma mindazoknak, akik a szülőföldtől elszakadtak. Főkamarás, tanár, munkás, mezei gazda, mindegy, ki állt fel, s futott, vagy kellett elfutnia a helytől. Ha csak egy csillag is: tündökletes! Szent a negyven évet száműzetésben töltő, a hűséges, az irodalomnak gyöngyöt adó. De mit beszéljen az ember egy kivilágított temetőben? Miről szóljon? Belegörbed szélfújta kabátjába, s azon jár az esze, milyen vezérlő égitesteket talál, milyen körülményeket kénytelen elfogadni, hova teszi be a lábát, milyen szegények közé. Augusztusban színaranyban ragyogott a szorgalmatos levélíró, örülhet, ki ott lehetett az emlékünnepségen Zágonban meg Sepsiszentgyörgyön, ám most se késő megforgatni a Törökországi leveleket, megtudni: a rózsa többet ér a kórónál, a nap fényesebb a holdnál, derék állapot a szerencsén fekünni, amiképp az szép lehet: ebédet Ázsiában enni, vacsorát pedig Európában. De szép-e? Fölvillanók, ködbe veszik a sorok, gyertyát égetünk a haldokló sírkertekben, valami réges-régi tenger partján - mező inkább? -, ott állnak a halottaink, Vincze János, Kiss Mária, Joó József, Toldi Teréz, Mikes Kelemen, Nagy László, Páger Antal Befelé zokognak, mintha sárga és fehér krizantémokba haraptak volna. Ott állnak az Embernek nagyok, a teremtők, ismerősök és ismeretlenek. Fáznak, mint mi, mézesmarkú medvék - Isten őszi csillaga alatt. Joó 5 Kozma Rózsa ária- és dalestje Lehet-e valaki próféta a saját hazájában? Ki fog derülni, legalábbis Kozma Rózsa számára, akinek ária- és dalestje lesz november 16-án, pénteken este fél 8-kor Győrött, a városi tanács dísztermében. Mit lehet tudni róla máris? Azon kívül, hogy győri, a Zeneakadémia negyedéves hallgatója, Keönch Boldizsár növendéke. Mesterének mondhatja még Klézli Jánost. A nemrég lezajlott háromfordulós Erkel-Kodály Nemzetközi Énekverseny dal- és oratóriumkategóriájának díjnyertese. A verseny után az öltözőben kapott meghívást a pénteki győri estre, amelyen Kodály, Händel, Haydn, Mozart, Chopin, Poulenc, Wolf, Brahms, Liszt és Gounod művei szerepelnek. Zongorán kísér Berchy József. A döntőt követően a folyosón érte Kozma Rózsát Csiky Boldizsár marosvásárhelyi filharmóniai igazgató, zeneszerző, az Erkel-Kodály énekverseny nemzetközi zsűritagjának meghívása marosvásárhelyi bemutatkozásra. Román énekesek társaságában sikerrel lépett fel Mozart koronázási miséjében Szalmán Lóránt karmester vezényletével. Nemsokára miskolci program következik. A jövő év februárjában pedig már biztos egy fellépés Olaszországban a Milano közeli Bergamóban ugyancsak Berchy József zongorakíséretével.