Kisalföld, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 15. szám

14 Változások az ETO kézilabdázóinál is „A teljesítményelv fog érvényesülni!” Ma rajt Dunaújvárosban Hamar beköszönt a tavasz a honi kézilabdázás élvonalá­ban. A Rába ETO NB I-es fér­fi kézilabdacsapata például már pénteken pályára lép Dunaújvárosban 18 órakor, a Dunaferr gárdája ellen próbál meg javítani dicséretesnek éppen nem mondható őszi mérlegén. Három bajnoki aranyérem után, ezúttal a 8. helyről vág a folytatásnak. - A visszaesésünk okairól már sok nyilatkozat napvilá­got látott és ezek szinte mindegyike a három játékos távozásában látja a fő gondot - mondja Jakab Lajos sza­kosztályvezető. - Nem lehet és nem is akarok vitatkozni ezen a kijelentésen, mert Oross, Kádár és Tóth megha­tározó embere volt csapa­tunknak. A tisztánlátás ked­véért azért érdemes lenne megvizsgálni a gyenge szerep­lés másik oldalát is. Az ősszel lehetőséghez jutott játékosok közül csak ketten nyújtották tudásuk legalább kilencven százalákát, a többiek teljesít­ménye az ötven százalékot is alig közelítette meg. Sokan csak beszéltek a sikerről, de keveset tettek érte... - Melyik vereség volt a leg­fájóbb a szakosztályvezető számára? - Természetesen minden kudarc kellemetlen, de a Pe­­mü-Honvédtól elszenvedett hazai vereség, valamint a Várpalota elleni itthoni pont­vesztés már-már arcpirító volt számomra. - A játékosok többsége az­zal „ védekezik”, hogy a kül­földre szerződöttek helyére nem igazolt hozzájuk hasonló képességű kézilabdázót a ve­zetés...­­ Ezt a közönség is több­ször a szemünkre vetette. El kell hogy mondjam, decem­berben a kézilabda szövetség „átigazolási stopot” rendelt el a hazai játékosoknak, tehát magyar erősítést nem tervez­hetünk. Tárgyalásban va­gyunk a Topolcsány váloga­tott átlövőjével, Bergendy Zol­tánnal, ő azonban leghama­rabb a nyáron lehet a miénk. Ezenkívül jelentkezett ná­lunk két moszkvai kézilabdá­zó edzőjükkel együtt, és egy brassói irányítót is a figyel­münkbe ajánlottak. Zsákba­macskát azonban nem aka­runk venni, így az ő szerződ­tetésükről csak akkor dön­tünk, ha vállalják, hogy leg­alább két hétig nálunk ké­szülnek. A legnagyobb erősí­tés viszont az lenne szá­munkra, ha az említett ötven­százalékos teljesítményt nyújtó játékosaink tavaszra feljavulnának. Bízunk Szaló Tiborban, akinél egyértelmű­en a teljesítményelv fog érvé­nyesülni. Reméljük, hogy a folytatásban az élmezőnyig tudja vezetni a gárdát. - Lesznek a szurkolókat érintő változások is? - A sportcsarnok bérleti dí­ja háromszorosára emelke­dett, ezért kénytelenek va­gyunk, ha nem is triplájára, de növelni a jegyárakat. Ezzel egyetemben szeretnénk to­vábbi szolgáltatásokat nyúj­tani bérletes nézőinknek. Gondolok többek között arra, hogy az idegenbeli mérkőzé­sekre néhányan, sorsolás alapján, a csapattal egy busz­ban utazhatnak. A hetven év­nél idősebb nézőink ezentúl ingyen látogathatják hazai mérkőzéseinket, s újításként létre akarunk hozni a D-szek­­torban egy nyugdíjas és diák részt. - Végezetül kérem, ismer­tesse a kézilabda-szakosztály nemrégiben kialakult felállá­sát... - A szakosztály vezetője, il­letve felelőse, ez utóbbi jelző áll közelebb hozzám, én va­gyok. A technikai vezető Duck Zoltán, az utánpótlás szakág­vezető Nyikos István, a veze­tő edző Szaló Tibor, főállású edzőként tevékenykedik még Vura József és Szabó Kristóf, gyúrónk Búza Mihály, míg a játékosok egészségére egy or­vosi team felügyel. Horváth Attila Jakab Lajos szebb folytatásban reményke­dik... Pingpong­menetrend Az asztalitenisz-bajnokság legfelső osztályaiban - ahogy ar­ról tudósításban számoltunk be - már megkezdődtek a küzdel­mek. Ezúttal csapataink továb­bi tavaszi menetrendjét hozzuk nyilvánosságra. Február 2.: Gy. Elektromos- Postás SE (NB I/A férfi), Közért SC-MÁVDAC-Bercsényi (NB I/A női), Békéscsaba-GYÁÉV (NB I/ B férfi), Z. Spartacus-Gy. Elekt­romos II. (NB II férfi). Február 9-10.: M. Erdért- Elektromos, M.-Bercsényi-Fővá­rosi Vízművek, GYÁÉV-Eger, Elektromos II.-N. Tungsram. Február 16.: Elektromos- Kiskunfélegyháza, BSE-M.-Ber­csényi, PEAC-Zöldért-GYÁÉV, Elektromos II.-Komló. Március 2­ 3.: Elektromos- CVSE, M.-Bercsényi-Postás SE, GYÁÉV-Duna SE, Tatabánya- Elektromos II. Március 16.: BVSC-Elektro­­mos, Kanizsa Bútor-M.-Bercsé­nyi, GYÁÉV-Szondi, Elektromos II.-Pemü. Április 6.: Elektromos-Nagy­­bátony, M.-Bercsényi-Statiszti­ka, Kecskemét-GYÁÉV, Ajka- Elektromos II. Április 13.: Hejőcsaba-Elekt­­romos, 31. sz. Építők-M.-Ber­csényi, GYÁÉV-BVSC II., Elekt­romos II.-Veszprém. Április 27-28.: Szolnok- GYÁÉV, KSI-GYÁÉV, Pécsi Kini­zsi-Elektromos II. Május 15.: Ganz-Mávag- Elektromos, MÁVDAC-Bercsényi - Hejőcsaba. 1991. január 18., péntek „Kertészkedő” idegenlégiós Már több mint fél éve Győr és Zurndorf között ingázik. Itthon magántermelőként kertészkedik, Ausztriában, mint szerződtetett játékos fo­cizik. Régóta nem találkoz­tunk, s most, hogy összefu­tottunk, első pillantásra ész­revettem, külsőre mit sem változott. Hiába, a rendszeres sportolás megóv a súlyfeles­legtől. Hlagyvik Gáboron nincs egy grammnyi többlet sem. Érthető, hisz ma, 34 évesen is meg rúgja a labdát. Azok közé a futballisták közé tartozik, akik végigjárták an­nak a bizonyos létrának vala­mennyi fokát.­­ A hatvanas évek végén a győri Sportiskolában Vár­nagy András oltott be a foci szeretetével. Az ETO-nál ser­dültem, majd az ifjúsági együttesben játszottam. 1977-ben Bábolnán lettem NB-s futballista és ott négy év alatt összesen 130 másod-, il­letve harmadosztályú mérkő­zésen szerepeltem. Hívó szó­ra, 1981-ben igazoltam vissza anyaegyesületemhez, és a Rába ETO-val egy híján tíz esztendeig tartott a „frigy”. - Egy ritka „fényes" kor­szaknak is részese lehetett... - A 80-as évek első fele éle­tem legcsodálatosabb szaka­sza volt. Nem kevesebb, mint 236 bajnoki és 11 nemzetkö­zi kupatalálkozón viseltem a Rába zöld-fehér mezét, s két ízben bajnokcsapat tagja le­hettem. A Verebes József ve­zényelte „nagy menetelés” idején a két arany mellé még két ezüst- és egy bronzérem is a vitrinembe került. - Közismert, hogy sérülése miatt vált meg az ETO-tól, de nem mondott búcsút a labda­rúgásnak. - A sérülés leparancsolt ugyan az NB I küzdőteréről, de tudtam, foci nélkül üres lenne számomra a világ. Ka­póra jött, amikor Burgen­­landból Szabó Ottó közvetíté­sével - egykori klubtársam már korábban oda szerződött - kedvező ajánlatot kaptam. Nem sokat töprengtem, éltem a lehetőséggel. - Azóta némileg átrendező­dött az élete. - Bizonyos értelemben igen, hisz idehaza, mint kis­gazda, kertészettel foglalko­zom, odaát pedig a határhoz közeli kis osztrák faluban a labdát kergetem. Amolyan beállós féle középpályás a szerepköröm. A fiatal, lelkes társaság - csak Ottóval ket­ten vagyunk jó értelemben idegenlégiósok, a többiek helybeli amatőrök - dicsére­tesen helyt áll a bajnokság­ban. A 16 tagú mezőnyben je­lenleg a 8. helyen tanyázunk. Kellemes környezetbe, bará­ti közösségbe kerültem, és nagyon jól érzem magam. Igyekszem úgy hasznára len­ni a zurndorfiaknak, ahogy az kitelhet tőlem. Igaz, ők ezt a maguk módján maximáli­san honorálják is. - Úgy tűnik, egyhamar nem válik meg Zurndorftól. - Minden valószínűség sze­rint - kölcsönös kívánságra - meghosszabbítjuk a nyáron lejáró egyéves szerződésemet. Hogy aztán mit hoz a távolab­bi jövő? Mindenesetre későb­bi terveimben szerepel, hogy a szükséges ismeretek felújí­tása után, mint autószerelő - ez a tanult szakmám - vala­mikor talán beállok a magán­­vállalkozók sorába. Takáts Árpád Minden bejött Kapuváron Régen volt már olyan örömünnep a kapuvári lab­darúgók és a sportág iránt ér­deklődők körében, mint az őszi idényt befejező Habisol- Gönyü utáni győzelmet köve­tően. Ekkor nőtt ugyanis hat pontra, jelenleg szinte behoz­­hatatlannak tűnő nagyságú­ra az élen végzett csapat elő­nye. Az immár több, mint het­venéves sportegyesület múlt­jában már voltak olyan idő­szakok - nem is egyszer -, amikor a megyénél magasabb szinten szerepeltek a labda­rúgók. Most ismét ennek a le­hetősége csillant fel, nem cso­da tehát, ha ez minden erőt megmozgat, hogy a lehető­ségből valóság váljék! Az el­nökség a múlt év végén rend­kívüli ülést tartott, és azon értékelte az együttes szerep­lését. Megállapították, hogy szin­te minden bejött amit tervez­tek, sőt, annál valamivel több is. Az eredeti elgondolás sze­rint az első hat közé várták a csapatot, de egyben megálla­pították azt is, hogy a dobo­gó is „benne van” az együttes­ben! Nem a legjobb előjel volt ugyan, hogy közvetlenül a rajt előtt a legjobb csatár, Szabó András Petőházára igazolt, Kocsis Lajos és Prek­­ler Csaba pedig abbahagyta a játékot. Helyükre fiatalokat igazoltak, akik közül legha­marabb Bokor László épült be a pályára lépő tizenegybe. Új edző is került Kapuvár­ra: Horváth István, aki az elő­zőkben Fertőszentmiklóson vezette már a szakmai mun­kát. Neki sikerült szemlélet­változtatást elérni a játéko­soknál. Mind egységesebbé alakult,a gárda, a sorozatos sikerek igazolták, hogy érde­mes komoly munkát végezni. Volt ugyan egy-két megtorpa­nása, gyengébb teljesítménye a csapatnak, de a végered­mény minden dicséretet megérdemel, és a legszebb re­ményekre jogosít. Természetes ezek után, hogy a vezetés minden játé­kossal elégedett, de közülük is kiemelkedett a játékmester, Nyerges Tamás, a kapus, Né­meth Ferenc, a két középső védő, Bencsics Tamás és Sze­rencse Kálmán, valamint a védelemben és a támadósor­ban is átlagon felüli teljesít­ményre képes Nagy Károly. ,Az első hely kötelez” - tart­ják az egyesületben, és ezért már január 11-én megkezd­ték a felkészülést a tavaszi folytatásra. Az ősszel rendel­kezésre álló játékosok kezd­ték el a munkát, és - érthető­en - nem gondolnak a vezetők változtatásra. K.J. Gróf Széchenyi, a teniszező Szinte nincs olyan sportág, amelynek a valós kezdete dá­tumszerűen kimutatható len­ne. A népies labdajátékokat sem lehet visszavezetni a „születésükhöz”. A mai te­niszt, a külföldön már dollár­­milliókért folyó labdajátékot azonban tudjuk, hogy Angli­ából importálták a magyar mágnások. A labdaházak, hazánkban a kor Szávával, halomházak játékát, az évtizedeken át csak angol nevén ismert lawn-tennist Széchenyi Ist­ván is lelkesen művelte. Sőt, már az apja, Széchenyi Fe­renc egy labdázás nyomán tá­madt tragédiát méltónak ta­lált arra, hogy megírja fiának, és ennek a nyomát egy Deb­recenben, 1820. augusztus 9-i keltezésű naplóbejegyzés őrzi. A múlt század elején mű­velt lawn-tennis menete nagyjából hasonlított a mai teniszezéshez. Igaz, akkor még nem gumi anyagú és le­vegővel töltött labdákat, ha­nem szőrrel tömött gömbfor­mákat ütögettek. A nyert szettek számítása is hasonló volt a maihoz. A labdaverők - rakett, illetve ütő most a neve - készítése a kefekötők finommívű ipar­ágát alkotta. A kegyelet me­gőrizte számunkra Széchenyi István teniszütőjének képét, amely hajdanában az Akadé­mia Széchenyi Múzeumában volt látható. Hogy milyen volt akkor a labdaházi élet? Az előkelők romantikus játszadozása, Széchenyi például feljegyezte, hogy 1821. február 2-án, Bécsben, teniszezés közben látta meg a nagy Őt. A gróf lelkileg és testileg el tudta vi­selni a legerősebb szenvedé­seket, de nagyon lehangoló­dott, ha valamely sportban ügyetlennek bizonyult. Érdekes, a lawn-tennist ekkor már hölgyek is játszot­ták. Kiváló teniszezőnek bizo­nyult Zichy grófné, Széchenyi imádottja és későbbi felesége, aki 1825 decemberében 400 forintot ajánlott fel „egy Pes­ten felállítandó labdaház cél­jára”. István gróf mindent megtett a megvalósulásért, de hiába. Törekvésében a kan­cellária rebelliót látott... Magyarországon ezt köve­tően még hosszú ideig nem lehetett szó szervezett teni­szezésről. Az első Ball-Haus Pozsonyban épült, az ott idő­ző főhercegek használatára. Később, de még Széchenyi idejében, Bretzenheim Ferdi­­nánd herceg sárospataki há­zában volt labdaház. Győr teniszsportjáról az 1880-as évekből szólnak az első hírek. Több mint száz esztendővel ezelőtt­­ a lövé­szet, a vívás és az evezés mel­lé - a teniszezés is felsorako­zott. Az elmúlt évtizedekben aztán az ETO színeiben a te­nisz női és férfi szinten is NB I-es rangra emelkedett. Aztán visszaesett... Végh Ferenc A MŰVELT NÉP KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT KÖNYVSZOLGÁLATA Jó megjelenésű, érettségizett MUNKATÁRSAKAT keres fő- és mellékfoglalkozású ÜZLETKÖTŐI munkakörbe. Jó kereseti lehetőség, kötetlen munkaidő. Jelentkezést postán, részletes önéletrajzzal, vagy személyesen fogadunk el az alábbi címen: Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 400. sz. Könyvszolgálat 2442 Százhalombatta, Erőmű u. Pf. 29. Tájékoztatást az alábbi telefonon adunk: 06-26/54-097, 06-26/54-922. LEGYEN A MUNKATÁRSUNK! •55622/10*

Next