Kisalföld, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
8 Hétvégi túraajánlat A téli Fertő A múlt héten egy jégbirodalomban jártunk, a Szigetközben. Látogassunk el most megyénk másik végébe, s kiránduljunk a téli Fertőn. Kalauzaink a tájvédelmi körzet munkatársai lesznek. Mesebeli, különleges világ fogad a tavon. Mintha az üveghegyen túl, egy végtelen sivatagban járnánk, amerre csak a szem ellát, jég-jég mindenütt. A tavat borító páncél a legtöbb helyen lehet vagy húsz centiméter vastag, mégis veszélyes, kiszámíthatatlan. Mintha egy ütős- vagy húros hangverseny kellős közepére érkeznénk, ahogy hízik, pengő, éles hangon rian a jég. Hol itt, hol ott reped meg, s villámgyorsan cikázik végig a felszínen. Valahonnan száz méterre tőlünk elindul egy rianás, pillanatok alatt hozzánk ér, éppen a lábunk alatt repeszti meg a jeget. A résben aztán megjelenik a víz, s ahogy kibuggyan, jószerivel meg is fagy, így aztán furcsa, leginkább burjánzó taplógombára jellemző alakzatok keletkeznek a felszínen. Másutt egész táblák torlódnak össze, kis sátortetős házként emelkednek a rianás fölé. A partok közelében mintha csipketerítő borítaná a jeget. Leheletfinom mintákat képezve rakódtak egymásra a kristályok, szépek, törékenyek. Beljebb, ittott megszakad a jég, s nyitott víztükörben hullámzik a nap. A nádaratók a Fertőt tápláló meleg forrásokkal magyarázzák mindezt. Messze tőlünk, valahol a tó közepén, nagyjából a határvonalon ezerszám sürgölődnek, forgolódnak a vadludak. Keverik, lapátolják a vizet, nehogy befagyjon alattuk. Rendkívüli hangzavart keltenek. De nicsak! Mintha egy ember állna a jégen, nem messze a libáktól. Ez lehetetlen! Előkerül a távcső, s a látómezőben föltűnik egy hatalmas, méltóságos madár. Aztán egy másik is. Ez nem lehet igaz! Réti sasok! - Itt vagytok hát, kedveskéim! - mondja a természetvédő, s hosszasan nézi kedves madeiráit. Még szerencséje is van, mert az egyik hirtelen megunja az „ücsörgést” és szárnyra kap. Micsoda fenséges madár! A sasok három hónapja jelentek meg a tó mentén, rendszeres téli vendégek. Ez is jelzi, hogy a Fertő még ma is unikum a természetben. Viszonylag érintetlen, gazdag világ, nem csoda, hogy óvják, vigyázzák a természetvédők. A Fertő fokozottan védett terület, csak engedéllyel látogatható. Ha mégis szeretnének ide látogatni, télen korcsolyázni, nyáron fürödni az enyhén sós vízben, a fertőrákosi öböl fogadja a kirándulókat, pihenni vágyókat. A látvány itt is magáért beszél, s anélkül lehetünk a természetben, hogy különösképpen zavarnánk a gazdag élővilágot. Az állatokat, növényeket ugyanis ma már leginkább sajnos éppen az embertől kell védeni. Nyerges Cs. Fotó: Szűk D. VÍZSZINTES: 1. Ivan Goran Kovacic (1913-1943) horvát költő megállapításának első része (zárt betűk: S,Y,L). 14. Virágfüzér. 15. Baranya megyei község. 16. Némán leró! 17. Turku finn város svéd neve. 18. Izraeli kikötőváros az Akabai-öbölben. 19. Betű kiejtve. 20. Kocsmai helyiség. 22. Följebb rakat. 24. Rés betűt keverve. 25. Földpólus. 27. Művet létrehoz. 28. Lecsüng. 29. Hasznos, célravezető. 31. Kovadarab! 32. Másképpen, ismert latin szóval. 34. Állóvíz. 35. Nemes ló. 38. Győr-Moson-Sopron megyei község. 39. Zárkózott és rideg. 40. Ritka férfinév. 42. Tó a Lappföldön. 44. Ragadozó madár fegyvere, névelővel. 46. Pénzdarab. 47. Német filozófus és pedagógus (Paul, 1854-1924). 49. Izomrögzítő szalag. 50. Török város. 52. Svájci francia író. 53. Lakat alá helyez. 56. Londoni galéria. 58. Osztrák és görög autók jelzése. 59. Rövidke. 61. Okleveles, röviden. 62. Mutatószó. 63. Erre az udvarra, népiesen. 64. Hírszerző. 66. Fél zsák! 67. Formálódó. 69. Folyó holtága. FÜGGŐLEGES: 1. Mikszáth Kálmán regényhőse (Miklós). 2. Fokozatosan gyengülve pusztuló. 3. Kettős betű. 4. Két határozott névelő. 5. ... Gáspár Ernő, zenekarvezető prímás. 6. Ízesítő anyag. 7. Kezd dúsulni! 8. Hitegető. 9. Kortárs fotóriporter (Pál). 10. Érett gabonát levág. 11. Szimbolista orosz költő (Afanaszij, 1820-1892). 12. Személynévmás. 13. Kocsirúd bal oldalára befogott ló. 18. Röptében hirtelen megfog. 21. Alattomos. 23. Női név. 24. Annyi tészta, amennyi egy tepsibe belefér. 25. A megállapítás befejező része (zárt betűk: M,P,M). 26. Épületet bizonyos anyaggal bevon. 28. Jobb minőségűvé alakít. 30. Izraeli politikus. 33. Vízzel tisztít. 36. Görög betű. 37. Görög eredetű férfinév. 39. Arab emírség a Perzsa-öbölben. 41. Gyógykenőcs. 43. Vízipipa. 45. Műemlékekben gazdag sziget a Szovjetunióban. 46. A nátrium és az oxigén vegyjele. 54. Település polgára. 55. Hozzátartozó. 57. Körözött egyént kézre kerít. 59. Kemény hangnem. 60. Megbánt. 63. Becézett angol férfinév. 65. Kihalt új-zélandi futómadár. 68. Ókori római súlyegység. 69. Szolmizációs hang. 70. Tunézia autójele. Beküldendő: vízsz. 1. és a függ. 25. sor. A megfejtéseket február 21-ig, csütörtökig kérjük beküldeni a Kisalföld szerkesztősége címére: 9022 Győr, Szent István út 51. Kik nyertek? A február 2-i keresztrejtvény megfejtése: Bármit gondolunk is nem egyéb, mint vonzalom, vagy ellenszenv. A jó megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Angyal Ervinné, Győr; Kozák Imre, Kapuvár; Lendvai Zoltán, Pannonhalma: Steiner Jánosné, Mosonmagyaróvár. A könyveket postán küldjük el. A szabadság ereje KISALFÖLD MAGAZIN 1991. február 16., szombat Egy lépés a hosszú úton Könyv az erdélyi magyar művészekről Az Erdéllyel foglalkozó írások nagy többsége - mondhatni egészen természetes és el nem ítélhető módon - az utóbbi években ott lezajlott eseményekkel foglalkoznak, betekintést engednek bizonyos politikai, társadalmi folyamatok hátterébe, mozgatórugóiba, kisebb részben pedig útleírásokkal, népművészeti tárgyú bemutatókkal próbálják felcsigázni ismét az olvasók figyelmét Erdély különös világa iránt, de ez idáig csupán elvétve láttak napvilágot olyan rész- vagy összefoglaló kiadványok, amelyek kísérletet tettek volna ugyancsak érdekfeszítő, széles skálán mozgó és sajátos vonásokat, fejlődési jellegzetességeket is mutató, régebbi és újkeletű képzőművészetének taglalására. Mivel az Erdélyről kialakuló, kialakítandó képünknek a társadalmi, egyéni tudatú megnyilatkozása is szerves, elválaszthatatlan része kell hogy legyen mindenfajta olyan szándék, amely ennek hozzáférhetőségét teszi lehetővé, mozdítja elő, a legnemesebb értelemben vett kultúrrhissziót tölt be. Ha pedig ez a küldetés egyéni kezdeményezés és szegényes anyagi világunkban nem kevés pénzügyi áldozat árán születik meg, akkor a legmesszebbmenőkig csak dicséret illeti azt, aki magára vállalja ennek az áldozatnak az összes terheit. " A könyv - dr. M. Kiss Pál: Erdélyi magyar művészek a XVIII.-XX. században - amivel összefüggésben e gondolatok kikívánkoztak a krónikásból - megjelenési körülményeit tekintve -, nem szabványos kiadvány. Kiötlője, szerkesztője és egybenkiadója is egy Erdély művészetéért lelkesedő megyénkbeli - kónyi - harmadéves képzőművészeti főiskolás, Pápai Miklós. Nem kell különösebb jártasság a könyvszakmában ahhoz, hogy bárki felmérje egy ilyen jellegű próbálkozás pénzügyi kockázatait, hiszen napjaink könyvdömpingjében a legkisebb kereslet éppen a nem egészen olcsó képzőművészeti albumok, összefoglalók iránt mutatkozik. Pápai Miklós esete azonban azt bizonyítja, hogy vannak még fanatikus bizakodók, akiknek az értékgazdagítás nem elsősorban anyagi kérdés, hanem az erkölcsi kötelesség szintjén jelentkező áldozatkészség szükségességének fel- és elismerése. Ennek tudatában a szerkesztő-kiadó, a könyv fülszövegében megfogalmazott célkitűzése mindenki számára érthetővé válik: „Emlékek ezek, embert és tisztaságot keresőek, egy népet idéznek meg, s mutatnak föl mindenki számára. 200 oldal terjedelemben, közel 400 műalkotáson keresztül észrevétlenül belénk oltódik a rajongó szeretet mindazokért az értékekért, amelyeket régi és még ma is küzdő kezek hoztak - hoznak létre ezen a földön, s a felelősségét irántuk, ami további megbecsülésük és megőrzésük záloga”. Hogy ebből a célkitűzésből dr. M. Kiss Pál, az erdélyi művészet egyik legkiválóbb hazai ismerőjének, az évek folyamán íródottan és e kötetben összegyűjtött több mint hatvan tanulmánya, könyvrecenziója mennyit tudott maradéktalanul megvalósítani, abba már nagymértékben közrejátszott egyrészt a szerkesztő viszonylagos tapasztalatlansága, másrészt az írások adott körülmények közötti megszületése. A válogatással szemben önkéntelenül is bizonyos fenntartások merülhetnek fel az olvasóban, hiszen egyes művészek több tanulmányban, ismertetőben is jelen vannak, míg mások - talán érdemesebbek is a közfigyelemre futólag vagy egyáltalán nem szerepelnek az alkotó portré-sorozatban. Indokolatlannak tűnik például Bortnyik Sándor, Barcsay Jenő vagy éppen Borsos Miklós bemutatása e kötet keretében, mert bár ők Erdély szülöttei voltak, de művészeti tevékenységük nem kötődött - hacsak nem többszörös áttételeken keresztül - e területhez. Izgalmasabb és szakmai szempontból is figyelemreméltóbb a könyv első része, amelyben dr. M. Kiss Pál saját kutatásai alapján rajzolja meg olyan erdélyi művészek (Boér Márton, Koréh Zsigmond, Szabó János, Barabás Miklós, Dósa Géza) életpályáját, idézi ezeknek egyes kiemelkedő mozzanatait, akikről alig-alig tud máig valamit művészettörténetünk. Az említett „szerkesztési gyermekbetegségek” azonban mit sem vonnak le Pápai Miklós érdemeiből. Az ilyen és hasonló kezdeményezések, mind-mind figyelemre méltó lépések azon az úton, amely közelebb vihet, visz bennünket Erdély kulturális örökségének alaposabb és teljesebb megismeréséhez. A könyv megrendelhető utánvétellel: Pápai Miklós, 9144. Köny, Pf. 7. címen. A. T.