Kisalföld, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-09 / 288. szám
6 KISALFÖLD Robotok Nézem a parlamenti közvetítést. Úgy egyenesben, ahogy illik. Interpellál az egyik ellenzéki párt képviselője. Bányaügyben. Amúgy szakmai érvekkel is alátámasztva. Mivel ez a szakmája. Bányamérnök. Mellesleg annak idején jó néhányszor a tévé népszerű, Elmebajnokság című műsorának többszörös bajnoka. Megköszöni az akkor még ipari és kereskedelmi miniszternek, hogy Dudar 40 ezer tonna szén kitermelésére kapott még egy kis lélegzetvételnyi időt. És utána sorolja az érveit úgy, hogy közben megkéri a hallgatóságot, ne azt nézzék, hogy ez egy ellenzéki interpelláció. Azt nézzék, hány család marad kereső nélkül a magyar szénbányák egy részének bezárása miatt. A most még viszonylag olcsó szovjet (vagy ukrán) szén jövőre lehet, hogy már megfizethetetlen lesz. (Megjegyzés: Thatcher annak idején Gorbacsov-szénnel törte le az angliai bányászsztrájkot, de ők táskor átálltak az olajra és van is nekik.) Nálunk viszont a magyar bányavidéken alig van más munkalehetőség. A miniszter válaszol. A képviselő nem fogadja el. Szavazás. Ami érvénytelen. Ugyanis a honatyák a folyosón, bizottsági ülésen stb., vagy ki tudja hol. Házelnök beszólít. A „kintlévőség” bejön. Bár nem hallották, hogy mit mondott a képviselő, nem hallották mit mondott a miniszter, a szavazás végeredménye: a parlament elfogadja a miniszter válaszát. Következik az egészségügy. A téma: 500 millió forint megtakarítás reményében csökkentik az ingyenes, illetve kedvezményes gyógyszerellátottak körét. Hiába érvel az orvos képviselő, hogy a 461 milliárd forintos társadalombiztosítási összeg alig egy ezreléke nem jelentős megtakarítás, de azoknak, akiket érint, ez életszükséglet. Miniszter válasza: szigorítani kellett a kedvezményezettek körét, ugyanis ő tud olyan esetről, ahol egy bizonyos településen egy bizonyos valaki használta ki a kedvezmények egészét. Az orvos képviselő e kimerítő választ természetesen nem fogadja el. A szavazás megint érvénytelen. A létszámhiány miatt. A folyosóról behívott képviselőkkel (60 fő) kiegészült parlament természetesen elfogadja a miniszter válaszát. Uraim! Tisztelt Hölgyeim! Nem gondolják, hogy akiket ezekkel a döntésekkel lehetetlen helyzetbe hoztak, ők már robotoltak eleget? Persze, amit néha Önök csinálnak, az is robot. Parlamenti robotszavazás. H. L. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) veszélyes vállalkozásba kezdett: súlyosan sérülteket ment ki az ostromlott Eszék kórházából, s szállít Magyarországra. A naponta érkező mintegy húsz sebesültet a pécsi kórházakban gyógyítják tovább. A kutyafáját! Ebsors, kutyasors Lapunkban tavaly két ízben is foglalkoztunk a győri gazdátlan ebek, illetve a pórázon rángatott dísz- és lakáskutyák sorsával. Akkor egy ismeretlen telefonáló „lebeszélt” az ügyről, mondván, hogy vannak ezenkívül is izgalmasabb témák egy napilap újságírója számára. Igaza volt... Hogy most mégis újra arra „vetemedem”, hogy a kedvenc háziállatokról újak, az késztet, hogy Győr Belvárosában tapasztalatom szerint megint elszaporodtak a gazda nélküli ebek. Lehet, hogy megunták, vagy újracserélték őket, az is lehet, hogy gazdájukat gazdasági megfontolások vitték arra, hogy szélnek eresszék, utcára tegyék, elhajtsák kedvenceiket. Amiért ezt írom, annak lényege, hogy a kóbor ebek már nemcsak a feldöntött kukák tartalmába kíváncsiskodnak bele, hanem bejárnak a lépcsőházakba is. A boltok környékén pedig megesik, hogy elcsenik a bevásárlókosár tetejére tett tíz deka partzert is. (Egy nyugdíjas ismerősöm panaszolta.) Az egyik napon úgy hozta a jó sorsom, hogy pici fiamért én mentem az óvodába, fél öt körül, délután. Mivel barátjáért is az időben érkezett az apja, így együtt indultunk az egy irányba eső lakásunk felé. Ballagtunk a Tarcsay úton. A gyerekek előre siettek és a Liszt Ferenc utca sarkán (elválásunk helyén) megálltak, hogy bevárjanak bennünket. Kisfiam csoporttársa (barátja) a délutánról félretett óvodai uzsonnát kezdte volna majszolni, amikor érkezett egy csontsovány, fekete, lompos farkú eb. Előbb leült a hátráló gyerekek előtt, de némi szemlélődés után egy hirtelen száj mozdulattal kikapta a kisfiú kezéből az uzsonnát, olyan gyorsan, hogy annak még elsírni sem volt ideje magát az elképedéstől. A kutya szinte rágás nélkül lenyelte a szelet kenyeret és mint aki jól végezte dolgát, visszaballagott az út túloldalára. Az esetet azért említem, mivel az én fiam is járt így a közelmúltban. Szerencsére ő megosztotta az ételét úgy, hogy az eb merénylete előtt már megette kenyerének felét. (Zsadányi) „Ismeretlen” Egymillió kutyát pusztítottak el az elmúlt három esztendőben a Hongkonggal határos dél-kínai tartományban. Többségüket agyonverték a veszettség elleni kampány során - jelentette a China News Digest. A tartomány városaiban és településein mára gyakorlatilag ismeretlen állat a kutya. A kampányra az adott okot, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen emelkedett a halálos kimenetelű veszettségből adódó megbetegedések száma a tartomány lakosságának körében. Jelenleg egyetlen négylábú sem érezheti magát biztonságban Kínának ezeken a területein, kivéve a külföldiek és a magas rangú pártfunkcionáriusok ebeit. SZÍNES 1991. december 9., hétfő Széchenyi István emlékezete A nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban megkezdték a bicentenárium eseményeinek értékelését, összegezését. Mint ismeretes, Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmával nagyon sok eseményre, rendezvényre, kiállításra, megemlékezésre, szobor- és emléktábla-leleplezésre, koszorúzásra került sor. A cél az volt, hogy ne maradjon magyar város, község, ahol ne emlékeznének meg a legnagyobb magyarról. Az események száma elérte a több ezret. Közülük a legnagyobb szabásúaknak, a legjelentősebbeknek színhelye Nagycenk és Budapest volt. Amikor Nagycenken az események zajlottak, akkor nőtt az emlékmúzeum látogatóinak száma, s az idén eddig mintegy százezren tekintették meg. A Széchenyi-család külföldön élő tagjai a második világháború óta először az elmúlt évben látogattak el Nagycenkre. Az USA-ban élő és az YBM amerikai számítógépes világcégnél vezető beosztásban munkálkodó Széchenyi László szervezte meg az utat: százhúszan jöttek el. A bicentenáriumra a magyar rendezők hívták meg a Széchenyieket. Több mint ötvenen vettek részt a nagycenki megemlékezésen. Az események megrendezéséhez jelentős anyagi támogatást nyújtottak különböző gazdálkodási szervezetek, így több bank is. Szívügyének tekintette a MÁV, a Győr-Sopron- Ebenfurti Vasút, a MAHART vezetése. A fő eseményen népes küldöttséggel képviseltették magukat a balatoni hajósok. Közel 4 millió forint jött össze. Ebből a nagycenki Széchenyi István Baráti Kör fedezni tudta a legfontosabb kiadásokat. Még arra is jutott a bőkezű adományokból, hogy érmék, szobrok és más emlékek vásárlásával gazdagítani tudták a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum anyagát. (Cseresznyák I.) Kikapcsolódás? Pótcselekvés? Játszani jó Vajon gondolta-e Konrad Zuse feltaláló ősmasinájának elkészítésekor, hogy szerkezetének utódait az életben hol, mikor fogják használni? Hogy a kecskeszakállas, szemüveges, morő matematika-professzorok munkaeszköze a komputer, valamikor gyermekeink játéka lesz? Bizonyára nem. Mint ahogy Stephenson sem gondolta a gőzmozdony ősének megalkotásakor, hogy majd svájci óra finomságú, elektromos játékvonatok is fejlődhetnek belőle. A régmúlt idők feltalálóinak, ha jövőbe látók lettek volna, bizonyára feltűnik, hogy az Amiga 3000, vagy a Márkivi kisvasút nem csak a gyerekek játéka lehet. (Mert mivel játszik az apró gyerek? Gombszemű macival, rongyvagy kaucsukbabával, színes golyókkal, favonattal - egyforma örömmel. Egy-két szék pedig bőven elég, hogy fantáziája azt vonatszerelvénnyé változtassa.) A gyereknek nincs szüksége olyasmire, amit felnőtté válva tud csak igazán értékelni. Apukák ismerik be őszintén, hogy a terepasztalt nem gyerekeiknek építik, a repülőgépmodelleket nem nekik állítják össze, és komputer játékprogrammal is szívesen játszanak. Ahogy a számítógépek már családtagok lettek, kibővült a felnőttek játéklehetősége is. A repülőgép-szimulátor, a kalandprogramok kifejezetten felnőtt játékok. Az apukák gyakran bezárt ajtók mögött, saját szórakoztatásukra játszanak a sokszor méregdrága „játékszerekkel”. A kisgyermek szórakozása felkészülés a felnőttkor igazi feladataira. A legtöbb játék az utánzás: papás-mamás, a doktor bácsis, a rabló-pandúr párharc. De miért játszik a felnőtt? Újabb feladatokra, szerepekre készül? A stressz feloldásáért? Vagy az elfojtott vágyak felszínre hozásáért? - teszi fel a kérdést az Alaplap. Vagy csak azért, mert az életben sosem vezetett sugárhajtású repülőgépet, tengeralattjárót? A kérdésre, hogy miért játszik a homo ludens, a választ bizonyára csak a pszichológusok tudják megadni. Annyi bizonyos, hogy a játéklehetőség a számítógépekkel kötött barátság folytán lényegesen kibővült gyermek és felnőtt számára egyaránt. Az is bizonyos, hogy játszás nélkül sokkal kevesebbet ér a felnőtt ember is. Zs. D. Marikát mindenki kedveli A hírlapkézbesítő Ablakomból reggelente látom, amint kempingbiciklijén kapualjtól kapualjig „közlekedik”. Területe Győr-Sziget, Híd utcától a Vámbéry Ármin utcáig. Ha esik az eső, ha fúj a szél, kedvesen, mosolyogva vált szét az előfizető polgárokkal. Panaszt rá senkitől nem hallottam. Ungi Máriát a körzetben mindenki Marikának szólítja. Én is. - Mióta kézbesítő? - Néhány évvel ezelőtt Újvárosba „dobtak be”. Két év óta vagyok a szigeti körzetben. Megszerettem ezt a városrészt, az itteni embereket. - Mi az, amit nem szeret? - Az eset, a szelet, meg amikor az előfizetési díjakat kell beszednem. Mert látom, tudom, hogy egyre drágább a megélhetés, az emberek pénze nem követi az inflációt, olvasni, tájékozódni viszont életszükségletük. Meg nagyon nem szeretem, de munkatársaim sem, ha késik az újság. Úgy tudom, hogy legtöbbször a nyomda marad el a munkával. Az előfizetők háborognak - joggal - emiatt. Látják, hogy a pavilonokban ott vannak az árus példányok, mi meg, kézbesítők, az előre kifizetett pénzért, késve visszük az újságokat. Vannak, akik ilyenkor az ajtóban várnak bennünket. De mindenkinek nem magyarázhatjuk meg a késés okát. - Melyik hírlapra, újságra hányan fizetnek elő? - Ne haragudjon, erre válaszolni én nem vagyok illetékes. Annyit azonban megmondhatok, hogy összesen négyszáz előfizetőm van. - Mikor kezdi a munkát és mikor fejezi be? - Naponta fél ötkor kelek, hat óra, amikor a postára érek Ménfőcsanakról, ahol a szüleimmel élek. Átveszem a lapokat és indulok utamra, s úgy általában fél tízre végzek. A kézbesítés mellett, mint mondtam, beszedem a díjakat is. - Munka után mi az elfoglaltsága? - Otthon rendbe teszem a lakást. Olvasok és szeretek varrni. Ha kedvem szottyan, főzök. Mindez azonban nem köti le időmet, éppen ezért a kézbesítői munka után még naponta négy órát vállalnék valahol. A Réved Miklós Gimnáziumban végeztem, de manapság nagyon nehéz mellékállásra szert tenni. Éppen ezért becsülöm meg a kézbesítést, no, meg azért is, mert szeretem ezt a munkát. -Pék-