Kisalföld, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2., csütörtök Ára: 9,50 Ft XLVII. évfolyam, 1. szám B­oldog új esztendőt kívánok valameny­­nyiőtöknek. Boldog új esztendőt ha­zánk polgárainak, a nálunk menedéket ta­lálóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szétszóródott magyar­ságnak, köztársaságunk minden barátjá­nak, s a világ minden jóakaratú emberé­nek. Békét kívánok az új esztendőben. Bé­két a világnak, Európának, legkivált szom­szédainknak és önmagunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok kö­zött. Békét és bizalmat itthon, egymás kö­zött, mindazoknak, akiket a nézeteik, elté­rő politikai szándékaik, vagy éppen az egy­re növekvő társadalmi különbségek szem­beállítanak egymással. Amikor immár több mint egy éve hozzá­­kezdtünk az új, demokratikus Magyaror­szág építéséhez, egységesebben éreztünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nem­zeti kiszolgáltatottságot, a szélmalomhar­cot, amellyel illúziókból próbáltunk való­ságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jogrend védőernyője alatt nemcsak a tár­sadalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma, alig egy év múltán, szakadozik az egység és foszladozik a hit. Bundás indu­latokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felparázslanak, mert a szokatlan lemon­dás és nélkülözés bizalmatlanságot csihol, békétlenséget szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független, demokratikus Magyarország felé, a sikeresebb gazdálko­dást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mind­ezt úgy, hogy hazánk a hétköznapok gond­jai ellenére e sok vihart megélt térség leg­szilárdabb országa maradt. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán ebben az esztendőben hagyta el hazánkat az utolsó - lelkünk legmélyén mindig is megszálló­nak tartott - idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térsé­günk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletár internacionaliz­musa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatottságunkat. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A tár­sadalom legszélesebb rétegeit sújtó inflá­ció és munkanélküliség, a szociális védett­ség csökkenése. És nyomukban olyan ve­szélyek járnak, mint a társadalmi ellenté­tek kiéleződése, a politikai indulatok el­szabadulása, vagy éppenséggel a közbiz­tonság aggasztó romlása. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet - a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok cipelik. És ha a Magyar Köztársaság a térség legszilárdabb állama maradt, ha a reméltnél is biztatóbb ered­ményeink születtek, ha sikerült túljut­nunk a legválságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyeztetően ma­gasra a társadalmi elégedetlenség - már­pedig nem csapott! -, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelős­ségtudatának, önfegyelmének köszönhe­tő. A Magyar Köztársaság államfőjeként mindenekelőtt ezt az önfegyelmet és fele­lősségtudatot szeretném megköszönni ha­zánk valamennyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre nagyobb gondot jelent a család kenyerének előte­remtése, a meleg otthon biztosítása, gyer­mekeik nevelése. Elsősorban nektek köszönöm meg ba­rátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jóhírét szerte a világban. Az évváltás mindig a számvetés és előre­tekintés ideje. Ilyenkor szívesen hisszük, hogy a ránk váró hetek, hónapok jobbak, szebbek, eredményesebbek lesznek, mint a mögöttünk hagyottak. Ilyenkor teli va­gyunk bizakodással és hittel, hogy terve­inket valóra váltjuk. K­ívánom magunknak, hogy 1992-ben ez így is legyen. Bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd könnyen a sike­reket. Körülöttünk forrong a világ. A dol­gunk sem lesz kevesebb vagy könnyebb, mint tavaly volt. Mindenekelőtt magunk­ra kell támaszkodnunk. Egyénnek, csa­ládnak, közösségnek. A nemzet egészé­nek. A magyarság és hazánk minden állam­polgárának erkölcsi erejében, felelősségé­ben bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára. (A Magyar Köztársaság elnökének rádi­óban és televízióban elhangzott beszédé­ből.) Békét és bizalmat! Göncz Árpád újévi köszöntője A Rába Hotel szilveszteri malaca. /­­ Romy Schneider bosszúja „Éppen egy öngyilkossági kísérlet után lábadozott. Egy kávét ittunk meg együtt. E rövid látogatás során beszélt nekem az Alain Delonnal kapcsolatos szerelmi problémáiról. Azt is mondta, hogy nagyon boldogtalan. S hogy azért akarta elpusztítani magát, mert Delont egy férfival találta az ágyban.” ( Írá­sunk a 9. oldalon.) Mecénások kerestetnek! E címmel olvashatják írásunkat a lap 3. oldalán, a győri zsinagógáról (felvételün­kön) és a fejleményekről. Párt és piac? A vietnami nemzetgyűlés jóváhagyta az ország új alkotmányának tervezetét, amely igyekszik erősí­teni a piacgazdaság kiépítését. Az alkotmánytervezet fenntartja a kommunista párt hatalmi monopóliumát, de szentesíti a szabad vállalkozás törvényességét és korlátozza a párt köz­vetlen befolyását a kormányra. Már Szilveszter délelőttjén elkezdődött Vidám óévbúcsúztató Győrben már Szilveszter napjának délelőttjén elkezdő­dött az óesztendőbúcsúz­­tató. A Baross úton a szilveszte­ri tárgyakat árusító sátrak kö­zött hatalmas tömeg tolon­gott. Teljes számban megje­lentek a győri zsebeslányok is, köszönet az éber rend­őröknek, gyors visszavonulás­ra kényszerültek. Este öt és hat között meg­szólaltak a győri katolikus templomok harangjai. Hála­adásra hívták a híveket. A szé­kesegyházban dr. Pápai Lajos megyés püspök mondott szentmisét és Te Deumot. Hét óra körül hangyaboly­hoz hasonlított a megyeszék­hely, taxik robogtak, a polgá­rok pedig éttermekbe, baráti társaságokba, illetve otthona­ikba siettek, hogy vidáman búcsúzzanak 1991-től. A Rá­ba Hotelben kis háziünnep­ségnek voltam tanúja, Rácz József igazgató átadta ren­deltetésének a háromcsillagos hotel színvonalához méltó száz négyzetméter alapterületű, szép és korszerű hallt. A szál­ló éttermeiben pedig végre nem összezsúfolódva, hanem kényelmesen helyezték el a vendégeket. Már kilenc óra körül egy osztrák társaság asz­talán pezsgő is pukkant. A többi győri szórakozóhelyen is vidám volt a hangulat. Éjfélkor elcsendesedtek a győri utcák, híven a szép szo­káshoz, kinyíltak az ablakok, az erkélyajtók, a tévében, a rádióban, a szórakozóhelye­ken felcsendültek a Himnusz hangjai. A győri kórház szülészeti osztályán 0 óra 40 perckor született meg az év első gyer­meke, Pásztor Szabolcs, aki­nek édesanyja a húszéves Trittler Tünde, édesapja pe­dig Pásztor István. Imre Béla ]­­ Ki eszi meg a krokodilt? Több ember fogyaszt krokodilhúst Zimbabwében, mint ahány krokodil em­berhúst eszik. Pedig a krokodilok sok embert ölnek meg a dél-afrikai ország­ban. (A gyilkos állatok között második helyen az orrszarvúak állnak.) Hivata­los adatok szerint évente....-Egészség - életmód című összeállítás az 5. ol­dalon. Az utca diktatúrája Oroszország éppen úgy összeomolhat, mint a Szovjetunió - figyel­meztetett Alekszandr Ruckoj orosz alelnök a hamburgi Stern magazin keddi számában megje­lent interjúban, amely­ben ismét heves bírálat­tal illette Borisz Jelcin orosz elnököt. A DPA idézi Ruckoj megdöbbentő kijelenté­seit, aki többek között azt állítja, hogy a Füg­getlen Államok Közös­ségében „a diktatúrák legundorítóbb válfaja, az utca diktatúrája uralko­dik”, amellyel szemben Jelcin teljesen tehetet­len. Hiába hozza egymás után rendeleteit, azokat senki sem hajtja végre. Az országban kialakult káoszért nem vállal sen­ki felelősséget, Jelcin sem. Ruckoj kifogásolta azt is, hogy akárcsak a ko­rábbi rendszer idején, most sem vonnak fele­lősségre senkit a nyomo­rúságos helyzet miatt.

Next