Kisalföld, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
1992. március 2., hétfő Ára: 9,50 Ft XLVII. évfolyam, 52. szám Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius koncelebrált szentmisét mutatott be Apor Vilmos lelki üdvéért. Születésnapi centenárium Az igaz magyar példaképe Megemlékezés Apor Vilmos püspökről A Szent István által alapított győri egyházmegye 72. főpásztora, báró Apor Vilmos, száz esztendővel ezelőtt, 1892. február 29-én született Segesváron. Születésének centenáriumán a székesegyházban tudományos emlékülést tartottak szombaton délelőtt. Az ősi templomot zsúfolásig megtöltötték a hívek, közöttük számosan azok, akik még látták a püspök szálfa alakját, jóságos mosolyát és részesei voltak életmentő tevékenységének. A szentélyben foglaltak helyet dr. Seregély István egri érsek, a római katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bánk József érsek, püspök, dr. Pataky Kornél és dr. Takács Nándor püspökök. Eljöttek az Apor család életben lévő tagjai, gróf Bolza Ilona, az Apor Emlékbizottság elnöke, Keresztes Sándor, hazánk vatikáni nagykövete, dr. Horváth József címzetes államtitkár, köztársasági megbízott, Botos Gábor, a megyei önkormányzat elnöke, Kolozsváry Ernő, Győr polgármestere. Az ünnepség kezdetén elénekelték az „Isten, hazánkért térdelünk elédbe” című meghatóan szép egyházi éneket, majd dr. Pápai Lajos győri megyés püspök bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Apor püspök példaképe az igaz magyarnak. Dr. Török József címzetes prépost, dékán „Apor Vilmos püspök és a kortárs magyar egyház" című előadásának bevezetőjében a kiegyezés utáni évektől kezdte a magyar katolikus egyház tevékenységének ismertetését. Felidézte az egyházat ért akkori állandó támadásokat. Megemlítette a katolikus egyházi iskoláknak a magyar szellemi élet kialakításában végzett nagyszerű tevékenységét. Szólott arról is, hogy az egyháznak akkor nemcsak a szociális igazságtalanságok megszüntetése volt a legfőbb feladata, hanem mindenekelőtt az evangelizáció. Kiemelte a Rerum Novarum pápai enciklika megjelenését, amely kezdetben nem váltott ki jelentőségének megfelelő visszhangot hazánkban. Később viszont igen. Az említett körülmények közepette 1915- ben szentelték pappá Apor Vilmost, aki rövid ideig katonalelkészként meggyőződhetett a háború borzalmairól, majd a trianoni béke okozta hazánkat ért traumáról, az egyre növekvő szegénységről. Már gyulai plébános korában is a szegények mellé állt. Különösen érdekes volt Török professzor azon megállapítása, hogy a két világháború között a francia, a lengyel és a magyar katolikus egyház fejlődése emelkedett ki. Azok az esztendők tették képessé a következő 50 esztendő borzalmainak elviselésére és túlélésére... Apor Vilmos Teleki Pálnak a magyarságot féltő szellemi mozgalmához még plébánosként elsőnek csatlakozott. (Folytatás a 3. oldalon.) A szentmisén részt vettek az állam és a közélet jeles személyiségei is. Már régen kinyílt az agrárolló Európához nem csatlakozhatunk a gazdász értelmiség nélkül Félig sem telt meg szombaton délelőtt a megyei önkormányzat díszterme dr. Sárossy László előadására. A földművelésügyi államtitkár beszéde pedig kárpótolhatta volna mindazokat, akik egy bizonyos kapuvári megnyilatkozás óta sértve érzik magukat... A megyei önkormányzat elnöke Bertus Gábor, illetve a földművelésügyi hivatalvezető, Nagy Endre vezette fórumon az államtitkár azt a higgadt, megfontolt hangot használta, amely alkalmas a félreértések tisztázására. - A választások idején, szavazáskor még mindenki egyetértett, hogy a mezőgazdaságot magántulajdonba kell adni - mondta. - Hamarosan kiderült, nincs ilyen egyetértés abban, hogy kinek a magántulajdonába kerüljön... Talán egy kiválasztott rétegébe, míg a többiek szépen kapálgattak volna? Ezt a társadalom nem tűrte volna el. A mezőgazdasági vagyont széles tulajdonosi réteg kezébe kellett juttatni. (Folytatás a 3. oldalon.) A MOSZ választmányi ülése Nem született határozat a tudósítónktól Tizennyolc megyei (egyben még nincs) és a budapesti munkástanácsok képviselői választmányi gyűlésen találkoztak szombaton délelőtt, hogy kidolgozzák a közös képviselői szerv, az országos szövetség programját, ami a dolgozók érdekképviseletének megerősítését szolgálná. A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, Palkovics Imre ismertette a programtervezetet, melyben a legfontosabbnak a munkavállalói tulajdonszerzést említette. (Folytatás a 2. oldalon.) Kit, mire lehet átképezni? Schamschula György Ménfőcsanakon kárára volt a verőfényes tavaszelő a ménfőcsanaki magánvállalkozók népfőiskolájának. Szombaton délután Schamschula György munkaügyi államtitkár Miből élünk, ha nem munkából? című előadására alig egytucatnyian voltak kíváncsiak a Bezerédjkastélyban. Kihasználva az alkalmat, hogy az államtitkár a munkanélküliség mellé az átképzést választotta előadása témájául, megkérdeztük a véleményét a szociális berendezkedéséről híres svédországbeli változásokról. Tavaly, a szociáldemokrata kormány idején a svéd államhivatalok még büszkén hangoztatták, hogy náluk gyakorlatilag nincs munkanélküliség. A statisztikában kimutatott 1,5-2 százalékot azok a két-három hónapra állásvesztettek teszik ki, akikre ennyi idő után a szociális szektor óhatatlanul rátette a kezét. Most, hogy konzervatív kormány került hatalomra, a svédországi munkanélküliség máris 5 százalék fölötti... (Folytatás a 3. oldalon.) Különös hétköznapok Henri hazatér Németországból. Bekopog Dettihez, a jól ismert szobában saját fiát, Albertet találja. Henri 12 tojásból készült rántottéval vigasztalódna, nem sok eredménnyel. Szücsék szülői értekezletre mennek az óvodába. Azt találgatják, milyen iskolába írassák be a gyereket. Fekete Krisztina esharátja Keller Dávid búcsúzni jön a zöldségkereskedőhöz, mert kirúgtak az állásából Jocó leszerel, s üközően anyjával beszél, valami furcsa dologra lesz figyelmes. Stolcz doktor osztályára beteget hoz a mentő. Döbbenten látja az ápoló, hogy az ügyeletes orvos „négykézláb” közlekedik. A Kisalföldi családregény keddi számunkban folytatódik. Farsangi fesztivál Bécsben Meghódítottuk a Ring közönségét A Bécsi Kereskedelmi Kamara meghívására régiónkból közel 200 fős delegáció vett részt a szombati nagy bécsi farsangi felvonuláson. A Ringen vonuló soproni majoretteket, az Ifjúsági Fúvószenekart, a kőszegi „Tabulatúra” és a „Régi Zene” együttesek muzsikusait, valamint a szanyi „Bokréta” néptáncosait gyakran dicsérte taps a három kilométer hosszúságban felálló 100 ezres nézősereg részéről. A Sopron neve hallatán-láttán éljenző tömeget „csapatunk” rábaközi perec és barackpálinka kínálásával is igyekezett a maga javára megnyerni. Eredményesen. Bizonyítja ezt, hogy a Parlament előtt értékelő zsűri nekünk ítélte a farsangi felvonulás 2. díját és így számos, színes, ötletes jelmezbe öltöztetett, hangosabbnál hangosabb, elefánton-lovon-traktoron közlekedő csoportot előztünk meg. Pedig a bécsi cégek, amelyeknek ez az esemény fontos reklámlehetőség, igen kitettek magukért. A több órán keresztül tartó felvonulás a városházánál ért véget, melynek hatalmas lovagtermében csoportjaink produkcióikkal tovább emelték a hangulatot. A sikeres szereplésben sokan működtek közre, köszönet érte. K. B. Munkatársunk segélyszállítmánnyal járt Horvátországban. Helyszíni jelentése a második oldalon.