Kisalföld, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

1992. március 2., hétfő Ára: 9,50 Ft XLVII. évfolyam, 52. szám Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius koncelebrált szentmisét mutatott be Apor Vilmos lelki üdvéért. Születésnapi centenárium Az igaz magyar példaképe Megemlékezés Apor Vilmos püspökről A Szent István által alapí­tott győri egyházmegye 72. fő­pásztora, báró Apor Vilmos, száz esztendővel ezelőtt, 1892. február 29-én született Seges­váron. Születésének centená­riumán a székesegyházban tudományos emlékülést tar­tottak szombaton délelőtt. Az ősi templomot zsúfolásig meg­töltötték a hívek, közöttük szá­mosan azok, akik még látták a püspök szálfa alakját, jósá­gos mosolyát és részesei vol­tak életmentő tevékenységé­nek. A szentélyben foglaltak helyet dr. Seregély István eg­ri érsek, a római katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bánk József érsek, püspök, dr. Pa­­taky Kornél és dr. Takács Nán­­dor püspökök. Eljöttek az Apor család életben lévő tagjai, gróf Bolza Ilona, az Apor Emlék­­bizottság elnöke, Keresztes Sándor, hazánk vatikáni nagy­követe, dr. Horváth József cím­zetes államtitkár, köztársasá­gi megbízott, Botos Gábor, a megyei önkormányzat elnö­ke, Kolozsváry Ernő­, Győr pol­gármestere. Az ünnepség kezdetén el­énekelték az „Isten, hazán­kért térdelünk elédbe” című meghatóan szép egyházi éne­ket, majd dr. Pápai Lajos győ­ri megyés püspök bevezetőjé­ben hangsúlyozta, hogy Apor püspök példaképe az igaz ma­gyarnak. Dr. Török József címzetes prépost, dékán „Apor Vilmos püspök és a kortárs magyar egyház" című előadásának be­vezetőjében a kiegyezés utá­ni évektől kezdte a magyar ka­tolikus egyház tevékenységé­nek ismertetését. Felidézte az egyházat ért akkori állandó támadásokat. Megemlítette a katolikus egyházi iskoláknak a magyar szellemi élet kiala­kításában végzett nagyszerű tevékenységét. Szólott arról is, hogy az egyháznak akkor nemcsak a szociális igazság­talanságok megszüntetése volt a legfőbb feladata, hanem min­denekelőtt az evangelizáció. Kiemelte a Rerum Novarum pápai enciklika megjelenését, amely kezdetben nem váltott ki jelentőségének megfelelő visszhangot hazánkban. Ké­sőbb viszont igen. Az említett körülmények közepette 1915- ben szentelték pappá Apor Vil­most, aki rövid ideig katona­lelkészként meggyőződhetett a háború borzalmairól, majd a trianoni béke okozta hazán­kat ért traumáról, az egyre nö­vekvő szegénységről. Már gyu­lai plébános korában is a sze­gények mellé állt. Különösen érdekes volt Török professzor azon megállapítása, hogy a két világháború között a fran­cia, a lengyel és a magyar ka­tolikus egyház fejlődése emel­kedett ki. Azok az esztendők tették képessé a következő 50 esztendő borzalmainak elvi­selésére és túlélésére... Apor Vilmos Teleki Pálnak a ma­gyarságot féltő szellemi moz­galmához még plébánosként elsőnek csatlakozott. (Folytatás a 3. oldalon.) A szentmisén részt vettek az állam­ és a közélet jeles személyiségei is. Már régen kinyílt az agrárolló Európához nem csatlakozhatunk a gazdász értelmiség nélkül Félig sem telt meg szomba­ton délelőtt a megyei önkor­mányzat díszterme dr. Sárossy László előadására. A földmű­velésügyi államtitkár beszéde pedig kárpótolhatta volna mindazokat, akik egy bizo­nyos kapuvári megnyilatko­zás óta sértve érzik magukat... A megyei önkormányzat el­­nöke Bertus Gábor, illetve a földművelésügyi hivatalveze­tő, Nagy Endre vezette fóru­mon az államtitkár azt a hig­gadt, megfontolt hangot hasz­nálta, amely alkalmas a fél­reértések tisztázására. - A vá­lasztások idején, szavazáskor még mindenki egyetértett, hogy a mezőgazdaságot ma­gántulajdonba kell adni - mondta. - Hamarosan kide­rült, nincs ilyen egyetértés ab­ban, hogy kinek a magántu­lajdonába kerüljön... Talán egy kiválasztott rétegébe, míg a többiek szépen kapálgattak volna? Ezt a társadalom nem tűrte volna el. A mezőgazda­­sági vagyont széles tulajdo­nosi réteg kezébe kellett jut­tatni. (Folytatás a 3. oldalon.) A MOSZ választmányi ülése Nem született határozat a tudósítónktól­ Tizennyolc megyei (egyben még nincs) és a budapesti munkástanácsok képviselői választmányi gyűlésen talál­koztak szombaton délelőtt, hogy kidolgozzák a közös kép­viselői szerv, az országos szö­vetség programját, ami a dol­gozók érdekképviseletének megerősítését szolgálná. A Munkástanácsok Orszá­gos Szövetségének elnöke, Palkovics Imre ismertette a programtervezetet, melyben a legfontosabbnak a munkavál­lalói tulajdonszerzést emlí­tette. (Folytatás a 2. oldalon.) Kit, mire lehet átképezni? Schamschula György Ménfőcsanakon kárára volt a verőfényes ta­vaszelő a ménfőcsanaki ma­gánvállalkozók népfőiskolájá­­nak. Szombaton délután Schamschula György munka­ügyi államtitkár Miből élünk, ha nem munkából? című elő­adására alig egytucatnyian voltak kíváncsiak a Bezerédj­­kastélyban. Kihasználva az alkalmat, hogy az államtitkár a munka­­nélküliség mellé az átképzést választotta előadása témájá­ul, megkérdeztük a vélemé­nyét a szociális berendezke­déséről híres svédországbeli változásokról. Tavaly, a szo­ciáldemokrata kormány ide­jén a svéd államhivatalok még büszkén hangoztatták, hogy náluk gyakorlatilag nincs munkanélküliség. A statisz­tikában kimutatott 1,5-2 szá­zalékot azok a két-három hó­napra állásvesztettek teszik ki, akikre ennyi idő után a szociális szektor óhatatlanul rátette a kezét. Most, hogy konzervatív kormány került hatalomra, a svédországi mun­kanélküliség máris 5 száza­lék fölötti... (Folytatás a 3. oldalon.) Különös hétköznapok Henri hazatér Németor­szágból. Bekopog Detti­­hez, a jól ismert szobá­ban saját fiát, Albertet ta­lálja. Henri 12 tojásból készült rántottéval vi­gasztalódna, nem sok eredménnyel. Szücsék szülői értekezletre men­nek az óvodába. Azt ta­lálgatják, milyen iskolá­ba írassák be a gyereket. Fekete Krisztina eshar­át­ja Keller Dávid búcsúzni jön a zöldségkereskedő­­höz, mert kirúgtak az ál­lásából Jocó leszerel, s üközően anyjával beszél, valami furcsa dologra lesz figyelmes. Stolcz doktor osztályára beteget hoz a mentő. Döbbenten látja az ápoló, hogy az ügyele­tes orvos „négykézláb” közlekedik. A Kisalföldi családregény keddi szá­munkban folytatódik. Farsangi fesztivál Bécsben Meghódítottuk a Ring közönségét A Bécsi Kereskedelmi Kamara meghívására régiónk­ból közel 200 fős delegáció vett részt a szombati nagy bécsi farsangi felvonuláson. A Ringen vonuló soproni majoretteket, az Ifjúsági Fúvószenekart, a kőszegi „Ta­­bulatúra” és a „Régi Zene” együttesek muzsikusait, va­lamint a szanyi „Bokréta” néptáncosait gyakran di­csérte taps a három kilométer hosszúságban felálló 100 ezres nézősereg részéről. A Sopron neve hallatán-láttán éljenző tömeget „csa­patunk” rábaközi perec és barackpálinka kínálásával is igyekezett a maga javára megnyerni. Eredményesen. Bizonyítja ezt, hogy a Parlament előtt értékelő zsűri nekünk ítélte a farsangi felvonulás 2. díját és így szá­mos, színes, ötletes jelmezbe öltöztetett, hangosabb­nál hangosabb, elefánton-lovon-traktoron közlekedő csoportot előztünk meg. Pedig a bécsi cégek, amelyek­nek ez az esemény fontos reklámlehetőség, igen kitet­tek magukért. A több órán keresztül tartó felvonulás a városházá­nál ért véget, melynek hatalmas lovagtermében cso­portjaink produkcióikkal tovább emelték a hangula­tot. A sikeres szereplésben sokan működtek közre, kö­szönet érte. K. B. Munkatársunk segélyszállítmánnyal járt Horvátor­szágban. Helyszíni jelentése a második oldalon.

Next