Kisalföld, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

1992. szeptember 3., csütörtök VÁROSI BÍRÓSÁGOK VEZETŐI KISALFÖLD 5 A stílusommal akarok hatni Negyvenöt éve Győrött szü­letett, itt végezte iskoláit a bu­dapesti jogi karig. Aztán a Győ­ri Városi Bíróságon kezdett fogalmazóként, csaknem húsz éve lett ugyanott bíró, majd átkerült a megyei bíróságra, tanácselnökként. Onnan pá­lyázott (vissza) a Győri Váro­si Bíróság élére. Több jelölt között nyerte el a tisztséget. Ennyi az életrajz. Több mint húsz év egy épületben, csak az emeleteket váltotta. Mond­hatnánk, kicsit egysíkú - ha nem egy bíróról lenne szó. Fő­leg olyanról, mint dr. Laczó Gábor, akinek a szakmai pá­lyafutására leginkább a ke­mény ügyek a jellemzők.­­ Ki akarom próbálni ma­gamat, azért pályáztam. Ma ugyanis igen nagy a feladat. Hatalmas mértékben megnö­vekedett az ügyszám mind a büntető, mind a polgári, mind pedig a gazdasági területen. Aztán szinte minden új törvé­nyünk újabb és újabb bírói hatásköröket teremt, például a kárpótlási-, semmisségi-, csőd- és egyéb törvényekben. Ezzel kell megbirkóznunk ugyan folyamatosan javuló, de még mindig „fáziskésés­ben” lévő személyi és tárgyi feltételek közepette. Dr. Laczó Gábor nem akar­ja megváltani a világot, de még a városi bíróságot sem. Az ügyek száma, a bírói létszám adott, a munkaszervezés sem rejteget különösebb tartalé­kokat. Akkor mi a fő­ cél? - Az eddigi, nem is rossz szint megtartása. Valamiféle stílusváltásra azért gondolok. Ezt nehéz megfogalmazni, de úgy hiszem, hogy munkahe­lyi vezető stílusa okvetlenül kihat a munkatársaira, s re­mélem, ez számukra sem lesz kellemetlen. Nincs értelme különöskép­pen forszírozni, mit jelent itt a stílus, hiszen ezt a kívülál­ló úgysem egészen értené. A „normális” munkahelyi lég­körtől meglehetősen eltér a bíróságé, hiszen itt a főnök nem ÚGY főnök, mint más­hol.. . Minden ítélkező bíró szu­verén. Laczó bíró úr is az, az is marad, hiszen továbbra is vállal majd ügyeket.­­ Magam szerint szigorú is vagyok, meg nem is. Mások szerint egyértelműen szigorú. De azt hiszem, ez így logikus, hiszen többnyire kemény íté­leteket kellett kiszabnom, sú­lyos bűnügyekben. Merem azonban hinni, hogy az igaz­ságosságra való törekvésem­ben viszonylag kevésszer té­vedtem. Valamit a magánszféráról... - Feleségem szintén szak­mabéli, ő a megyei bíróság büntető fellebbviteli tanácsá­nak elnöke. Sokat dolgoztunk egymás mellett, nem kevés munkaszervezési gondot okoz­ván főnökeinknek, hogy se­hol se „fedjük át” egymást. Lá­nyomat felvették a jogi egye­temre, a maximálisnál na­gyobb pontszámmal a nyelv­vizsgáinak köszönhetően. Fi­am második gimnáziumba megy, az ő nevével gyakran találkozhatni a különféle di­ák irodalmi és versmondó ve­télkedők újsághíreiben. Hogy én mit csinálok a szabad időm­ben? Haza ritkán viszek mun­kát. Gyerekkorom óta régisé­geket gyűjtök, az utóbbi évek­ben az ásvány- és őskövület­­gyűjtés hatalmasodott el raj­tam, gyűjtöm, veszem, csere­berélem. CS. A. csempész lebukása Tizenhétmillió forint ér­tékű Mercedest próbált ki­csempészni Magyaror­szágról az a lengyel állam­polgár, akit a borsi határ­­átkelőhelyen fogtak el - tájékoztatta a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az MTI-t. A vámvizsgálatot végző pénzügyőrnek először az tűnt fel, hogy a személy­­gépkocsi vezetőjénél sem­mi csomag nincs. A len­gyel forgalmi engedély is hamisnak bizonyult, sőt nem is a vezető nevére szólt. A további vizsgálat során arra is rájöttek, hogy sem a műanyagból öntött rendszámtábla, sem a ko­csikulcs nem valódi. Az átvészelt BMW-kulccsal ugyanis csak a motort le­hetett elindítani, az ajtó­kat nem zárta. A szakemberek megál­lapították, hogy a mintegy 17 millió forint értékű Mer­cedes-140 lopott, ezért a Vám- és Pénzügyőrség az autót lefoglalta, vezetőjét pedig átadta a rendőrség­­­nek._________________ . Sopron: Dr. Becher Rezsőné A tárgyilagosság a legfontosabb Dr. Becher Rezsőné bíró­nő, 1987. május elseje óta a Soproni Városi Bíróság elnö­ke. Ez év július 18-tól a me­gyei bíróság elnöke újabb öt évre kinevezte őt a soproni bí­róság élére. Ebből az alkalom­ból beszélgettünk hivatásáról a városszerte ismert bírónő­vel. - Mikor és miért határozta el, hogy ezt a pályát választ­ja? - Amikor Kőszegen elkezd­tem középiskolába járni, még tanár akartam lenni. Negye­dikes koromban aztán rend­kívül nagy hatással voltak rám Kolozsvári Grandpierre Emil írásai, akinek könyveiben gyakran szerepeltek jogászok. Akkor határoztam el, hogy én is ezt a pályát választom. Na­gyon szerettem egyetemre jár­ni, kezdettől fogva bíró akar­tam lenni. A Soproni Városi Bíróságon 1971-ben kezdtem dolgozni, 1978 óta büntető­bíró vagyok, a város és kör­nyékének bűnözésével foglal­kozom. - Rendkívül felelősségtejes munkát végez, hogyan birkó­zik meg nőként ezzel a fela­dattal? -A tárgyalóteremben nincs „nő” és „férfi”, ott bíró van. Az ő feladata, hogy az igazság­szolgáltatás képviselőjeként a megfelelő légkört és a tárgya­láshoz szükséges körülmé­nyeket megteremtse. - Milyen természetű ügyek­kel foglalkozik? - Egy ekkora bíróságon, ahol összesen öt bíró dolgozik - kö­zülük hárman polgári, ketten büntető ügyszakban - nem le­het teljesen elkülöníteni a kü­lönböző ügyeket. Tulajdon­képpen minden bíró minden­féle ügyekkel foglalkozik. - Volt-e az eddigi pályája során olyan pere, ami valami miatt emlékezetes marad az ön számára? - Voltak és vannak olya­nok, amelyek szakmailag és amelyek az elkövetők miatt váltak felejthetetlenné. A kö­zelmúltban többször is meg­jelent a sajtóban, hogy Bor­sodban - időnként - félnek a bírák. Én azt hiszem, ott ko­moly gond van, ha már a bí­rák is félnek. A én pályafutá­som során - ha ritkán is, de - előfordultak már fenyegető­zések, felháborodott hangok a tárgyalóteremben, de ezek ellen megfelelő törvényes esz­közökkel fel lehet lépni. Ezen a pályán a legfontosabb az ügy tárgyilagos, szakszerű elbírá­lása. Én arra törekszem, hogy mindig ennek megfelelően ítél­jek. - Hatással van-e a minden­napjaira a foglalkozása, ki tud­­e teljesen kapcsolni hétközna­pi életében? -Természetesen befolyásol­ja az életemet a bírói tevékeny­ségem. Bizonyára alapvetően máshogy állnék hozzá bizo­nyos dolgokhoz, ha mással foglalkoznék. Ezen a pályán csak az marad, aki hivatásá­nak érzi ezt. Itt nincs 8 órás munkaidő, itt „huszonnégy­­órázás" van. Sokszor éjszaka is arra ébredek, hogyan fo­gom megoldani a másnapi ügyet. Ezt a munkát - ami a bírók számára rendkívüli meg­terhelést jelent - csak nagyon nyugodt körülmények között lehet végezni. Én, mint a bí­róság elnöke - tudatosan tö­rekszem arra, hogy az itt dol­gozóknak nyugodt és jó mun­kafeltételeket biztosítsak. M. A. _________Mosonmagyaróvár: Dr. Valkó László_________ Három évtizede a pulpituson A nyugdíjkorhatár elérése előtt egy évvel, több mint há­rom évtizedes jogászi múlt után ismét a Mosonmagyar­óvári Városi Bíróság elnöké­vé választották dr. Valkó Lász­lót. A megbízatás öt évre szól, a feltétlen bizalom jele, s ter­mészetszerűleg az eddig vég­zett munka elismerése is. 1958 óta van a pályán, vállalati jo­gászként kezdte, de mert el­hivatottságot érzett a bírói hi­vatás iránt, hamarosan vál­tott. 1961. január 15-étől bí­ró, 1966-tól a Mosonmagyar­óvári Járásbíróság vezetője, majd egy év elmúltával elnö­ke. Az intézmény ugyanaz, a városban és a vonzáskörzet­ben élők ügyeinek törvényes elintézését segíti, csak a ne­ve más: Mosonmagyaróvári Városi Bíróság. - Ma már abban a korban vagyok, hogy magam is végig­gondolhatom, minek köszön­hetem az ismételt bizalmat. Én azt hiszem, amikor erre a pályára készültem, erősen el­határoztam, hogy pártatlan, igazságos bíró leszek. Ennyi év távlatából elmondhatom, hogy a magam és mások szab­ta mércének mindig megfelel­tem. Az eljárási szabályokat betartottam, a törvényeket a legjobb tudásom szerint al­kalmaztam, s erre kértem munkatársaimat is. Ennek igazságát az is bizonyítja, hogy több év távlatában az itt ho­zott ítéletek kilencven száza­léka már elsőfokon jogerőssé vált. Hitvallásom, hogy törvé­nyes és igazságos ítéleteket kell hozni minden esetben. - A vezető, azaz az elnök, mindmáig gyakorló bíró is? - Nem nagy bíróság a mi­énk, mindössze négy bírói stá­tusunk van, de sajnos csak ketten vagyunk. Magam a pá­lyára lépés első perce óta ítél­kezem a polgári és a büntető ügyszakaszban is. Valami kö­­nyebbséget most az jelent, hogy tíz éve csak a polgári ügyekkel foglalkozom. Az itt folyó munkáért természete­sen felelősséggel tartozom, ezért ismernem kell minden ügyet. Ez nem könnyű, hiszen évente hatszáz polgári és ötszáz büntetőügyben kell ítéletet hozni. Vallom, hogy a bíró dolga az igazság kide­rítése. Az általam hozott íté­letek miatt soha nem voltak álmatlan éjszakáim, soha nem volt lelkiismeret-furdalásom. Itt élek a városban, s büsz­kén mondom: nincs miért fél­nem. -A bíróságok munkája most sem lett könnyebb és keve­sebb, sőt... - Bővült a hatáskörünk, hozzánk tartoznak a felülvizs­gálati kérelmek, foglalkoznunk kell a vagyonnevesítésekkel, s az élet is produkál újdonsá­gokat. Elnehezült az élet, min­denkinek szüksége van min­den forintra, ezért szaporod­nak a polgári peres ügyek. Ez­zel párhuzamosan az élet pe­rifériájára szorult emberek egyre többször vetemednek törvénytelen cselekedetekre, így több a büntetőper is. - Valamit a magánéletről, a kedvtelésről. - A feleségem orvos, ma is dolgozik. Van egy lányunk, hobbink pedig az utazás. Az én személyes kedvtelésem az autó. Van egy mikrobuszunk, azt én alakítottam át. Van egy huszonnégy éves Volvónk, azt saját kezűleg tartom karban, magam is javítom. Azt a ko­csit még nem látta szerelő, ki­véve ha valami műszeres be­állításra van szükség. Vala­hogy van kedvem és érzékem hozzá. K. M. Kábító­szerrel kereskedtek Előzetes letartóztatás­ba helyezett a szombat­­helyi bíróság egy osztrák, egy magyar és két jugosz­láv állampolgárt kábító­szerrel való visszaélés mi­att. A nyomozás eddigi ada­tai szerint az egymást ré­gebb óta ismerő gyanúsí­tottak korábban megálla­podtak abban, hogy Ma­gyarországon keresztül kábítószert juttatnak Ausztriába. Még április végén egy kisebb heroin­­mintával próbáltak sze­rencsét, rövid időn belül azonban nagyobb mennyi­ségű kokain jutott át ál­taluk a határon. Végül is az osztrák ren­dőrök segítségével a vasi­ak fogták el a bűnszövet­kezet négy tagját. Az ötö­dik kábítószercsempészt az osztrák csendőrök csíp­ték fülön, mikor gyalogo­san sétált át a rábafüze­­si határátkelőn: 801 gramm heroint és 65 gramm kokaint foglaltak le tőle. _____________________|

Next