Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

6 KISALFÖLD életmód - Egészség 1992. október 14., szerda A magyar orvostudomány az Európai Közösségben Rangunk a világban Beszélgetés a MOTESZ elnökével­ ­Professzor úr, mi a magya­rázata annak, hogy az Orvo­sok Világszövetségének (World Medical Association, WMA) ren­dezvényein teljesjogú tagként, ezzel szemben egy európai szervezet kongresszusán csu­pán meghívott megfigyelőként vehetünk részt? - Az Orvosok Világszövet­sége 1947-ben alakult Genf­ben, 27 ország legreprezenta­tívabb orvosszövetsége kon­föderációjaként. Célja, hogy nemzetközi egyetértést alakít­son ki orvosetikai, orvoskép­zési, társadalomorvostani és általános orvostudományi kér­désekben. Világszintű állás­­foglalásai „Ajánlások”, illetve „Deklarációk” formájában ke­rülnek kiadásra. A MOTESZ 1988-ban nyert felvételt a WMA-ba a legelső közép-ke­­let-európai szövetségesként. Ezzel szemben az Európai Kö­zösség Állandó Orvosi Bizott­sága, ami 1959-ben alakult, rendes tagként az Európai Gazdasági Közösség 12 tag­államát foglalja magában. Te­hát egy gazdasági és politikai társulás keretein belül ala­kult szakmai fórum. Célja, hogy tanulmányozza és javas­lataival segítse az EK-en be­lül az orvosképzés, az orvosi gyakorlat és az egészségügyi ellátás színvonalát, valamint elősegítse az orvosok szabad mozgását az EK államaiban. - Mit jelent ma Magyaror­szágnak ez a megfigyelői stá­tus? - Megfigyelők többek között Ausztria, Svájc, Svédország, s immár 1991 novembere óta a magyar orvosi szövetség is, elsőként Közép-Kelet-Euró­­pából. Meghívásunkat jelen­tős nemzetközi elismerésként értékelhetjük. - Milyen fő témák szerepel­tek a legutóbbi plenáris ülé­sen? -Az oktatási albizottság elő­terjesztésében, miután köl­csönös megegyezés volt ab­ban, hogy az orvosok folya­matos továbbképzése feltét­len szükséges, sorra vették a 12 EK államban kiadott szak­­képesítéseket. Megjelölték, hogy a különböző országok­ban ezek milyen bizonyítvány­nak felelnek meg. Szükség volt bizonyos jogi álláspontok tisz­tázására is, mivel ezekben a tagállamokban is eltérő egy­­egy kérdés megítélése és fon­tos, hogy a különböző nem­zeti és nemzetközi etikai, jo­gi szabályokat a szakembe­rek megismerhessék. Ezek el­engedhetetlen feltételei an­nak, hogy az orvosi szakmá­ban nemzetközi munkaerő­áramlás az igényeknek meg­felelően megindulhasson. - Professzor úr tapasztala­tai alapján mennyiben várha­tó a magyar orvosi egyeteme­ken szerzett diploma konver­tálhatósága? - Ezzel kapcsolatban Por­tóban a felszólalásomban ki­fejtettem, hogy jelenleg is fo­lyik például német nyelvű or­vosképzés egyetemeinken. Diplománk (és ezt a vélemé­nyemet németországi kollégá­ink a helyszínen megerősítet­ték) európai színvonalú tu­dásanyagot takar. Elviekben tehát nem sok akadályát lá­tom orvosaink nyugat-euró­pai munkavállalásának. Nem­zetközi megítélésünk szintén ezt támasztja alá. Gyakorlati szempontból azonban állan­dó EK tagságunk megszerzé­se alapvető feltétel. Ezen oktatási kérdéskörök mellett a plenáris ülés bőveb­ben foglalkozott olyan lénye­ges problémákkal, mint a pre­ventív medicina (betegségmeg­előzés), a betegek jogai. Sőt ez utóbbin belül olyan súlyos kérdést is megtárgyaltak, hogy Dr. Fehér János pro­fesszor a Magyar Orvos­­tudományi Társaságok és Egyesületek Szövet­sége (MOTESZ) elnöke­ként az elmúlt hetekben két jelentős nemzetkö­zi eseményen képvisel­te hazánkat. Marbellá­­ban, az Orvosok Világ­­szövetsége kongresszu­sán teljes jogú tagként, míg Portóban, az Euró­pai Közösség Állandó Or­vosi Bizottságának ple­náris ülésén megfigye­lőként vehettünk részt, ha a beteg kívánja halálos be­tegsége miatt életének befeje­zését, ebben az orvos segéd­­kezhet-e vagy sem. - Tehát, ismét terítékre ke­rült az eutanázia, a „ méltó ha­lál" évezredes, klasszikus kér­dése? Mik voltak a fő érvek és ellenvélemények ezzel kapcso­latban? - A nemzetközi állásfogla­lás nem változott, mert egyön­tetű volt az a vélemény, hogy az élet megszüntetése bármi­lyen periódusban, függetlenül attól, hogy milyen betegség áll a háttérben, az orvos által nem segíthető, mert az életellenes bűncselekménynek számít. Kivétel az agyi elektromos te­vékenység megszűnése utáni állapot.­­A betegek jogaival kapcso­latban mennyiben térünk vagy maradunk el a nemzetközi gya­korlattól? Mennyire különbö­zik hazánkban a beteg kiszol­gáltatottsága orvosával szem­ben a nyugat-európai mércé­hez képest? - Az orvos-beteg kapcsola­tot a hippokrateszi eskünek megfelelően kell folytatni az egész világon. A dolog orvosi részét illetően Magyarország egyáltalán nincs elmaradva, szakembereink felkészítése is ebben a szellemben történik. Természetesen valós vagy vélt egyéni sérelmek mindenütt akadnak. Élesen merült fel ezeken az üléseken, hogy a betegnek szuverén joga tud­ni minden egyes lépésről be­tegségével, életével kapcsolat­ban. A leglényegesebb különb­ség jelenleg, hogy a nyugat­európai gyakorlattal szemben hazánkban a rosszindulatú betegség tényét a betegnek még nem minden esetben mondják meg, elsősorban lel­ki tényezőkre hivatkozva. A tendencia azonban nálunk is egyre inkább a beteg objektív tájékoztatása, minden téren. - Professzor úr ezeken a ran­gos nemzetközi szakmai fóru­mokon tapasztalt-e érdeklő­dést a kelet-európai változá­sok iránt? - Az EK Állandó Orvosi Bi­zottságának ülésén az egyik napirendi téma éppen a ke­let-európai államokban beve­zetett új egészségügyi rend­szerek, valamint a népegész­ségügyi mutatók voltak. A WHO által készített jelentés­ből kiderült, hogy ezekben az országokban, beleértve ha­zánkat is, az egészségi álla­pot mutatói (megbetegedési kockázat, várható élettartam stb.) sokkal rosszabbak, mint a nyugati országokban. Hoz­zászólásaimban mindkét he­lyen hangot adtam annak a véleményemnek, hogy a do­hányzás, alkohol és egyéb ri­zikófaktorok okozta károso­dásokért, az egyes népbeteg­ségek negatív mutatóiért nem az egészségügyi hálózat, nem az orvosképzés színvonala fe­lelős hazánkban. A társada­lom szemléleti átalakítása, a felvilágosításra, egészségügy­re és a környezetvédelemre fordítandó magasabb finan­ciális háttér biztosítása ad­hatja meg a lehetőséget az előbbrelépésre.­­ Miként ítélik meg nyuga­ton kívülállóként a magyaror­szági egészségügyi változáso­kat? - A résztvevők hozzászólá­sai és megnyilvánulásai alap­ján egyértelműen mondha­tom, hogy üdvözlik a változá­sokat. Azt, hogy hazánkban is biztosítási alapra helyez­zük az egészségügyi ellátás rendszerét. Azonban többen is óva intettek attól, hogy a privatizáció során az egész­ségügyi és szociális rendszer­ből, azt pusztán gazdasági ala­pokra helyezve az állam tel­jes egészében kivonuljon. A nagyfokú érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt évben előterjesztett kérésünk alapján Magyaror­szág elnyerte az Orvosok Vi­lágszövetsége 1993-as évi kongresszusának rendezési jogait, így október 1-5. között a World Medical Association következő ülése Budapesten lesz. Dézsi Csaba András A magas vérnyomás és a leukémia „felelőse' Térkép a génekről A génkutatás a legutóbbi időkben óriási lépésekkel ha­lad előre. Ezekben a napok­ban újra három fontos ered­ményről számoltak be a ku­tatók. Amerikai és francia tudó­sok meghatározták azt a gént, amely növeli a magas vérnyo­más kockázatát. A magas vér­nyomás felelős az agyvérzé­sért és egyik okozója az in­farktusnak, valamint egyes vesebajoknak. Az amerikai Utah állam egyetemén és a párizsi orvostudományi egye­temen dolgozó kutatók a ma­gas vérnyomásban szenvedő személyek vizsgálata során azt találták, hogy azok örököltek egy gént, amely egyfajta pro­tein termelésére ad „paran­csot". Ez a protein összehan­golja a só és a víz egyensúlyát a szervezetben és segíti az erek összehúzódását és tágulását. Az orvosok korábban is túl magasnak találták ennek a proteinnak a szintjét magas vérnyomású embereknél, de nem tudták, genetikai erede­­tű-e a magas szint. „A felfe­dezés új diagnosztikai lehető­séget ad a magas vérnyomás kockázatának megállapításá­hoz és segít abban is, hogy új kezelési módszereket alkal­mazzunk” - mondta dr. Cla­ude Lenfant, az amerikai Szív-, Tüdő- és Vérintézet igaz­gatója, aki a kutatást meg­szervezte. Kaliforniai kutatók a Gene­tics Nature című folyóirat ok­tóberi számában közölték, hogy megtaláltak egy gént, amely a fehérvérűség (leuké­mia) egyes fajtáinak kifejlő­déséért felelős. All. számú kromoszóma égyük szeletében levő gén főként a két éven alu­li gyermekeknél idéz elő leu­kémiát. - Meg kell keresnünk, hogyan keletkezik a folyamat, amely ezzel a génnel kapcso­latos - írta dr. Glen Evans a cikk egyik szerzője -, s akkor meg is állíthatjuk a folyama­tot. Két hónapon belül meg­kezdik a kísérleti szűrővizs­gálatokat.­­ Persze, időbe fog telni, amíg a betegség kezelé­sének új módszereit ki tud­juk dolgozni. Tudósok nemzetközi cso­portja a Maryland állambeli Bethesda országos intézeté­ben és egy párizsi kutatási központban közzétette az ed­digi legátfogóbb „térképet” az emberi szervezet génjeiről. Ez olyan tervrajz, amely egy 15 éves, 3 milliárd dollárba ke­rülő nemzetközi kezdeménye­zés egyik eredménye. A cél, hogy meghatározzák és leír­ják az emberi szervezetben 100 ezerre becsült gének he­lyét és szerkezetét. A térkép 1416 „molekulá­ris jelzőt" ábrázol. Ezek segít­ségével úgy lehet felkutatni az egyes géneket, mint a mér­földkövek segítségével az uta­kat - mondotta dr. Helen De­­nis­ Keller, a St. Louis-i egye­tem tanára, aki összeállítot­ta a térképet 70 európai, dél­afrikai, japán, ausztráliai és amerikai laboratórium kuta­tóinak munkája alapján. - Olyan biológiai eszköz ez - tet­te hozzá -, amelynek alapján további kutatási lehetőséget kapnak a tudósok. Ugyanennek a 15 évre ter­vezett kutatásnak keretében részletes tervrajz készült az Y kromoszómáról, amely hím­neművé teszi a magzatot és a 21. számú kromoszómáról, amely az Alzheimer kórral és más betegségekkel kapcsola­tos. A „kék angyal” címre pályázik kívül fehér, belül zöld Az első környezetbarát hűtőszekrények szériagyártása? „Amit a nyugatnémet hű­tőipar éveken keresztül csak remélt, azt a (keletnémet) cikk Scharfenstein néhány hét alatt előállította” - dicsekszik egyik prospektusában a Greenpea­ce. A szászországi Nieder­­schmiedebergben állították elő a fentebb említett Green­peace cég támogatásával az első olyan hűtőszekrényt, amely környezetkárosító (flu­­or-klór-szén-hidrogén) anya­gok mellőzésével üzemeltet­hető. Legkésőbb 1993 köze­pétől szeretnék megkezdeni sorozatgyártását is. Ennek persze az a feltétele, hogy a vagyonügynökség - az egyko­ri „népi tulajdonú” üzem je­lenlegi tulajdonosa - ne szá­molja fel a gyárat, miután a nagy német hűtőipari cégek egyike sem volt hajlandó át­venni. Most már a Szövetségi Kör­nyezetvédelmi Minisztérium is kiállt a szóban forgó üzem mellett, mivel új jellegű hűtő­­szekrényük - a minisztérium szakértői szerint - „reális esé­lyeket mutat arra, hogy to­vábbi optimalizálási munká­latok után a „kék angyal” kör­nyezetvédő címet elnyerje.” Ehhez persze még azt a felté­telt is teljesítenie kell az új ké­szüléknek, hogy megfelelő energiatakarékosságot tudjon felmutatni. Az eddigi szokásos hűtő­­szekrényekben a szükséges hidegről és a megfelelő szige­telésről a fentebb említett flu­­or-klór-szén-hidrogének gon­doskodnak. Az új, kifejlesztői által K 135 R-nek nevezett hű­tőkörben ezzel szemben klór­és fluormentes szénhidrogé­nek, propán és bután keveré­ke kering. Ezek az anyagok az ózonréteget nem károsítják, az üvegházhatásra gyakorolt hatásuk a szén-dioxidére ha­sonlít, tehát nagyságrendben alatta marad a hagyományos, úgynevezett R12-es hűtőkö­rökének. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint: „Mielőtt azonban hűtőanyagként a bu­­tánt és a propánt bevetnénk, meg kell vizsgálni a gyúlé­konyságot, valamint az ener­giakihasználás hatékonysá­gát is”. Ugyanis a szóban for­gó gázkeverék meggyulladhat. Wolfgang Lohbecknek, a Gre­enpeace szakértőjének véle­ménye szerint azonban „Mind­ezek ellenére a K 135 R még­sem konyhai bomba”. Maxi­málisan ugyanis 25 gramm­­nyi gázkeverék szivároghat ki, ami a robbanóelegy alkotásá­hoz nagyon kicsi mennyiség. Ez a fajta elvben előfordulha­tó gy­úlékonyság azonban sok­kal inkább jogi, s nem tech­nikai probléma. Ugyanis az előállítónak a termékre vonat­kozóan kezességet kell vállal­nia, s ez nagyon nagy aka­dály. Ehhez pedig az egész ter­melést át kellene állítani a gyúlékony anyagokra, ami meglehetősen nagy ráfordí­tást és költséget jelent. Ugyanakkor itt van még az energiatakarékosság kérdése is. Egy paderborni intézetben vizsgálták az új készülék ener­getikai sajátosságait. A kapott eredmények szerint 38 száza­lékkal nagyobb az áramfel­használása, mint a hagyomá­nyos hűtőszekrényeké, ami egyáltalán nem tűnik bizta­tónak. A fejlesztő Scharfen­­steiner cég újabb eredményei, majd ellenőrzései nyomán ezt a különbséget sikerült 10-15 százalékra visszaszorítani. Va­lószínűnek látszik, hogy meg­felelő beállításokkal az ener­giafelhasználás tovább csök­kenthető, s így a „kék angyal” címhez szükséges 100 literes űrtartalom lehűtéséhez fel­használható 0,53 kilowatt­óra elérhetővé válik. Periodikus falánkság A nők számára van remény Sokan ismerik a problé­mát: fogyni akarunk, s egy­szerre megnő az étvágyunk, így aztán mindennek vége. Mégis a nők számára - úgy tűnik - van remény: Philip­pa Wall ausztráliai kutató­nő kimutatta, hogy a női hor­monoknak a vérben való emelkedése illetve süllyedé­se megfelel a növekvő illet­ve csökkenő „táplálék irán­ti vágynak”. Ezért tanácsa: a fogyókúrát a havi ciklus első két hetére kell koncent­rálni. Mint köztudomású, a női havi ciklust a különböző hor­­monok szabályozzák. Az ösztrogén nevű hormon fe­lelős a női nemi jellegekért, de ez irányítja a méhnyál­­kahártya felépülését és a megtermékenyülési folya­matot is. Ennek a hormon­nak a szintje a ciklus köze­pén - a pete petefészekből kilökődése idején (ovuláció) - akár a normális érték tíz­szeresére is növekedhet. Ez­után azonban egy másik hor­mon, a progeszteron szint­je kezd el emelkedni, hogy a méhet előkészítse a meg­­termékenyített petesejt be­fogadására és további élete feltételeinek biztosítására. Az ausztrál kutatónő olyan 18 és 25 év közötti egyete­mista lányokat vizsgált, akik sohasem szedtek fogamzás­­gátló tablettákat. Minden kí­sérleti személy pontos napi jegyzőkönyvet vezet arról, hogy mit eszik és iszik. Anyagcsere-folyamatukat napi vizelet-ellenőrzéssel fi­gyelték. Ennek során az adó­dott, hogy a petekilökődés idején rövid időre az étvágy jelentősen lecsökkent. A kö­vetkező tizennégy nap során a kísérletben résztvevők át­lagosan tizenhét százalék­kal több táplálékot vettek magukhoz, mint a megelő­ző időszakban. Ezt az étkezési viselkedést - Philippa Wall tanulmánya szerint - a megemelkedett progeszteronszint okozta. Ez a hormon erősen megnöve­li az anyagcserét, az „anyag­égetést” (a testhőmérsékle­tet), s ezzel együtt a „kuli­náris élvezetek” iránti vá­gyat is. Ebben az időszak­ban bármilyen diéta betar­tása csak egészen rend­kívüli akaraterővel lehet­séges. Az ösztrogén hatása ellen­tétes. Majmokon és patká­nyokon végzett kísérletek­kel kimutatták, hogy ennek a hormonnak az adagolásá­val fékezhető az étvágy. Az ilyen j­ellegű ingadozások bi­ológiai jelentősége a szakér­tők számára egyelőre rej­tély. A felvett tápanyagmennyi­ség váltakozása ugyanakkor azt is megmagyarázza, hogy a termékeny esztendők után, illetve fogamzásgátló szerek szedése esetén miért van sok nőnek problémája a testsú­lyával. Mindkét csoportnál a progeszteronszint lecsök­ken, s így étvágyukat már nem modulálja, szabályoz­za a hormonális váltakozás.

Next