Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-21 / 249. szám
10 KISALFÖLD KULTÚRA 1992. október 21., szerda A hontalanság története A csehszlovák nemzeti állam megteremtésének programját - az akkorra már nemzetközileg is elfogadott jogfolytonosságra alapozva - Eduard Benes köztársasági elnök és a londoni emigráns csehszlovák kormány 1942 végén, 1943 elején a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének követelésével egészítette ki. A németek mellett a magyarok kitelepítésének megvalósítását a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció 1944 tavaszán, a Szlovák Nemzeti Tanács 1944 végén, 1945 elején fogadta el. Ma már történelem, hogy a második világháború befejezésekor a csehszlovák hatóságok a magyar nemzetiségű lakosság teljes jogfosztásával és üldözésével, illetőleg egy részének a kiutasításos elüldözésével törekedtek eredeti céljukhoz közelebb jutni. A moszkvai emigráció vezére, Klement Gottwald 1944 májusában kijelentette: „Nincs messze az a pillanat, amikor megkezdjük hazánk megtisztítását az áruló német és magyar szeméttől”. A nem szláv kisebbségekkel szembeni bánásmód tekintetében nem volt különbség a kommunista és a polgári, a cseh és szlovák politikusok törekvései között. A magyarságot (és a németeket) a Csehszlovák Köztársaság 1938-1939. évi szétverésében tették felelőssé kollektíve, a nemzetiségük alapján. A „bűn” büntetése az állampolgári jogfosztással kezdődött, akitel Nemzetközi kisebbségi konferenciát rendez Győrött október 24- én és 25-én a megye közgyűlése, ahova a hazai nemzeti kisebbségek képviselői mellett szlovák és osztrák vendégeket várnak. A kétnapos konferencia színhelye a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ.lépítéssel, deportálással végződött. Programszerű megfogalmazására az ún. kassai kormányprogramban került sor. Elsősorban a nemzetiségeknek kellett bűnhődniük a hitleri „ új Európa” kialakítása során történtekért. A müncheni egyezményért, az első bécsi döntésért, a német megszállásért, vagyis a Csehszlovák Köztársaság feldarabolásáért, likvidálásáért. De Benesék más „bűnöket” is megfogalmaztak a magyarsággal szemben. Úgy indulván, hogy az „eredetileg" szlovák lakosságú Dél-Szlovákiából a magyarok a terméketlen hegyek közé űzték a szlovákokat, illetve erőszakkal elmagyarosították őket. A magyar kisebbség „álnok módon” tevékenyen részt vett Csehszlovákia feldarabolásában, a szlovákok „üldözésében” a nácik oldalán. A szlovákiai magyarság háborús bűnös, jelenléte káros, örök veszélyt jelent, mint a revizionizmus bázisa. Ezért meg kell szabadulni tőle, kitelepítéssel, erőszakos beolvasztással. Csehszlovákiának szláv nemzeti állammá kell válnia. Mindez hamis konstrukció volt és maradt. Ami 1938-ban, 1939-ben bekövetkezett, ahhoz az európai hatalmi viszonyok gyökeres átalakulása, a totalitárius diktatúrák előretörése, a demokratikus hatalmak meghátrálása kellett. Ezzel párhuzamosan következett be a Csehszlovák Köztársaság belső nehézségeinek a halmozódása, különösen a nemzeti-nemzetiségi kérdések körében. A nemzetiségi problémakört bonyolította, „veszélyessé” tette az a körülmény is, hogy a nemzetiségiek túlnyomó többsége a határok mentén élt, az „anyanemzet”, illetve az „anyaállam” szomszédságában. A csehszlovák hatóságok ezért tettek 1945 után újabb kísérleteket a nemzetiségi tömbök fellazítására, a cseh és szlovák kolonizáció folytatására, a kisebbségek kitelepítésére. Minderről a legtöbbet Polányi Imre tanszékvezető, egyetemi docens új kötete nyújtja, mely az 1944 őszétől 1948 őszéig a kérdéskörben történteket fogja össze. A szlovákiai magyarok helyzete 1944- 1948. című, a közelmúltban Pécsett megjelent úttörő vállalkozás - az eddigi kül- és belföldi szakmunkákra építve - bevezető tanulmányt és harminchárom, hazánkban eddig jórészt közöletlen dokumentumot tartalmaz. Megrázó összeállítás. Az igaztalan megbélyegzés, a kirekesztő gyűlölet, a kényszer megannyi „korhű” megnyilvánulásával szembesít a kis kötet. Mindez egy győzelmi diktátum következményeként elcsatolt magyarjainkról, és Magyarországgal kapcsolatban is, melynek „a szlovák nemzettel szembeni szándékai sohasem voltak becsületesek”. Majd megannyi díszes jelzővel ékesített megállapítást találunk a szláv nemzet megújhodásáról, a szláv testvériségről, melyet a jövőben „semmi sem veszélyeztethet”. Polányi Imre fontos, elgondolkodtató tényanyagot nyújt a csehszlovák részről erőltetett „lakosságcsere” dokumentációjával is. A kitűnő válogatásban helyet kapott a reszlovákizáció, az „áttelepítési műveletek” iratanyaga, befejezésül pedig az 1948 őszi „felmentő” állásfoglalásokról olvashatunk. A tények tükrében Janics Kálmán a „hontalanság éveinek” nevezte azt a periódust, melyről Polányi munkája számos kérdés, tanulság továbbgondolására késztet. Szita Szabolcs Zenei bemutatók Lélektől lélekig Lapunkban több alkalommal adtunk hírt a győri Radó Tibor Általános és Speciális Szakiskola autista gyermekeket nevelő Kísérleti Csoport munkájáról. A Türr István u. 4. sz. alatti épületben tanító pszichopedagógusok szervezőkészségének köszönhetően a tanév kezdetétől a zenei nevelés is helyet kapott az autista csoport munkájában. Ámics Katalin, a győri program elindítója kérdésünkre elmondta, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának hallgatói rendszeresen egyórás zenei foglalkozás keretében ismertetik meg növendékeiket a komolyzene szépségeivel. A gyermekek a zenei bemutatókon találkoznak az énekhang szépségével, megismerkednek különböző hangszerekkel, hallhatják a hangszereket szóló- és kamaraegyüttes formájában is. A tanév első felében Pfeffer Lilla, Pál Ildikó, Gere Júlia, Hollósi Orsolya, Menyhárt Ágnes, Ilkei Lehel, Antal Éva, Horváth Diana, Szabó János, Matyi Miklós, a győri Zeneművészeti Főiskola hallgatói vesznek részt a komolyzene megismertetésében. Eddig hallott műsoraikban Telemann, Purcell, J. S. Bach, Mozart, Weber műveit hallhattuk zongora, fuvola, gordonka, gitár hangszereken. A zenei művek közé illesztett Weöres Sándor, Gazdag Erzsi verseivel, Andersen és Grimm meséivel külön örömöt szereztek az őket hallgató gyermekeknek. A zenei program szervezői és megvalósítói hisznek a zene lélektől lélekig ható erejében, a közös muzsikálás érzelmeket és cselekedeteket harmóniába ötvöző aurájában. Elképzeléseik szerint az aktív muzsikálásba bevonják a gyermekeket is, akik gyermekdalokkal, ritmikus mozgással, az együttes daljáték örömével szerethetik meg a zene világát, amelyben - mint mindannyian - társat lelhetnek örömeikben, és vigaszt szomorúságaikban. Z. M. „A holnap felé ők jelzik az irányt" Újra indul a ménfőcsanaki népfőiskola Dr. Zsilavi Fábiánnétól, a ménfőcsanaki Bezerédj-kastély igazgatójától megtudtuk, a ménfőcsanaki népfőiskola id. évfolyamának ünnepélyes indítása október 22-én (csütörtökön) este hat órakor lesz a Bezerédj-kastélyban. A megnyitón dr. Várszegi Asztrik főapát, címzetes püspök beszél a népfőiskolák szerepéről, jelentőségéről. Visszatekintve a népfőiskola négy évére, megállapítható, hogy az a politikai, társadalmi változásokat érintő kérdések megvitatásával indult. Később, a szűkebb haza a Kisalföld történelme, kultúrája felé fordult az itt tanuló közösség figyelme. A felnőttképzés, átképzés, - mint a piacgazdaságra áttérés alapfeltétele - legfontosabb kérdéseit vitatta meg az „Együtt a jövőért”, a „Népfőiskolák a munkavállalókért" című rendezvények megtartása során. A ménfőcsanaki népfőiskola IV. évfolyamának másik fő témája a munkanélküliek átképzése mellett a település és környékének meghatározó szellemi irányítóinak a bemutatása. Fontos, hogy a ma élők megismerjék a szellemi elődöket és a kortársakat. Szándékuk, hogy értékes kéziratok nyomtatásba kerülhessenek és egyegy életmű feldolgozásával helyére kerüljenek értékük szerint, így a népfőiskola, a szellemi kincseink megbecsülésével nemzeti kultúránkat gazdagítaná. P. A. Móra Ferencet választották Névadó Rábatamásiban Az első iskola Rábatamásiban 1829-ben épült. Többszöri átépítés után két éve nyerte el a mostani, nyolctantermes formáját. Körzeti iskola, közel huszonöt éve ide járnak a jobaházi felső tagozatosok is, a falubeliekkel együtt majdnem százhatvanan. Már évekkel ezelőtt dédelgették a névadás gondolatát, de korábban erre nem volt lehetőség. Most, hogy már lehet, közvélemény-kutatást végeztek a falu lakói és a gyermekek körében, levéltárak, könyvtárak mélyén találtak híres embereket a falu szülöttei között, mondta Gaál István, az iskola tanára, de, hogy mégis Móra Ferenc mellett döntöttek, annak az író magatartása, gyermekekhez való viszonya, gyemekirodalmi munkássága a magyarázata. A közelmúltban háromnapos rendezvénysorozat keretében megtörtént a névadó, ahová eljött Kovácsáé Vészits Márta, Móra unokája, akit nagyapja a „Mötyő" névvel ajándékozott meg. A tanulók vers- és prózamondással, könyvkiállítással, Móra életrajzának felelevenítésével, írásai szereplőinek megjelenítésével idézték fel immár iskolájuk névadójának emlékét. A Móra unoka sosem hallott történeteket mesélt, válaszolt a gyermekek kérdéseire és ajándékot is hozott nagyapjáról. Egy oklevelet, mely igazolja, hogy a szegedi kultúrpalota igazgatóját (Mórát), 30 éves írói jubileuma alkalmából a Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Országos Egyesülete 1932-ben örökös tagjává választotta. A névadón Móra-kupa néven sportnapot is rendeztek Bogyoszló, Jobaháza, Szilsárkány, Szárföld résztvételével, mellyel hagyományt kívánnak teremteni. Mint ahogy azt a tanár úr mondta, a „hiszek az emberben” mórai gondolat az élet minden területén hasznos tanács lehet a gyermekek számára. E szellemiség, tudás, mindnyájuk számára életre szóló útravaló lehet. KLA Metyő néni, Móra Ferenc unokája az ünnepségen, a gyerekek körében. B. Kóbor László Egy dirigens partitúra nélkül Győri Filharmonikus Zenekar hangversenye P. Coppola, a párizsi Conservatoire legendás hírű karnagya, miközben dicsérték kivételes karmesteri képességeit, szerényen megjegyezte, hogy az igazi dirigens számára elegendő jobb keze, a balt zsebében tartja, mint R. Strauss, ő sajnos kénytelen mindkettőt használni. Ez a kedves kis történet jutott eszembe a Nemzeti Filharmónia 2. „B”bérleti koncertjén, ahol a Győri Filharmonikus Zenekart Mihály András Kossuth-díjas, kiváló művész vezényelte. Mihály András sokoldalú, nagy tudású muzsikus, a honi zenei élet egyik meghatározó egyénisége. Karmesterként jellemzően jobb kezével, partitúra nélkül dirigál. Felesleges manírok nélkül uralja a tempót, jelzi a kényesebb belépéseket, rajzol dallamot, épít zenei formát, teszi elevenné a dinamikát. Bal kezét szinte kizáróan a mesterien formált melódia színezésére, kiemelt hangsúlyok és hajlítások, egyéni modulációk közvetítésére használja. Időnként pálcáját is „pihenteti”, szabad utat engedve ezzel az adott pillanat szárnyaló varázsának. S mindezek mellett, vagy ellenére egész lényével muzsikál. Együtt él a művel, annak szerzőjével, irányított muzsikustársaival való kapcsolata egyetlen pillanatra sem szakad meg. Akarata a zenekar szándékaként, határozott mozdulatokkal közvetített utasításai baráti jó tanácsként hatnak. Mindezek természetes következménye a zenekar profi szintű, önbizalomtól és bizonyítási vágytól fűtött, a meglévő képességek és készségek legjavát nyújtó, maximumra való törekvése. A vonóskar erőtől duzzadó, homogén, a koncert egészét meghatározó, intonációban biztos, frazírozásban árnyalt játéka, a rézfúvósok tiszta, egységes, jellemzően karakterisztikus, tiszta fényű hangzásai, a fafúvósok egymást felülmúló szólisztikus bravúrjai, az ütősök tökéletes illeszkedése és hangsúlyozása minden előzetes várakozást felülmúlt. A Bartók Béla Megyei Művelődési Központ színháztermét ez alkalommal betöltötte a zene, szólt a zenekar, „táncolt” a karmester, a közel teltházas közönség pedig nagyon jól érezte magát. A tartalmas program nyitószámaként Beethoven összes szimfóniáit bemutató sorozat VIII. részeként elhangzott I. (C-dúr, op. 21.) szimfónia a beethoveni életmű teljességében fogant. Mihály András interpretálásában alapvetően a nagy géniuszra jellemző, később kiteljesedő vonások domináltak, lényegi megragadásban és feltárásban példaértékű produkció komplex élményt nyújtott. Schubert ritkán játszott VI. (D-dúr) szimfóniája a kamaraszerű effektek és a nagyzenekari hangzások tudatosan szerkesztett egymásra épülésével, az utolérhetetlen dalszerző gazdag melódiavilágának míves közvetítésével aratott vastapsos sikert. Az est szólistája Stepper Tibor, a zenekar szólamvezetője volt. Haydn népszerű Eszdúr trombitaversenyét felkészülten, érett zeneiséggel keltette életre. Az izgalom- és rutinhiány terhére írható nyitótétel esetenkénti kilengéseit követő második rész dallamvilágának bensőségessége, valamint a zárótétel szinte hibátlan, pergő ritmusú, stílusos megszólaltatása újólag igazolta, hogy megyeszékhelyünk is rendelkezik koncertképes, pódiumra érett, a hazai zenei világ vérkeringésébe beépíthető művészekkel.