Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
1992. október 29., csütörtök SOPRONVÁRMEGYE KISALFÖLDI Nehéz helyzetben a vasöntöde Adósság fejében eladták a sportpályákat Az utóbbi évek csak veszteséget hoztak a Soproni Vasöntödének. Az állandósulni látszó likviditási gondok arra indították a vállalat vezetőségét, hogy egyéb módjait is megtalálják a kilábalásnak. A vállalati tanácstól még tavaly kértem és kaptam felhatalmazást a vasöntöde nem termelő ingatlanjainak hasznosítására - mondja Köves István igazgató. - Ebbe a körbe tartozott az a két futballpálya is, amelynek kezelői joga a vasöntödéé maradt, hiába szűnt meg időközben a Soproni Vasas Egyesület. Nos, a pályák elidegenítésében közrejátszott az is, hogy jelentős áram- és hődíjjal tartoztunk az Édásznak. Állandóan fejünk felett lebegett az áramkikapcsolás veszélye, amely azonnal működésképtelenné tette volna a vasöntödét. Tárgyalásainkon belátta az áramszolgáltató vállalat, hogy „guruló forintokkal” nem tudjuk rendezni követelését, de felvetődött a jelzálogbejegyzés lehetősége, éspedig a sportpályák terhére. - Volt-e joguk a magyar állam tulajdonát képező sportpályákat jelzálog alá venni, ha csak kezelői joggal bírt a vállalat? - Előtte megkértük a megyei Vagyonátadó Bizottság hozzájárulását. Lévén, hogy a focipályák, a Fertő tavi üdülőnk és a 25 ezer négyzetméter kertingatlanunk közül - mint beépítetlen ingatlant - a soproni önkormányzat a kertingatlant kérte csak, a Vagyonátadó Bizottság határozatában így fogalmaz: „...a feleknek lehetősége van, hogy újabb -bizottsági engedélyhez nem kötött - megállapodást kössenek az önkormányzat által nem igényelt ingatlanok megterhelésére.” Kényszerpálya következett, amikor a törvény értelmében a vasöntöde az év elején kötelező csődbejelentés alá esett. Hitelezőinkkel való megegyezés során már magától értetődőnek tűnt, hogy az Édász követelését (több tízmillió forint) a sportpályák és a Fertő tavi üdülőnk átadásával rendezzük. A pályákat más hitelezőinknek nem is ajánlhattuk fel, hiszen a jelzálog az Édászé volt. A szeptemberi csődegyezségi tárgyaláson minden jelen lévő hitelezőpartner akceptálta egyezségi ajánlatunkat, így az említett ingatlanok az Édász tulajdonát fogják képezni. A vasöntöde csődegyezségét a megyei bíróság is elfogadta, a végzési határozat rövid időn belül a Cégközlönyben jelenik meg. - Igazgató úr, tud-e arról valamit, mi az Édász elképzelése a sportpályákkal kapcsolatosan? - Nincsenek információim, de hangsúlyozom, az Édász kompromisszumkészsége nagyban hozzájárult a vasöntöde mintegy 400 dolgozójának további foglalkoztatásához. Információink szerint az ingatlan földterület értékének megfelelő vételár 50 százaléka a soproni önkormányzatot illeti. G. M. így látta a szemtanú „Mezőgazdasági munkások’ adó-vevővel A Duna elterelése miatt az elmúlt héten szombaton, Szlovákiában tartott magyar tüntetés legfiatalabb tagja a 6 éves Hartmann Ingrid volt. Édesapját, Hartmann István soproni kisiparost kérdeztük a demonstrációról, aki feleségét is magával vitte e rendhagyó szlovák hétvégére. A határ túloldalán gyalog tettük meg a körülbelül 5 kilométeres utat: szinte jelképesnek éreztük azt az igyekezetet, ahogy - előzőleg - a szlovákok mindenütt „behajtani tilos” táblákat tettek ki azokra az utakra, amelyek munkaterületre vezethetnének. Rendőrautók, rendőrök, dzsipek sokasága mellett a kukoricaföldeken nagyon jól festettek azok a mezőgazdasági munkások, akiknek zsebéből egy-egy adóvevő készülék lógott ki. De természetesnek vettük, hogy felkészülve várnak bennünket, hiszen bejelentett tüntetés volt. A magyar határtól mintegy 5 kilométerre lévő Dunacsúnig mentünk, majd - úgymond - vezényszóra, emberláncban, mind a 4-500-an, „megrohamoztuk” az első (még száraz) medret és gátat. Lovas rendőrök és különböző egyenruhások lehettek vagy kétszázan a meder túlsó oldalán elállták utunkat, s megmondták, egy tapodtat sem mehetünk tovább. A tiltás ellenére két fiatal környezetvédő megpróbálta a tározó alján futva megközelíteni a Dunát (a Dunától egészen távol tartottak bennünket), de kiderült, nem lehet kijátszani éberségüket. Sőt. Magyarul tudó civilek vegyültek közénk, akik magyarázni kezdték, milyen szép lesz majd a Duna-part. Mi meg semmi mást nem láttunk, csak egy szörnyen lepusztult területet, ami olyan benyomást keltett, mintha katasztrófa után lennénk, így hát mi is igyekeztük meggyőzni a rendőröket. Remélem, a magyar tömeg énekelte magyar népdalok azért elhallatszottak a Dunáig... (Gosztonyi) Az új szellemű fiatal vállalkozókért Nemzetközi konferencia A Magyar Ifjúsági Kamara az elmúlt hét végén Miskolc- Lillafüreden rendezte meg harmadik konferenciáját. A rendszerváltás után, a magyar kamara megalakítását a németországi Wirtschaftsjunioren nevű szervezet kezdeményezte. A kamara 1990-ben alakult meg, s jelenleg hat magyar városi szervezet a tagja, régiónkból a győri és a soproni. A Magyar Ifjúsági Kamara tagja a nagy múltú, 1920- ban létrejött nemzetközi kamarának, mely ötszázezres taglétszámmal dolgozik világszerte. A jó kapcsolatoknak köszönhetően a Miamiban, novemberben tartandó konferencián részt vehet a magyar delegáció is. Mindezeket Tárnok Pétertől, a Fiatal Vállalkozók Szövetségének elnökétől tudjuk, aki a soproni szervezet képviselőjeként vett részt a „Kommunikáció és identitás” témában rendezett konferencián. Mint elmondta: az ifjúsági kamara az új szellemű, teljesítmény- és minőségorientált fiatal vezetők képzésére, a jövő vállalkozó generációjának felnevelésére szerveződött. A konferencia- melyen NSZK, Svájc, Franciaország és Anglia küldöttei is ott voltak kiegészült menedzsertalálkozóval és termékbemutatóval is. A. K. Az SZDSZ soproni csoportjának nyilatkozata A tiltás önmagában nem elég Megütközésünket fejezzük ki, hogy október 23-át, e szentté lett ünnepet meggyalázhatták, a köztársaság elnökét pedig megsérthették. Azt a köztársasági elnököt, aki egymaga is képes a személyében '56 szellemiségét megtestesíteni. Aggodalommal figyeljük a szélsőséges eszmék terjeszkedését. Egyetértünk azzal a már megfogalmazott kívánsággal, hogy a bolsevista és fasiszta jelképek tiltott listára kerüljenek. Mind a két eszmét egyformán az ország tönkretevőjének és az emberiség kártevőinek tartjuk. A tiltás azonban önmagában nem lehet elég hatékony. Nem lehet az, amikor azt kell látnunk, hogy az MDF helyi csoportja is bőszen állást foglal a káros eszméket tápláló Csurka-tanulmány mellett. Üdvösnek tartanánk, ha felelős minisztereik és politikusaik kiselejteznék tarsolyukból a nemzetet megosztó és mérges mocsárba juttató gondolataikat. Helyettük bőven alkothatnának emberbaráti és nemzetet felemelő értékeket. Élő példaképként teljes odaadással támogatjuk Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság nagyra becsült elnökét. A Szabad Demokraták Szövetsége soproni csoportjának ügyvivői testülete nevében: Kőműves Géza Mórocz István Nem javasolják az építményadót A munkaadók és a munkavállalók érdekeit képviselő szervezetek kedden délután a soproni városházán fejtették ki véleményüket a helyi építményadó-tervezetről. Az önkormányzatot dr. Koltai Miklósné, a polgármesteri hivatal adóhivatalánál vezetője képviselte. Mechle Károly, az Ipartestület elnöke hozzászólásában elmondta, hogy az építményadó bevezetése - a jelenlegi helyzetben - politikai hiba lenne, ezért a testület nevében kérte az önkormányzatot, tegyen le erről a szándékáról. Gosztola Imre, a soproni áfész főkönyvelője hozzátette: az új adó bevezetésével még azok a vállalatok is padlóra kerülnének, amelyek eddig nyereségesen működtek. A hozzászólások után Kocsi János, a Soproni Gazdasági Kamara titkára szavazásra bocsátotta a kérdést: tárgyalja-e a közgyűlés novemberben az építményadó bevezetését? A háromoldalú helyi érdekegyeztető tanács kettő nem szavazattal és egy tartózkodással elutasította, hogy a soproni önkormányzati testület az építményadó és minden további helyi adó bevezetését tárgyalja. Döntésüket azzal magyarázták, hogy gazdaságilag nem indokolt, politikailag pedig feszült helyzetet teremtene. M. A. r CalléAIfOLD információja Figuralitás és korszerűség Figuralitás és korszerűség címmel rendez kiállítást neves művészek festményeiből a „DunapArt” Művészeti Társaság. A volt vármegyeházán megrendezendő kiállítással párhuzamosan, a városházán a társaság szimpoziont is tart, melyen művészek, művészettörténészek és művészeti írók beszélnek a figuralitás témájáról. A kiállítást pénteken este 7 órakor dr. Kertész Zoltán országgyűlési képviselő nyitja meg a Fő tér 5. szám alatti volt vármegyeháza nagytermében. A mintegy harminc neves képzőművész festményei között találhatók Kondor Béla, Giczy János, Mácsai István, Kő Béla és Tóth Menyhért alkotásai. A kiállítás szombaton is látogatható. A művészeti társaság képzőművészek vállalkozása, mely azért jött létre, hogy - a sopronihoz hasonló - bemutatkozó kiállításokat szervezzen hazánkban és Európa-szerte. A regionális vízműről Aki nem tud arabusul... Válasz a Kisalföld 1992. október 27-i számában megjelent „Felborulhatnak a tulajdoni arányok" című képviselői véleményre. Kóczán Zoltán (SZDSZ) soproni önkormányzati képviselő kifejtette álláspontját az 1992. október 27-i Kisalföldben a Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat vagyonátadásáról. Véleményéről egy, a gyerekkoromban gyakran hallott mondás jutott eszembe: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul". Kóczán Zoltán alapvetően téves információkat közöl e kérdésben, csak a legfontosabbakra kívánok reagálni: - a regionális vízmű vagyonátadása, hasonlóan a soproni vízmű vagyonához, a Vagyonátadó Bizottság hatáskörébe tartozik, és nem önkormányzati igények alapján osztogatják; - javaslom az önkormányzati törvény tanulmányozását képviselő úrnak, mert az nem tartalmazza az ún. „megyei érdekeltségű községek" fogalmát, ma valamennyi önkormányzat önálló, mellérendelt és autonóm; a megyei önkormányzat már régen nem finanszírozza a községeket, így függőségi viszony sincs közöttük, - ha a képviselő úr közös feladatok együttes megoldására gondol, ebből Sopron megyei jogú város is részt vehetne, mert a megyei jog kötelezettséget is jelent: - a képviselő végrehajtotta a csodálatos vagyongyarapítást, a 100 százalékos vagyont, 104 százalékban osztotta el az önkormányzatok között; - bízza a településekre a vagyonról szóló döntést (ezt teszi a Vagyonátadó Bizottság is), mert lehet, hogy a kistelepülések ugyanúgy nem örülnek Sopron város abszolút többségi tulajdonának, mint ahogy képviselő úr aggódik egy kistelepülés-megye közös többségi döntési lehetősége miatt. Befejezésül szeretném tájékoztatni képviselő urat, hogy az utóbbi hetek tárgyalásai bebizonyították, a települések felelősséggel és racionálisan kívánják közös akarattal a vízmű vagyonkérdéseit megoldani, már rég túl vannak a vagyonszerzés bűvöletén és sokkal inkább e rendkívüli fontosságú közszolgáltatás zavartalanságát kívánják biztosítani, semmint egymás között százalékokról vitatkozni. Ezt az együttműködési szándékot kár lenne fogadatlan prókátorként és téves információkkal megtorpedózni. Botos Gábor a megyei közgyűlés elnöke ANYÁNAK LENNI EMBERI JOG A Parlamentben pezsgő vita borzolja a kedélyeket, már jó ideje. A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalásán a honatyák nemigen tudnak megegyezésre jutni. A vita középpontjában a terhességmegszakítás elbírálásának szempontjai állnak. A törvényhozók alkottak már két változatot is, de úgy tűnhet, egyik sem tökéletes. El kell dönteniük, ki a fontosabb a demokratikus társadalom számára: az anya élete, jövője, boldogulása, megélhetése netán a munkája vagy a magzat. Nő létemre nem értem, miért okoz ez a törvényhozóknak gondot. Miért nem döntheti el az anya és ahol van, a család, hogy képesek-e vállalni a megszületendő gyermeket? Jelen gazdasági helyzetben bizony van mit meggondolni, inkább ennek javításán törnék a fejüket a képviselők. Aki normális körülményeket, otthont tud teremteni és egészsége is engedi, biztos vagyok benne, vállalni fogja terhességét, hiszen a nők álmai netovábbja a szülés, a gyermeknevelés. Aki úgy dönt, képtelen eleget tenni az ilyenkor szükséges feltételeknek, úgy gondolom okkal teszi. Az anya mindenkinél jobban tisztában van a nehézségekkel, ha lát megoldást, megragadja azt magzata érdekében. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek hatására kockázatos vagy felelőtlenség lenne a gyermekvállalás. Remélem senki nem akar az érzelmek ellen törvényt alkotni, akkor hát a születés szabályozásáról sem kellene! Nem áll olyan jól az ország, hogy megfelelő segélyeket tudjon biztosítani minden megszületett gyermek ellátásához. A nem kívánt, mégis világra jött csöppség, aki minderről mit sem tud, a számára megfelelő szeretetet kapja-e majd környezetétől, nem lesz-e elhanyagolt, szeretetet nélkülöző, magányos, esetleg később sérült személyiségű felnőtt, így is - az abortusz lehetőségének ellenére - számos nevelőotthon, sok-sok állami gondozott gyermek jövője bizonytalan. A nők annyit emlegetett önrendelkezési joga egy születésszabályozási törvénnyel csak üres frázisok maradnának. Sajnálatos, hogy a megfogant embrió véleményét nem ismerjük. Vajon ő a körülményeket ismerve vállalná-e a megszületést? -N-