Kisalföld, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
10 KISALFÖLD RIPORT 1992. november 23., hétfő Dunaszerdahelyi Itt is ugyanolyan az ősz. Sárgára váltottak a lombhullató fák, s csendes eső áztatja a sétálóutcát. Az itt élők jókedvűen teszik a dolgukat, magyarul csevegnek, utcán, üzletben mindenütt. Csak a látogató idegen csodálkozik rá a szebbnél szebb üzletekre, az elegáns butikokra s csak azért, mert tudja a mai világban már nagy szó, hogy szlovák és magyar nyelven egyaránt megtalálhatók a feliratok. Szomorú aktualitás: a szlovák kormánydöntés e külsőségek eltávolításával is azt célozza felejtse el minden itt élő azt, hogy ő valójában magyar. S még szerencse a szerencsétlenségben, hogy a városka karakán polgármestere egyszerűen megmakacsolta magát, s nem engedi leszedni az évtizedek óta megszokott, kétnyelvű feliratokat, sőt, a magyar nyelvű helységnévtáblákhoz is ragaszkodik. Vajon meddig lesz elég a kitartás? Mikor és mivel törik meg az elementáris ellenállást abban az országban, ahol a nemzetiségek - szlovákok és magyarok, németek és svábok, cigányok és odatelepült csehek - láthatóan békés egymás mellett élésre törekszenek? A hatalom, persze, kemény dolog. Ám, ha az népek és nemzetek ellen tesz, nem szolgál, hanem diktál. S az emberekben egyre csak gyűlik a keserűség... Kalocsai Mihály képriportja képeslapok A természetgyógyító erő Találkozás dr. Oláh Andorral Érveihez ő maga a meggyőző jelenség, a világ dolgai iránti fogékonyságával, a szinte pihenés nélküli folyamatos munkálkodásával, frissességével. Országjáró kedve mit sem csökkent, szerdán este Győrött tartott előadást a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban a bioklub meghívására. Éltünk a lehetőséggel és rövid beszélgetést kezdeményeztünk dr. Oláh Andorral, mondhatni az ország természetgyógyászával, aki élete pályafutását Békés megyei körzeti orvosként kezdte, majd végül is Szentendrén telepedett meg. - Látom, most is hozott mutatóba a könyveiből, hányat írt, valamennyi a természetgyógyászattal kapcsolatos? - Valamennyi. Először egy kétkötetes tanulmányt adtam a nyomdába, majd utána tíz évig nem jelent meg könyvem. Nyolcvanötben újra közszájon forgott a nevem, és azóta folyamatosan huszonkét könyvet írtam meg. - Több országos lapnak is dolgozik. - Nagy levelezésekben vagyok, rengetegen írnak tanácsokat kérve a helyes életmódra, igyekszem valamennyit megválaszolni, ezt segíti, hogy több hetilapnál állandó rovatom van. - Hogyan lett természetgyógyász? - Gandhit olvastam, s egyre mélyebben, alaposabban tanulmányoztam az életét, ami nagy hatással volt rám. Vegetáriánus életmódra tértem rá a nemelés elve alapján, s foglalkozni kezdtem a természetes életmód kapcsán a népi gyógyászattal, még Békés megyében írtam meg a háromkötetes könyvemet a népi orvoslásról. -Mióta vegetáriánus? Sokan próbálták, nem sikerült megváltoztatniuk a táplálkozási szokásaikat. - Ötvenhattól kezdve nem eszem húst. Én ha valamit nagyon elhatározok magamban, akkor képes vagyok máról holnapra megváltoztatni az életemet. - A Gyón Bioklubnak, ami négy évvel ezelőtt alakult, ez az ötvenedik előadása, nem véletlen, hogy Önt hívták meg, hiszen úgy tudom négy éve az első előadást is Oláh Andor tartotta. Hogyan látja a bioklub és az ilyesféle klubok jövőjét? - Lassan, de határozottan tért hódítanak, a győrinek is már hetven tagja van, s az eddig tartott előadásokon mindig több százan vettek részt. - Mi a legfigyelemreméltóbb következménye az életmódreformnak? - Élethosszabbító, öregedésgátló, betegségmegelőző. - Hogyan telik el egy átlagos napja? Korai kelő? - Korai ébredő vagyok. Hatkor már nyúlok a könyvért, s egy-két órát ágyban olvasok, utána fölkelek s megeszem a szerény reggelimet, gyümölcsöt barna kenyérrel. Nem igaz, hogy a kiadós reggeli az egészséges, hogy úgy reggelizz mint a császár, ebédelj mint a király és vacsorázz mint a koldus, szokták volt mondani, ez badarság. Tizenegy órakor müzlit eszem, majd délben ebédelek valamilyen főzeléket. Öt órakor sétálunk a feleségemmel a Duna-parton, a mozgás, a friss levegő nagyon fontos. - Tejet, tejterméket sem fogyaszt? - Húsz éve nem, semmiféle formában. Légcsőhurutot okoz, sokan küszködnek asztmával, légcsőbántalmakkal, ez mind a tejtől, tejterméktől van. - A felesége mennyire társ az Ön életmódreformjában? -Teljes mértékben. Néhány könyvet is közösen írtunk, mint például a Reformkonyhát, a benne olvasható valamennyi ételrecept az ő kreációja. -Azt állítják, Ön az egész ország természetgyógyásza, s vallja a betegségek is leküzdhetők a természet segítségével. - Ez részigazság. Most dolgozom egy újabb könyvön, a betegségek természetes gyógymódjáról szól, amiben szintén hangsúlyozom, hogy bármilyen jó egy természetes gyógymód, azt komplexen kell alkalmazni, életmódváltással, a rossz szokások elhagyásával. S az életmódváltás nemcsak a táplálkozási szokások megváltoztatását jelenti, jóllehet ennek óriási jelentősége van, hanem ki kell azt egészíteni relaxációs gyakorlatokkal is. Én mindig azt szoktam mondani, hogy az egészség tengelye az étrend és a relaxáció. Erre lehet mindazt ráépíteni, ami még szükséges. Ősi babonákból élünk ma is, ugye az ősember azt hitte, ha megeszi az oroszlán szívét, akkor bátor lesz, mint az oroszlán. Most is azt valljuk, a húsfélék adják az erőt. Nem igaz, erről is szólok a készülő könyvemben. - A jubileumi előadásra milyen témakörrel készült? -A szervezet öngyógyító erejéről szólok, arról, hogy ezt milyen eszközökkel lehet elérni. Kívánjuk, hogy még sokáig mindezekre Ön legyen az élő bizonyíték. Köszönjük a beszélgetést! G. Szabó M. Fotó: Szűk. EMLÉK A TEMPLOMKAPUN • A padjancsi maradt meg . Mindegyikük életében negyven munkásévet leírhatunk, s ha ezt a háromszor negyven évet összeadjuk, akkor százhúsz esztendőn át ez a család alakítja, formálja a fát székké vagy szekérré, s kezük nyoma már egész történelmet ír. A bognár Horváth hetvennyolc éves korában halt meg, s csak a halála előtti utolsó héten nem dolgozott. A fia, az asztalos Horváth hetvenkét évesen lépett utoljára műhelybe, s már temették is, a fiú, a szintén asztalos, Horváth György most ötvenhat éves. A csalagról Csornán telepedett meg, s kora reggeltől szívja az enyv szagát, míg az udvari fenyők sokfélesége (a fenyők a kedvencei) el nem veszik a sötétben. Az egész család Acsalagról származott ide, az apa már 1938 óta Csorna és a környék lakóinak szolgálatában áll, hány szék, hány asztal őrizheti a keze nyomát?! A kétszintes ház emeletén az ebédlőben beszélgetünk. Emlék a szőttesen a szülői házból, tavacska libapásztorlánnyal, tocsogó libákkal, az egészet úgy önthették, formázhatták, mert súlya van, mint általában az emlékeknek. - Milyen érzés szembetalálkozni az édesapja munkáival? - Élmény. Ezer közül is megismerem, mert nagyon pontosan, szépen dolgozott. - A városban szembesülhet az emlékével? - A premontrei rendház templománál a belső kaput még ketten csináltuk az apámmal, én akkor huszonöt éves lehettem. - S a nagyapja? - Csak a padjancsit őrzöm tőle. Ez az egyetlen szerszáma, ami nekem ereklye, kisegítőnek használták a gyalupad mellé. Belevéste nagyapám az évszámot is, ami szerint a padjancsi ma már száztíz éves. - Úgy hallottuk, mindig sok a tanulója, ez pedig egyáltalán nem jellemező a maszek iparosoknál. - Nem is. Előre kell gondolkodni, ha tanulója van az embernek, meg kell szervezni a munkát, felügyeletről gondoskodni, aztán később összeáll a játék. -Jelenleg hányan inaskodnak, és összesen eddig hányan emlegetik a mesterüknek? - Most három tanuló van. S várjon csak, számolok, húsz éve, hogy teljesen önállóan dolgozom, apám nélkül, körülbelül húsz fiatallal ismertettem meg a szakmát ez idő alatt. - Milyen napok járnak mostanság az asztalosokra? Fénykor vagy kilátástalanság? - Én mindig meg tudtam élni. Most van olyan időszak, hogy nem sok a munka, de jobban meg lehet kérni az árát. - Igaz, hogy a győri Aranyhajó helyén a magángyógyszertár famunkáit, berendezéseit maga készítette? Mert azok nagyon szépek. - Igaz bizony, mivel a három lányom közül az egyik gyógyszerész és társ abban a magánvállakozói gyógyszertárban. - Mivel szeret dolgozni? - Sokáig a stílbútorok felújítása szerzett örömet, de étkezőbútorokat is szívesen készítettem, az utóbbi években sok konyhabútort rendelnek, amit bolonddá teszek a feketemárvány-utánzatú lappal, igazán mutatósak. - Panaszkodik a családja, hogy este nyolckor még a műhelyben van, hogy szombaton, vasárnap is a műhelyben van, miközben a házban zajlik az élet, jön-megy a nagy család. - Ott érzem magam a legjobban. Különben is hallom őket... - Ha azt kérdezném, hogy mikor volt igazán jó asztalosnak lenni, mit tudna válaszolni? - Ma nem. Ma inkább kereskedőnek jó lenni, nem iparosnak, de én már csak iparos maradok. - Az utolsó a Horváth dinasztiában? - Bizony, megszakad a sor. De a tanítványaim közül néhányan talán megörökítenek valamit a stílusból, amit viszont én örököltem az apámtól. Igaz, minden mester keze nyomának megvan a sajátossága, ami utánozhatatlan, amiről felismerik a munkáját. Mint én az apámét. - Mint a templomkaput? - Mint azt a templomkaput... GSZM A műhely és a mester Fotó: Sz. Ö.