Kisalföld, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
8 KISALFÖLD KULTÚRA 1992. november 25., szerda A magyarság történelmének jelenére is kisugárzó legnagyobb tragédiája a trianoni palotában történt az I. világháború lezárásaként. A háborút befejező párizsi béke nem volt igazságos, az mindenkor a győztes hatalmak területi igényeit elégítette ki az egyéb előnyök, mint például a majóvátételnek nevezett hadisarc mellett. A történelem azonban aligha ismer olyan nép- és országcsonkítást, ahol a „vae victis” (jaj a legyőzöttnek) elvét olyan kegyetlenül alkalmazták volna, mint tették azt Magyarországgal az említett trianoni palotában. Nyilvánvaló, hogy a győztes hatalmaknak (vagy még inkább kisebb szövetségeseiknek és a háború előrehaladtával szövetségesükké lett) nem lehetett más célja, mint összeroppantani azt a magyar népet, amely évszázadokon át vérzett és elvérzett az Európát elfoglalni törekvő török birodalom elleni harcokban. A magyarság vérveszteségét ebben a harcban az a statisztika mutatja világosan, amely szerint Mátyás király (1456-1490) alatt a virágzó, gazdag renassance Magyarországnak 4 millió lakosa volt (mint ekkor Angliának) és e lakosságnak 80 százaléka magyar anyanyelvű volt. A török harcok végére, III. Károly (1711-1740) uralkodásának elején a lakosság száma 3,5 millió volt és ennek is már csak 45 százaléka volt magyar anyanyelvű. Ekkor változott meg tehát a Kárpát-medencét teljesen kitöltő Magyarországnak etnikai képe (a magyarság elvérzett, ugyanakkor a török elől menekülőket befogadta) és adta alapját, hogy Trianon a nemzetiségek némi figyelembevételével szabdalja szét a politikai egységet kívánó Kárpát-medence geográfiai egységét. Ám a trianoni palota urai deklarált elveikhez sem voltak következetesek, hogy tiszta, vagy nagy többségű nemzetiségi területeket a nemzeti államokhoz rendeljenek, így kerültek színmagyar területek Romániához, Csehszlovákiához és Jugoszláviához. E területek nemzetiségi viszonyait megváltoztatandó a békeszerződéseket megszegve már az 1920-as években megindult a napjainkban egyre tombolóbb etnikai tisztogatás, amelynek során holocaust méretű népirtást végzett az antihungarizmus; a magyarság százezreit középkori kegyetlenséggel gyilkolták településeiken, vagy koncentrációs táborokba hurcolták, máskor „csak” elűzték őket lakhelyeikről. Ehhez képest legenyhébb intézkedés, amikor a magyarságnak csupán nemzeti identitását kísérlik meg kiirtani, bezárva iskoláit és más művelődési intézményeit, megtiltva nyelvének használatát, megtagadva tőle minden területi autonómiát. Mindezt megtehetik, mert a trianoni palota urainak mai utódai szemet hunynak a kisebbséggé tett magyarság jogsérelmei felett. Pedig „alkotásaik" látványosan omlanak össze: nincs többé szerb uralmat megvalósító Jugoszlávia, felbomlik Csehszlovákia, míg Románia tovább gyarmatosít: magyartalanítja Erdélyt, bolgártalanítja Dobrudzsát és harsog Moldávia bekebelezéséért. Az I. világháborút követő utódállamok azzal a magyar néppel teszik ezt, amely évszázadokon keresztül minden nemzetiségének megadta nemzeti művelődésének, nyelvhasználatának jogát és lehetőségét. Magyarországon lehető volt, hogy Erdély román lakosságának több, mint 90 százaléka nem tudott magyarul és ez senkit sem zavart magyar állampolgári jogának gyakorlásában. Ha a magyarság be akarta volna olvasztani nemzetiségeit, az együttélés évszázadai alatt megtehette volna. A XX. század eleji Magyarországon lévő nemzetiségek léte a bizonyítéka a magyarság nemzetiségi toleranciájának. A két világháborút követő, népekre erőszakolt békeszerződések pusztító hatása azonban nem csak a magyar lelkekben él. Mérgező hatása a kelet-közép-európai és balkáni népek egymás iránti gyűlölete, amely néhol már véres háborúkban (szerb-horvát, szerb-bosnyák, szerb-albán) lángol, máshol még csak a feszültség növekszik (szlovák-cseh, román-ukrán). Mindez beláthatatlan távolságba taszítja e népeket az európai egységtől. Nélkülük pedig csonka lesz az az Európa, amely Maastrichtben jelentős lépést tett a határok nélküli Európa felé. Trianon fájdalma minden magyarban élt, él és élni fog. Élt akkor is, amikor a kommunista internacionalizmus álszentsége tiltotta emlékét és él ma, amikor fájdalommal emlékezik anélkül, hogy gyűlöletet szítana a magyarellenes intézkedéseket hozó kormányok népei ellen. A fájdalmas megemlékezés számos művészi alkotást hozott létre. Most a kisplasztika egy új művészi éremmel gazdagodott: a Tradorg-E Kft. kiadásában jelent meg Lebó Ferenc és Esztergály Előd tervezte Trianon 1992, eszméjében és technikájában is újat hozó érem. A Győrött élő és alkotó Lebó Ferenc által alkotott lyukas érem egyik oldala egy krátert ábrázol (ez a lyuk), ahova a két világháborút követő trianoni és párizsi békeszerződések évszámaival jelezve omlanak Kelet-Közép-Európa országai Másik oldalán a kráterből kiemelkedik egy béklyóit lerázó férfi, két évszámmal - 1956 és 1992 - jelezve, hogy sikertelen kísérletek után 1992-ben a közel egy évszázada Közép-Európára vert bilincsek töredeznek. A világnak fel kell ismernie, hogy Trianon hatása alatt görnyedező népeket is Maastrichtbe, Európa új útjára kell vezetni. Dr. Gedai István Trianon 1992 Történelem és érem Győri művész munkáját is dicséri Sokác-horvát egyesület alakult Egyesületet alakítottak a Dél-Baranyában élő sokác-horvátok Siklóson. A szervezet a város környékén élő délszláv népcsoport kultúrájának ápolását, hagyományainak megőrzését, a nemzetiségek közti együttműködés fejlesztését, a kisebbségiek azonosságtudatának erősítését, érdekképviseletét tűzte céljául. A dél-baranyai sokácok a hazánkban élő horvátok sajátos népművészettel, nemzedékek hosszú során át az utódokra hagyományozott helyi kultúrával rendelkező népcsoportját alkotják. Évszázadok óta együtt élnek a soknemzetiségű Baranya magyar és német anyanyelvű lakóival, s a közös hazában is megőrizték őseik kultúrájának értékeit, de az együttélés a más népek iránti megértés és türelem hagyományát is kialakította körükben. Egyesületük ezért vállalta magára a nemzetiségek közti együttműködés fejlesztésének feladatát is. A szép magyar szó bűvöletében Sinkovits-est Kárpátalján Csodálatos estét ajándékozott a beregszásziaknak Sinkovits Imre Kossuth-díjas kiváló művész, aki fiával, Sinkovits Vitai Andrással együtt három órán át tartotta a szép magyar szó bűvöletében a járási művelődési ház nagytermét megtöltő lelkes közönséget. Nem olcsó sikerre törekedtek a vendégek, hanem elmélyült gondolkodásra, meditálásra késztették hallgatóságukat, ízelítőt adtak nekik a magyar dramaturgia legszebb gyöngyszemeiből. Sinkovits Imre, aki tagja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Alapítvány kuratóriumának, jótékonysági célú műsorokat ad Kárpátalján. A turné teljes bevételét a beregszászi magyar színház létrehozásának előmozdítására ajánlotta fel, ám a dolognak nemcsak anyagi oldala van., A jövendőbeli beregszászi magyar színház létrejöttét - nyilatkozta a sajtónak kárpátaljai vendégszereplése során a művész - az mozdíthatja elő a legjobban, ha már most közönséget toborzunk neki, megtanítjuk az embereket a legnagyobb csoda, a színház szeretetére. Ennek érdekében a jövőben is készek vagyunk együttműködni”. A beregszásziak ja vastapssal jutalmazták ezt a készséget. "