Kisalföld, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-12 / 60. szám

1993. március 12., péntek SOPRONVÁRMEGYE KISALFÖLD 7 Március 15-ék­ A Petőfi téren ünnepel Sopron Sopronban a március 15-diki városi ün­nepség részletes programja a következő: az ifjúsági fúvószenekar reggel fél 9 órá­tól zenés ébresztőt ad a város főbb tere­in. 9-től 12 óráig a 364-es számú cser­készcsapat áll díszőrséget a Hűségzászló­nál. A koszorúzók fél 10-től gyülekeznek a Petőfi téren, ahol a városi fúvószenekar szórakoztatja a résztvevőket. 10 órakor Hanzséros Ágnes, a rendezvényiroda ve­zetőjének köszöntője és a Himnusz elének­lése után Kőszegi Ákos színművész Pető­fi Sándor „A magyar nép” című versét sza­valja el. Ünnepi köszöntőt mond Fejes Zol­tán polgármester, majd Petőfi Sándor „Me­gint beszélünk, s csak beszélünk" című verse következik Kőszegi Ákos előadásá­ban. A hivatalos ünnepség befejeztével ke­rül sor a koszorúzásra, majd a Szózat hangjaival zárul az ünnepség. 11 órakor a városházán Fejes Zoltán pol­gármester ünnepélyesen átadja a kitün­tetetteknek a „Pro Urbe Sopron”-díjakat. Káldy Lajos grafikája. A háziasszonyoknak segítünk! Mit, hol, mennyiért? Mai összeállításunkban a konzervek árairól adunk tájé­koztatást. Az üzletekben bőséges a kínálat, az összehason­lításukat viszont megnehezíti eltérő eredetük, különböző mi­nőségük. FŰSZERT LOPKER ÁFÉSZ Magán (diszk.) (Teleki u.) (Bánfalva) (Rákosi u.) Sertésmájkrém 27,10 32,00 30,00 30,00 Uzsonnahús 61,00 70,00 65,00 65,00 Sólet 173,00 132,50 (860 g) (450 g) Csemegeuborka 60,00 85,00 65,00 (Fertődi, 11) Mustár (11) 82,00 93,00­­ 89,00 Pirosarany 29,00 38,00 32,00 33,00 (tubusos) Zöldborsó (11) 56,00 60,00 60,00 53,00 Vecsési káposzta 74,00­­ 80,00 76,00 (fehérboros) Olajos hal 54,00 65,00 60,00 45,00 (Szardínia) (tunéziai) (horvát) (spanyol) (horvát) Úgy tűnik, a Soproni Pa­­mutipar csődje után a vagyon­kezeléssel megbízott Budap­­rint Rt., majd jogutódja, a Gold­text Kereskedelmi Kft. privatizálási módszerei is csőd­bejutottak. Erről győztek meg bennünket az Árkád üzletsor bérlői, akik arról panaszkod­nak, hogy a privatizálás so­rán kétféle ár létezik, s a ket­tő közötti különbség 35 szá­zalék. Az ár megjelölése „sze­ret, nem szeret" alapon törté­nik. Ráadásul egyes bérlők, akik sundám-bundám módon társtulajdonosi viszonyra tet­tek szert, elővételi jogokat je­lentenek be a számukra va­lamiért szimpatikus üzletek­re. A panasz nyomába ered­tünk, és rögtön a sorban leg­első üzletben tényekkel, leve­lekkel igazolták a „jogsérelem tényét”. Az üzlet bérlője, Nagy János zöldség-gyümölcs ke­reskedő az alábbiakban fej­tette ki véleményét:­­ A privatizálás suba alatt történik, a bérlők egyenlő jo­gainak figyelmen kívül hagyá­sával, a bérlők diszkriminá­lásával, privilégiumok odaíté­lésével. Nagy János azt is megje­gyezte, hogy korábban a Ma­­gyar Tengerhajózás tisztje volt, és a hajón nem szokott hoz­zá az alvilági módszerekkel történő tulajdonszerzéshez, ezért mélyen felháborítják a vele történtek. De hát mi történt Nagy Já­nossal, és mi történhet hol­nap vagy holnapután a többi bérlővel? Vegyük sorjában az eseményeket. Nagy János ten­gerésztiszt családja érdeké­ben felhagy a hajózással és 1987. augusztus 17-én hu­szonöt évre szóló bérleti szer­ződést köt a Budaprint Rt.­­vel az 1. számú helyiségre. Az eredeti szakmája kertész, így hát ért a zöldséghez, gyümölcs­höz. 1992-ben a Budaprint emelte a bérleti díjat, de ez sem okozott traumát a viha­rokhoz hozzászokott tenge­résznek. Időközben a Budap­rint puhatolódzott afelől, hogy a bérlők hajlandók lennének­­­ megvásárolni üzletüket. A többség válasza igen volt, de hozzátették, hogy csak nor­mális, korrekt feltételekkel. 1992. augusztus 18-án arról értesítették levélben a bérlő­ket, hogy a Budaprint - ön­felszámoló csődje miatt - a Goldtext Kereskedelmi Kft.-t bízza meg a bérleti díjak be­szedésével, a vagyon értéke­sítésével. A Goldtext gyorsan reagált az eseményekre, és a bérlőknek megvételre ajánlot­ta fel az üzlethelyiségeket. 1992. szeptember 8-án már a vételárakat is közölte a bér­lőkkel. Látszólag rendben mentek a dolgok. Nagy János azért el­ment a földhivatalba, és hely­színi tanulmányozásra elkér­te az üzletsor aktáit. Ekkor érte az első kellemetlen meg­lepetés. Kiderült ugyanis, hogy a Tér és Forma Vállalkozási Rt. 1991. október 10-én már megvásárolt három üzlethe­lyiséget, egyet pedig Sághy Je­­nőné 1992. február 24-én. A két vásárlás közötti összefüg­gésről senki nem tud semmit. Az is kiderült, hogy mindkét vevő még a Budaprinttől vet­te meg az ingatlant, a jelen­leginél 35 százalékkal olcsóbb áron. Magyarán az történt, hogy amíg a többi bérlővel „sakkoztak”, addig kettőnek eladták az üzletrészüket, az­az suba alatti volt a privati­zálás. Hogy ez miként történhe­tett meg, azt nyilván egy vizs­gálat, bírósági tárgyalás tár­ja majd a nyilvánosság elé, re­mélhetőleg az időközben csőd­be jutott felelősök megneve­zésével. Természetesen csak akkor, ha jogállamiság van Magyarországon, mert ha nem, akkor elhúzódhat az ügy. Akik most azt gondolják, hogy jelenleg itt tart az ügy, vagy­is a becsapott, kisemmizett, egymásnak uszított bérlők vál­lalják a 35 százalékkal maga­sabb vételárat, azok csalód­nak. Ugyanis Nagy János újabb levelet kapott, most már a Goldtext­ től. Ebben arról ér­­tesíült, hogy az üzlete előtti területre és üzletére elővételi jogot jelentett be az egyik társ­tulajdonos. Nyilván, hogy az egyébként is jó nevű Tér és Forma Rt. ilyen jogtiprást nem engedhet meg magának. De akkor kicsoda? Erről nem tá­jékoztatták a bérlőt. Alapos a gyanú, hogy maf­fiózók tevékenykednek a hát­térben, akik nem vállalják a nyílt sisakkal történő üzleti csatározást. Ne adj Isten, hogy igaz legyen Nagy János állí­tása, miszerint hazánkban a Szicíliában honos kereskedel­mi módszerek vannak kiala­kulóban. A jó szándékú, be­csületes kereskedők elleni leg­utóbbi merényletek sajnos er­re utalnak. Nagy János végül így össze­gezte állásfoglalását: - Ha valakik valamiért a bol­tom előtti területre, sőt a bol­tomra is szemet vetettek, akár a legfelsőbb jogi fórumig is el­megyek, hogy igazságot nyer­jek. A bolt előtti terület meg­vásárlására én is tettem aján­latot, hiszen ez üzletem, ma­gam és családom létének is érdeke. Bízom benne, hogy győz az igazság és az Árkád üzletsor bérlői egyenlő elbírá­lásban részesülnek, és a hát­térben mozgó sötét erők aka­rata nem érvényesül. Az ér­vényben lévő törvények meg­védik a vállalkozók, az állam­polgárok érdekeit, jogait. Környei Tibor Egy privatizáció anomáliái Miért nyugtalanok az Árkád üzletsor bérlői? Kiállítás a Kaszinó történetéből Ma délután 5 órakor nyit­ják meg a Soproni Kaszinó történetét bemutató doku­mentumok kiállítását a Liszt Ferenc Művelődési Házban. A sétáló verniszázs ideje alatt dr. Tu­rbu­ly Éva, a levéltár, dr. Környei Attila, a Soproni Mú­zeum, és dr. Molnár László, a művelődési ház igazgatója ka­lauzolja az érdeklődőket. Gi­táron közreműködik dr. Csoba Sándor. Magyarország nem hitelképes? A Tageszeitung elemzése Húsvét után várhatóan foly­tatódnak Washingtonban a Nemzetközi Valutaalappal feb­ruárban megszakadt tárgya­lások. Utoljára 1992 márciu­sában kaptunk hitelt az IMF- től, ezért fennáll annak veszé­lye, hogy nem a már két íz­ben elhalasztott 400 millió dolláros tételt kapja meg ha­zánk, hanem ennél keveseb­bet. A németországi Tageszei­tung „Magyarország: nem hi­telképes" címmel megjelent cikkében megállapítja, hogy hiába szerezte meg hazánk a kelet-európai mintaország rangját pontos hiteltörleszté­sével, a Nemzetközi Valuta­alap az egyre növekvő költ­ségvetési hiányra hivatkozva továbbra sem folyósítja az 1991-ben megállapított össze­get. A múlt év novemberében a 170 milliárd forintra rúgó deficit a tervezett 69,8 milli­árd forintnyi hiányt jóval meg­haladta, ugyanakkor nem biz­tos, hogy Kupa Mihály utód­ja folytatja annak szigorú pénzpolitikáját. Ezenkívül a magyar gazdaság mutatói is messze elmaradtak a kor­mányzat által tervezettől. A német lap budapesti tu­dósítója utal rá, hogy Magyar­­ország adósságállománya rendkívül magas, és a pontos törlesztés horribilis összege­ket nyel el, ebben az évben 1,1 milliárd dollárt terveznek, és már 1992-ben hasonló nagyságrendű kifizetésre ke­rült sor. Ezek a pénzek ter­mészetesen hiányoznak a gaz­daság átalakításában, és a szociális feszültségek kezelé­sében. A munkanélküliek szá­ma eléri a keresőképes lakos­ság 12 százalékát, a segélye­zés pedig szintén sokba ke­rül. Független közgazdászok szerint az IMF döntése rend­kívül rossz időpontban szü­letett, hiszen a jövő évi válasz­tások előtt kényszeríti az or­szág vezetését népszerűtlen intézkedések meghozatalára, ezenkívül negatív hatással le­het a külföldi befektetőkre is. B. K. A boltok nyitva tartása Az üzletek március 15-e kö­rüli nyitva tartása a követke­zőképpen alakul: Március 13. (szombat): az üzletek a megszokott rendjük szerint tartanak nyitva. Március 14. (vasárnap): a vasárnap egyébként is nyitva tartó üzletek tartanak nyitva. Március 15. (hétfő): az élel­miszert árusító üzletek, áru­házak, bevásárlóközpontok és a vásárcsarnok zárva tarta­nak. Hiába, kormányozni nehéz... Sopronban, a Várkerületen egy autós nem volt rest, és gépkocsijával kidöntötte a behajtani tilos közlekedési táblát. Elgondolkodha­tunk: vagy szűknek érezte a teret és így juttatta kifejezésre, ellensége mindennek ami tilos, vagy csak egész egyszerűen kezdőként még nem tanulta meg, mikor és merre kell a kormányt időben (el)forgatni... Elcserélnek néhány táblát Ki milyen földhöz jut? Talán nincs is olyan telepü­lés az országban, ahol konflik­tusok nélkül zajlik a földek ki­jelölése. Van,ahol könnyebb a megegyezés, és persze van, ahol heves indulatok kísérik a folya­matot. Ez utóbbi volt jellemző Fer­tődre, ahol a részarány-tulaj­donosok és a kárpótlásra jogo­sultak ugrottak egymásnak, megirigyelve a másiktól a kije­lölt földeket. A múlt hét szom­bati, heves hangvételű találko­zót követően, a szerda esti egyez­tetés után úgy tűnt, a két tá­bor mégis megtalálta a közös hangot. A település békéje ér­dekében szükséges az egyezte­tés - fogalmazott a polgármes­ter a szerda esti érdekegyezte­tés előtt, bár a fórumon nagyon kevesen voltak jelen. A föld­ügyekben illetékes érdekegyez­tető fórum, földrendező és a föld­kiadó bizottságok tagjainak lét­száma harminc fő, az egyezte­tésen pedig összesen nem vol­tak ennyien. A mezőgazdasággal foglalko­zók számára nyilván nem mind­egy, milyen minőségű földet kap­hatnak, hogy az milyen közel­ségben fekszik a településhez és milyen út vezet hozzá. Talán ezek voltak azok a szempontok, amik alapján a már korábbi földkijelölést - amelyet a me­gyei kárpótlási hivatal határo­zatában jogerőre emelt - meg­támadták az érintettek. A rész­arány-tulajdonosok és a kár­pótlásra jogosultak között ki­alakult konfliktus egyetlen mó­don volt rendezhető: földcseré­vel. Eszerint a korábban kár­pótlásra kijelölt földek egy bi­zonyos hányadát visszatennék a részarány-tulajdonosok szá­mára kijelölt földalapba, és új földeket jelölnének ki a kárpót­lásra jogosultak részére. Mi­után a jogerős határozat meg­változtatására lehetőség van, a két tábor megegyezésén múlott, kivitelezhető-e a földcsere. A szerda esti egyeztetésen már csak az volt a kérdés, mely föld­területeket cseréljenek ki a föl­dalapokból. Mint kiderült, az ügylet gyakorlatilag három táb­la elcserélésével megoldódhat. A földek aranykorona-értékét figyelembe véve abban meg­egyeztek az osztozkodók, hogy mind a két tábornak jusson a jó és a rossz földből is. A meg­egyezést - amely nagyvonalak­ban, foltokban jelölte ki a cse­reföldeket - aprólékos és pon­tos elosztás, és mint ahogy a je­lenlévők egyike fogalmazott: ta­lán társadalmi béke követi majd. A. K.

Next