Kisalföld, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
Rigó Mihály 1911. Kóny h 1946.08.26. h Rácz Viktor 1909. Sopron h 1945.05.09. h Rácz Imre 1906. Maglóca h 1945.04.07. h Rácz József 1917. Beled h 1945.10.01. h Rácz Kálmán 1915. Keresztény orv. 1947.04.14. h Rácz Kálmán 1914. Pereszteg-Beled h 1943.04.14. h Redecsi Géza 1921. Répceszemere h 1945.06.07. h Regényi-Perényi András 1922. Sopronhorpács h 1945.04.27. h Reiter Pál 1912. Mosonszentpéter h 1946.04. h Rajkai Károly 1927. Sopron h 1946.09.09. h Radler István 1916. Fertőendréd szkv. 1946.03.12. h Rosmann Sándor 1918. Mesterháza orv. 1944.12.15. h Rik-Ric József 1917. Mosonmagyaróvár h 1945.01.21. h Salamon Lajos 1914. Tétszkv. 1943.08.29. h Lauter Károly 1904. Győr h 1946.03.04. h Sieger Lajos 1902. Sopron h 1945.02.22. h Scheiber Gyula 1910. Bük h 1946.02.02. h Setl Imre 1921. Magyarkimle h 1945.10.25. h Seitl János 1916. Mosonszolnok h 1947.11.09. h Sár István 1908. Gyarmat h 1945.10.09. h Schweiger László 1923. Cikolasziget h 1945.02.21. h Sári Lajos 1913. Sokorópátka h 1945.03.01. h Stejner András 1913. Fertőrákos h 1946.08.11. h Stejner Pál 1927. Sopron 1946.03.21. h Simon Tibor 1927. Magyarkimle - 1949.06.01. km Seres Ferenc 1919. Sopron m. h 1943.03.26. h Surtenfelder István 1908. Győr - 1945.04.04. km Siszter Mihály 1900. Rajka h 1946.07.06. h Suszter István 1916. Bőnyrétalap szkv. 1946.10.22. h Stoneinger Lajos 1912. Győr h 1945.09.30. h Simon Lajos 1903. Dunaszeg h 1945.06.19. h Stezin István 1910. Pázmándfalu h 1945.09.21. h Steker András 1908. Rajka h 1945.01.11. h Sorong János 1898. Szakony hegy. 1946.05.16. h Stecina István 1910. Pázmándhegy h 1945.09.21. h Sutina János 1906. Csorna h 1945.01.21. h Sipek Imre 1919. Kapuvár 1945.08.25. km Schmidt Pál 1910. Mosonszentpéter h 1949.01.08. h Szalai András - Győr h 1945.01.18. h Szováti Imre 1908. Sarród t.őrm. 1947.03.03. h Szaló Mihály 1914. Ravazd uz. 1944.12.06. h Szalai István 1919. Lövő h 1946.10.30. h Szalai Miklós 1922. Felpéc h 1945.03.08. h Szalai Fábián 1916. Kapuvár h 1945.09.19. h Szarka József 1910. Rábatamási h 1945.12.16. h Szarvas István 1915. Győr tz. 1945.02.20. h Szalai Pál 1915. Tárnokréti h 1943.03.21. h Szálai Sándor 1918. Ménfőcsanak h 1945.03.22. h Szily István 1903. Gyirmót em. 1945.12.17. h Szalai Ferenc 1915. Zsira h 1945.04.04. h Szamosi-Fülöp Ferenc 1917. Sajtoskál rendőr 1948.04.08. h Szalai Antal 1922. Tét őrv. 1945.06.10. h Szalai Károly 1919. Felpéc h 1945.09.12. h Szabó István 1913. Fertőendréd h 1945.03.07. h Szabó Ferenc 1923. Öttevény h 1947.06.01. h Szabó Ferenc 1906. Csorna h 1945.03.10. h Szabó Imre 1917. Hegykő őrv. 1945.08.05. h Szabó István 1910. Babót őrm. 1947.01.11. h Szabó István 1909. Mosonszentmiklós h 1946.06.09. h Szabó István 1910. Rábaszovát h 1946.03.08. h Szabó Ernő 1921. Kóny h 1945.06.29. h Szabó Gyula 1920. Győr h 1943.02.13. h Szabó Ferenc 1910. Sopron tsz. 1945.01.28. h Szűcs József 1908. Acsalag h 1946.12.03. h Szűcs József 1922. Kapuvár őrv. 1945.12.28. h Szakács Béla 1914. Sokorópátka szkr. 1947.08.02. h Szeles Lajos 1922. Rábaszentmihály h 1946.11.30. h Szűcs György 1920. Nyúl h 1945.09.11. h Szabó Lajos 1920. Szany h 1945.05.09. h Szeredi Imre 1920. Dunaremete h 1943.03.01. h Szégyeli Antal 1907. Pásztori h 1943.03.26. h Szemedi Gyula 1914. Győr h 1947.08.03. h Sziklai Mátyás 1919. Sopron őrm. 1946.05.19. h Szabó János 1922. Pázmánd h 1945.05.19. h Szabó János 1924. Öttevény h 1946.03.09. h Szilágyi János 1896. Győrszentmárton 1945.02.24. h Szigeti Iván (János) 1914. Csorna h 1945.05.08. h Szigeti Antal 1912. Alsóvámos tiz. 1946.03.26. h Szigeti János 1902. Moson h 1945.03.10. h Szigyártó Antal 1918. Páli tiz. 1943.05.03. h Szilágyi István 1906. Sarród h 1946.08.15. h Szilágyi Lajos 1914. Szerecseny tiz. 1943.04.16. h Szabó Sándor 1920. Nagybajcs h 1945.04.07. h Szabó József 1910. Dunakiliti h 1945.01.03. h Szabó József 1910. Himod h 1945.06.04. h Szekendi János 1911. Hegykő h 03.28. h Szabó József 1921. Győrszentmárton őrv. 1945.05.12. h Szabó Károly 1904. Dunaszeg h 1947.08.07. h Szabó György 1911. Rábcakapi h 1943.03.12. h Szabó György 1918. Győr szkv. 1945.03.08. h Szentmihályi Mihály 1912. Győr h 1946.09.21. h Szokolics József 1918. Rábacsanak h 1944.12.04. h Szilbert József 1928. Mosonszolnok h 1946.01.23. h Szecen Imre 1920. Nagybarát h 1946.11.29. h Szórádi Imre 1922-23. Kóny h 1946.02.28. h Szimul János 1914. Moson h 1945.04.08. h Tóth Lajos 1915. Röjtökmuzsaj h 1945.04.20. h Túri Mihály 1918. Csorna h 1947.05.28. h Tüskés István 1920. Kajárpéc h 1943.06.03. h Tüske István 1919. Páliszky. 1945.11.13. h Turoczi Hubert 1921. Máriakálnok h 1946.02.- h Tóth Lajos 1912. Fertőszéplak h 1946.04.11. h Tischner Kálmán 1921. Győr h 1945.03.20. h Tóth Antal 1925. Enese h 1945.04. h Tóth Géza 1907. Pinnye h 1945.07.06. h Tóth Sándor 1927. Lébény 1945. - - h Tóth István 1908. Sobor h - - - h Török Gyula 1922. Sopron m. h 1944.11.22. h Tárcsas Lajos 1914. Bogyoszló h 1945.04.27. h Török Vencel 1917. Gyóró h 1945.03.15. h Tranitiner Ferenc 1905. Sopron h 1943.09.14. h Tremner Károly 1922. Sopron őrv. 1947.06.06. h Tóth Imre 1912. Tápszentmiklós h 1945.08.31. h Tuba István 1920. Rábakecöl őrv. 1944.12.19. h Túli István 1920. Koroncó tsz. 1945.05.21. h Turner Pál 1907. Levél h 1945.09.23. h Tóth István 1922. Kisbodak h 1946.04.17. h Triber István 1922. Pinnyeszky. 1945.12.30. h Triber Kálmán 1907. Ebergéc h 1945.08.15. h Túri Imre 1917. Csorna h 1945.10.26. h Umadok Ferenc 1902. Mosonszentjános - 1945.12.05. h Újvári József 1922. Vág h 1945.01.29. h Újlaki Béla 1914. Győr - 1945.03.11. h Udvardi János 1915. Győrszentiván h 1946.03.20. h Vagró István 1895. Kapuvár h 1945.08.14. h Vitéz Kovács János 1926. Mosonmagyaróvár h 1946.04.02. h Vincze József 1920. Mezőőrs h 1944.12.19. h Vaskó-Boskó József 1917. Árpás h 1945.11.16. h Varga Ferenc 1909. Lébény h 1946.01.17. h Varga Imre 1927. Sopron m. h 1947.02.26. h Varga Imre 1915. Sopron tiz. 1945.07.08. h Varga József 1915. Pér h 1947.03.17. h Vuketics Mihály 1908. Horvátkimle h 1945.09.11. h Veigand István 1913. Mosonszolnok - 1946.03.23. h Vencel Mihály 1926. Balf h 1946.11.22. h Veres János 1914. Bőnyrétalap - 1945.03.03. h Vitner István 1921. Rajka h 1945.03.22. h Vadász Titusz 1914. Moson m. őrv. 1947.09.12. h Vázi József 1910. Kisfalud h 1945.11.08. h Verenkó Demeter 1918. Bőnyrétalap h 1945.07.17. h Veitházi Imre 1907. Rábatamási h 1943.03.29. h Vil István 1917. Mihályi h 1945.02.28. h Világi István 1917. Feketeerdő szkv. 1945.12.24. h Világos János 1921. Répceszemere h 1944.11.18. h Vizler János 1922. Gyarmat h 1945.03.06. h Venes István 1903. Ménfőcsanak h 1946.07.04. h Víg Gusztáv 1920. Sopron h 1946.07.04. h Verliker János 1923. Mosonszentpéter h 1946.10.15. h Varga Péter 1913. Kapuvár h 1948.04.18. h Varga Jenő 1919. Farad h 1947.01.12. h Windisch József 1916. Horvátzsidány h 1945.08.22. h Winkler Flórián 1910. Mecsér h 1945.03.09. h Wurzinger István 1909. Lébény h 1945.07.06. h Wachtler Márton 1919. Moson m. h 1944.12.12. h Weiss Antal 1921. Mórichida h 1943.03.09. h Weinstein Emánuel 1902. Kajárpéc h 1943.03.17. h Weiss Pál 1914. Mosonszolnok 1946.10.22. h Weisz József 1912. Győrsövényháza h 1945.04.11. h Zambur András 1920. Koroncó h 1943.03.20. h Zelenka Ferenc 1913. Szakony h 1946.11.23. h Zolkó Zoltán 1919. Mosonmagyaróvár h 1945.03.18. h Zolkó Ferenc 1914. Győrszentiván h 1943.03.18. h Zimerman Ignác 1925. Sopron - 1945.04.01. h Név Szül ése, helye, Rangja Elhunyt Fogság vagy lakóhelye jellege Könyvek a történelemről Bárdossy László a népbíróság előtt Magyar politika a mohácsi vész után Bárdossy László a Telekikormányban külügyminiszter volt, majd a kormányfő tragikus halála után 1941. április 3-tól 1942. március 9-ig miniszterelnökként is megtartotta régi tárcáját. Első ténykedése a Jugoszlávia elleni német támadáshoz kapcsolódás volt, alig néhány hónap múlva a hadiállapot deklarálása a Szovjetunió, majd Anglia, és az Egyesült Államok ellen. Az 1945.január 2-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény viszont kötelezte Magyarországot „a háborús bűncselekménnyel vádolt személyek letartóztatására és ítélkezésre e személyek felett.” Az első, aki így a népbíróság elé került, Bárdossy László volt. Fővádnak éppen a Jugoszlávia elleni fellépés és a hadiállapotok bejelentése minősült. Mindezt még súlyosbította 1943-44-es politikai szereplése, a háború folytatása melletti kiállása. A bíróság 1945 őszén halálra ítélte, efelől a vádlottnak az első perctől nem is voltak illúziói. Inkább vitatkozva mint védekezve kimutatta a magyar politika kényszerhelyzetét, a magyar tisztikar náciorientációját, és feltárta a Párizskörnyéki békék revíziójában a német-magyar érdekazonosságot. Mindez Bárdossy szellemi felkészültségével és stíluskultúrájával előadva a hallgatóságot, ekkor még nem kiválogatott hallgatóságot, és a szélesebb közvéleményt is a vádlott pártjára állította és kérdésessé tette az ítélet jogosságát. Ezzel szemben állt a sajtó, később a történetírás egyoldalúsága, így aztán egy tekintélyes közvélemény és a hivatalosan forgalmazott álláspont igen messze került egymástól. A per végleges politikai volt, nem igazságot akart, hanem megtorlást, elvitatni Bárdossy személyes tisztességét és szakértelmét is. A bíróság hallatlannak vette a vádlott alapfelfogását, hogy ugyanis felelősségét elismeri, bűnösségét nem. Az eltelt évtizedek még kérdésesebbekké teszik az ítélet keménységét, különösen mióta a „minden máshogy volt” jegyében az elmúlt rendszer elítéltjeit szinte automatikusan felmentjük. Idézve az összehasonlítást is, hogy a hitlerista népelnyomást kiszolgáló Ausztriában 32 személyt végeztek ki ilyen bűnökért, Magyarországon 189-et. A per anyaga jelent meg Princz Pál bevezető tanulmányával, részletes és tárgyilagos jegyzeteivel. A bevező a többé-kevésbé eddig is ismert életút felvázolásán túl a vád tárgyává tett mozzanatokra összpontosít, elemezi a kritikus döntési helyzeteket. A tanulmány fő következtetése: Bárdossy nagy felelőssége, hogy olyan háborúba vitte az országot, amelyhez nem fűződött nemzeti érdek. (Csak hát ezt utólag azért könnyebb eldönteni - teheti hozzá a mai olvasó.) A háborúból az adott körülmények között kimaradni államférfi feladata lett volna, és Bárdossy nem volt az. „Jóval átlagon felül okos ember volt - írja Printz Pál következőleg az is tisztán látta, hogy nem államférfiúi alkat. Úgy véljük, nem taktikázott, hanem őszintén beszélt erről a tárgyalás során, amikor magát tisztviselőnek vallotta.” 1942 márciusa, a miniszterelnöki tisztségből elmozdítása után történelmi tanulmányokba kezdett, 1943- ban és néhány hónappal ezelőtt új kiadásban is megjelent Magyar politika a mohácsi vész után című könyve. Érdemes történelmi szakmunka ez, a tárgyra vonatkozó irodalom és kiadatlan levéltári források alapján tekinti át a Mohács utáni negyedszázad politikai, diplomáciai eseményeit, központban Fráter Györggyel. Igazában azonban minden szakszerűségével együtt is átlátszó történelmi példálódzás, a szövegben és még inkább egy epilógusnak mondott utószóban félreérthetetlen célzások saját korára és tevékenységére. Az összegezés pedig így: „Tévedés lenne azt hinni, hogy Fráter György azt cselekedte, amit általában „hintapolitikának” hívnak. Politikájának alapelve éppen az volt, hogy a szemben álló feleket lehetőleg távol tartsa az országtól, s nem az, hogy erőviszonyok változása szerint hol az egyiknek, hol a másiknak biztosítson befolyást és szerepet az ország életében. Csak a balgák áltatják magukat azzal a rövidlátó „bölcsességgel”, hogy nem kell egyebet tenni, mint mindig az erősebb mellé állni. Mintha előre tudni lehetne, ki lesz az erősebb, s a fordulatok idején a gyáva átsettenkedés a másik táborba nem idézné fel előbb-utóbb kétszeresen azt a veszedelmet, amelyet el akartak kerülni.” Talán a legkínosabb mégis az epilógusnak a Fráter Györgytől kölcsönzött mottója: .Az én sorsomat az égben vezérlik, kocsija biztosan halad, vezére pedig csalhatatlan.” Nem csoda, ha Bajcsy-Zsilinszky korábbi személyes rokonszenvét feladva indulattal fakad ki a szerző és műve ellen. Az 1960-as években Nemeskürty ismeretes művével és alkalmasint 1956 hatására alapos vizsgálat tárgya lett Mohács és a következő évtizedek, egy idő után már lehetett hivatkozni a Bárdossy-könyvre is. A múló idő megmutatta, hogy szakmunkának jó, önigazolásnak nem. A történelem nem példatár, nem előrángatott hasonlóságokon mutatja meg tanulságait. Grábics Frigyes Gyűlnek a könyvek asztalom jobb oldalán. Azok, amelyeket jó szívvel szeretnék ajánlani másoknak is, s amelyek nekem is élményt jelentettek. Mert hiszem, hogy mások is hozzám hasonlóan szeretik lapozgatni a szép könyveket, s mások is többször ráfeledkeznek egy-egy versre. S mások is saját érzéseiket vélik felfedezni egy-egy könyv tükrében. Tollas Tibor Hazafelé című könyvét 1992-ben már második bővített kiadásban adta közre az Antológia Kiadó. Megjelentetésével a szerkesztők nemcsak azt sugallják, hogy az, amit valaha a század második fele magyar lírájának véltünk torzó, csonka Tollas Tibor neve nélkül (s Thinsz Géza, Faludy György és mások lírája nélkül), hanem azt is, hogy az irodalmi kirekesztés egyetlen formája sem fogadható el. Mindjárt a könyv elején a Bebádogoztak minden ablakot. Ez volt az első Tollas Tibor-vers, amit a nyolcvanas évek végén először hallottam tőle. Az 1953-ban Vácott keletkezett vers szelíd hangjával, könnyű metaforáival és súlyos tanulságával ütött szíven akkor, s megrendülés nélkül nem lehet ma sem elolvasni: „Az életből csak ennyi fény maradt: / Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. / Ezt vártuk nap-nap, homályos falak / Üregéből esténkint-délután. / S elvették ezt is, a tenyérnyi napot, / Bebádogoztak minden ablakot". S az utolsó versszak, a hosszú, fényre vágyó vers utolsó strófája: „A rádiók csak üvöltsék rekedten / A szabadságot s az ember jogát. / Itt érzi csak befalazott testem / A milliókkal Moszkva ostorát. / S Váctól Pekingig zúgják a rabok: / Ha nem vigyáztok, az egész világon / Bebádogoznak minden ablakot!”. Négy évtized termését gyűjti egybe a Hazafelé kötet, Tollas Tibor életművét. Azét a Tollasét, akinek megyei kötődése is van, hét évet töltött ugyanis Sopronban a honvéd reáliskolai intézetben. Innét került aztán Budapestre, a Ludovika Akadémiára. 1945 után a demokratikus honvédség tisztje, majd 1947-ben letartóztatják, s 1956 júliusában szabadul. A váci börtönben érik költővé, 12 kézzel írott füzete celláról cellára vándorol. A forradalom alatt a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztje. A forradalom után Nyugatra távozik, s 1956. december 1-jén megjelenteti a Nemzetőr című lapot, s ennek megszakítás nélkül szerkesztője, kiadója, írásai, versei a rendszerváltásig csempészárunak, tiltott gyümölcsnek számítottak. Ami a gyűjteményt olvasva meglep, az az egységes, tiszta hang, a dalba oltott szelídség, szomorúság, s a rendíthetetlen hűség. Nincsenek trükkök, meglepő játékok, mégis modern, friss versek foglalata a Hazafelé. Talán a keserű tapasztalatok tették bölccsé, talán a honvágy elégikussá őket. S talán a versek sorai közt áramló remény sarjasztott élettől telített metaforákat. Egy biztos, Tollas Tibor életműve szervesen illeszkedik a magyar hagyományokba, mindenestől magyar sorskérdések eredeztetnek verset. S minden gondolat mögött ott izzik a haza: „Tartsuk a hálót, társak, láthatatlan, / így fogjuk egymás gyöngülő kezét. / S kékülő szájjal, éhen, félhalottan / Gyűl már a kincsünk ezüstös szavakban / S küldjük keletre, hazám, tefeléd”. A könyv bevezetőjét s a hátsó borító szövegét Lezsák Sándor írta. A fényes szavak, a költőtárs szavai még ma is szívet melengetőek: „Működjön végre a nemzet szabadon, a részek egymást erősítve, gazdagítva, s működjön bennünk a nemzet olyan egyszerűen, ahogy most felkél a Nap az ablakon túl, itt Lakitelken". Tollas Tibor mindent megtett, hogy fölkeljen a Nap. Böröndi Lajos Élők között, hazafelé „... fogjuk egymás gyöngülő kezét” Tollas Tibor Testamentum Lippóczy Miklós unokabátyámnak Kérlek Uram, mert van hozzá hatalmad, ne adj lelkemnek örök nyugodalmat. Halálon túl is égjen, nyughatatlan lobogjon tovább új és új tavaszban. Gyújtson szíveket s ahol hit már nincsen, kihúnyó lelkek közt is lelkesítsen. Legyen lidércláng a nyomvesztő lápon, hogy minden hazátlan hazataláljon. S kihűlt porunk, ha visszatér az áldott szülőföldre, szüljön ott szabadságot, hol szemfedőnek a hazai kék ég borul fölénk... Csak akkor add a békét, Garfield, 1984