Kisalföld, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

Név Szül.éve, helye, Rangja Elhunyt Fogság vagy lakóhelye jellege Rigó Mihály 1911. Kóny h 1946.08.26. h Rácz Viktor 1909. Sopron h 1945.05.09. h Rácz Imre 1906. Maglóca h 1945.04.07. h Rácz József 1917. Beled h 1945.10.01. h Rácz Kálmán 1915. Keresztény orv. 1947.04.14. h Rácz Kálmán 1914. Pereszteg-Beled h 1943.04.14. h Redöcsi Géza 1921. Répceszemere h 1945.06.07. h Regényi-Perényi András 1922. Sopronhorpács h 1945.04.27. h Reiter Pál 1912. Mosonszentpéter h 1946.04. - h Rajkai Károly 1927. Sopron h 1946.09.09. h Radler István 1916. Fertöendréd szkv. 1946.03.12. h Rosmann Sándor 1918. Mesterháza orv. 1944.12.15. h Rik-Ric József 1917. Mosonmagyaróvár h 1945.01.21. h Salamon Lajos 1914. Tét szkv. 1943.08.29. h Sau tér Károly 1904. Győr h 1946.03.04. h Sieger Lajos 1902. Sopron h 1945.02.22. h Scheiber Gyula 1910. Bük h 1946.02.02. h Setl Imre 1921. Magyarkimle h 1945.10.25. h Seitl János 1916. Mosonszolnok h 1947.11.09. h Sár István 1908. Gyarmat h 1945.10.09. h Schweiger László 1923. Cikolasziget h 1945.02.21. h Sári Lajos 1913. Sokorópátka h 1945.03.01. h Stejner András 1913. Fertőrákos h 1946.08.11. h Stejner Pál 1927. Sopron - 1946.03.21. h Simon Tibor 1927. Magyarkimle - 1949.06.01. km Seres Ferenc 1919. Sopron m. h 1943.03.26. h Surtenfelder István 1908. Győr - 1945.04.04. km Siszler Mihály 1900. Rajka h 1946.07.06. h Suszter István 1916. Bőnyrétalap szkv. 1946.10.22. h Stoneinger Lajos 1912. Győr h 1945.09.30. h Simon Lajos 1903. Dunaszeg h 1945.06.19. h Stezin István 1910. Pázmándfalu h 1945.09.21. h Stelcer András 1908. Rajka h 1945.01.11. h Sorong János 1898. Szakony hdgy. 1946.05.16. h Stecina István 1910. Pázmándhegy h 1945.09.21. h Sutina János 1906. Csorna h 1945.01.21. h Sipelc Imre 1919. Kapuvár - 1945.08.25. km Schmidt Pál 1910. Mosonszentpéter h 1949.01.08. h Szalai András - Győr h 1945.01.18. h Szováti Imre 1908. Sarród t.őrm. 1947.03.03. h Szaló Mihály 1914. Ravazd tiz. 1944.12.06. h Szalai István 1919. Lövő h 1946.10.30. h Szalai Miklós 1922. Felpéc h 1945.03.08. h Szalai Fábián 1916. Kapuvár h 1945.09.19. h Szarka József 1910. Rábatamási h 1945.12.16. h Szarvas István 1915. Győr tiz. 1945.02.20. h Szalai Pál 1915. Tárnokréti h 1943.03.21. h Szálas Sándor 1918. Ménfőcsanak h 1945.03.22. h Szily István 1903. Gyirmót öm. 1945.12.17. h Szalai Ferenc 1915. Zsira h 1945.04.04. h Szamosi-Fülöp Ferenc 1917. Sajtoskál rendőr 1948.04.08. h Szalai Antal 1922. Tét őrv. 1945.06.10. h Szalai Károly 1919. Felpéc h 1945.09.12. h Szabó István 1913. Fertöendréd h 1945.03.07. h Szabó Ferenc 1923. öttevény h 1947.06.01. h Szabó Ferenc 1906. Csorna h 1945.03.10. h Szabó Imre 1917. Hegykő őrv. 1945.08.05. h Szabó István 1910. Babót őrm. 1947.01.11. h Szabó István 1909. Mosonszentmiklós h 1946.06.09. h Szabó István 1910. Rábaszovát h 1946.03.08. h Szabó Ernő 1921. Kóny h 1945.06.29. h Szabó Gyula 1920. Győr h 1943.02.13. h Szabó Ferenc 1910. Sopron tiz. 1945.01.28. h Szűcs József 1908. Acsalag h 1946.12.03. h Szűcs József 1922. Kapuvár őrv. 1945.12.28. h Szakács Béla 1914. Sokorópátka szkv. 1947.08.02. h Szeles Lajos 1922. Rábaszentmihály h 1946.11.30. h Szűcs György 1920. Nyúl h 1945.09.11. h Szabó Lajos 1920. Szany h 1945.05.09. h Szeredi Imre 1920. Dunaremete h 1943.03.01. h Szégyeli Antal 1907. Pásztori h 1943.03.26. h Szemedi Gyula 1914. Győr h 1947.08.03. h Sziklai Mátyás 1919. Sopron őrm. 1946.05.19. h Szabó János 1922. Pázmánd h 1945.05.19. h Szabó János 1924. Öttevény h 1946.03.09. h Szilágyi János 1896. Győrszentmárton - 1945.02.24. h Szigeti Iván (János) 1914. Csorna h 1945.05.08. h Szigeti Antal 1912. Alsóvámos tiz. 1946.03.26. h Szigeti János 1902. Moson h 1945.03.10. h Szigyártó Antal 1918. Páli tiz. 1943.05.03. h Szilágyi István 1906. Sarród h 1946.08.15. h Szilágyi Lajos 1914. Szerecseny tiz. 1943.04.16. h Szabó Sándor 1920. Nagybajcs h 1945.04.07. h Szabó József 1910. Dunakiliti h 1945.01.03. h Szabó József 1910. Himod h 1945.06.04. h Szekendi János 1911. Hegykő h - 03.28. h Szabó József 1921. Győrszentmárton őrv. 1945.05.12. h Szabó Károly 1904. Dunaszeg h 1947.08.07. h Szabó György 1911. Rábcakapi h 1943.03.12. h Szabó György 1918. Győr szkv. 1945.03.08. h Szentmihályi Mihály 1912. Győr h 1946.09.21. h Szokolics József 1918. Rábacsanak h 1944.12.04. h Szilbert József 1928. Mosonszolnok h 1946.01.23. h Szocen Imre 1920. Nagybarát h 1946.11.29. h Szorádi Imre 1922-23. Kóny h 1946.02.28. h Szimul János 1914. Moson h 1945.04.08. h Tóth Lajos 1915. Röjzökmuzsaj h 1945.04.20. h Túri Mihály 1918. Csorna h 1947.05.28. h Tüskés István 1920. Kajárpéc h 1943.06.03. h Tüske István 1919. Páli szkv. 1945.11.13. h Turoczi Hubert 1921. Máriakálnok h 1946.02.- h Tóth Lajos 1912. Fertőszéplak h 1946.04.11. h Tischner Kálmán 1921. Győr h 1945.03.20. h Tóth Antal 1925. Enese h 1945.04.- h Tóth Géza 1907. Pinnye h 1945.07.06. h Tóth Sándor 1927. Lébény - 1945. - - h Tóth István 1908. Sobor h - - - h Török Gyula 1922. Sopron m. h 1944.11.22. h Tárcsái Lajos 1914. Bogyoszló h 1945.04.27. h Török Vencel 1917. Gyóró h 1945.03.15. h Tranlliner Ferenc 1905. Sopron h 1943.09.14. h Tremer Károly 1922. Sopron őrv. 1947.06.06. h Tóth Imre 1912. Tápszentmiklós h 1945.08.31. h Tuba István 1920. Rábakecöl őrv. 1944.12.19. h Túli István 1920. Koroncó tiz. 1945.05.21. h Tulner Pál 1907. Levél h 1945.09.23. h Tóth István 1922. Kisbodak h 1946.04.17. h Tribez István 1922. Pinnye szkv. 1945.12.30. h Triber Kálmán 1907. Ebergöc h 1945.08.15. h Túri Imre 1917. Csorna h 1945.10.26. h Umadok Ferenc 1902. Mosonszentjános - 1945.12.05. h Újvári József 1922. Vág h 1945.01.29. h Újlaki Béla 1914. Győr - 1945.03.11. h Udvardi János 1915. Győrszentiván h 1946.03.20. h Vagró István 1895. Kapuvár h 1945.08.14. h Vitéz Kovács János 1926. Mosonmagyaróvár h 1946.04.02. h Vincze József 1920. Mezőőrs h 1944.12.19. h Vaskó-Boskó József 1917. Árpás h 1945.11.16. h Varga Ferenc 1909. Lébény h 1946.01.17. h Varga Imre 1927. Sopron m. h 1947.02.26. h Varga Imre 1915. Sopron tiz. 1945.07.08. h Varga József 1915. Pér h 1947.03.17. h Vuketics Mihály 1908. Horvátkimle h 1945.09.11. h Veigand István 1913. Mosonszolnok - 1946.03.23. h Vencel Mihály 1926. Balf h 1946.11.22. h Veres János 1914. Bőnyrétalap - 1945.03.03. h Vitner István 1921. Rajka h 1945.03.22. h Vadász Titusz 1914. Moson m. őrv. 1947.09.12. h Vozi József 1910. Kisfalud h 1945.11.08. h Verenkó Demeter 1918. Bőnyrétalap h 1945.07.17. h Veitházi Imre 1907. Rábatamási h 1943.03.29. h Vil István 1917. Mihályi h 1945.02.28. h Világi István 1917. Feketeerdő szkv. 1945.12.24. h Világos János 1921. Répceszemere h 1944.11.18. h Vizler János 1922. Gyarmat h 1945.03.06. h Venes István 1903. Ménfőcsanak h 1946.07.04. h Víg Gusztáv 1920. Sopron h 1946.07.04. h Verliker János 1923. Mosonszentpéter h 1946.10.15. h Varga Péter 1913. Kapuvár h 1948.04.18. h Varga Jenő 1919. Farad h 1947.01.12. h Windisch József 1916. Horvátzsidány h 1945.08.22. h Winkler Flórián 1910. Mecsér h 1945.03.09. h Wurzinger István 1909. Lébény h 1945.07.06. h Wachtler Márton 1919. Moson m. h 1944.12.12. h Weiss Antal 1921. Mórichida h 1943.03.09. h Weinstein Emánuel 1902. Kajárpéc h 1943.03.17. h Weiss Pál 1914. Mosonszolnok - 1946.10.22. h Weisz József 1912. Győrsövényháza h 1945.04.11. h Zambul András 1920. Koroncó h 1943.03.20. h Zelenka Ferenc 1913. Szakony h 1946.11.23. h Zolkó Zoltán 1919. Mosonmagyaróvár h 1945.03.18. h Zolkó Ferenc 1914. Győrszentiván h 1943.03.18. h Zimerman Ignác 1925. Sopron - 1945.04.01. h Könyvek a történelemről Bárdossy László a népbíróság előtt Magyar politika a mohácsi vész után Bárdossy László a Teleki­kormányban külügyminisz­ter volt, majd a kormányfő tragikus halála után 1941. április 3-tól 1942. március 9-ig miniszterelnökként is megtartotta régi tárcáját. El­ső ténykedése a Jugoszlá­via elleni német támadás­hoz kapcsolódás volt, alig néhány hónap múlva a ha­diállapot deklarálása a Szov­jetunió, majd Anglia, és az Egyesült Államok ellen. Az 1945.január 2-án Moszkvában aláírt fegyver­szüneti egyezmény viszont kötelezte Magyarországot „a háborús bűncselekménnyel vádolt személyek letartózta­tására és ítélkezésre e sze­mélyek felett.” Az első, aki így a népbíróság elé került, Bárdossy László volt. Fővád­nak éppen a Jugoszlávia el­leni fellépés és a hadiálla­potok bejelentése minősült. Mindezt még súlyosbította 1943-44-es politikai szerep­lése, a háború folytatása mel­letti kiállása. A bíróság 1945 őszén halálra ítélte, efelől a vádlottnak az első perctől nem is voltak illúziói. Inkább vitatkozva mint védekezve kimutatta a magyar politi­ka kényszerhelyzetét, a ma- gyat tisztikar náciorientá­cióját, és feltárta a Párizs- kömyéki békék revíziójában a német-magyar érdekazo­nosságot. Mindez Bárdossy szellemi felkészültségével és stíluskultúrájával előadva a hallgatóságot, ekkor még nem kiválogatott hallgató­ságot, és a szélesebb közvé­leményt is a vádlott pártjá­ra állította és kérdésessé tet­te az ítélet jogosságát. Ezzel szemben állt a sajtó, később a történetírás egyoldalúsá­ga. így aztán egy tekintélyes közvélemény és a hivatalo­san forgalmozott álláspont igen messze került egymás­tól. A per végleges politikai volt, nem igazságot akart, hanem megtorlást, elvitatni Bárdossy személyes tisztes­ségét és szakértelmét is. A bíróság hallatlannak vette a vádlott alapfelfogását, hogy ugyanis felelősségét elisme­ri, bűnösségét nem. Az el­telt évtizedek még kérdése­sebbekké teszik az ítélet ke­ménységét, különösen mi­óta a „minden máshogy volt” jegyében az elmúlt rendszer elítéltjeit szinte automatiku­san felmentjük. Idézve az összehasonlítást is, hogy a hitlerista népelnyomást ki­szolgáló Ausztriában 32 sze­mélyt végeztek ki ilyen bű­nökért, Magyarországon 189-et. A per anyaga jelent meg Princz Pál bevezető tanul­mányával, részletes és tár­gyilagos jegyzeteivel. A be- vező a többé-kevésbé eddig is ismert életút felvázolásán túl a vád tárgyává tett moz­zanatokra összpontosít, ele­mezi a kritikus döntési hely­zeteket. A tanulmány fő kö­vetkeztetése: Bárdossy nagy felelőssége, hogy olyan há­borúba vitte az országot, amelyhez nem fűződött nem­zeti érdek. (Csak hát ezt utó­lag azért könnyebb eldönte­ni - teheti hozzá a mai olva­só.) A háborúból az adott kö­rülmények között kimarad­ni államférfi feladata lett vol­na, és Bárdossy nem volt az. „Jóval átlagonfelül okos em­ber volt - írja Printz Pál következőleg az is tisztán lát­ta, hogy nem államférfiúi al­kat. Úgy véljük, nem takti­kázott, hanem őszintén be­szélt erről a tárgyalás során, amikor magát tisztviselőnek vallotta.” 1942 márciusa, a minisz­terelnöki tisztségből elmoz­dítása után történelmi ta­nulmányokba kezdett, 1943- ban és néhány hónappal ez­előtt új kiadásban is megje­lent Magyar politika a mo­hácsi vész után című köny­ve. Érdemes történelmi szak­munka ez, a tárgyra vonat­kozó irodalom és kiadatlan levéltári források alapján te­kinti át a Mohács utáni ne­gyedszázad politikai, diplo­máciaieseményeit, központ­ban Fráter Györggyel. Iga­zában azonban minden szak- szerűségével együtt is átlát­szó történelmi példálódzás, a szövegben és még inkább egy epilógusnak mondott utószóban félreérthetetlen célzások saját korára és te­vékenységére. Az összegezés pedig így: „Tévedés lenne azt hinni, hogy Fráter György azt cselekedte, amit általá­ban „hintapolitikának” hív­nak. Politikájának alapelve éppen az volt, hogy a szem­ben álló feleket lehetőleg tá­vol tartsa az országtól, s nem az, hogy erőviszonyok vál­tozása szerint hol az egyik­nek, hol a másiknak bizto­sítson befolyást és szerepet az ország életében. Csak a balgák áltatják magukat az­zal a rövidlátó „bölcsesség­gel”, hogy nem kell egyebet tenni, mint mindig az erő­sebb mellé állni. Mintha elő­re tudni lehetne, ki lesz az erősebb, s a fordulatok ide­jén a gyáva átsettenkedés a másik táborba nem idézné fel előbb-utóbb kétszeresen azt a veszedelmet, amelyet el akartak kerülni.” Talán a legkínosabb mégis az epiló­gusnak a Fráter Györgytől kölcsönzött mottója: .Az én sorsomat az égben vezérlik, kocsija biztosan halad, ve­zére pedig csalhatatlan.” Nem csoda, ha Bajcsy-Zsi- linszky korábbi személyes rokonszenvét feladva indu­lattal fakad ki a szerző és műve ellen. Az 1960-as években Ne- meskürty ismeretes művé­vel és alkalmasint 1956 ha­tására alapos vizsgálat tár­gya lett Mohács és a követ­kező évtizedek, egy idő után már lehetett hivatkozni a Bárdossy-könyvre is. A mú­ló idő megmutatta, hogy szakmunkának jó, önigazo­lásnak nem. A történelem nem példatár, nem előrán­gatott hasonlóságokon mu­tatja meg tanulságait. Grábics Frigyes Élők között, hazafelé „... fogjuk egymás gyöngülő kezét” Gyűlnek a könyvek asz­talom jobb oldalán. Azok, amelyeket jó szívvel szeret­nék ajánlani másoknak is, s amelyek nekem is élményt jelentettek. Mert hiszem, hogy mások is hozzám ha­sonlóan szeretik lapozgatni a szép könyveket, s mások is többször ráfeledkeznek egy-egy versre. S mások is saját érzéseiket vélik felfe­dezni egy-egy könyv tükré­ben. Tollas Tibor Hazafelé cí­mű könyvét 1992-ben már második bővített kiadásban adta közre az Antológia Ki­adó. Megjelentetésével a szer­kesztők nemcsak azt sugall­ják, hogy az, amit valaha a század második fele magyar lírájának véltünk torzó, cson­ka Tollas Tibor neve nélkül (s Thinsz Géza, Faludy György és mások lírája nél­kül), hanem azt is, hogy az irodalmi kirekesztés egyet­len formája sem fogadható el. Mindjárt a könyv elején a Bebádogoztak minden abla­kot. Ez volt az első Tollas Ti­bor-vers, amit a nyolcvanas évek végén először hallot­tam tőle. Az 1953-ban Vá­cott keletkezett vers szelíd hangjával, könnyű metafo­ráival és súlyos tanulságá­val ütött szíven akkor, s meg­rendülés nélkül nem lehet ma sem elolvasni: „Az élet­ből csak ennyi fény maradt: / Csillagos ég, tenyérnyi nap­sugár. / Ezt vártuk nap-nap, homályos falak / Üregéből esténkint-délután. / S elvet­ték ezt is, a tenyérnyi napot, / Bebádogoztak minden ab­lakot". S az utolsó versszak, a hosszú, fényre vágyó vers utolsó strófája: „A rádiók csak üvöltsék rekedten / A szabadságot s az ember jo­gát. / Itt érzi csak befalazott testem / A milliókkal Moszk­va ostorát. / S Váctól Pekin- gig zúgják a rabok: / - Ha nem vigyáztok, az egész vi­lágon / Bebádogoznak min­den ablakot!”. Négy évtized termését gyűj­ti egybe a Hazafelé kötet, Tol­las Tibor életművét. Azét a Tollasét, akinek megyei kö­tődése is van, hét évet töl­tött ugyanis Sopronban a honvéd reáliskolai intézet­ben. Innét került aztán Bu­dapestre, a Ludovika Aka­démiára. 1945 után a de­mokratikus honvédség tiszt­je, majd 1947-ben letartóz­tatják, s 1956 júliusában szabadul. A váci börtönben érik költővé, 12 kézzel írott füzete celláról cellára ván­dorol. A forradalom alatt a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztje. A forrada­lom után Nyugatra távozik, s 1956. december 1-jénmeg- jelenteti a Nemzetőr című la­pot, s ennek megszakítás nélkül szerkesztője, kiadó­ja. írásai, versei a rendszer­váltásig csempészárunak, tiltott gyümölcsnek számí­tottak. Ami a gyűjteményt olvas­va meglep, az az egységes, tiszta hang, a dalba oltott szelídség, szomorúság, s a rendíthetetlen hűség. Nin­csenek trükkök, meglepő já­tékok, mégis modem, friss versek foglalata a Hazafelé. Talán a keserű tapasztala­tok tették bölccsé, talán a honvágy elégikussá őket. S talán a versek sorai közt áramló remény saijasztott élettől telített metaforákat. Egy biztos, Tollas Tibor élet­műve szervesen illeszkedik a magyar hagyományokba, mindenestől magyar sors­kérdések eredeztetnek ver­set. S minden gondolat mö­gött ott izzik a haza: „Tart­suk ahálót, társak, láthatat­lan, / így fogjuk egymás gyöngülő kezét. / S kékülő szájjal, éhen, félhalottan / Gyűl már a kincsünk ezüs­tös szavakban / S küldjük keletre, hazám, tefeléd”. A könyv bevezetőjét s a hátsó borító szövegét Lezsák Sándor írta. A fényes sza­vak, a költőtárs szavai még ma is szívet melengetőek: „Működjön végre a nemzet szabadon, a részek egymást erősítve, gazdagítva, s mű­ködjön bennünk a nemzet olyan egyszerűen, ahogy most főikéi a Nap az abla­kon túl, itt Lakitelken". Tollas Tibor mindent meg­tett, hogy fölkeljen a Nap. Böröndi Lajos Tollas Tibor Testamentum Lippóczy Miklós unokábátyámnak Kérlek Uram, mert van hozzá hatalmad, ne adj lelkemnek örök nyugodalmat. Halálon túl is égjen, nyughatatlan lobogjon tovább új és új tavaszban. Gyújtson szíveket s ahol hit már nincsen, kihúnyó lelkek közt is lelkesítsen. Legyen lidércláng a nyomvesztö lápon, hogy minden hazátlan hazataláljon. S kihűlt porunk, ha visszatér az áldott szülőföldre, szüljön ott szabadságot, hol szemfedőnek a hazai kék ég borul fölénk... Csak akkor add a békét. Garfield, 1984

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék