Kisalföld, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-08 / 106. szám

1993. május 8., szombat KULTÚRA HEGEDŰSIRATÓ Találkozás a koncertmesterrel Farmerban hegedül, ami­kor ráköszönünk. A minden­napi gyakorlás. Ő azért van itt a Győri Filharmonikusok Zenekarának próbatermében, mi meg azért, hogy vele be­szélgessünk. Nem mindennap ismerkedhet meg az ember koncertmesterrel. Pedig érde­mes. -.Tulajdonképpen mit je­lent az, hogy koncertmester - így az első kérdésünk Németh Gézához, miután a próbate­rem néhány székét közelebb húzzuk a kottatartóhoz. - Összekötő ő a karmester és a zenekar között. A kon­certmester dolga, hogy egysé­gessé tegye a dinamikát, a ze­nei kifejezést. - Valószínű még így sem ér­ti mindenki Sőt, ha azt mon­dom, kijelöli a kottát, meg ilyes­mi, akkor még úgy sem érti az, aki nem hangverseny-látoga­tó. Mondjuk sportnyelven, van hasonlata? - Talán. A pozíciómat ne­hogy túlértékeljem, de azt is mondhatom, mint a csapat­­kapitány. - És hogyan lesz valakiből kapitány, azaz koncertmes­ter? - A tanárképzős diploma­koncertemet hallgatta meg Sándor János karnagy úr, s még el sem pakoltam a hege­dűt, fölajánlották a filharmo­nikus zenekarban a koncert­­­mester-helyettességet. Ennek huszonhárom éve. Szóval, ná­lam így kezdődött. - Van úgy, hogy a karmes­ter intése nem mindenki szá­mára világos? - Előfordul. Ilyenkor jön a koncertmester, aki a lélegzet­­vételt is érzi. „ - Az is megeshet, hogy a karnagy nincs formában, hogy... szóval egy picike baki Akkor mi van? - Ez is előfordulhat, ilyen­kor a hetven-nyolcvantagú ze­nekar abban a pillanatban ka­marazenekar lesz, azaz egy­másra utáltakká válunk, ilyen is van, szerencsére ritkán. -Akkor a koncertmesternek nagyon jónak kell lennie. - Illik legalábbis. - Sokat dolgozik? - Mivel nem tanítok, dél­után is gyakoriak, ha nincs éppen hangverseny. Nagyon szeretem a mi zenekarunkat, annyira, mint a szép muzsi­kát. Mert lelkiismeretesek, szorgalmasak. - Ki muzsikált a családban? - Édesapám hegedült, de műkedvelő módon, édes­anyámnak pedig nagyon szép hangja volt. - Most hány éves? Már azért kérdezem, hogy a zenész med­dig zenész? - Ha a jóisten egészséget ad, akkor nagyon sokáig ze­nész a zenész. Én most negy­venhét éves vagyok. - Igaz az, hogy fizikai mun­kavégzéshez is hasonlítható erőkifejtésre van szüksége a zenésznek? Mint ahogy az or­vos, a festő sem csak ésszel dolgozik... - Mint egy asztalosmester­nek, igen, körülbelül olyan mértékű fizikai munkával is felér a hegedűs játéka. De mind semmi ahhoz az élmény­hez, mint amit kapunk egy si­keres koncert után a közön­ségtől. Még a gyerekektől is, s őket nagyon fontosnak tar­tom, együtt kell nőniük a ze­nével, hogy végül is ne legye­nek belül üresek. - Van családja? - Fiam van, de már joghall­gató és azért játszik hangsze­ren is. - Eddig a karmester rövid­zárlatáról szóltunk. S a kon­certmesternél mikor volt rövid­zárlat, mondjuk a huszonhá­rom év alatt? - Kétszer. Mikor meghalt az édesanyám, s amikor ellop­ták a francia mesterhegedű­met. Szakiskolás koromban nyertem a hangszert egy he­gedűversenyen, már szinte családtagnak számított. - Hogyan tudott aznap ját­szani? - Hogy hogyan, azt ma sem tudom. Azóta is keresem azt a hegedűt, ami legalább ha­sonló módon a szívemhez nő­hetne. -Akkor meg se kérdezzem, hogy ha még egyszer szület­ne... -... igen, akkor is hegedül­nék és talán szerencsém is lenne, és kijelölnének ismét koncertmesternek. Annyi szé­pet megértünk együtt ezzel a zenekarral, hogy nem mon­danék le róla. - Hangversenykor hol a he­lye a koncertmesternek? - Az első hegedű első pult­jánál, s ha zenekari szóló van, akkor azt a koncertmesternek kell eljátszania. -Azaz első pult... - A kottatartóról van szó. - Győrben jó zenésznek len­ni? -A zenekar tagjának jó len­ni, nekem legalábbis, úgy lá­tom, sok a zeneszerető ember a városban. S kapunk egy ajándékmu­zsikát. G. Szabó M. Fotó: Szűk D. Hódolat a hangszerek királynőjének Az orgona hangjainál A hangszerek királynőjének mondják. Története évezre­dekre tekinthet vissza. Győrött, Adyváros egyik hangulatos, szépen berende­zett lakásában ülünk és be­szélgetünk egy magam kora­beli férfival, akinek egyedüli szenvedélye az orgona. A la­kás falain a világ legkülönbö­zőbb tájain található orgonák képei. A dolgozószoba falain könyv- és kottaállványok, raj­tuk hanglemezek, kazetták, fényképalbumok és orgona­művek kottái. Hogyan veze­tett Hámori Mátyás nyugdí­jas zenepedagógus életútja az Esztergomi Érseki Tanítókép­zőtől a pécsi tanárképző főis­kola matematika szakától Győ­rig. A matematikától az orgo­náig, illetve az orgonamuzsi­ka iránti rajongásig? -Tulajdonképpen karmes­ternek, vagy zeneszerzőnek készültem. Az orgonamuzsi­ka iránti rajongásom már esz­tergomi diákkoromban elkez­dődött. Az ottani híres iskola mindössze impulzust nyújtott a muzsikához, mely 1941-től napjainkig életszükségletem lett - hallom tőle. - Az itt ta­lálható 700 analóg hangle­mezből több mint 130 orgo­namuzsikát rejt, a 400 kazet­ta mindegyikén orgonamuzsi­ka-felvételek vannak. Büszke azonban az albumaimra va­gyok, amelyekben ragasztott levelezőlapokon, fényképfel­vételeken a világ minden tá­járól­­ az USA-tól, Japánon keresztül, a Bahama-szigete­­kig található leghíresebb or­gonák láthatók. Könyveim nagy része az orgonák törté­neteit ismertetik, a kották pe­dig mind orgonaművek par­titúrái. Szeretem ugyanis hal­lani, amit látok és látni, amit hallok... Leemelek néhányat a leme­zek közül. Az egyiken Pierre Cochereon a párizsi Notre Da­­me-katedrális orgonáján imp­rovizál. - Kapcsold be rádió­­készülékedet május 2-án, va­sárnap. A Bartókon reggel nyolc után ugyanezt a felvé­telt hallhatod - igazít el Há­mori Mátyás.­­Valóban azt hal­lottam.). Az albumokat forga­tom, az 1600 fénykép és le­velezőlap mindegyikén egy­­egy orgona. Az ország legna­gyobb ilyen gyűjteménye. Nagy szeretettel beszél híres győri orgonaművészekről, Ruppert Istvánról, Cziglényi Lászlóról és Hoffmann Lászlóról vala­mint híres győri orgonaépí­tőkről, Albert Miklósról, Ta­kács Pálról, Jáky Györgyről. Zeneszerzői munkásságát szerényen nem említi, pedig tudom, hogy orgonaátiratait Peskó György, Ruppert István és Pierpaolo Turetta is előad­ta. Szent István-fantázia cí­mű művét Ella Istvántól és Faragó Laurától hallhattuk Pannonhalmán. Ugyanott volt ősbemutatója a spanyol Rod­rigo Gitár szimfóniája átiratá­nak. Beszélgetésünk közepette csodálatos J. S. Bach muzsi­kát, az esz-moll prelúdiumot és fúgát hallgatjuk. Közben az orgonák győri szerelmese szinte magának mondja az alábbiakat: J. S. Bach talán államférfiként össze tudta vol­na békíteni korának szemben álló erőit. A katolikusok és protestánsok is szemben áll­tak akkor egymással. Bach nem szegődött egyikükhöz sem. Istenhez, Krisztushoz szóló zenével mondta el véle­ményét. Protestáns volt, de megzenésítette a teljes kato­likus mise szövegét: a h-moll mise talán legjelentősebb mű­ve. Azt már közösen állapít­juk meg, hogy a bachi tole­rancia, ahogyan azt Yehudi Menuhin írta: „az emberiség egyenletes temperálása”. Ezért a célért küzdünk napjaink­ban is... Imre Béla KISALFÖLD 15 Halmos­művek pódiumon A MUZSIKA VARÁZSA A Halmos László Társaság a közelmúltban tartot­ta tavaszi találkozóját Győrött. A Baráti Kör titkára, Kassai Lajos, fél év eseményeit idézte és a Halmos­művek pódiuméletének gazdag krónikáját adta. Beszámolt az óév-újév ünnepkörének elhangzott szakrális műveiről. Győrött és tágabb vidékén öt al­kalommal énekelték a Karácsonyi misét, mely igen népszerű az énekkarok körében. Muzsikushagyomá­nyokkal rendelkező Győr zenei életében kiemelkedő esemény volt a Halmos-Reményi szerzői est. E kö­zös hangversenyen megkésett ősbemutatóként éne­kelték Halmos-Tűz Tamás Boldogság című oratóriu­mát. A Győri Nemzeti Színház kórusát Gál Anikó kar­igazgató vezényelte a városháza dísztermében, s Be­de Fazekas Csaba átélt baritonszólójával, Cziglényi László orgonakíséretével osztatlan sikert arattak. A téli hangversenyek évadjában Halmos-műveket éne­keltek még Sopronban, Szombathelyen, Szekszárdon, a szlovákiai Nagymegyeren, a város ősi belvárosi temp­lomában, s a Magyar Rádió Bartók adásában is. Nyugati emigráns művészeink Veszprémben éne­kelték március 6-i műsorukban a Mózes imája című Halmos-művet, Tollas Tibor szövegével. A Veszprém Városi Vegyes Kar e programja, Erdélyi Ágnes kar­nagy vezetésével, az est fénypontja volt. Ünnepi elő­adás keretében mutatta be a Fővárosi Tűzoltózene­kar a Flórián, Flórián című indulót, harminctagú együttesével, mint a Halmos-Kassai szerzőpáros egyik legújabb szerzeményét. A Zrínyi utcai Duna-palota közönsége hálás tetszéssel ünnepelte a zenekari elő­adást és őrnagy-karmesterét Pajzs Gábort. Mosonmagyaróvár művészvendégei, Kiss Veroni­ka és Szodtfridt Gyula tanárok, városuk énekegyüt­tesének üdvözlését hozták a Baráti Körnek. Kama­rakórusuk - mint hírt adtunk róla - a közelmúltban Halmos László nevét vette fel. A névadó több voká­lis művét ismételten sikerrel adták elő. . ....­­. . „Hidat” építettek Főiskolások az autista gyermekekért „Ki lakozik arcunk mögött? Ember, aki vélt uralkodói helyzetében közömbösen szemléli mások testi és szellemi nyomo­rúságát? Ember, aki a betegeket legszí­vesebben pincébe, lakatlan szigetre, az űrbe száműzné?” Villányi László költő e kérdéseket is fel­teszi az autista gyermekekről az autista gyermekekért írott soraiban. A közvélemény a múltban sajnos gya­korta idegenkedve, kívülállóként, önma­gától kirekesztve, csendes szemlélődés­sel tartotta távol magát sérült társaitól. Ez az elmúlt évtizedekben kialakult me­rev, hárító szemléletmód oldódni látszik napjainkban, egészséges emberek-mind többen - segítő kezüket nyújtják értelmi­leg, vagy más módon sérült társaiknak. Teszik számosan mindezt fesztelenül, magától értetődő természetességgel, könnyedén, barátsággal. Ez a természetes „kéznyújtás” jellemez­te a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának hallgatóit is, akik a tanév során zenei tehetségükkel, rend­szeres hangversenyeikkel, a zenés gyer­mekjátékokkal együtt barátságukat és szeretetüket is adták a Türr István úti Au­tista Kísérleti Csoport sérült növendéke­inek. A zeneművészeti főiskola zenekará­nak jótékony koncertje is elsődlegesen nem csupán anyagi segítséget szándéko­zott juttatni az Autista Gyermekekért Ala­pítvány javára, hanem­­ halhatatlan ze­neköltők műveinek interpretálásával­­ kö­zel hozták ép és sérült embertársaikat egymáshoz, „hidat” teremtettek betegek és egészségesek közé. Gere Júlia, Hollósi Orsolya, Horváth Di­ana, Ilkei Lehel, Kolledich Edit, Kovács Ad­rienn, Matyi Miklós, Menyhárt Ágnes, Pfef­fer Lilla, Pál Ildikó, Szabó János zenemű­vészeti főiskolai hallgatók az autista gyer­mekeket patronáló „zenészteam” tagjai­ként tehetségükkel, szeretetükkel szép­séget teremtettek, mosolyt, örömöt vará­zsoltak a sérült gyermekek arcára az egész tanév során. Véleményem szerint Villányi László kér­dései egyben feleletek is e nemes célú cse­lekedetek láttán: „Ki lakozik arcunk mögött? Ember, aki nem tagadja meg gőgösen génjei paran­csát, s figyelni tud társaira? Ember, aki gyengeségében úgy lesz erős, hogy feleme­li az elesetteket? Ember, aki örömmel ad, mert méltó életet akar élni?” Úgy gondolom, eme felsőfokú attitűd példakép lehet mindazok számára, aki­ket az elmúlt évtizedek torzult ideológiá­ja tévútra vezetett (a szocializmusban min­denki egészséges, boldog, megfelelő kö­rülmények között él) és eme hamis kép következtében alig vett tudomást sérült embertársairól. Hiszem azt, hogy a „segí­tő kezek” száma egyre bővül, és a társa­dalom empatikus készséggel befogadja, elfogadja, és szeretetével enyhíti sérült társai életét. Zubriczky Mária

Next