Kisalföld, 1993. szeptember (48. évfolyam, 204-230. szám)
1993-09-27 / 227. szám (226. szám)
1993. szeptember 27., hétfő Gitár, trió és balett „S te, aki itt ülsz csodára várva, / ne feledd, hogy a csoda melletted ül, csodára várva. ” Bak Zoltán FIATALOK A versenyló bokszba készül Nem szeret beszélni. Saját magáról végképp nem. Mondja is, hogy keressem meg a barátait. Majd ők elmondják róla, amit tudni érdemes. Őszintén, s az igazat. Mégse adom fel. Faggatom. Nehezen megy. Nem „vevő” a csacsogásra, de válaszol. Tőmondatokban. Bak Zoltán Győrben él. Gitárművész. Zeneszerző. Sokak szerint zseni. Mások szerint „csak” zseniális. Valamire készül. - Ritkán láthatunk egész estét betöltő műsorral a színpadon. Ősszel hármat is tervezel a Bartók Béla művelődési házban... - Régen játszottam már Győrben. Összejött annyi anyag, amivel színpadra lehet lépni. Az első előadás szólókoncert lesz Rohanó vadászok címmel. A novemberin bőgős, fuvolás, gitáros trióval lépek fel, a karácsonyi estre a Győri Baletttel készülünk. A balettesten három darabot táncolnak a zenémre: Szemtől szembe. Az ígéret földje: Az élet utolsó pillanatáig címekkel. Elképzelésünk szerint élő zenére adjuk majd elő. - A balettben a zene tized másodpercnyi csúszása felboríthatja a koreográfiát. Olyan improvizatív előadó, mint te, tud „Megálljz!” parancsolni a kezének, hogy ez ne történjen meg? - A próbákon majd kiderül. Mikor egyedül lépek fel, mindig a jelen lévő közönséghez igazítom a dalok sorrendjét. Hiába terveznék műsorrendet, ha nem vagyunk egy hullámhosszon, nem ér semmit az egész. Ha mindig ugyanazt játszanám, élő lemezjátszó lennék. - Meddig fontos neked egy koncert? A tudatig, hogy színpadra lépsz, vagy az előadás végén felhangzó tapsig? - Minden alkalommal, mikor fellépek olyan érzésem van, mint egy versenylónak, akit start előtt beraknak a bokszba. Aztán eltűnik a feszültség, nem marad más, csak a zene. Utálom a pulpitusra kiülést, mert ha nem történik meg a csoda, hiába mentem el. Ha sokáig nem hívnak, kifordulok magamból, valahol mégis csak kell, hogy játszhassak. - Az emberekkel csak ilyen „koncertközi” kapcsolataid vannak? - Messze érzem magamtól az embereket. Életveszélyes dolog a közelség. Mindenki belekényszeríti magát egy szerepbe, nem tudnak őszinték lenni. - A felelősség elhárítása nagyfokú felelőtlenség, struccpolitika... - Igaz, de amíg nem vagyok felelős magamért, másokért sem lehetek az. Koncerten sem úgy játszom, hogy megmutatom magam. Csak a színpadon vagyok és közvetítek. A zene megfoghatatlan. Nem azért írok zenét, mert akarok. Nem tudok nem írni. - A polgári értékek is elfogadhatatlanok számodra? - Polgári szinten nincs rendszer az életemben. Sőt, egyáltalán nincs. Az ember vagy muzsikál, vagy pénzt keres. Ha igazán a zenéléssel kellene családot eltartanom, akkor már nem én lennék, és aki addig szeretett, már nem szeretne. - Illúziókat kergetsz? - Lehet. De mit kergessen az, aki muzsikál? -A verseid hogyan viszonyulnak a zenédhez? - A zenében is vannak kétségeim, de az írásban még inkább. A zenében nem kell magyarázni, az írás viszont félreérthető. A zene az egyetlen, ami örökké él. WERNER K. Fotó: SZŰK ÖDÖN KISALFÖLD 9 • • Önkormányzati döntésre várva „Ha lenne egy tér, ami a miénk” A kerékpározás előnyeiről már sokat hallhattunk az egészségünkre, és az egyre szennyeződő környezetünkre vigyázóktól, s egyre gyakrabban olvasni a hirdetések között: „üzemképes Trabantomat kerékpárra cserélném". Az idő malma lassan őröl. Az új kerékpárutak építése nem halad gyorsabban, mint az ország szekere általában, de az áruházak kirakataiban egyre többféle gép nélküli kétkerekű csoda kelleti magát. Köztük olyanok is, melyek nem csak egyszerű kirándulásokra, hanem akrobatikus mutatványok bemutatására is alkalmasak, olyannyira, hogy a kevesek kezdeti szórakozása sporttá nemesült. A hazánkban alig pár éve ismert, és elterjedt sportnak máris sokan hódolnak országszerte, így Győrött is. Az újonnan alakult kerekes Bad Boys klub tagjainak az újvárosi Gorkij Művelődési Ház adta segítségét, és átmeneti megoldásként az udvarát is a gyakorlásra. Bár látványnak sem utolsó, amit a fiúk művelnek, mégsem nyerték el mindenütt a lakók osztatlan rokonszenvét. Ez némileg érthető is: a kerékpározás e" formája sok gyakorlást igényel, és nem tartozik a veszélymentes sportágak közé, arról nem beszélve, hogy megfelelő gyakorlótér hiányában a gyep és a padok látják kárát az „edzéseknek” . Ám, hogy komolyan gondolják amit csinálnak, jelzi: Budapestre utaznak fel kerékpárostól, máshol pálya nem lévén. Van egy vágyuk. Egy tér, ami csak az övék. Ki is nézték maguknak a Pogány Imre és a Cuha utca kereszteződésében lévő, régóta kihasználatlan futballpályát. Mint mondták, megjavítanák a kerítést, rendbe hoznák a környékét is, s ez biztosíthatná a felkészülésüket az országos bajnokságokra, versenyekre. Tervük megvalósításához már találtak néhány merész kedvű vállalkozót, aki üzleti lehetőséget látott a fiúk „szabad stílusú” kerékpározásában. A pályáért cserébe jótékony és egyéb célú fellépéseket, látványos bemutatókat vállalnának a város rendezvényein. Hivatalos kérelmük már megérkezett az illetékes osztályra, s volt, aki biztatta is őket. Már csak a városi önkormányzat igenlő jelzése szükségeltetik. K. L. A. Fotó: SZŰK / / AURORA - Újra egy kis anarchia Hétfő este az A-klubban Lassú hétfő délután. Győrszentiván, Foci presszó, a banda törzshelye. Az Auróra bevetésre készül. Néhány poén a hétvégéről, aztán indulás. Győr főiskolai klub. A terem végében alacsony dobogó, rajta egy kisebb „hangcucc” meg az alapok. 21.30.: Megtelik a helyiségfőiskolásokkal, kockás inges lányokkal, és a régi fiúkkal a kezdeti időkből. Az előzenekar már bemelegítette a füleket és a büfét. Aztán, ahogy egy igazi klubban szokás egy rövid Helló után, egyszerűen belekezd a banda. Vigi a régi gitárjával ügyeletes kütyükkel a nyakában, Pólyák a dobok mögött, Galacs basszus-glattnadrágban. A jelre váró „küzdők” a zenekar előtt pogóba kezdenek. Néhány dal az előző és az új lemezről. Kertelés nélküli szövegek a máról, holnapról, kormányról, szabadságról. Egyre jobban szinkronba kerülnek a lábak, húrok és dobok. Dalok 1991-ből. Mintha visszatért volna az egykori klubok hangulata, amikor havonta játszottak itt a fiúk. Újra szól az „Egy kis anarchia”. Izzadt testek lüktetnek. A küzdők tánca egyre gyorsul. Gulacs a plafonig ugrál és keményen döngeti a falakat. Fergeteges klubpunk a teremben. Megállíthatatlanul, szünet nélkül nyomul a zene. Meglepetésként egy régi dal. Hello Mister. Még a törzsvendégek is elhagyják a büfé pultját. Nyolcvan perc gyorsulás után, vége. Illetve ráadásként a Bella Ciao és a klasszikus Sex Pistols-dal az anarchia az Egyesült Királyságban. Rövid üvöltések, és taps. Izzadt, feszültségmentes arcok, zúgó fülek. Senki sem siet sehová. Vigi a lányokkal, a menedzser a rendezőkkel egyezkedik. Galacs sörözgetésbe kezd régi és új ismerősökkel. Szó esik a nyári nagy bulikról, majd az új anyagról, amelyik a jövő hónapban jelenik meg kazettán és CD-n Feltámadás címmel. - Úgy pörgött, ahogy kell - szólt oda búcsúzóul egy fiú a kocsiba szálló zenekar tagjainak. Valóban úgy Auróra-buli volt hétfő este az A-klubban. B. CSERPES LÁSZLÓ