Kisalföld, 1993. október (48. évfolyam, 231-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám

6 KISALFÖLD ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! A JURKER Kft. 6 fordulós játéksorozatának utolsó fordulója, mely a KISALFÖLD szeptember 15., szeptember 23., szeptember 30., október 7., október 14., és október 21 -i számában jelent meg. VI. forduló 1./ Melyek a DUNATHERM ablakok, erkélyajtók legfőbb jellemzői? 1. jó hőszigetelés 2. magas készültségi fok variálhatóság sorolhatóság jó esztétikai megjelenés kedvező ár 3. csak a kedvező árfekvés 2.1 Milyen nyitásmódokkal készülnek a DUNATHERM termékek? 1. csal oldalnyíló 2. oldalnyíló, bukó 3. oldalnyíló bukó bukó-nyíló középen nyíló 3./ A DUNATHERM ablakok, erkélyajtók tok- és szárnykeretei hányas ütközéssel kapcsolódnak egymáshoz? 1. kettes 2. hármas 3. egyes 4. / A DUNATHERM nyílászárók üveggel vagy üveg nélkül készülnek? 1. dupla üveggel 2. üveg nélkül 5. / A DUNATHERM Márkabolt melyik főútról közelíthető meg Sopronban? 1.85-ös 2. 84-es Beküldési határidő: október 25. Beküldési cím: JURKER KFT. 9400 Sopron, Kölcsey u. 5. Sorsolás: OKTÓBER 29-ÉN. (73448/1 /1 )) SEMPERIT - T­ÉLIGUMI-AKCIÓ! október 1-jétől november 15-ig 10% árengedmény! Reisen Ritz Kft. 9400 Sopron, Győri út 17. (75557/2/2F) Előadás-sorozat A zsinati egyházképről A Bencés Diákszövetség soproni szervezete „Bencés lel­kiség” címmel előadás-soro­­­zatot indít a Bencés-temp­lomban, amelynek fő témája: a zsinati egyházkép és litur­gia. A kezdeményezés célja, hogy az emberek téveszméket nélkülöző, korszerű ismere­teket kapjanak a modern egy­házról, a vatikáni zsinat óta eltelt időszakot átfogóan. A hagyományteremtő kez­deményezés első előadására pénteken kerül sor, a diák­­szövetség soproni csoportjá­nak Asztrik-napi ünnepi összejövetelén. (A város volt bencés gimnáziuma Szent Asztrik nevét viselte.) Az eseményre Sopronba ér­kezik dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, aki az este 6 órakor kezdődő szentmise keretében a zsina­ti egyházképről, annak idő­szerű kérdéseiről szól a hívek­hez. A „Bencés lelkiség” novem­berben dr. Sólymos Szilvesz­ter pannonhalmi atya liturgi­át taglaló háromrészes elő­adásával folytatódik. A szerző is meglepődött Bartók honoráriuma • A Svin korábban megne­vezett számának másik érde­kességéről már jóval többet tu­dunk, mint a korabeli újságíró. A II. vonósnégyesét Bartók néhány hónappal első észak­amerikai hangversenykörútja előtt, 1927 szeptemberében fe­jezte be. A kompozíció kézira­tát magával vitte, majd beadta a Musical Found Society of Phi­ladelphia pályázatára. „Kerek 13 hónappal a mű elkészülte után eldőlt a pályázat sorsa - írta Kroó György -, a zsűri, amelynek Mengelberg és Reiner Frigyes is tagja volt, az első dí­jat megosztotta Bartók és Ca­­sella között.” Bartók egyébként örült a „rek­lámnak” - folytatja Kroó, „és nem titkolta, hogy a ráeső há­romezer dollár lehetővé teszi anyagi fellélegzését.” A díjnyer­tes III. vonósnégyest 1929. feb­ruár 19-én a londoni Wigmore Hall-ban, márciusban pedig Bu­dapesten mutatta be a Wald­­bauer-kvartett. Maga Bartók másként vélekedett mind a pá­lyamű elbírálásáról, mind a pá­lyázati díjról. Ezt bizonyítja az a levele is, amit Reiner Frigyes karmesternek Budapestről cím­zett Westportba, 1928. október 29-én. Lássuk az idevonatkozó részeket! „Kedves Barátom! Nagyon köszönöm neked azt az üdvözlő táviratot, amit Mur­­rayval együtt küldtél. De ne gon­dold, hogy ez volt az első hír. Az est hírszolgálata megelőzött benneteket, amennyiben okt. 2-án délután az volt benne, hogy 6000 dollárt nyertem! Ez gya­nús volt nekem, és csak este érkezett táviratod után nyugod­tam meg kissé, hogy hát úgy látszik mégis nyertem valamit. Pár nap múlva külföldi újsá­gokból megtudtam, hogy leg­alábbis négyen nyertünk vala­mit: hogy ki mennyit, azt a sok ellentmondó hírből nem lehe­tett kihámozni. Tehát vártam türelemmel, míg végre a na­pokban megérkezett a phila­delphiai levél az ügy pontos le­írásával (na és a csekkel). Mon­danom sem kell, mennyire „jól jött" ez a pénz, most kissé sza­badabban tudunk lélegezni, a reklámról nem is szólva. Hogy mekkora szenzáció volt ez itt Pesten, azt alig lehet elkép­zelni. Hatezer dollár. Én kez­dettől fogva mondtam minden­kinek, hogy az összeg nem le­het ennyi, de hát hiába, most már úgy él a köztudatban, hogy 6000-et nyertem. Én már nem is számítottam nyerésre, annyi­ra elhúzódott a dolog és éppen egy nappal a hír érkezése előtt küldtem el a Druckverlaget az Universal Editionnak, hogy ad­ják nyomdába. Annál nagyobb és kellemesebb volt a meglepe­tés. Azok után a hivatalosnak látszó kommentárok után, ami­ket pl. a Musical Courtrban ol­vastam pár napja a négy mű­ről, tulajdonképpen csodálkoz­ni kezdek azon, hogy egyálta­lán nyertem...” (Bartók-breviá­­rium: 321-322) Nagy Alpár SOPRONVÁRMEGYE 1993. október 21., csütörtök Ismét megszépülve várja a híveket és az építésze­ti emlékekre kíváncsi nagyközönséget a sopronbán­­falvi román stílusú kis templom. Tanít, komponál, hangversenyezik Fiatal művész soproni fellépése Beszélgetés Legány Dénessel A szerdán városunkban koncertező budapesti mű­vésszel a hangversenyét kö­vetően beszélgettem. A tehet­séges, rokonszenves fiatal mu­zsikus készségesen összefog­lalta életének főbb állomása­it, eredményeit. - 1965. május 14-én szü­lettem Budapesten. Zenei ta­nulmányaimat 6 éves korom­ban zongora szakon kezdtem, majd a budapesti Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközép­­iskolában folytattam zongora és zeneszerzés szakon, ahol 1983-ban érettségiztem jeles eredménnyel. Még ebben az évben fölvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egye­temi karára, mindkét tanszak­ra. 1987-től tanítok, jelenleg tanársegédi beosztásban az ELTE tanárképző főiskolai kar ének-zene, karvezetés tanszé­kén. Az idei év májusában megválasztották a budai Wei­ner Leó Zeneművészeti Szak­­középiskola zenei igazgató­­helyettesének. - Szóljon eredményeiről, si­kereiről is... - Először 1986-ban nyer­tem zeneszerzői versenyen, 1992-ben „Peroráció-Záróbe­­széd” című kórusművem ka­pott második helyezést, s még ugyanabban az évben az Or­szágos Kodály Zoltán Nőika­­ri Zeneszerző Versenyen is kü­­löndíjat kaptam, az idén két díjat ítéltek javamra a Libe­rális Szegedért Alapítvány or­szágos versenyén. - Mióta hangversenyez? - 1993 óta, s ezekhez kö­tődnek magyar, angol, német nyelven tartott zenei előadá­saim itthon és külföldön. A kortárs magyar zenemű­vek terjesztésében végzett munkámért két ízben kaptam meg a Soros-alapítvány egy­éves ösztöndíját, 1988-ban Kecskemét város Zenei Díját, 1990-ben az Eötvös-alapít­­vány ösztöndíját. Ebben az év­ben a Kodály-ösztöndíj része­se vagyok. N. A. Azt hiszem Miki maj­munk legnagyobb vágya az volt, hogy valahogyan bejut­hasson a házba. A mi házunk­ba. Szerintem már a készülő­désből tudta, hogy nyílni fog az ajtó. Pillanatok alatt ott ter­mett, s a legkisebb rés is elég volt ahhoz, hogy besurranjon. Bent aztán óriási lehetőségek kínálkoztak számára... Nem lehetett rá haragudni. Olyan aranyos kis pofával né­zett az emberre, s a szemé­ben olyan csibészség csillo­gott, hogy szinte sajnáltam, amikor elválasztottam a ne­hezen megszerzett tárgytól. A gyerekekkel is jól meg­volt, de a férjemmel nem tu­dott megbarátkozni, talán félt tőle. A házunk körüli bozótos er­dőbe soha nem merészkedett. Viszont ha elvittük magunk­kal akár a víztározóhoz, akár az olajpálmaligetbe, szívesen ugrándozott szabadon, de mindig figyelte, hogy mi mer­re vagyunk. Egyszer kipróbál­tuk, hogy vajon ott marad­na-e nélkülünk... Összebe­széltünk és csendesen elin­dultunk az országúton ha­gyott gépkocsink felé. Nem lát­tuk, hogy Miki követett volna bennünket. Kiérve a pálmafák közül azon tűnődtem, nem cserben­­hagyás-e csak úgy otthagy­ni...? A gondom azonnal meg­oldódott, amikor megláttam, hogy Miki ott ül a motorház tetején. Olyan öntudattal, mint aki őrzi az autót. Persze, ahogy közelebb mentem, azonnal rám csimpaszkodott, mintha ezzel akarta volna a tudtom­ra adni, hogy ragaszkodik hoz­zám. Gyakran utaztak magyarok a Niger folyó túlsó partjára. Ők többnyire oda- és vissza­­útban is nálunk pihentek meg. Egy alkalommal is ilyen ven­dégünk volt. Mivel az ő autó­ja a ház előtt éjszakázott, a biztonság kedvéért megkér­deztem tőle, hogy bezárta-e a kocsit? Kiment és megnézte, majd nyugodtan bejött: oké, minden ajtó zárva! Másnap, amikor Mikit ki­engedtem a házból, hogy a reggeli tornáját elvégezhesse, én visszamentem reggelit ké­szíteni. Egyszer csak az egyik gyerek ijedten mondta: anya, Miki gyufával játszik! Honnan szedhette össze? Nem sokáig kellett gondolkodni, mert a megoldást ő mutatta meg. Egy jó lendülettel beugrott a ven­dég kocsijának az ablakán és a visszapillantó tükörrel kez­dett ismerkedni. Tehát a ko­csi minden ajtaja zárva volt, csak az ablak maradt nyit­va...! Sok kedves történet jut eszembe, ha rá gondolok, de sajnos egy szomorú is, ami­kor meg kellett válnunk tőle. Amíg szabadságon voltunk, egy feketét bíztam meg azzal, hogy vigyázzon rá. Nem tu­dom, mi történt, de mire visszaértünk nagyon beteg volt. Állatorvost nem talál­tunk, nem tudtunk segíteni rajta. Attól nagyon féltem, hogy a hányással, hasmenéssel já­ró betegséget a gyerekek is el­kapják. Ezért elfogadtam a fe­kete segítségem ajánlatát, aki házastul együtt elvitte. Hogy mi lett a sorsa, arról soha nem mertem megkérdezni, ő pedig nem beszélt róla. Matolcsy Imola Afrikában később szól a kakas... F­áj­dalmas búcsú a gyerekek kedvencétől Ha szűkös a költségvetés... Sikeres pályázatok Az Alsólőverek általános is­­kolája Sopron egyik ének-ze­ne tagozatos oktatási intéz­ménye is egyben. - Iskolánkban több mint négyszázan tanulnak - mond­ta Németh Józsefné, a Hu­nyadi János Általános Isko­la igazgatója. - Emelt óra­számban minden évfolyam egy-egy osztályában tanítunk ének-zenét. Az elmúlt évek­ben gyermekeink szép sike­reket értek el különböző ze­nei versenyeken, énekkarunk pedig nemegyszer külföldön is szerepelt. Felszereltségünk a jelenlegi működéshez ele­gendő, viszont az oktatás me­net közben felvetődő igénye­it már nehezen, vagy egyál­talán nem tudjuk kielégíte­ni. Iskolánk ugyanis az ének­zene mellett a Freinet-mód­­szer, valamint a „természet­­tan és életkultúra" tagozat is­­kolája is. Költségvetésünk igen szűkös, behatárolja le­hetőségeinket. A tanítás ha­tékonyságát segítendő, szük­séges lenne például video­technikánk és videotárunk fejlesztése, de ugyanígy sze­retnénk hathatósabb támo­gatást nyújtani - többek kö­zött - diáksportkörünk szá­mára is.­­ Az anyagi oldalnál ma­radva: a Hunyadi-iskola mi­lyen pályázatokon vett részt a közelmúltban? - Iskolánk tanári kara min­den alkalmat megragad, hogy a sokrétű és speciális okta­tás tárgyi feltételeit a lehető legjobban biztosítsa. Ősszel két pályázatunk lett sikeres: az elnyert nyolcvanezer fo­rintot egyrészt az egészség­­nevelési program dologi ki­adásaira, másrészt iskolánk tagozatos programjainak to­vábbfejlesztésére fordítjuk. Németh Józsefné igazgató arról is beszámolt még, hogy idén ősszel a 7. és a 8. osz­tályokban már órarendbe építve oktatják a számítás­­technikát. (Egyébként tavaly kezdték el az egyik harmadik osztályban a számítástech­nika felmenő rendszerű, fo­lyamatos tanítását.) Az isko­la tanári kara pedig nemrég tartotta meg kibővített tan­­testületi ülését, amelyen az intézmény jövőjéről esett szó. G. M. Parlamenti felszólalás Európa idős embereiért Híd Kelet és Nyugat között Boros László, az MSZP sop­roni képviselője, az Ország­­gyűlés keddi ülésén, napirend előtt kért szót. Az ügy, amely­ben képviselőtársai felé for­dult, a hétfőn Sopronban meg­rendezett Idősek Európai Nap­ja volt. Mint ismeretes, dr. Hege­dűs Ödönné kezdeményezésé­re egy olyan alapítvány szüle­tett, amely a világkiállítás ide­jére felépülő Idősek Európai Házának megvalósítását szor­galmazza. Boros László parlamenti fel­szólalásában elmondta: „Az Idősek Európai Háza híd le­hetne Nyugat- és Kelet-Euró­­pa idős emberei között. Szép, ám költséges gondolat. Fel­szólalásom nem titkolt célja, hogy híveket szerezzek e szép tervnek és támogatókat az Idő­sek Európai Háza Alapítvány­nak. Bízom benne, hogy sike­rült a szaktárca, a Népjóléti Minisztérium vezetőinek figyel­mét felkelteni, támogatásukat elnyerni. Kérem Önöket, az alapítvány megkeresése után ki-ki anyagi lehetőségeihez mérten járuljon hozzá a meg­valósításhoz, hogy 1996-ra fel­épülhessen Sopronban az Idő­sek Európai Háza.”

Next