Kisalföld, 1994. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-14 / 61. szám

16 Levél Klapka Györgyhöz Szolnok, Május 8-án, 849. Hadügyminiszter úr! Ön 1) nem tartotta elegendő­nek az én becsületszavamat bi­zonyos dologban; ön 2) föltette felőlem, hogy kineveztetés nél­kül viselem az őrnagyi ruhát; ön 3) csak orvosi bizonyítvány mellett akart szabadságra bo­­csájtani, s ön 4) megtiltotta, hogy ne írjak; mindez röviden ennyi: 1) Petőfi nem becsületes ember, 2) Petőfi szemtelen s hiú világcsaló, 3) Petőfi rossz haza­fi, mert távozik a csatatérről s betegséget hazud, 4) ön Petőfi­nek korlátlan ura, mint voltak a Nemzetnek a Habsburgok, kik azt előleges cenzúra alá ve­tették. Uram! Ezek olyan dolgok, amelye­kért békés időben személyes elégtételre hívtam volna s tán lelőttem volna önt, mint a vere­bet, mert én meglehetősen lö­vök; most azonban, miután nem magunkkal, hanem az el­lenséggel kell küzdenünk, vá­lasztottam a második utat, melyre hazafiságom ösztönzött, némán, szerényen otthagytam azon hadsereget, melynek mi­nisztere nem hisz saját tisztei­nek becsületszavában, holott pedig az­­elfogott schwarzgelb tisztek becsületszava is érvé­nyes. Ez eddig rendén van, de itt vége nem lehet a dolognak, ha a közvélemény előtt magamat tönkretenni nem akarom, s ez nem szándékom, mert nekem szebb nevem van, hogysem azt csak úgy könnyedén sárba hagyjam dobni. Hát én most hallgatok, a lemondásomról csak a kósza, ferde hírek által értesített közönség reám - az igazat nem tudva - kígyót-bé­­kát fog hányni, hogy tehát ez ne történhessék, nekem meg kell irni a magam igazolása vé­gett, egész találkozásomat és beszélgetésemet önnel, s ha megírom, igen élesen fogom megínni, mert az én tollam oly éles, mint akármelyik kard a hadseregben, és ha ezt teszem, én istenemre mondom, nem tu­dom, mi következése lesz, de ha legkisebb lesz is, lesz annyi, hogy ön elveszti a magyar nem­zet előtt minden igényét a hu­mánus és illedelmes ember címre. Én ezt nem felhevülve, hanem nyugodt megfontolás után írom, s ha ön magába száll, át fogja látni, hogy úgy lesz. Énnekem írnom, nyilatkoz­nom kell okvetetlen a közönség előtt. Egy esztendeje múlt, mi­óta a nemzet teherhordó nap­számosa vagyok, mióta min­dennapi kenyeremet, boldogsá­gomat, családomat és mindene­met feláldoztam a hazának, s egy esztendő óta áldozataim ju­talma folytonosan csak a legég­bekiáltóbb méltatlanság, egy esztendeje, hogy lábbal tiporják az én büszke és méltán büszke fejemet. Tűrtem eddig a haza javáért, de tovább tűrni minden emberi erőm összeszedése mel­lett sem vagyok képes; szólnom kell, szólni fogok, megbántott lelkem minden keserűségével s lángjával, s ha kortársaim nem hallgatnak meg, fölállok a his­tória tribünjére s onnan kiál­tom le vádaimat az igazságos utókor fülébe. Akarja ön ezt? Ha igen, úgy jól van, ha nem akarja, van egy mód reá, hogy e szomorú dol­gok nyilvánosságra ne kerülje­nek: iktassa ön a „Közlöny”-be őrnaggyá kineveztetésemet, küldje meg a kineveztetési dip­lomát s szabadságra menete­lem engedélyét, mert fölbomlott egészségem miatt egy ideig semmi esetre nem tehetek szol­gálatot, ha végképp elpusztulni nem akarok. Minden ember, még azok is, kikkel oly összeüt­közésbe jöttem, mint önnel, lesznek oly méltányosak irán­tam, hogy az őrnagyságróli le­mondásom visszaadását nem azért kívánom, hogy ismét őr­nagy legyek, mert amily kevés­sé vágytam erre, oly könnyen nékülözöm; ezen kívánságom oka egyedül az, hogy ha ön ezt teljesíti, nekem erkölcsi elégté­telt fog adni, mert ez annyi lesz, hogy irántami - kíméletesen szólva is - igen-igen kemény szavait visszavonja ön. Ez eset­ben a hozzám szóló iratokat ke­zeimbe juttatni Irányi Dániel pesti kormánybiztos által ké­rem, ellenkező esetben a másik útra fogom magam kényszerítve látni. Hadügyminiszter úrnak alázatos szolgája Petőfi Sándor ma­k. Zilahi­ Károly anyja egy ízben találko­zott Debrecenben Petőfivel egy fűszeres­boltban. Megszólította, s minthogy fia szü­letésére írt örömdala éppen akkor jelent volt meg az „Alföldi Hírlapban", tudakolta: hogy van a kis költő? Petőfi, ki különben a megszólítást igen barátsá­gosan fogadta, egész nyer­sen viszonzá: - Debreczenben nem szü­letnek költők. Pletyka - Hogyne! Hát Csokonai? Petőfi megakadt. Kis szünet múlva: - Az az egy kivétel. Ezután még elbeszélte, milyen semmire­kellő, haszontalan fattyú az az ő fia, bőg örökké és harap. Az anyját össze-vissza harapta. * * * Egy kiszolgált tiszttartó Debreczenben, hallván, hogy Petőfi estén­­kint a Bikába jár billiárdoz­­ni, egykor elment, hogy ta­lálkozzon vele. Amint haza­jött, rokonai elébe futottak. - Mit csinál Petőfi? Mit beszélt? Kivel van? A vén tiszttartó csak dümmögött. - Ejka! Csúf ember az! A fireg egye meg! Ott billiárdoz, aztán ha veszt, káromkodik, mint a veszekedött mennykő. Pilvax Győrben Az ünnep alkalmából az egy­kori márciusi nap hangulatát szeretnék megidézni a szerve­zők azzal a rendezvénnyel, amelyet a Győri Ifjúsági Házban rendeznek meg március 15-én. A „Pilvax” kávéház megnyitásá­val 17 órakor indul a program. Az aulában kialakított kávéház­ban egy pódiumot is berendez­nek azok számára akik szíve­sen elmondanának egy verset vagy elénekelnének, vagy elját­szanának egy dalt valamilyen hangszeren. A Pozsonyból érke­ző Ghymes együttes koncertje, akik magyar népzenét játsza­nak, 18 órakor kezdődik. Az ünnep filmje Kardos Ferenc: Petőfi 73 című alkotása, ame­lyet 19.30-tól nézhetnek meg az érdeklődők a színházteremben. Koszorúzás Csornán A Petőfi téren, március 15-én délelőtt 10 órakor kezdődik megemlékezés. A kegyelet virágait a vá­ros vezetői és polgárai helyezik el. Közreműkö­dik a Pántlika együttes és a citerazenekar. Kapuvár ünnepe Március 15-én délelőtt 10 órakor kezdődik a kapuvári ün­nepség, amelyet számos kultu­rális program színesít. Fél 10-től térzenével fogadják a művelődési házba érkezőket a helyi fúvósok. Beszédet mond Varga Gyula polgármester és Dornbach Alajos, az Országgyű­lés alelnöke. A megemlékezést követő műsorban fellép a Hun­gária és a Haydn-kórus, a Fa­bula együttes. Irodalmi műsor­ral szerepel a Széchenyi István Általános Iskola. Először lépnek fel a majorettek.

Next